Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-28 / 302. szám
PÉNTEK, 1973. DECEMBER 2*. POSTALADA Létra nélkül Gyertyafénynél ünnepelte a karácsonyt Kovács Ferenc és családja (Honvéd tér 5— 6.). Megesik ez másokkal is, csakhogy a félhomályt egy idő után felválthatja a villanykörték szétáradó fénye. Felválthatja. Mert olvasónk kénytelen volt pislákoló gyertya mellett, bosszankodva ünnepelni: ki kellett volna cserélnie egy villanykörtét, de nem tudta. Ez egyszerű feladat, mondhatná bárki. Csakhogy a 3,5 méter magasan levő csillárt csak létrával lehetett elérni. Olvasónk és a többi lakás bérlői azonban nem kapják meg a házfelügyelőtől egy idő óta az IKV tulajdonában levő létrát Hogy miért? A házfelügyelő szerint az ok: valaki leesett a létráról, és most kártérítést követel az IKV-tól. Addig a rozoga létrát „lezárták”. Olvasónk javaslata valóban kézenfekvő: vásároljon új, megbízható létrát az IKV, így a lakók is jól járnak és a kártérítésre kiadandó összeg is megmarad a vállalatnak. Télapi-brigádok Boldog karácsonyuk volt a tápéi napközi otthonos óvoda kis növendékeinek. Erről számol be levelében Szél Tamásné, vezető óvónő. A gyerekek ideiglenes óvodája a Tanácsháza épületében kapott helyet, addig, amíg az új épület el nem készül. 20-án délután, amikor a csöppségek aludtak, egy teherautó állt meg a kapu előtt. A rakomány néhány perc múlva már a folyosón állt, hatalmas csomagokban. Nagy volt a meglepetés, amikor a gyerekek felébredtek. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni őket: engedélyt kaptak, hogy a dobozokat kinyissák. A rengeteg játék láttán örömteli tapsba kezdtek. S amikor megtudták, honnan kapták ezt a sok ajándékot, az egyik gyerek megjegyezte: „Jó bácsik a hajós bácsik.” Mert az MHRT szocialista brigádjai lepték meg az óvódásokat, karácsony előtt, összesen 17 ezer forint értékű játékkal. Az ajándékok már korábban örömet szerzhettek volna a gyerekeknek, csak a brigádtagok azt várták, hogy az új óvodába költözzenek az apróságok. Sajnos azóta is várják, mert az építő „bácsik” valahogy nem sietnek úgy az örömszerzéssel. Az óvónő a gyerekek nevében köszöni meg levelében a szocialista brigádok tagjainak a szép karácsonyi ajándékokat , és a sok önfeledt gyermekmosolyt. Fenyőfák — szanaszét R. I. (Tarján 315.) nagyon aktuális kérdésre keresi és várja a választ az illetékesektől: Már a beköltözés óta gondot okoz az OTP-ház lakóinak — de valószínűleg a többi tarjáni házra is érvényes ez —, hogy a tévé, a centrifuga, a mosógép üressé vált dobozaival mitévők legyenek. A lakásban nem maradhatnak, hát a kukák mellett helyezik el ezeket. Csakhogy az autóba csupán a tartályok tartalmát öntik be, a dobozok maradnak , és tornyosulnak a szeméttérolóban. Olvasónk mint lakóbizottsági elnökhelyettes kérte a lakókat, hogy a tartályon kívül ne hagyjanak szemetet. Tanácsot azonban nem tudott adni, mit csináljanak a fölöslegessé vált dobozokkal. A kérdés azért is időszerű, mert karácsony után a dobozok mellé majd egy leveleit hullató fenyőfaerdő is kerül. Olvasónk megkérdezte az egyik köztisztasági alkalmazottól, mit tegyen a sárguló karácsonyfájával. „Mondja meg, melyik épületben lakik. Éjszaka dobja ki az ablakon, reggel majd elvisszük.” — hangzott a válasz. Mi sem hisszük, hogy ezt a megoldást javasolná a Városgazdálkodási Vállalat. Közlekedési balesetek Kistelek és Kiskunfélegyháza között, az E5-öS úton halálos kimenetelű baleset történt. Előzménye: Horváth János, Pusztaszer, Dózsa utca 6. szám alatti lakos gépkocsival közlekedett az esti órákban. Utasa volt felesége és gyermeke. Előtte haladtak kerékpáron Magony Ferencné és férje, Pusztaszeri Erzsébet 307. szám alatti lakosok. Horváth elütötte Magony Ferencet a gépkocsival. A balesethez rendőrt és orvost hívtak, s míg folyt a helyszíni vizsgálat, az arra haladó autósok többen megállnak, részben segíteni, részben kíváncsiskodni. Ekkor közlekedett személygépkocsival, mintegy 80 kilométeres óránkénti sebességgel Balázs Sándor. Sándorfalva, Aradi utca 31. szám alatti lakos, aki későn vette észre az út mentén leállt gépkocsikat, a tumultust, és nekiszaladt Horváth János gépkocsijának. Az autó mellett állt Horváth Jánosné, aki olyan súlyosan sérült, hogy a helyszínen meghalt. Súlyos sérülést szenvedett az intézkedő Mocsári István rendőr zászlós, és sérülést szenvedett Magony Ferencné is. Az ügyben a vizsgálat folyik. Egymásnak ütközött a Tejipari Szállítási Vállalat két gépjárműve Hódmezővásárhelyen, a 47-es úton. Bodrogi Imre, Hódmezővásárhely, Szamuely Tibor utca 50. szám alatti lakos tehergépkocsival haladt, s a csúszós úton keresztbe fordult az úttesten, majd áthaladt a menetirány szerinti bal oldalra. Összeütközött vállalata egy személygépkocsijával, amelyet Simon Pál, Szeged, Etelka sor lőtéri lakos vezetett. A személygépkocsi vezetője súlyos sérülést szenvedett, utasa könnyebben sérült. somogyi Károlyné felvéte: Az Arany János utca felöl jövet, tegnap, nem adott elsőbbséget egy jugoszláv rendszámú taxi a Dózsa Gy. utcában szabályosan haladó Skoda személygépkocsinak, melyben egy tanuló vezető ült oktatójával. A két gépjármű összeütközött, erősen megrongálódott, az oktató könnyebben megsérült. Balesetveszély! A Tarjánba vagy Vásárhelyre igyekvők fokozott figyelemmel közlekednek járművükkel a József Attila sugárúton az útszűkület mellett. Már azok, akik tudják, hogy a DÉGÁZ ottani munkája miatt keskenyebb az út. Este azonban nagyon kell figyelniük a vezetőknek, hogy a figyelmeztető táblákat észrevegyék. Ugyanis fényjel nincs segítségünkre ebben — írja F. J. olvasónk. Az a javaslata is figyelemre méltó, amely szerint meg kellene tiltani hogy az út bal oldalán parkírozzanak autók, s ezzel még nagyobb teret vonjanak el a közlekedéstől. Hulladék a parkban Az újszegedi liget védelmében fogott tollat dr. Imre Jíjpicsné (Parajdi u. 8.). Szegeden kevés a park — írja — de arra a kevésre legalább vigyáznunk kellene. Újszegeden, a Parajdi utcával szemben fekvő út siralmas látványt nyújt. Csirketolltól a piszkos papírig, nylonzacskóig, minden, ami ízléstelen, megtalálható ott. Jogosan kér intézkedést! # Egy bejegyzéssel több A Petőfi-brigád példája A tiszaszigeti Búzakalász Tsz-ben 1969. november 1-én alakult meg a Petőfi-brigád, lakatosokból. Rákövetkezendő évben a közösség elnyerte a megtisztelő szocialista brigád címet. A szövetkezeti munkában példát mutatnak a „petőfisek”, éves tervüket túlteljesítik, élen járnak a társadalmi munkában, tanulásban. Országjáráson is részt vettek, sőt eljutottak lengyelországi kirándulásra is. Most új bejegyzés díszíti a szépen vezetett brigádnaplót. „A sertéskombinát komplett szerelési munkáinak a vállalt határidőre való befejezése érdekében a brigád december 8-án szabad szombaton vállalta, hogy kommunista szombatot tart. A kommunista szombaton az alábbi brigádtagok vettek részt”... Tizenkilenc aláírás. Egész nap dolgoztak a takarmányszárító berendezésnél, lakatos- , és festési munkákat, hogy műszaki átadásra készítsék elő a telepet. A sertéskombinát nemcsak a tiszaszigeti Búzakalász Tsz büszkesége, de a Maros—Tisza háromszögben is dicsekednek vele az emberek. A Petőfi-brigád december 8-án és egész évben kitett magáért, hiszen éves vállalását túlteljesítette, mintegy 150 ezer forint értékkel. A Petőfi szocialista brigád példája nyomán népszerű a brigádmozgalom, amit az is bizonyít, hogy az idén a termelőszövetkezetben négy brigád alakult, és küzd a megtisztelő szocialista címért. Március 1-én alakult az Erdei Ferenc brigád, a kertészetben dolgozó asszonyokból, lányokból, ugyancsak kertészeti dolgozókból alakult a Mohácsi Mátyás nevet viselő vegyes brigád, a javítóműhelyben dolgozó férfiak a Munkásőr-brigádot hívták életre, az új sertéstelepen dolgozók pedig a Kossuth-brigádot, aminek férfi- és nőtagjai egyaránt vannak. A téli napokban a brigádok a jövő évi munkaprogramjukat állítják össze, amelyben többek között háromnapos országjárások, külföldi kirándulások is szerepelnek. Sz. L. I. Dísztárgyak fűzfavesszőből A műanyag térhódítása ellenére sem csökken a kereslet a fűzvesszőből készült dísz- és használati tárgyak iránt, sőt, egyre növekednek a hazai és a külföldi megrendelések az Erdőgazdasági Fűz és Kosáripari Vállalatnál. 10 megyében, 53 telepen készülnek a szebbnél szebb dísztárgyak, és összesen 2200-an dolgoznak a műhelyekben. A vállalat 1973- ban mintegy 12—13 millió forintos nyereséget ért el, exportból pedig 1,6 millió dolláros árbevétele származott — több mint az elmúl években bármikor. Az ország különböző vidékein dolgozó szakemberek közül sokan saját terveiket valósítják meg egy-egy tárgy elkészítésénél. (MTI) Karácsonyi csevegés A sága A karácsony boldog valósága: három teljes nap. Kész idővagyon anélkül, hogy az évi rendes szabadságot élvezők kötelező tétlensége fertőzhetné az embert. Három teljes nap, ahová a csillagszórók és a tavalyról megmaradt szaloncukor díszek (nálunk senki sem eszi) fölkutatása mellé befér a könyv, a hanglemez, néhány folyóirat, a rádió meg a tévé, alkalom, pontosabban szólva kísérlet (megint) a bepótolhatatlanok bepótlására.* Ilyenkor, ráérősebb lapozgatások közben kerülnek nagyítólencse alá az olvasottak, s fedez föl az ember elsietett mondatokat csakúgy, mint a máskor sorok között elbúvó szép és hasznos igazságokat. Hetilapunkban például a közelmúltban hazalátogatott világhírű tudós nyilatkozik, s az egyébként kitűnő tollú beszélgetőpartnere habozás nélkül közreadja tőle jeles festőnk kétes csengésű dicséretét: „Nemcsak rendkívüli művész, hanem felsőbbrendű ember is volt.’’ Bocsáttassák meg nekem, ha ugyanakkor az olvasás farkasétvágya föllelt más természetű igazságokat is, mint Shaw Pygmalion-jában Higgins professzorét: „Mert nem az a nagy kérdés,hogy az embernek rossz modora van-e, vagy jó modora, az a fontos, hogy minden emberi lénnyel szemben egyforma modora legyen.” Valahol összetartozó fogalmakról van szó. Higgyek a felsőbbrendűségben, vagy fogadjam el a tüskés modorúakat, ha nem tesznek különbséget hercegnők és virágáruslányok között? Nem is olyan nehéz dilemma . A betűk mellé a tévé bőkezű választéka ígérte a kikapcsolódást. Kikapcsolódást? Szociológiai biztosítékaim ugyan nincsenek, mégsem kalapálhatok túlságosan mellé, ha ilyenkor, az ünnepi csúcsforgalomban, a néző két alapvető típusának szempontjaira figyelek. A „non-stop” típuséra, a tévét reggeltől estig járatóra , és az alkalmi bekapcsolóra. Csakhogy az egyeztetés képtelenség. Ez utóbbiak rendkívül változatos ízlésének szempontjait (korosztálytól az érdeklődés skálájáig tekintettel) túlságosan körülményes dolog kifürkészni. Az előbbieket pedig szinte lehetetlen, hiszen akkor is nézik a varázsdobozt, ha magukban szelektálnak, mire kell, mire lehet és mire fölösleges odafigyelni. Ezért legtisztább, ha a nézők sokféle szempontjait megkerülve a televízióét követjük, azokra az adásokra emlékeztetünk, melyeket — fő műsoridőben — föltehetően a legnagyobb várakozás előzött meg. Ilyen volt az És mégis mozog a föld tévéváltozata. Ma is emlékszem rá egyetemi stúdiumaim egyikén vezette be tanárom Jótcai-előadását így: a legnagyobb magyar író, akár tetszik ez maguknak, akár nem. Miért érdekes ez? Mert a Jókai-művek adaptálóinak szembe kell nézni azzal a „bénító” körülménnyel, hogy a legolvasottabb író tévényelvre lefordíthatatlan mesegazdagságát, fantáziavilágát kérik majd számon. Az utóbbi időben eluralkodtak a terjedelmes, hosszú kifutású sorozatok, s valójában nehéz érteni, hogy éppen egy ilyen bőséges anyaggal, mint Jókai regénye, bántak szigorú ökonómiával. Az alaposan lekurtított, vékonyka képernyő (ürügyén) cselekményvázra meztelenített szövegkönyv (Kapás Dezső, Szántó Erika és a rendező Hajdúfy Miklós munkája) csak sziluettjében emlékeztetett a színesen csevegő Jókaira — azok a diákok tehát, akik itt akarták megspórolni a kötelező olvasmányt, most bajba kerültek. Másfelől viszont a szűkebben markolt anyag több lehetőséget adott a színészeknek, így azok kitűnő játéka tette igazán élvezetessé a három karácsonyesti adást. * • A zenei műsorokat rendkívül igényesen választották meg. A Karajan dirigálta IX. szimfónia a zenei megfogalmazás és a hangverseny-közvetítések óhatatlan képi „szűkszavúságán” úrrá levő kamerafelvételek tökéletes összhangjában adott kivételes élményt. Kodály: Székely fonója operaházi előadásában — Békés András rendezésében — is rugalmasan illeszkedett képernyőre. Carlo Bergonzit hallgatva „szabadtéri nosztalgiáim is támadtak; vajha a nyári veronai aréna ünnepelt csillagát egyszer a szegedi dóm előtt is hallhatnánk? Dohnányi Ernő vígoperájáról, A tenorról pedig azt olvasom, 1929-es bemutatója óta világszerte játsszák — vagyis nem lehet haszontalan, ha következetesen kutatunk „elfekvő” értékeink után. A dallamos, szellemes egyfelvonásost Blum Tamás igazította tévére, s a szereplők között örömmel fedeztük föl világhírű magyar vendégünk, Kónya Sándor mellett a szegedi Gregor Józsefet, aki ismét figyelmet keltet karakterformáló tehetség ves. érett buffo-játékáva' Nikolényi István Liebmann Béla felvétele Tordai Teri és Latinovits Zoltán az És mégis mozog a föld tévéváltozatában