Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-27 / 49. szám

Péntek 1976. február 27 Üdülő a kohászoknak Hétemeletes 124 személyes üdülőt építtet az Ózdi Ko­­hászati Üzemek Hajdúszo­boszlón. A „kohászbetegsé­geknek” számító mozgás­szerv­i bajok megelőzésére és gyógyítására alkalmas üdü­lőt úgy alakítják ki, hogy abban a nagycsaládosok el­helyezését is megoldhassák. Az Ózdi Kohászati Üzem az új­ vállalati üdülő építé­sére 30 millió forintot for­dít. KISZ-aktivisták értekezlete Tegnap, csütörtökön Sze­geden, az Ifjúsági Házban a KISZ szegedi járási bizott­sága az alapszervezeti akti­visták részvételével konfe­renciát tartott. A fiatalok­nak Jáhni László, az MSZMP szegedi járási bi­zottságának első titkára, a járás 1976. évi gazdaságpo­litikai irányelveiről tartott előadást. Kispál Antal, a megyei pártbizottság mun­katársa a gazdaságpolitikai munka agitációs feladatairól tájékoztatta a fiatalokat, majd a járás KISZ aktivis­táit az ez évi forradalmi if­júsági napok rendezvényso­rozatának terveiről infor­málták. ^ Vízen a halászok Miután a jég elvonult a Kisalföld folyóiról, újból vízre szállók a győri Előre Halászati Szövetkezet halá­szai. Az elmúlt napokban inkább csak próbaképpen halászgattak. Egy-egy alka­lommal mindössze két-há­­rom mázsa­­ halat fogtak. Csütörtökre virradó éjszaka azután több halászbrigád vonult ki a Duna szigetközi szakaszára. A zsákmány minden várakozást felül­múlt: több mint 20 mázsa halat fogtak. A Dunán szép süllők is hálóba kerültek. farsangolás Ilyenkor van divatja a farsangolásnak, s képünk tanúsága szerint nem lehet elég fiatalon kezdeni. A Hunyadi János sugárúti, 65-­ös számú óvoda 79 csöppségének remekül vé­gigszórakozott délelőttöt jelentett a tegnapi farsang, mely­re jó hónapon át készültek, s ahov­á az óvó nénik termé­szetesen meghívták a szülőket is. Fotóriporterünk készülé­ke a legkisebbek műsoros, jelmezes, vidám délelőttjét örökítette meg Perényi Miklós gordonkaestje Szerda este ismét kiemel­kedő színvonalú hangver­senyt hallottunk a Tömör­kény zeneművészeti szakkö­zépiskola újjávarázsolt ter­mében: Perényi Miklós és Szűcs Lóránt kamaraestjét. Perényi a legjelentősebb gor­donkaművészek közé tarto­zik. Játékára mindenekelőtt intenzív líraisága jellemző; ellenállhatatlan lendület hat­ja át csellóhangját, de befe­lé forduló pillanatokat is tö­kéletesen mintáz meg. Dal­lamformálása, szuggesztivitá­­sa lenyűgöző. Külön fejezetet érdemelne kifinomult ak­kordtechnikája: a hármas­négyes fogások minden hang­ja külön életet él, és mégis oly simán olvad egybe, hogy a többszólamúság sohasem tűnik az egyszólamú dalla­mot feleslegesen zavaró té­nyezőnek. Vonós jobb kezé­vel „csodákat művel”. Másik feltűnő erénye a határt nem ismerő virtuóz hangszertech­nika. Francoeur B-dúr szonátá­ja virtuóz igényű barokk mű, melynek egyébként csodála­tos előadása jó alkalmat adott arra, hogy a művész és a közönség egyaránt felké­szülhessen a csúcsteljesít­ményre, Bach c-moll szólő­­szvitjének előadására. Egye­sítette ez mindazt, ami Peré­nyi játékának értékét jelenti Hraíságban, energiában és virtuozitásban. A Sarabande finom, a pianon belüli árnya­lása egyszerűen leírhatatlan: a legnagyobbak talán más­képpen­­ játszhatják, de job­ban aligha. A francia későromantika jegyében telt el a koncert második fele. Fauré népsze­rű Elégiája után a közis­mert remekmű, César Franck A­du­r szonátája hangzott el. A mű eredetileg hegedű­zongorára íródott, de most bebizonyosodott, hogy csel­lón is teljes értékű élményt nyújt. Petényi a szokásostól kissé eltérően játszotta, de saját felfogását teljesen hihe­tővé, elfogadhatóvá tette. Az első tételt pasztelles színek­kel indította, és a többi tétel folyamán egyenletesen nö­velte az intenzitást. Kamara­partnere, Szűcs Lóránt, a ka­maraművekben egyenrangú társművész volt Herényivel. Közös működésük jó néhány esztendeje alatt összjátékuk lelkileg és technikailag ma­gas szintre emelkedett. Ahol kísérni kellett — mint a vir­tuóz ráadásszámokban —, ott viszont Szűcs a legalkalmaz­­kodóbb, legtapintatosabb kí­sérőnek bizonyult, és a csel­lista váratlan agogikáit is zökkenőmentesen átvette. K­uszár Lajos Vörös rekviem Magyar film, írta: Her­nádi Gyula. Rendezte: Grun­­walsky Ferenc. Operatőr: Ragályi Elemér. Főszerep­lők: Andorai Péter, Lantay Miklós, Szacsvai László, Pet­ti György, Laurentzy Ág­­­nes, Ujlaky Károly. „Sallaira és Fürstre em­lékezz, proletár!" — ismerős sor a magyar munkásmoz­galom halkincséből. De va­jon milyen ember volt a két világháború közötti ellenfor­radalmi terror két mártír­ja? Hernádi Gyulát, az írót, a kivégzett két kommunista emberi helytállása, elkötele­zett magatartása inspirálta Vörös rekviem című művé­nek megírására. Ebből az irodalmi­­ anyagból született a fiatal Grunwalsky Ferenc első nagy­játékfilmje. Már elöljáróban meg kell je­gyeznünk, mértéket adó­meghatározó vállalkozás a Vörös rekviem, kivételes te­hetség kézjegye. A hiteles dokumentumanyag negyven­négy év távolából is hátbor­zongató hangulatot teremt. A nyitójelenet kemény, a kegyetlenségig pontosságra törekvő képsora — ahogyan a kamera bonckés­ optikája lassan végigleltározza a ter­met: a fegyőrök szidolozott gombjait, a puskatusok re­pedéseit, az ítéletre váró férfiak borostás arcát, ke­mény tekintetét, összekul­cseit kezeiket, a bírósági fo­tográfus egykedvű tényke­dését, a hatalmas tejüveg­ablakokon beszűrődő ködös fények sejtelmes játékét — nemcsak kitűnő érzelmi in­dítás, de gondolati hovatar­tozásra is késztet az első pillanattól. Az egykori valóságos tör­ténés két és fél órát ölel fel — az ítélethirdetéstől a kivégzésig. Ez idő alatt Sal­­lai Imre életének végiggon­dolásával vissza-visszatér a gyermekkor emléke és 1919 napjainak néhány kemény perce. Már Hernádi munkája is különös műfajú alkotás. Erőteljes, hiteles és drámai dokumentumanyagot­ dolgoz fel, ötvözve az emlékekből születő szabad, asszociációs prózaverssel litániával, kul­tikus szövegként, szertartás­énekként felhangzó versré­­szekkel. Ezeknek segítségé­vel mesteri módon elegyít történelmet és költészetet. A film is — sajátos képi eszközeivel — híven követi, megtagadva megérzi az iro­dalmi mű szerkezeti egysé­geit. Nem történelmi tablót, korszakos analízist, pillanat­nyi kórképet rajzol, hanem egy kiváló kommunista férfi személyiségének, valós és képzelt alakjának segítségé­vel szól emberi helytállás­ról, kommunista elkötele­zettségről, szigorú követke­zetességről. Pontosan re­konstruált dokumentumele­mek csapnak át lírai em­lékképekbe, fotóetűdök ok­­nyomozó képsorokba. Jelen ég múlt játszik egybe egy halálraítélt tudatában, a per­cek múlásával, az ítélet vég­rehajtásának közeledtével egyre rapszódikusabban. Kü­lönböző jelenetsorokat, szin­te önálló — stílusban, mód­szerben, megoldásban külön­böző — etűdöket fon egybe a rendező, fűzi föl ezeket a rendező vázra, a dokumen­tumanyagra. Történelembe ágyazott köl­tészet a Vörös rekviem. Emlék és emlékeztető. Em­lék a magyar munkásmoz­galom kiemelkedő alakjai­nak, akiket a konszolidáció bűvkörében, a világgazdasá­gi válság mélypontján a biatorbágyi robbantást­ köve­tő hónapokban „példásan büntetett” Horthy Magyar­­országa. Új arcokat­­ látunk Grun­­walsky filmjében. A fiatal Andorai Péter, Sallai alakí­tója, keményen, visszafogott eszközökkel formálja meg a főhős központi alakját. Ki­vételes képességű a gyer­­mek-Sallait megformáló Lantay Miklós. Ragályi Ele­mér operatőri munkája a szellemi azonosulás magas­iskolája. Tájid! Lajos Vetélkedő brigádok a mezőgazdaságban A mezőgazdasági nagy­üzemekben a termeléssel együtt előtérbe került a szo­cialista tudat fejlesztése is. Többek között ezt szolgálja a Munka és műveltség elne­vezésű vetélkedő is. Csong­­rád megyében a termelőszö­vetkezetek, szakszövetkeze­tek szocialista brigádjai ve­hetnek részt e vetélkedőn. Eddig 32 közös gazdaság 109 brigádja 1906 fővel jelezte részvételét. A szocialista brigádok a szellemi vetélkedőre alapo­san és időben felkészülnek. A területi vetélkedőket áp­­rlis elsejétől 15-ig tartják, Szegeden az itteni termelő­­szövetkezetek és Szeged környéki közös gazdaságok­ból induló brigádok. Szente­sen a Szentes és csongrádi, és a sz­entesi járásban dol­gozó brigádok, míg Hódme­zővásárhelyen a vásárhelyi, a makói és a makói járás­ban dolgozó brigádok mérik össze tudásukat. A TESZÖV a legjobb eredményeket el­ért brigádokat díjazza. 5 Velük és értük tapasztalatok a felnőttoktatásról Szegeden a Rózsa Ferenc szakközépiskola foglalkozik iskolapolitikánk legújabb „szülöttével”, a szakmunká­sok 3 éves szakközépiskolá­jával. Mellette azonban még több nagyon fontos ágazat működik itt: a tanulók soka­sága, a Velük való körülte­kintő törődés, eljuttatásuk a szakközépiskolai végzettség megszerzéséhez — politikai fontosságú. * A felnőttoktatás témakö­rében az utóbbi években megszaporodtak az elmé­lyültebb, oktatási és műve­­lődéspoltikai célkitűzésein­ket szolgáló elemzések. A magyar munkásosztály ös­­­szetételét vizsgálva látnunk kell, mennyire időszerű, egy­­ben oktatási és művelődés­­politikai feladat, emelni az általános kulturáltság és szakmai felkészültség szín­vonalát. Az üzemekben, munkahelyeken folyó szak­mai továbbképzési rendsze­rek, tanfolyamok mellett fontos szerep jut a továb­biakban is a felnőttoktatás­nak. A Rózsa Ferenc közép­iskolában végzett vizsgála­tunkat kiterjesztettük a s­ak­­munkások szakközépiskolá­jának levelező hallgatóira, s a négy első és két második éves csoport mellett a gép­járműtechnikai ágazat leve­lezőire is. Nem foglalkoztunk a dolgozók 2 éves szakkö­zépiskolájának esti tagoza­tával és a villamos energia­ipari ágazat levelező tagoza­tának hallgatóival. Eltekin­tettünk a gépjárműtechnikusi tanfolyamok körülményei­nek vizsgálatától is, bár részvételük a felnőttoktatás­ban jól mutatja a lehetősé­gek skáláját. Oktatáspolitikai célkitű­zéseink közül mindenkor ki­emelkedik a felnőttoktatás, fontossága ismert. Elemzé­sünk eredményei, következ­tetései túlmutatnak az iskola keretein, mint ahogyan az oktatás, a nevelés és a kép­zés nálunk mindig társadal­mi ügy. A tanulni akaró fel­nőttek száma minden évben nő, tanulmányuk folytatása azonban már nem jár együtt a kezdeti nagyon magas cso­portlétszámokkal. A létszám és a tanulási szándék volt vizsgálatunk egyik fő terü­lete. Az iskolarendszerű Az önként vállalt vagy a munkahelyi ösztönzésre el­kezdett tanulás eredményes folytatását és befejezését meghatározza az óraterv és a tanterv, a heti egyszeri 40 perces konzultációkon folyó munka, ezen belül a szakta­nárnak a felnőttoktatással kapcsolatos lélektani és módszertani ismerete. Ez a heti 40 perces konzultáció adja a keretet, amit a ren­delkezésre álló idő alatt kell maradandó ismeretekkel megtölteni. Értékállóságát alapvetően befolyásolja az órák rendszeres vagy kevés­ továbbtanulásra vállalkozók bő rendszeres látogatása, a tananyaggal való intenzív­ foglalkozás, a kitartó vagy felszínes tanulás, az egyén munkahelyi és családi kö­rülményei. Szakmailag bár­mennyire is felkészült a szaktanár, mindez kevés le­het, ha elképzeléseit nem rendelheti alá a felnőttokta­tás célkitűzéseinek. Hogyan fogjuk fel tehát" a heti egy­szeri 40 perces konzultációk helyét, szerepét és jelentősé­gét a felnőttoktatásában, az ismeretszerzésben, a tantervi haladás értékállóságában ? Elegendő a szó alapjelentésé­­ből kiindulni: megbeszélni a hallgatókkal a tantervi hala­dás részeit, fölhívni a fi­gyelmet az önálló feldolgo­zásra, súlypontozva azokat. Felkelteni az érdeklődést iránta, de semmiképpen sem feladatmeghatározó funkciót tulajdonítani neki. Beveze­tés tehát egy-egy anyagrész, megismerésének és elsajátí­tásának a módszereibe, hoz­záadva a feldolgozáshoz és a megértéshez feltétlenül szük­séges tanulástechnológiai tanácsokat, így és ezzel talán kevesebben lesznek, akik ma még csak a szaktanár veze­tésével, segítségével és ellen­őrzésével képesek eredmé­nyesen tanulni. Ebben a fo­lyamatban meghatározó sze­repet tölt be, milyen kapcso­lat alakul ki a pedagógus és a hallgató között, milyen a hallgatókat körülvevő isko­lai légkör, túlnyomó többsége üzemi dolgozó, csak kisebb lét­számban találunk köztük mezőgazdasági dolgozókat. Megnyílt a lehetőség ugyan­akkor a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás­­képesítéssel rendelkezők,­­ és több, eddig a tanulmányok folytatásához tisztázatlan szakterületen dolgozók szá­mára is. Felnőtt hallgatóink többsége tehát üzemi dolgo­zó: a megkérdezettek (312) közül 240, az összlétszám 70,9 százaléka, a mezőgazda­­sági területen dolgozóké, il­letve az úgynevezett hivatali munkakörökben dolgozóké 51 (16,7 százalék). A foglal­kozás, munkahely szerinti létszámai­nkn Mm ismeretében jobban érzékelhetjük a tanu­lás vállalásával összefüggő válaszuk értékeit. Általános műveltségét sze­retné gyarapítani felnőtt hallgatóink többsége. Meg­említik, hogy jelenlegi és későbbi beosztásuk betöltésé­hez szükséges a tanulás, mely magasabb anyagi elis­­meréshez vezethet, de kieme­lik a munkahelyi vezetők ösztönzését is. A tanulás vállalását és eredményes folytatását motiválja a mun­káltató hozzáállása, az isko­larendszerű tanulás tudato­sulását és vállalását, majd a későbbi eredményes foly­tatását és befejezését jelen­tősen befolyásolja — nem ritkán meghatározza — azok állásfoglalása. A 23/1974. MüM számú rendeletben fog­lalt tanulmányi szabadság kedvezményével azonban még csak a törvényes segít­ségnyújtás lehetőségeinek a felismerését bizonyíthatjuk. A középfokú levelező dol­gozóknak adható évi legma­gasabb tanulmányi szabad­ságot (15 munkanapot) hall­gatóink 68,5 százaléka élve­zi, ennél kevesebben (16,3 százalék) és egyáltalán nem részesül tanulmányi sza­badság kedvezményben hall­gatóink 15 százaléka. A ked­vezmény — a tanulmányok folytatásához és eredményes befejezéséhez — hallgatóink felfogásában még nem fog­lalja el azt a helyet, amely­re egyébként hivatott: évközi tanulásuk intenzitását, a beszámolókra történő felké­szülésüket még nem eléggé ösztönzi. Nem ritka eset, hogy hallgatóink az évközi beszámolókra teljesen ké­születlenül érkeznek, vagy csak alig ismerik a tantervi anyagot. Ezt egyébként be is jelentik szaktanáruknak. Az okokat kereshetjük az iskola és a munkahelyek kap­csolatában, a hallgatók mun­kahelyi és családi körülmé­nyeiben, sőt a konzultációs órákon szaktanáraik szem­léletében és alkalmazott módszereiben egyaránt. * Az iskolai légkör gazdagí­tó és motiváló hatását ma még nem foglalja keretbe a felnőttoktatással foglalkozó Rendtartás vagy a Szervezési és Vizsgaszabályzat. Megjele­nése talán nem késik soká. Addig is azonban segítheti a felnőttoktatás körülményeit az iskolában működő esti­levelező diákbizottság mun­kája. Tevékenységük két év távlatából vizsgálva is érté­kes, s még inkább azzá vál­hat, ha összhangba kerül a tantermekben folyó oktatás, nevelés, képzés ügyének szol­gálatával. Horváth Ferenc, a Rózsa Ferenc szakközépiskola igazgatója

Next