Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-06 / 80. szám
Szerda, 1977. április 6 Az olvasók leveleiből postaláda Egyik olvasónk kérdez, s van, aki a kérdés ismerete nélkül válaszol rá, vagy vitázik vele. Egy másik levélből olyan kérés olvasható ki, amelyet egy harmadikban „látatlanban" cáfol írója. Ezekből az egymásnak felelgető levelekből kerekedett ki a mai válogatás, a lehetőségekhez képest kiegészítve azokkal az ismeretekkel, szempontokkal, amelyekkel más írások anyaggyűjtése közben a szakemberek ismertették meg a levelekhez kommentárt fűző újságírót. Vélemények a sugárútról Nagymihály Zoltán leveléből idézzük elöljáróban: „A korszerűsített Kossuth Lajos sugárúton a villamosmegállók járdaszigetein nem védi korlát a várakozó utasokat". A száguldó járművek balesetveszélyes helyzetet teremtenek, noha a KRESZ valóban előírja a fokozott óvatosságot a járdasziget és a járda közti úttesten. De nem biztos ám, hogy a korlát védelmét a gyalogosok tisztelnék is, hiszen épp a sugárúton lehet a legtöbb szabálytalan, zebrát kerülő, járdaszigetről óvatlanul lelépő gyalogost látni. (Amikor az Anna-kútnál volt lánckorlát, átléptek azon is.) Hogy azonban a járdasziget felőli úttesten és közvetlenül az útkereszteződések előtt tilos várakozniuk a gépjárműveknek, abban igaza van Nagymihály Zoltánnak. Akkor is tilos, ha tábla nem figyelmeztet a tilalomra. De ha a sorozatos szabálytalanságokat másképp nem lehet megelőzni, bizony nem árt a kritikus helyeken egy-egy tilalmi tábla. Mint például a vasbolt előtt, az Anna-kútnál. Horváth István újszegedi levélírónk épp ezt a tiltó táblát tartja feleslegesnek, pedig bizonyára látta olvasónk is: olykor 4-5 autó is vét a szabállyal és táblával is megteremtett rend ellen. „Túlzott előzékenység volt telerakni az előkerteket színes padokkal a sugárúton, éjszakánként kényelmes hely azoknak, akik hangoskodni szeretnek” — írja Nagymihály Zoltán. Bizonyára ez is valóságos érv, de azért a nappali sétálásra nézelődő nyugdíjasokra tekintettel mégiscsak kellenek azok a padok. Padok, parkok, zászlók Mint ahogy Radnai Gyula, Sándor utcai levélírónk a 4-es villamos vonala mentén kifejezetten hiányolja a padokat, illetve azt kérdi, a Lenin körút korszerűsítésével egyidőben vajon állítanak-e majd padokat a villamosmegállókhoz? A tervek ismeretében máris üzenhetjük a jó hírt, mint ahogy a sugárúton, a Lenin körúton is gondolnak majd a megpihenni vágyó sétálókra. (S ide kívánkozna még névtelenül véleményt mondó egyik olvasónk levelének néhány részlete is, az többek között, amely a felsővárosi lépcsőfeljárókra kiülő nézelődőket, beszélgetőket fricskázná. Hogy „falusi jellegűvé válik ezzel épülő-szépülő Felsővárosunk? ” Nos, ízlés dolga. Mint ahogy a kerti törpéi élőkért, a tízemeletes elé öntevékenyen ültetett rózsatő és a névtelen levélírás is az.) . Ezen a héten egész kis vita kerekedett arról, jó-e, ha az új házak lakói a beköltözés után szépíteni akarják közvetlen környezetüket, addig is, míg a „hivatalos" parkosítók megérkeznek. A veteményeskertnek természetesen nem örülnek az előkertek gondozói, de valamilyen ésszerű középutat mégiscsak kellene találni, hogy sem az önkéntes segítőknek, se a tervezett parkok építőinek ne szegjék kedvüket. És igazán kár lenne, ha szomszédai megjegyzései levélírói kedvét szegnék T. Imre tarjáni olvasónknak, észrevételeit, javaslatait továbbra is várjuk. Hiszen most is igazat kell adnunk levélírónknak: az új városrészek ünnepi díszeit hiányolja, a Belvárosban fellobogózott házak mintájára valóban elkelne több zászló Tarjánban, Felsővároson és Odesszában is. Röviden Olvasónknak, aki jelzőlámpa felszerelését sürgeti a Lenin körút és Dózsa utca kereszteződéséhez, aligha válaszolhatunk mást: mint bizonyára észrevette, az átépítés miatti útlezárás növelte meg a kereszteződés forgalmát. Az átmeneti nehézségeken, úgy véljük, türelemmel és óvatossággal, nem pedig közlekedési lámpával kell segíteni. Kiss Máté Marx téri levélírónk azt teszi szóvá, hogy a piacokon áruló kistermelők drágábban adják árujukat a megengedettnél. Nos, a piaci árellenőrök rendszeresen figyelemmel kísérik a termelői árakat is, az állítólagos drágítók ellen ennél hathatósabb, s „napra készebb” ellenőrzőhálózatot szervezni — indokolatlannak tűnik. A tanácsnál kapott felvilágosításnál többet, sajnos, mi sem üzenhetünk Zsótér József olvasónknak: azok ellen, akik megszegve a tanácsrendeletet, nem, zárják be galamjaikat. Valóban csak a feljelentés segít. Folytatandó, követendő Stílusosan persze inkább azt a címet kellene adnom Zombori István levelének, hogy Foly-ta-tan-dó Tor-Ta- Túra! „A telerajzolt aszfalt őrzi a két nap emlékét. És persze mi, a város lakói, a szívünkben. Az ötlet Pestről jött, de mintha csak Szegeden találták volna ki. Szinte percről percre nőtt az érdeklődés iránta, és pénteken délután már az egész Belváros odafigyelt. Közüggyé lett, mint ahogy a több ezer egyetemista és főiskolás léte is az. Úgy tűnik, ez a hangulatos és szellemes vetélkedő a a maga frisseségével, lendületével létrehozta azt, ami eddig csak a több száz éves egyetemi városok irigyelt tradíciója volt, az egész közösséget megmozgató, lelkes összefogást, az általános műveltség és a sport terén folytatott versengést. Úgy hisszük, az egyetemi KISZ- szervezetnek érdemes lenne megfontolnia a vetélkedő rendszeressé tételét, minden évben március végén, amikor az egész város színe előtt mérhetné össze erejét, mondjuk a két egyetem hat kara, ezzel valóban igazi egyetemi tradícióvá fejlesztve a mostani versenyt. Köszönet a példamutatásért a medikusoknak, jól éreztük magunkat. Várjuk a folytatást.” T. J. az újszegedi, Akácfa utcai kiskerttulajdonosok nevében fogalmazta levelét. „A Tisza magas vízállása miatt kertjeink víz alá kerültek. A helyzet reménytelennek látszott, úgy hittük, minden fa és vetemény kipusztul. Hogy nem következett be, az csak az I. kerületi hivatal azonnali intézkedésének és a vízművek Terhes brigádjának köszönhető. Ha lehet, kérjük, hozzák ezt mindenki tudomására.’’ Hogyne lehetne. Március 21-én, hétfőn Volán busszal utazott Tótkomlósra P. Jánosné hattyústelepi olvasónk. Ő leszállt, ám pénztárcája fent maradt — a busz ülése alá csúszva. Nem véletlen, igen: maradt. A Gyulára érkező autóbuszt takarító kalauz találta meg ugyanis a „megsétáltatott’’ vagyonkát. Olvasónk szerencsére ugyanazzal a járattal tért vissza Szegedre. És talán már felesleges is hozzátenni: visszakapott pénzével. Ezért mond köszönetet. Török Ilonka nagyon szépen ír, s ügyesen forgatja a tollat, ceruzát 13 kis társa is, akik nyilván a felnőttektől látott (vagy szüleik javasolta) aláírásgyűjtéssel bizonyítják: valóban örülnek az ajándéknak. Üzenetük — a boríték címzése szerint is —a „Komplett Ruházati Vállalat és más, illetékes vállalat dolgozóinak" szól. (Lám, már azt is tudják, mit jelent az illetékes szó! De tapasztaláson alapuló ismereteik szerencsére kellemesek.) S a levél: „Mi, a tarjáni Építő utca környékén levő játszóterek használói nagyon szépen köszönjük a szíves, példamutató munkát, amellyel olyan szépen kicsinosították játszótereinket. Szeretettel gondolunk mindannyiukra.” S itt következik a névsor, majd: „és még sok, írni nem tudó kispajtás.” Nekik is mondd meg Ilonka, hogy vigyázzatok az ajándékra, s akkor biztosan jut belőle jövőre is. Válaszul az illetékes Múlt heti Postaládánkban tettük közzé Horváth István permetezővé várlással kapcsolatos panaszát. A Csongrád megyei AGROKER Vállalat vezrlyvezetője, Biczók Gyula intézkedett: „a permetezők ára módosult, a panaszos reklamálására telefonon és személyesen " is tájékoztattuk a boltot az árváltozásról, és kértük, hogy Horváth István számláját a jóváíró levélnek megfelelően módosítsák, a vevő jogos követelését sürgősen rendezzék.” Összeállította: Pálfy Katalin 5 Kettős jubileum Az itt közölt kép ma éppen negyvenesztendős. 1937. április 6-án, a szegedi városi színházban Beethoven-díszhangversenyt rendeztek, az akkor 23 esztendős Fricsay Ferenc karnagy vendégfelléptével. Ezen ünnepi hangversenyen hangzott föl először Szegeden Beethoven legismertebb, IX. szimfóniája. A korabeli kritika a vidéki zenei élet nagy diadalának könyvelte el a szegedi zenei eseményt. Néhány sor Tóth Aladár kritikájából: „Az előadás kétségkívül elsősorban a filharmonikusok lelkes fiatal karnagyának, a kitűnő Fricsay Ferencnek érdeme. Ez a fiatal muzsikus megmutatta, hogy Szeged városában nem hiányoznak azok a nagy zenei energiák, melyek Beethoven leghatalmasabb remekének előadásához szükségesek ... Még a szólisták közül is kettő — a kitűnő Cholnoky Margit és Kertész Lajos — szegedi művész volt..." Ebben az évben ünnepeljük Beethoven halálának 150., és legismertebb műve, a IX. szimfónia szegedi premierjének 40. évfordulóját. Képünk a korabeli előadás közreműködőit ábrázolja: Alváry Lőrinczet, Gyenge Annát, Fricsay Ferencet, Cholnoky Margitot, és a most 80 esztendős szegedi művészt, Kertész Lajost. házasság I. kerület Szeged: Kádár András és Konya Magdolna Mária, Bánják Baohk Fancsi és lantos Ilona Erzsébet, Zámbó Mihály és Tarfcó Katalin, Szántóra Tamás József és Kovács Judit, dr. Altnayer László és dr. Gyenes Edit, Rózsa Béla és Szabó Erzsébet, Rácz Nándor és Bentkó Aranka, Búza József és Ábrahám Gyöngyi, Tihanyi Zoltán Béla és Pap Terézia, Gál István Mihály és Furák Katalin, Molnár Pál és Kiss Marianna Erzsébet, Gazdagh Zoltán Nándor és Bán Gabriella Katalin, Magyar István és Szögi Ildikó, Szabó-Bozsó István és Németh Ágnes Ilona, Gáspár István és Kiss Márta Ágnes, Bodor István és Kovács Klára, Róza Gábor és Bús Anikó házasságot kötöttek. I. kerület Szegedi Vörös László György és Tamás Mária Jolán, Rtrtfler József és Bálint Mária, Fehér János és Bakos Etelka Erzsébet, Varga Albert és Palócz Julianna. Molnár Béla István és Miklós Anna. Farkas Géza és Tomatás Éva Mária, Nagy Sándor és Kulcsár Mária Rozália házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Peták László Viktornak és Dinnyés Erzsébetnek Márta, Vas Józsefnek és Molnár Katalinnak Katalin, Gál Lászlónak és Sinkovics Ágnesnek Tímea, Vörös Lászlónak és Szekfü Katalinnak László, Czapár Péternek és Filién Éva Rozáliának Arnold, Novák Mihálynak és Petrika Katalin Erzsébetnek Szilvia, Ambruzs Sándornak és Bolis Ilonának Zoltán Sándor, Schultz Andrásnak és Benák Erzsébetnek Levente András, Bezsenyi Lászlónak és Fiedler Ilonának Balázs, Szécsi Istvánnak és Bodor Máriának Brigitta, Kalmár Géza Istvánnak és Cselédes Mária Magdolnának Piroska, Szakíts Lászlónak és Olasz Anna Ildikónak Gábor, Földes László Pálnak és Szécsi Piroskának Attila, Török Lászlónak és Orlcsák Judit Editnek Csaba, Paluch Lászlónak és Bálint Ilonának Tibor, Méri Péternek és Cserkúti Erzsébet Cizellálták Miklós Gergő, Gera Péter Jenőnek és Balázs Máriának Attila, Bagi Károly Imrének és Rátz- Balog Zsuzsannának Bzilvia, Kocsis Pálnak és Trifusz Éva Juliannának Hajnalka, Takács Józsefnek és Molnár Anna Máriás Családi események italt Mariann, Erdélyi Gábornak és Désik Erzsébetnek Gábor, Baki Imre Jánosnak és Kelemen Éva Gabriellának Imre, Bitó Ferencnek és Kiss Katalinnak Krisztián, Schmidt Ferenc Jánosnak és Bireznán Piroskának Mónika, Horváth Istvánnak és Vágó Ilonának Zoltán, Pintér Zoltánnak és Paragi Ibolya Margitnak Zoltán István, Tóth Mátyásnak és Herold Katalinnak Gabriella, Kucsera Istvánnak és Puskás Gabriellának Gábor István, Duszka Mihálynak és Chv&linga Jolánnak Márta, Mészáros György Mihálynak és Vörös Évának Éva, Dóczi Istvánnak és Sárkány Zsuzsannának Ildikó, Darvas Tibornak és Ferenczi Évának Krisztina Éva, dr. Gál Mihály Jánosnak és Guglava Mária Magdolnának Tamás Mihály, dr. Bartha Istvánnak és dr. Sári Máriának Eszter Mária, Suti Andrásnak és Pósa Zsuzsannának Edina, Nyemczovszky Andrásnak és Sándor Erzsébetnek András, Slezák Gézának és Forgó Erzsébetnek Szilvia, Csonka Ferencnek és Szalai Máriának Róbert, Szekeres Árpádnak és Rozsnyai Erzsébetnek Tibor, Fekete Józsefnek és Lackó Rozáliának Csaba, Pál Józsefnek és Kis Annának Hajnalka, Tóth Lászlónak és Nagy Etelka Erzsébetnek Timer, Angyal György Józsefnek és Mayer Ágnesnek Gabriella Helga, Révész Mihály Gézának és Szomaházi Edit Klárának Dóra Edit, Till József Istvánnak és Perédi Ilona Máriának Zsolt József, Balla József Istvánnak és Frank Judit Margitnak Melinda Judit, Kovács Bélának és Balogh Bertának Péter, Bárdos-Daruszki Ferencnek és Andó Mária Magdolnának Krisztián, Tóth Tibornak és Kari Mártának Ivett nevű gyermekük született. II. kerület Szegedi Berecz Gyulának és Ábrahám Évának Anita Krisztina, Magony Ferencnek és Masznyik Klárának Róbert Ferenc, Kapás Jánosnak és Sári Ilonának Zoltán, Sulyok Istvánnak és Bánfi Bertának István László, Kószó Jánosnak és Sánta Mária Etelkának Csaba Péter, Kovács Bélának és Felföldi Margitnak Gábor, Kispéter Zoltánnak és Laczi Irénnek Anna Edit, Molnár Jánosnak és Ilinek Erikának Violetta Erika, Tóth Jánosnak és Mesterházi Erzsébetnek Gábor, Csorba Jánosnak és Balázs Mária Magdolnának Zsolt, Fábián Jánosnak és Tóth Margitnak Magdolna, Bakó Sándornak és Péter Erzsébet Évának Sándor, Dobó Istvánnak és Bicskei Mária Magdolnának István Ede, Kócsó József Ferencnek és Bőrcsök Máriának Angéla, Varga József Istvánnak és Jámbor Ilonának Beatrix Erzsébet, Koczó Józsefnek és Farkas Margitnak Krisztián, Petrófi Józsefnek és Benki Mártának Angéla Julianna, Tóth Lajosnak és Kopasz Ilona Erzsébetnek Angéla Anikó, Vámos István Sándornak és Slyk Grazyna Elsbietának Zoltán István, Kovács Józsefnek és Karkusz Erzsébetnek Tibor, Kriván Lászlónak és Oláh Valériának Krisztián, Sárdi László Jánosnak és Kormányos Piroskának Róbert Béla nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Lajkó Károly, Szűcs Lajosné Lőw Viktória Anna, Keresztesi Fererncné Rigler Magdolna, Szász Edit, Lengyel Mihályné Nyáguly Éva Erzsébet, Vas Jánosné Oláh Mária, Belinszky Lászlóné Béki Mária, Szoráth István, Kratofkvilla Imrémé Pázmány Anna, Völgyesi Ferenc, Motika Ottóné Gábris Katalin Hajnalka, Sugár Sándor, Kálmán János meghalt. I. kerület Szeged: Koszorús István, Arany Imrémé Kis Ilona, Gomba Péter, Berg Edit, Sípos Ferencné Pálfi Ilona, Szőllősy Ferenc, Jenei Imre, Ajtai István meghalt, Szeged: Ábrahám Béla György, Erdélyi József, Rózsahegyi Lászlóné Babarci Anna, Ferenczi József, Horváth Istvánná Vaszil Ilona, Rúzsai István, Kovács Andrásné Bartók Anna, Vanger Józsefné Gábor Erzsébet, Barát Lajos, Rutai Viktória, Szögi István, Kálmán Imre, Varga Istvánná Túrzó Borbála, Katona Lajos, Horváth János, Ceglédi Mihály, Hajnal József, Barabás Vilmos Gergely meghalt. in. kerület Tanítványok A Kit mit tud? döntője, ez a monstre televíziós műsor a legmegrögzöttebb kétkedőket is meggyőzte: megéri az országos méretű előkészítés, a sokakat megmozgató szervezés, az a jóformán össznépi „felhajtás”, ami a tehetséges fiataloknak ezt a fórumát övezi. Megféri, mert szunnyadó energiákat is felszabadít, rejtett képességeket is felszínre tud hozni; a széles nyilvánosság semmihez sem hasonlítható légkörében megméretik a tehetség, kinyilvánul a tettvágy, formálódhat a fellépő fiatalok személyisége, és a mi képünk róluk. A Ki mit tud?-műsorok alapján — nem utolsósorban — plasztikus kép rajzolódik egész kulturális-közművelődési életünkről. A demokratizmusáról például sokat lehetne beszélni a mostani adássorozat kapcsán. Vagy a „divatjairól”, pontosabban a mostanában virágzó ágairól-műfajairól, amelyeknek Ki mit tud?-beli arányai — mint tükörben — pontosan mutatták „a nagy egészben” betöltött helyeiket. Nem lehet véletlen például a néptánc mennyiségileg is szembetűnő jelenléte, és kiemelkedően magas alkotói-előadói színvonala. A verseny néptáncosainak szereplései mögött ott a „háttér”: a folklórnak, a népművészetnek kulturális életünk egészét befolyásoló mai reneszánsza. Szeged úgy mutatkozott be a tévés vetélkedőkön, mint ennek a művészeti ágnak egyik fellegvára. Az EDOSZ- együttes és a szólótáncosok — köztük a döntős pár. Kispáter Julianna és Tanács István, a győztes Szögi Csaba — nagyszerű szereplése mögött tehetség és szívós, kitartó munka van. Nemcsak az övék. Ilyenkor, a nagy győztes örömök közepette nem árt arra is gondolni: a szereplő fiatalok valamennyien tanítványok. Tehetségüket már korábban észrevették, felkészülésüket segítették és remélhetőleg ezután is ugyanezekben a „jó kezekben” teljesíthetik ki önmagukat. A szegedi táncosok neve mellé ezért kívánkozik az együttesvezetőé: Nagy Alberté. A főiskolai Operaszínpad, a versmondó Katona Ágnes, a furulyázó Szabó László, Széplaki Ágnes karmester és a kamarazenekar szép sikerei mögött ott van az iskolák légköre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola oktatóinak, tanárainak munkája. Hajdú- Bihar megye, Pécs, a Zalka főiskola mellett ezért is kapta az Országos Közművelődési Tanács ötvenezer forintját a Tömörkény gimnázium. A tehetséges tanítványok újabb és újabb csapatai használják majd, amire kell, hogy előbb-utóbb megosszák velünk az alkotás gazdagságát. Az ünnepi műsorban még egy „tanítvány” kapott helyet, pontosabban: A tanítvány című Nagy Lajosregény tévéváltozata. Nagy Lajos önéletrajzi művében A lázadó emberben van egy mondat, amely sok mindent elmond a Jankovich Bésán Elemér nagyságos úr terezováci kastélyában nevelősködő író közérzetéről: „Anyám valóságos helyzetéről nem szándékoztam vele semmit közölni, hiszen az olyan rossz volt, hogy arról beszélni már illetlenség lett volna, vagyis: nem lett volna etijtett-szerű.” A filmbeli instruktor megformálójának, Hegedűs D. Gézának sikerült érzékeltetnie a kastélylakók és az ő világa közötti szakadékot. Málnay Levente rendezőt már csak azért is dicséret illeti, mert Nagy Law- művet vitt a képet