Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-06 / 80. szám

Szerda, 1977. április 6 Az olvasók leveleiből postaláda Egyik olvasónk kérdez, s van, aki a kérdés ismerete nélkül válaszol rá, vagy vi­tázik vele. Egy másik levél­ből olyan kérés olvasható ki, amelyet egy harmadikban „látatlanban" cáfol írója. Ezekből az egymásnak felel­­gető levelekből kerekedett ki a mai válogatás, a lehetősé­gekhez képest kiegészítve azokkal az ismeretekkel, szempontokkal, amelyekkel más írások anyaggyűjtése közben a szakemberek ismer­tették meg a levelekhez kommentárt fűző újságírót. Vélemények a sugárútról Nagymihály Zoltán levelé­ből idézzük elöljáróban: „A korszerűsített Kossuth Lajos sugárúton a villamosmegál­lók járdaszigetein nem védi korlát a várakozó utasokat". A száguldó járművek bal­esetveszélyes helyzetet te­remtenek, noha a KRESZ valóban előírja a fokozott óvatosságot a járdasziget és a járda közti úttesten. De nem biztos ám, hogy­­ a kor­lát védelmét a gyalogosok tisztelnék is, hiszen épp a sugárúton lehet a legtöbb szabálytalan, zebrát kerülő, járdaszigetről óvatlanul le­lépő gyalogost látni. (Amikor az Anna-kútnál volt lánc­korlát, átléptek azon is.) Hogy azonban a járdasziget felőli úttesten és közvetlenül az útkereszteződések előtt ti­los várakozniuk a gépjármű­veknek, abban igaza van Nagymihály Zoltánnak. Ak­kor is tilos, ha tábla nem figyelmeztet a tilalomra. De ha a sorozatos szabálytalan­ságokat másképp nem lehet megelőzni, bizony nem árt a kritikus helyeken egy-egy ti­lalmi tábla. Mint például a vasbolt előtt, az Anna-kút­nál. Horváth István újszege­di levélírónk épp ezt a tiltó táblát tartja feleslegesnek, pedig bizonyára látta olva­sónk is: olykor 4-5 autó is vét a szabállyal és táblával is megteremtett rend ellen. „Túlzott előzékenység volt telerakni az előkerteket szí­nes padokkal a sugárúton, éjszakánként kényelmes hely azoknak, akik hangoskodni szeretnek” — írja Nagymi­­hály Zoltán. Bizonyára ez is valóságos érv, de azért a nappali sétálásra­ nézelődő nyugdíjasokra tekintettel mégiscsak kellenek azok a padok. Padok, parkok, zászlók Mint ahogy Radnai Gyula, Sándor utcai levélírónk a 4-es villamos vonala mentén kifejezetten hiányolja a pa­dokat, illetve azt kérdi, a Lenin körút korszerűsítésé­vel egyidőben vajon állíta­nak-e majd padokat a villa­mosmegállókhoz? A tervek ismeretében máris üzenhet­jük a­ jó hírt, mint ahogy a sugárúton, a Lenin körúton is gondolnak majd a megpi­henni vágyó sétálókra. (S ide kívánkozna még névtelenül véleményt mondó egyik ol­vasónk levelének néhány részlete is, az többek között, amely a felsővárosi lépcső­­feljárókra kiülő nézelődőket, beszélgetőket fricskázná. Hogy „falusi jellegűvé válik ezzel épülő-szépülő Felsővá­rosunk? ” Nos, ízlés dolga. Mint ahogy a kerti törpéi élőkért, a tízemeletes elé ön­tevékenyen ültetett rózsatő és a névtelen levélírás is az.) . Ezen a héten egész kis vi­ta kerekedett arról, jó-e, ha az új házak lakói a beköltö­zés után szépíteni akarják közvetlen környezetüket, ad­dig is, míg a „hivatalos" parkosítók megérkeznek. A veteményeskertnek természe­tesen nem örülnek az elő­­kertek gondozói, de valami­lyen ésszerű középutat még­iscsak kellene találni, hogy sem az önkéntes segítőknek, se a tervezett parkok építői­nek ne szegjék kedvüket. És igazán kár lenne, ha szomszédai megjegyzései le­vélírói kedvét szegnék T. Imre tarjáni olvasónknak, észrevételeit, javaslatait to­vábbra is várjuk. Hiszen most is igazat kell adnunk levélírónknak: az új város­részek ünnepi díszeit hiá­nyolja, a Belvárosban fello­bogózott házak mintájára valóban elkelne több zászló Tarjánban, Felsővároson és Odesszában is. Röviden Olvasónknak, aki jelző­lámpa felszerelését sürgeti a Lenin körút és Dózsa utca kereszteződéséhez, aligha vá­laszolhatunk mást: mint bi­zonyára észrevette, az átépí­tés miatti útlezárás növelte meg a kereszteződés forgal­mát. Az átmeneti nehézsé­geken, úgy véljük, türelem­mel és óvatossággal, nem pedig közlekedési lámpával kell segíteni. Kiss Máté Marx téri levél­írónk azt teszi szóvá, hogy a piacokon áruló kistermelők drágábban adják árujukat a megengedettnél. Nos, a piaci árellenőrök rendszeresen fi­gyelemmel kísérik a terme­lői árakat is, az állítólagos drágítók ellen ennél hatható­sabb, s „napra készebb” el­lenőrzőhálózatot szervezni — indokolatlannak tűnik. A tanácsnál kapott felvilá­gosításnál többet, sajnos, mi sem üzenhetünk Zsótér Jó­zsef olvasónknak: azok ellen, akik megszegve a tanácsren­deletet,­­ nem, zárják b­e­ ga­­lamjaikat. Valóban csak­­ a feljelentés segít. Folytatandó, követendő Stílusosan persze inkább azt a címet kellene adnom Zombori István levelének, hogy Foly-ta-tan-dó Tor-Ta- Túra! „A telerajzolt aszfalt őrzi a két nap emlékét. És persze mi, a város lakói, a szívünkben. Az ötlet Pestről jött, de mintha csak Szege­den találták volna ki. Szin­te percről percre nőtt az ér­deklődés iránta, és pénteken délután már az egész Belvá­ros odafigyelt. Közüggyé lett, mint ahogy a több ezer egye­temista és főiskolás léte is az. Úgy tűnik, ez a hangula­tos és szellemes vetélkedő a a maga frisseségével, lendü­letével létrehozta azt, ami eddig csak a több száz éves­­ egyetemi városok irigyelt tra­díciója volt, az egész közös­séget megmozgató, lelkes ös­­­szefogást, az általános mű­veltség és a sport terén foly­tatott versengést. Úgy his­­­szük, az egyetemi KISZ- szervezetnek érdemes lenne megfontolnia a vetélkedő rendszeressé tételét, minden évben március végén, ami­kor az egész város színe előtt mérhetné össze erejét, mond­juk a két egyetem hat ka­ra, ezzel valóban igazi egye­temi tradícióvá fejlesztve a mostani versenyt. Köszönet a példamutatásért a mediku­soknak, jól éreztük magun­kat. Várjuk a folytatást.” T. J. az újszegedi, Akácfa utcai kiskerttulajdonosok ne­vében fogalmazta levelét. „A Tisza magas vízállása miatt kertjeink víz alá kerültek. A helyzet reménytelennek lát­szott, úgy hittük, minden fa és vetemény kipusztul. Hogy nem következett be, az csak az I. kerületi hivatal azon­nali intézkedésének és a víz­művek Terhes brigádjának köszönhető. Ha lehet, kér­jük, hozzák ezt mindenki tu­domására.’’ Hogyne lehetne. Március 21-én, hétfőn Vo­lán­ busszal utazott Tótkom­lósra P. Jánosné hattyúste­­lepi olvasónk. Ő leszállt, ám pénztárcája fent maradt — a busz ülése alá csúszva. Nem véletlen, igen: maradt. A Gyulára érkező autóbuszt takarító kalauz találta meg ugyanis­­ a „megsétáltatott’’ vagyonkát. Olvasónk szeren­csére ugyanazzal a járattal tért vissza Szegedre. És ta­lán már felesleges is hozzá­tenni: visszakapott pénzével. Ezért mond köszönetet. Török Ilonka nagyon szé­pen ír, s ügyesen forgatja a tollat, ceruzát 13 kis társa is, akik nyilván a felnőttek­től látott (vagy szüleik java­solta) aláírásgyűjtéssel bizo­nyítják: valóban örülnek az ajándéknak. Üzenetük — a boríték címzése szerint is —­­a „Komplett Ruházati Válla­lat és más, illetékes vállalat dolgozóinak" szól. (Lám, már azt is tudják, mit jelent az illetékes szó! De tapasztalá­son alapuló ismereteik sze­rencsére kellemesek.) S a le­vél: „Mi, a tarjáni Építő ut­ca környékén levő játszóte­rek használói nagyon szépen köszönjük a szíves, példamu­tató munkát, amellyel olyan szépen kicsinosították játszó­tereinket. Szeretettel gondo­lunk mindannyiukra.” S itt következik a névsor, majd: „és még sok, írni nem tudó kispajtás.” Nekik is mondd meg Ilonka, hogy vigyázza­tok az ajándékra, s akkor biztosan jut belőle jövőre is. Válaszul az illetékes Múlt heti Postaládánkban tettük közzé Horváth István permetezővé várl­ással kapcso­latos panaszát. A Csongrád megyei AGROKER Vállalat vez­rlyvezetője, Biczók Gyu­la intézkedett: „a permete­zők ára módosult, a panaszos reklamálására telefonon és személyesen " is tájékoztattuk a boltot az árváltozásról, és kértük, hogy Horváth István számláját a jóváíró levélnek megfelelően módosítsák, a vevő jogos követelését sür­gősen rendezzék.” Összeál­lította: Pálfy Katalin 5 Kettős jubileum Az itt közölt kép ma éppen negyven­esztendős. 1937. április 6-án, a szegedi vá­rosi színházban Beethoven-díszhangver­­senyt rendeztek, az akkor 23 esztendős Fricsay Ferenc karnagy vendégfelléptével. Ezen ünnepi hangversenyen hangzott föl először Szegeden Beethoven legismertebb, IX. szimfóniája. A korabeli kritika a vidéki zenei élet nagy diadalának könyvelte el a szegedi ze­nei eseményt. Néhány sor Tóth Aladár kritikájából: „Az előadás kétségkívül első­sorban a filharmonikusok lelkes fiatal kar­nagyának, a kitűnő Fricsay Ferencnek ér­deme. Ez a fiatal muzsikus megmutatta, hogy Szeged városában nem hiányoznak azok a nagy zenei energiák, melyek Beet­hoven leghatalmasabb remekének előadá­sához szükségesek ... Még a szólisták kö­zül is kettő — a kitűnő Cholnoky Margit és Kertész Lajos — szegedi művész volt..." Ebben az évben ünnepeljük Beethoven halálának 150., és legismertebb műve, a IX. szimfónia szegedi premierjének 40. év­fordulóját. Képünk a korabeli előadás köz­reműködőit ábrázolja: Alváry Lőrinczet, Gyenge Annát, Fricsay Ferencet, Cholnoky Margitot, és a most 80 esztendős szegedi művészt, Kertész Lajost. házasság I. kerület Szeged: Kádár András és Ko­nya Magdolna Mária, Bánják Ba­­ohk­ Fancsi és lantos Ilona Er­zsébet, Zámb­ó Mihály és Tarfcó Katalin, Szántóra Tamás József és Kovács Judit, dr. Altn­ayer László és dr. Gyenes Edit, Ró­zsa Béla és Szabó Erzsébet, Rácz Nándor és Bentkó Aranka, Búza József és Ábrahám Gyöngyi, Ti­hanyi Zoltán Béla és Pap Teré­zia, Gál István Mihály és Furák Katalin, Molnár Pál és Kiss Ma­rianna Erzsébet, Gazdagh Zol­tán Nándor és Bán Gabriella Ka­talin, Magyar István és Szögi Il­dikó, Szabó-Bozsó István és Né­meth Ágnes Ilona, Gáspár István és Kiss Márta Ágnes, Bodor Ist­ván és Kovács Klára, Róza­ Gá­bor és Bús Anikó házasságot kö­töttek. I. kerület Szegedi Vörös László György és Tamás Mária Jolán, Rtrtfler József és Bálint Mária, Fehér János és Bakos Etelka Erzsébet, Varga Albert és Palócz Julianna. Molnár Béla István és Miklós Anna. Farkas Géza és Tomatás Éva Mária, Nagy Sándor és Kul­csár Mária Rozália házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Peták László Viktor­nak és Dinnyés Erzsébetnek Márta, Vas Józsefnek és Molnár Katalinnak Katalin, Gál László­nak és Sinkovics Ágnesnek Tí­mea, Vörös Lászlónak és Szekfü Katalinnak László, Czapár Pé­ternek és Filién Éva Rozáliának Arnold, Novák Mihálynak és Petrika Katalin Erzsébetnek Szil­via, Ambruzs Sándornak és Bol­is Ilonának Zoltán Sándor, Schultz Andrásnak és Benák Er­zsébetnek Levente András, Be­­zsenyi Lászlónak és Fiedler Ilo­nának Balázs, Szécsi Istvánnak és Bodor Máriának Brigitta, Kal­már Géza Istvánnak és Cselédes Mária Magdolnának Piroska, Szakíts Lászlónak és Olasz An­na Ildikónak Gábor, Földes­ László Pálnak és Szécsi Piros­kának Attila, Török Lászlónak és Orl­csák Judit Editnek Csaba, Paluch Lászlónak és Bálint Ilo­nának Tibor, Méri Péternek és Cserkúti Erzsébet Cizellálták Miklós Gergő, Gera Péter Jenő­nek és Balázs Máriának Attila, Bagi Károly Imrének és Rátz- Balog Zsuzsannának Bzilvia, Ko­csis Pálnak és Trifusz Éva Ju­liannának Hajnalka, Takács Jó­zsefnek és Molnár Anna Máriás Családi események italt Mariann, Erdélyi Gábornak és Désik Erzsébetnek Gábor, Ba­ki Imre Jánosnak és Kelemen Éva Gabriellának Imre, Bitó Fe­rencnek és Kiss Katalinnak Krisztián, Schmidt Ferenc János­nak és Bireznán Piroskának Mó­nika, Horváth Istvánnak és Vá­gó Ilonának Zoltán, Pintér Zol­tánnak és Paragi Ibolya Margit­nak Zoltán István, Tóth Mátyás­nak és Herold Katalinnak Gab­riella, Kucsera Istvánnak és Pus­kás Gabriellának Gábor István, Duszka Mihálynak és Chv&linga Jolánnak Márta, Mészáros György Mihálynak és Vörös Évá­nak Éva, Dóczi Istvánnak és Sárkány Zsuzsannának Ildikó, Darvas Tibornak és Ferenczi Évának Krisztina Éva, dr. Gál Mihály Jánosnak és Guglava Má­ria Magdolnának Tamás Mihály, dr. Bartha Istvánnak és dr. Sári Máriának Eszter Mária, Suti Andrásnak és Pósa Zsuzsanná­nak Edina, Nyemczovszky And­rásnak és Sándor Erzsébetnek András, Slezák Gézának és For­gó Erzsébetnek Szilvia, Csonka Ferencnek és Szalai Máriának Róbert, Szekeres Árpádnak és Rozsnyai Erzsébetnek Tibor, Fe­kete Józsefnek és Lackó Rozá­liának Csaba, Pál Józsefnek és Kis Annának Hajnalka, Tóth Lászlónak és Nagy Etelka Erzsé­betnek Timer,­ Angyal György Józsefnek és Mayer Ágnesnek Gabriella Helga, Révész Mihály Gézának és Szomaházi Edit Klá­rának Dóra Edit, Till­ József Istvánnak és Perédi Ilona Máriá­nak Zsolt József, Balla József Istvánnak és Frank Judit Mar­gitnak Melinda Judit, Kovács Bé­lának és Balogh Bertának Pé­ter, Bárdos-Daruszki Ferencnek és Andó Mária Magdolnának Krisztián, Tóth Tibornak és Kari Mártának Ivett nevű gyermekük született. II. kerület Szegedi Berecz Gyulának és Ábrahám Évának Anita Kriszti­na, Magony Ferencnek és Masz­­nyik Klárának Róbert Ferenc, Kapás Jánosnak és Sári Iloná­­nak Zoltán, Sulyok Istvánnak és Bánfi Bertának István László, Kószó Jánosnak és Sánta Mária Etelkának Csaba Péter, Kovács Bélának és Felföldi Margitnak Gábor, Kispéter Zoltánnak és Laczi Irénnek Anna Edit, Mol­nár Jánosnak­ és Ilinek Erikának Violetta Erika, Tóth Jánosnak és Mesterházi Erzsébetnek Gábor, Csorba Jánosnak és Balázs Má­ria Magdolnának Zsolt, Fábián Jánosnak és Tóth Margitnak Magdolna, Bakó Sándornak és Péter Erzsébet Évának Sándor, Dobó Istvánnak és Bicskei Mária Magdolnának István Ede, Kócsó József Ferencnek és Bőrcsök Má­riának Angéla, Varga József Ist­vánnak és Jámbor Ilonának Be­atrix Erzsébet, Koczó Józsefnek és Farkas Margitnak Krisztián, Petrófi Józsefnek és Benki Már­tának Angéla Julianna, Tóth La­josnak és Kopasz Ilona Erzsé­betnek Angéla Anikó, Vámos István Sándornak és Slyk Grazy­­na Elsbietának Zoltán István, Kovács Józsefnek és Karkusz Er­zsébetnek Tibor, Kriván László­nak és Oláh Valériának Kriszti­án, Sárdi László Jánosnak és Kormányos Piroskának Róbert Béla nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Lajkó Károly, Szűcs Lajosné Lőw Viktória Anna, Ke­resztesi Fererncné Rigle­r Magdol­na, Szász Edit, Lengyel Mihály­­né Nyáguly Éva Erzsébet, Vas Jánosné Oláh Mária, Belinszky Lászlóné Béki Mária, Szoráth István, Kratofkvilla Imrémé Páz­mány­ Anna, Völgy­esi­­ Ferenc, Motika Ottóné Gábris Katalin Hajnalka, Sugár Sándor, Kálmán János meghalt. I. kerület Szeged: Koszorús István, Arany Imrémé Kis Ilona, Gomba Péter, Berg Edit, Sípos Ferenc­­né Pálfi Ilona, Szőllősy Ferenc, Jenei Imre, Ajtai István meg­­halt, Szeged: Ábrahám Béla György, Erdélyi József, Rózsahegyi Lászlóné Babarci Anna, Ferenczi József, Horváth Istvánná Vaszil Ilona, Rúzsai István, Kovács Andrásné Bartók Anna, Vanger Józsefné Gábor Erzsébet, Barát Lajos, Rutai Viktória, Szögi Ist­ván, Kálmán Imre, Varga Ist­vánná Túrzó Borbála, Katona Lajos, Horváth János, Ceglédi Mihály, Hajnal József, Barabás Vilmos Gergely meghalt. in. kerület Tanítványok A Kit mit tud? döntője, ez a monstre televíziós műsor a legmegrögzöttebb kétkedő­ket is meggyőzte: megéri az országos méretű előkészítés, a sokakat megmozgató szer­vezés, az a jóformán össz­népi „felhajtás”, ami a te­hetséges fiataloknak ezt a fórumát övezi. Megféri, mert szunnyadó energiákat is fel­szabadít, rejtett képességeket is felszínre tud hozni; a szé­les nyilvánosság semmihez sem hasonlítható légkörében megméretik a tehetség, ki­­nyilvánul a tettvágy, formá­lódhat a fellépő fiatalok személyisége, és a mi ké­pünk­­ róluk. A Ki mit tud?-műsorok alapján — nem utolsósorban — plaszti­kus kép rajzolódik egész kulturális-közművelődési éle­tünkről. A demokratizmusá­ról például sokat lehetne be­szélni a mostani adássorozat kapcsán. Vagy a „divatjai­ról”, pontosabban a mosta­nában virágzó ágairól-műfa­­jairól, amelyeknek Ki mit tud?-beli arányai — mint tükörben — pontosan mu­tatták „a nagy egészben” be­töltött helyeiket. Nem lehet véletlen például a néptánc mennyiségileg is szembetűnő jelenléte, és kiemelkedően magas alkotói-előadói szín­­vonala. A verseny néptánco­sainak szereplései mögött ott a „háttér”: a folklórnak, a népművészetnek kulturális életünk egészét befolyásoló mai r­eneszánsza. Szeged úgy mutatkozott be a tévés vetélkedőkön, mint en­nek a művészeti ágnak egyik fellegvára. Az EDOSZ- együttes és a szólótáncosok — köztük a döntős pár. Kis­­páter Julianna és Tanács Ist­­ván, a győztes Szögi Csaba — nagyszerű szereplése mö­gött tehetség és szívós, ki­tartó munka van. Nemcsak az övék. Ilyenkor, a nagy győztes örömök közepette nem árt arra is gondol­ni: a szereplő fiatalok vala­mennyien tanítványok. Te­­hetségüket már korábban észrevették, felkészülésüket segítették és remélhetőleg ezután is ugyanezekben a „jó kezekben” teljesíthetik ki önmagukat. A szegedi tán­cosok neve mellé ezért kí­vánkozik az együttesvezetőé: Nagy Alberté. A főiskolai Operaszínpad, a versmondó Katona Ágnes, a furulyázó Szabó László, Széplaki Ág­­nes karmester és a kamara­­zenekar szép sikerei mögött ott van az iskolák légköre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola oktatóinak, tanárainak munkája. Hajdú- Bihar megye, Pécs, a Zalka főiskola mellett ezért is kap­ta az Országos Közművelő­dési Tanács ötvenezer forint­ját a Tömörkény gimná­zium. A tehetséges tanítvá­­nyok újabb és újabb csapa­tai használják majd, amire kell, hogy előbb-utóbb meg­osszák velünk az alkotás gaz­­dagságát. Az ünnepi műsorban még egy „tanítvány” kapott he­lyet, pontosabban: A tanít­vány című Nagy Lajos­­regény tévéváltozata. Nagy Lajos önéletrajzi művében A lázadó emberben van egy mondat, amely sok mindent elmond a Jankovich Bésán Elemér nagyságos úr terezo­­váci kastélyában nevelőskö­­dő író közérzetéről: „Anyám valóságos helyzetéről nem szándékoztam vele semmit közölni, hiszen az olyan rossz volt, hogy arról beszél­ni már illetlenség lett vol­na, vagyis: nem lett volna etijtett-szerű.” A filmbeli instruktor megformálójának, Hegedűs D. Gézának sike­rült érzékeltetnie a kastély­lakók és az ő világa közötti szakadékot. Málnay Levente rendezőt már csak azért is dicséret illeti, mert Nagy Law- művet vitt a képet­

Next