Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

2 4 Moitrix SZOVJET KÜLDÖTTSÉG hazánkban Tamara Vasziljevna Go­lubcova, szovjet kulturális miniszterhelyettes vezetésé­vel kedden szovjet kulturális delegáció érkezett hazánk­ba hivatalos, baráti látoga­tásra. Boros Sándor kultu­rális miniszterhelyettes fo­gadta a küldöttséget, amely a magyar—szovjet közmű­velődési kapcsolatok fejlesz­téséről folytat tárgyalást és tapasz­talatcse­rét. TRE­THON FERENC SZÓFIÁBAN A Bolgár Népköztársaság állami munka- és bérügyi bizottsága elnökének meghí­vására Szófiába utazott Tnethon Ferenc munkaügyi miniszter. ELFOGTÁK A TERRORISTÁKAT Kedd délután 14 óra előtt — ekkor járt volna le a terroristák ultimátuma, a holland hadsereg és a rend­őrség különlegesen kiképzett osztagai megrohanták és 20 perc alatt elfoglalták az jjsseni kormányzati székhely épületét, ahol a dél-malukui kommandó hétfő reggel óta 1öbb mint 70 személyt tar­tott fogva. Az első hírek szerint a roham­ során né­gyen megsebesültek, egy személy pedig életét vesztet­te. Minden túszt kiszabadí­tottak és a három terroristát letartóztatták. A LESZERELÉSRŐL TÁRGYALNAK A leszerelési világértekez­let előkészítésére létrehozott különleges ENSZ-bizottság New Yorkban felújította munkáját. A negyven állam képviselőiből álló bizottság arról a munkabeszámolóról folytat vitát, amelyet az ENSZ-közgyűlés május 23-án kezdődő rendkívüli, leszere­lési ülésszak­ai­t kíván ter­jeszteni. AMERIKAI KÉRÉS Az amerikai külügyminisz­térium a Szovjetuniótól vár­­ja, hogy közvetve siessen az ogadeni kaland miatt súlyos helyzetbe került Szomália megsegítésére. Hodding Car­ter, a washingtoni külügy­minisztérium szóvivője arra kérte a Szovjetuniót, hogy az Etiópiában élvezett „je­lentős tekintélyével” élve szólítsa fel az Addisz Abe­­ba-i kormányt: fegyveres erői ne lépjék át Szomália határát. Szovjet katonai vezetők kitüntetése • Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben magas kitüntetéseket adott át szovjet katonai vezetőknek. Közülük Moszkalenko mar­sallnak, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere helyette­sének a Lenin-rendet és má­sodszor az Aranycsillagot, Jeplsev hadseregtábornok­­nak, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta poli­tikai főcsoportfőnökének a Szovjetunió Hőse kitüntető címet nyújtotta át Leonyid Brezsnyev. Pavlovszkij hadseregtábor­­nokot, a szovjet szárazföldi hadsereg főparancsnokát, Kutahov légi főmarsallt, a légierők főparancsnokát, Gors­­kov flottatengernagyot, a ha­ditengerészeti flotta főpa­rancsnokát, Batyickij mar­sallt és Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát Lenin-rend­­del tüntették ki. Lenin-rendet kapott a Nagy Honvédő Háború csa­táinak veteránja, Csujkov marsall is. Szergej Szokolov, a honvédelmi miniszter első helyettese marsallá történt kinevezése kapcsán megkap­ta a marsall csillagot. A kitüntetések átadásakor mondott beszédében Leonyid Brezsnyev emlékeztetett rá, hogy a közelmúltban emlé­keztek meg a dicső szovjet fegyveres erők megalakulá­sának 60. évfordulójáról. A személyi állomány politikai ismereteinek és harckészült­ségének magas szintje, a leg­korszerűbb fegyverzet­­,és a nagy tapasztalatokkal rendel­kező katonai vezetők­ irányí­tása a szovjet nép biztonsága megbízható támaszává, a né­pek békéje szilárd tényezőjé­vé avatja a szovjet fegyveres erőket — mutatott rá Leo­nyid Brezsnyev, majd így folytatta: „A haza tudja és nagyra értékeli azoknak a tevékenységét, akik kivették részüket a soha el nem hal­ványult győzelmekből, azok munkáját, akik hozzájárul­nak az ország védelmi ké­pességeinek megszilárdításá­hoz. Éppen ezért törvénysze­rű, hogy a szovjet hadsereg megalakulásának 60. évfor­dulója alkalmából a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az SZKP KB ja­vaslatára kitüntetéseket ado­mányozott az ország katonai vezetőinek. Tisztelettel adó­zunk a háborúban aratott győzelmeik, hadvezéri böl­csességük, a csatákban tanú­sított bátorságuk és hősies­ségük előtt és elismerésün­ket fejezzük ki a Szovjet­unió megbízható védelmének mai biztosításában szerzett érdemeikért." Leonyid Brezsnyev szívé­lyesen üdvözölte a kitünte­tetteket és kifejezte meggyő­ződését, hogy a jövőben is méltóképpen szolgálják a szocialista haza védelme és az egyetemes béke megszilárdí­tásának ügyét. Tervezet­­ az életért Kommentár A világsajtót bejárta a hír: nyolc szocialista or­­—én nemzetközi konvenció­­vezetőt terjesztett a gen­fi leszerelési bizottság elé. A dokumentum egymással a dolog természetéből kö­vetkezően szorosan össze­függő céljai a neutronfegy­vert: 1. Ne gyártsák; 2. Ne halmozzák fel; 3. Ne rend­szeresítsék és 4. (Ez lenne a folyamat — és hosszabb távon esetleg a földi élet — vége) Ne alkalmazzák! A konvenciótervezet te­hát egymással láncszemsze­rű kapcsolatban és köl­csönhatásban álló t­italma­­kat ajánl a genfi leszere­lési bizottságnak. Ha ez a bizottság magáévá teszi a dokumentumot, ez egyben annyit is jelentene, hogy azt hivatalosan a nemzetek világfóruma, az ENSZ elé terjesztené. A világszervezetben fon­tos események előtt állunk. Májusban sor kerül a szov­jet javaslat alapján meg­valósuló, kizárólag a lesze­relés ágas-bogas problema­tikájával foglalkozó rend­kívüli ülésszakra. Az egész világ számára mérhetetle­­­nül hasznos lenne, ha ad­­­­dig komoly lépések történ­­­­nének a szocialista orszá­gok mostani tervezetének megvalósítása felé. Ha nem így történnék, ha e dokumentum alapján az emberiség lelkiismerete, elemi önvédelmi reflexe nem lenne képes megaka­dályozni a neutronfegyver „intézményesítését”, illuzó­rikussá válnának a többi, a fegyverkezési hajsza féke­zésére irányuló esetleges erőfeszítések, sőt eredmé­nyek. Ebben az esetben ugyanis — a neutronbom­ba önmagában is szörnyű tényén túl — megkezdődne egy új versengés, immár a legeslegújabb, tehát az el­­képzeltnél is pusztítóbb, fegyverfajták kikísérletezé­séért.­­ Olyan láncreakció ez, amelynek nem szabad el­kezdődnie. Ahhoz, hogy a világ gyermekei nyugod­tan alhassanak; ahhoz, hogy legalábbis csökkenjen azoknak a száma, akik a földkerekségen soha éle­tükben nem laktak még jól és nem érezhettek fedelet a fejük felett, át kell törni a jelenlegi ördögi kört Ebben jelent nagy segít­séget a világ valamennyi népének a szocialista or­szágok legújabb konvenció­­tervezete. Harmat Endre Megkezdődött a Duna Bizottság ülésszaka • Budapest (MTI) Az ünnepi megemlékezés — a dunai konvenció aláírá­sa 30. évfordulójának mélta­tása — után kedden a szak­mai „hétköznapi” munkával folytatódott a Duna Bizott­ság 36. ülésszaka a nemzet­közi szervezet Benczúr utcai székházában. Az ülésszak munkájában részt vett a tagállamok — Ausztria, Bul­gária, Csehszlovákia, Jugo­szlávia, Románia, a Szovjet­unió, valamint Magyarorr­szág, — küldöttsége, az­­ mi­nisztérium­ának szakértői, az EGB, a KGST, a meteoroló­giai világszervezet, az Ode­­ra-bizottság képviselői. A március 24-ig tartó ülés­szakon a nyitó plenáris ülés után öt munkabizottságban tárgyalnak a dunai hajózás fejlesztésével kapcsolatos fel­adatokról, a Duna Bizottság munkatervéről, pénzügyi és szervezeti kérdéseiről. Az idén lejár a Duna Bi­zottság tisztségviselőinek há­roméves megbízatása. Ezért a mostani ülésszakon új el­nököt,­­alelnököt,­­titkárt és igazgatót választanak, s ki­jelölik az apparátus más tagjait is. Jó megegyezés a francia baloldal közös nyilatkozatáról • Párizs (MTI) Hétfőn este, háromórás megbeszélés után, közös nyi­latkozatot írtak alá a Fran­cia Szocialista Párt, a Fran­cia Kommunista Párt és a Baloldali Radikális Mozgalom vezetői a nemzetgyűlési vá­lasztások második fordulójá­ban való együttes fellépésről, a győzelem esetén megala­kuló kormány által életbe léptetendő szociális refor­mokról és a legjobb helyzet­ben levő baloldali jelöltek javára való kölcsönös vissza­lépésről. A politikai megál­lapodás gyors tető alá hozá­sa létfontosságú volt a bal­­oldal számára, ha meg akar­ta őrizni esélyeit a jövő va­sárnapi szavazásra, amelyben az eddigi kormánypártoknak a korábban vártnál nagyobb lehetőségeik vannak a parla­menti többség megőrzésére. A Georges Marchals által „jó megegyezésnek” nevezett közös nyilatkozat nem fog­lalkozik konkrétan azokkal a vitás kérdésekkel (az államo­­sítandó vállalatok száma, ka­tonapolitika, pénzügyi intéz­kedések stb.), amelyeken hat hónappal ezelőtt az 1972-es közös program időszerűsíté­­séről folytatott tárgyalások zátonyra futottak, viszont le­szögezi, hogy „az elenged­hetetlenül szükséges szociális erőfeszítések megvalósítása” és hatékony folytatása meg­követeli azoknak a reformok­­nak — köztük az államosí­tásoknak — keresztülvitelét, amelyek biztosítani fogják az ugyancsak elengedhetetlenül szükséges gazdasági, pénzügyi és politikai eszközöket e szo­ciális programhoz. Az FKP főtitkára a nyi­latkozathoz fűzött kommen­tárjában hangsúlyozta, hogy az lehetővé teszi majd már­cius 19. után a közös prog­ram időszerűsítéséről folyta­tott tárgyalások befejezését. Az FKP eredetileg azt hang­súlyozta, hogy a közös prog­ram időszerűsítését még a második forduló előtt be kell népe­ fejezni, a megegyezés azt mu­tatja, hogy ezt a kérdést a párt rugalmasan kezelte, és mindent megtett a közös fel­lépésért. A hétoldalas közös doku­mentum, amelyet Francois Mitterrand, a szocialista párt első titkára olvasott fel, le­szögezi, hogy a három párt együttesen kíván kormányoz­ni, betöltve helyét a balol­dali egység kormányában, amelynek összetétele tiszte­letben fogja tartani az álta­lános választás akaratát, és amelynek tevékenysége a jo­gok és a kötelességek egyen­lőségére, a tanácskozásra és a szolidaritásra fog alapo­zódni. A nyilatkozat befejező ré­sze a három párt jelöltjeinek kölcsönös visszalépését je­lenti be annak a jelöltnek javára, aki a szóban forgó választókörzet baloldali je­löltjei közül az élre került az első fordulóban. A három párt felszólítja megyei szer­vezeteit, találkozzanak a nyi­latkozatban foglaltak lojális megvalósítása végett. „Egyet­­len szavazatot sem szabad el­vesztenie a baloldalnak, min­denütt mindent meg kell ten­ni ahhoz, hogy vereséget mérjünk a jobboldalra" — hagsúlyozza végül a közös szöveg. A szocialista párt székházá­ban a gyakorlatilag napok óta alig alvó politikusok fárad­tan, az előző napok és órák feszültségével arcukon vet­tek részt a közös nyilatkozat ismertetésén, majd mindhár­man — 1977 szeptembere óta először — kezet fogtak egy­mással. A légkör­ — megfi­gyelők szerint — a nehéz csata előestéjén tapasztalható elszántságé volt, nem az ün­ Szerda, 1978. március 15. Nézelődések New Yorkban Sokat jártunk kislányom­mal a parkban levő ját­szótérre. Nem sokban külön­bözik felszerelését tekintve bármelyik magyar játszó­tértől, csak egyetlen nagy különbséget fedeztem fel: a hinták és csúszdák alatt gumiszőnyeg van. Ezt na­gyon jó ötletnek találtam. Ottlétemkor éppen aláírá­sokat gyűjtöttek az anyu­káktól azt kérve, hogy gyak­rabban takarítsák a par­kot és hozzák rendbe a fel­szereléseket. Az ilyesmi nem ritka náluk, arról is hal­lottam, hogy amikor egy, a közönség számára kedves rádióállomást meg akartak szüntetni, a felháborodott hangú levelek hatására még­is meghagyták. A szemét óriási gondot je­lent a városnak. A szeme­teléshez hozzájárulnak az emberek és a nagy becs­ben tartott kutyák is. Ami­kor felkerekedik a szél, ki­lométereken át hordja a szétszórt újságpapírokat, do­bozokat, az út mentére ki­dobált ruhaneműt és egyéb tárgyakat. Sok mindent el­dobálnak a new yorkiak, mert általában a javítás olyan sokba kerül, hogy inkább újat vesznek. Élel­mes emberek egész ruhatá­rat szednek össze az utcá­ról. Egyik este arra lettem fi­gyelmes, hogy kis csoport áll, az egyik sarkon, do­bozok fölé hajolnak, köny­veket nézegetnek. Amikor közelebb értem, megtud­tam, mi a csoportosulás oka: valaki egész könyvtárát tet­te ki az utcára költözés mi­att, abból válogattak a já­rókelők. Milyenek a ne­w yorkiak? Akikkel találkoztam, barát­ságos, érdeklődő emberek, akik nem sokat tudnak Eu­rópáról és az európai kul­túráról. Sok anyukával ta­lálkoztam a játszótéren és próbáltam benyomásokat szerezni életfelfogásukról, véleményükről gyerekneve­lési és más problémákban. A gyermekneveléssel kap­csolatban nem tudtak so­kat mondani, mert ez ná­luk, legalábbis a mi fel­fogásunk szerint, nem na­gyon létezik. Bizony elő­fordult, hogy szemem lát­tára ütötte meg az anyu­káját egy kisfiú és az anyu­kának ez fel sem tűnt. Nem akarnak beleavatkozni a gyerek személyiségfejlődé­sébe, mert az a vélemény, hogy az magától bontakozik ki a legjobban, s ebben le­het is valami igazság, csak az a baj, hogy a rossz haj­tásokat sem akarják vag­dosni, metszeni. Így a gye­rekek rendkívül önállóak, de vadócok. Most természe­tesen az átlagpolgár gye­rekeiről beszélek, a közép­­osztályról. Mire egyetemre járnak (szinte kötelező, hogy a szülőktől távoli városban), mivel rengeteget dolgoznak, anyagilag meg tudják te­remteni maguknak a vi­szonylagos függetlenséget, így a legtöbb helyen nincs ott sem a nagymama sem a nagypapa, aki a gyerekek­re vigyázna. Ezért állandó probléma egy jó babysitter (azaz olyan személy, aki vigyáz a gyerekekre) be­szerzése. Evvel külön ügy­nökségek foglalkoznak: so­kan egészen komoly összege­ket ajánlanak fel olyan sze­mélynek, aki hajlandó együtt lakni a családdal és vigyázni a gyerekekre, ugyanis a legtöbb óvodá­ban legfeljebb délig foglal­koznak a gyerekekkel, eset­leg hetente kétszer, délután háromig. Sok mama így nem tud nyolcórás állást vállalni. Vagy otthon dol­goznak, vagy csak négyórás állást vállalnak, így a pénz­keresés gondja főleg az apukáké. Ezért ők ritkán vannak otthon, és igen ke­vés idejük van a gyerekek­kel foglalkozni. Az ismerős családok közt elterjedt szokás, hogy a ki­nőtt gyermekruhát egymás­nak adják át, így négy-öt gyerek is viselheti ugyan­azokat a ruhákat, cipőket. Ezt a — szerintem jó — szokást még a kismamaru­hákra is kiterjesztették. En­nek az az oka, hogy a ru­házati cikkek és főleg a gyermekruhák nagyon sok­ba kerülnek. Van sok hasz­náltruha bolt, nemcsak gyer­­mekruhákkal, de felnőttek­nek való holmikat is. Akik­nek sok a pénze, ide bead­ják alig használt ruháikat kevés pénz ellenében és azokat a bolt értékesíti. így lehet néha találni kissé sza­kadozott, de egészen jó bun­dát 5—6 dollárért. Sok türe­lem és idő kell a keresgé­léshez. A kisgyermekes mamák „mun­kamegosztással” dol­goznak. Két-három gyere­ket egy mama kísér reggel az óvodába és valaki más megy el értük. Azután együtt játszanak, esznek a gyere­kek. Így mindegyik anyuka nyer egy kis szabad időt. Senki nem törődik túl so­kat avval, mit visel a má­sik. Ez náluk nem be­szédtéma. Ki-ki hangulatá­nak, pénztárcájának és íz­lésének megfelelően öltö­zik. A divatról nem lehet általánosságban beszélni, mindent hordanak. Igen el­terjedt a kismamaruha-sza­bás (mely egyébként jóté­konyan takarja az alakot), sok az indiai anyag és vi­szonylag olcsó. Kabátviselet­ben is a bő ráncosból lát­tam a legtöbbet. Sok a far­mer, csak éppen nem an­­­nyira­­ divatból, mint inkább szükségből hordják, mert öl­eső, és sokáig eltart. Nyáron általában bő, virágos szok­nyából láttam a legtöbbet, trikóval. Sok nő hord ka­lapot télen. Nagyon divatos a göndör, kicsit lenövesztett haj, a fülbevaló, és min­denféle csecsebecse. A leg­­több nő festi magát, lehet­­ni gyöngyházcsillogósú­­­zst és szemfestéket is. A házasságokban már si­került eltörölni a férj, mint uram-parancsolóm eszmé­jét. Közösen vállalják a terheket, de mint már em­lítettem, a férj elsősorban (kényszerből) a pénzkereső és a feleség a gyermekneve­lő. Mégis a legtöbb férj kö­telességének érzi, hogy ami­kor van ideje, kivegye a részét a házimunkából. A házimunka sok tekintetben egyszerűsítve van. Legtöbb ház alagsorában több mo­sógépet szereltek fel szárí­tóval együtt, így a mosás különösebb problémát nem jelent,­­ a mosógépek is sokkal jobban ki vannak használva, mintha egy-egy csilládnak külön lenne egy. Sok családnak van moso­gatógépe, mely meg is szo­rítja az edényeket. Csak este szoktak meleg ételt en­ni, amikor együtt van a család. A húst vastag sze­letekben sütik meg, úgy, hogy a közepe véres ma­radjon. Mellé párolt zöld­ségféléket vagy főtt bur­gonyát esznek. Most azok­ról beszélek, akik otthon oldják meg az étkezést. Ebédre rendszerint csak egy szendvicset vagy más hideg ételt esznek. A reggeli ki­adás: Elterjedt az ún. corn ünke, mely tejben áztatva, cukorral nagyon finom. Ma­gas vas- és fehérjetartal­ma miatt fontos a gyerekek­nek is. Népszerű még a peanut butter (földimogyo­róvaj) melyet kenyérre ken­ve, dzsemmel esznek. Ka­lóriatartalma nagyon ma­gas, és szintén sok benne a fehérje. nó­ris Klára (Folytatjuk.)

Next