Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

1 Véget XVI. Atami (MTI) a jövő évi választási harc minél eredményesebb meg­vívását, valamint az atom­fegyverek eltiltásáért, a korlátozott nukleáris há­ború amerikai tervei el­len folyó küzdelem to­vábbi kibontakoztatását je­lölte meg központi feladat­ként a Japán Kommunista Párt szombat este Atamiban befejeződött XVI. kongres­­szusa. Az ötnapos tanácsko­zás végén a küldöttek — a plenáris ülésen és bizottsá­gokban folytatott vita után — egyhangúlag elfogadták a kongresszusi dokumentumo­kat, majd m­­egválasztották a 211 tagú központi bizottsá­got. Minthogy a KB elnöke, a kilencvenéves Nosza­ka Szan­zó, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom köztiszteletben álló alakja, idős korára való tekintettel előzőleg bejelen­tette lemondását, helyére, bővebb és aktívabb hatás­körrel, Mijamoto Kendzsit, a KB elnökségének eddigi el­nökét választották meg. Noszaka a KB tiszteletbeli elnökeként tevékenykedik A KB negyvenöt tagú el­nökségének új elnöke Fuva Tecuzo lett, aki eddig a KB titkárságát vezette. Utó­da a főtitkári poszton Kane­­ko Micuhiro, az eddigi főtit­kárhelyettes. A kongresszusi határozat többek között megállapítja:­­a világkapitalizmus mélyü­lő válságából az Egyesült Államok által vezetett reak­ciós, imperialista körök nagyszabású fegyverkezési programmal, agressziós és háborús politikával keresik a kiutat. Ezzel súlyos atomhá­borús veszélyt keltettek, amely fenyegeti az egész emberiséget. A Reagan-kor­­mányzat a korlátozott nuk­leáris háború elméletének meghirdetésével világosan megmutatta a NATO-t és az amerikai—japán úgynevezett biztonsági szerződést is ma­gában foglaló, amerikai ve­zetésű katonai tömbök való­di szerepét. A Japán Kom­munista Párt ezért elsőbbsé­get biztosít az amerikai im­perializmus által reklámozott atomháború koncepciója el­leni harcnak”. A Szervezeti Szabályzat most elfogadott részleges módosításával kimondták az élcsapat-tömegpárt építésé­nek szükségességét. ért a Japán KP kongresszusa A h­ét 3 kérdése • Milyen új fejlemények történtek a libanoni vál­ságban? Nyugat-Beirút körül életbe lépett a nyolcadik tűzszünet, ami egyúttal — sajnos — azt is jelzi, hogy nem egészen egy hónap alatt hét tűzszü­net borult fel. A nyugalom rövid óráiban folyik a men­tés, túlélők után kutatnak a romok között temetik az áldozatokat. S próbálnak ivó­vizet, kenyeret, gyógyszert szerezni, de mindez egyre nehezebb, hiszen a nyomás egyre erősebb: az izraeli csapatok több napos teljes blokádot létesítettek az ost­romgyűrűben levő több mint félmillió ember kiéheztetésé­­re. A meg-megújuló katonai összecsapásokkal 11“'' 'bárhuza­­mosan nagyüzem van a dip­­lomáciában. A szaúd-arábiai Dzsiddában állítólag keret­megállapodás született az Arab Liga hattagú Libanon­­bizottságának ülésén. New Yorkban a Biztonsági Tanács egyhangú határozattal szólí­totta fel Izraelt a blokád fel­oldására. folyik egy francia —egyiptomi tervezet előké­szítése; az amerikai elnök kü­lönmegbízottja, Habib folytatta ingázását, s egy va­lóban tartós és igazságos rendezés követelése helyet kapott a Brezsnyev—Husák csúcstalálkozóról kiadott közleményben is. Emeljük ki azt a mozzanatot, amelyről kétségtelenül a legtöbb szó esett. Jasszer Arafat — ame­rikai képviselők elött — rö­vid írásos nyilatkozatban is­merte el a palesztin kérdés­re vonatkozó összes ENSZ- határozat érvényességét. Ez magába foglalja a messze­menő béké­s-tárgyalásos szándékot: Izrael de facto vagyis tényleges elismerését az 1967-es határokon (ennél tovább, ebben a helyzetben, az izraeli elutasítást is figye­lembe véve, aligha mehetett tovább a PFSZ elnöke), s természetesen azt a szándé­kot, hogy az ENSZ-dönté­­seknek megfelelően, biztosít­hassák a palesztin önrendel­kezést, független Palesztina alakulhasson Izrael mellett. Ellentmondásosnak tűnik egyelőre a Dzsiddában kiala­kított terv. A jelek szerint megállapodtak a PFSZ fegy­veres erőinek kivonásáról Nyugat-Bejrútból. A távozó­kat négy arab állam (Szíria, Irak, Jordánia és Egyiptom) fogadná be. Nem tisztázott viszont, hogy marad-e pa­lesztin fegyveres jelenlét Li­banon és más vidékein (a Beeka-völgyben, keleten és Tripoliban, északon), s foly­­tathatják-e tevékenységüket a PFSZ politikai intézményei a fővárosban. De pontosan körül kell írni a Nyugat- Beirútba érkező nemzetközi felügyelő erők összetételét és hatáskörét, mindenekelőtt pedig meg kellene állapod­ni a menetrendben: hogyan és mikor menjen végbe az izraeli csapatok visszavoná­sa. A kommentátorok sokszor használt kifejezésével élve, nehezen csillan fény a vál­ság hosszú alagútjának vé­gén. Különösen, ha számítás­ba vesszük, hogy a mosta­ni tárgyalások elsődleges fel­adata a libanoni háború megfékezése, de megnyugta­tó kiutat csak egY általános közel-keleti rendezés bizto­síthat. • Hogyan értékelhetjük Reagan sajtóértekezletét? Amikor az amerikai elnök sajtóértekezletet tartott a héten, az első kérdés egy csúcstalálkozó­­­ lehetőségére vonatkozott. TeWesen indo­koltan, hiszen éppen Reagan volt az, aki két és fél hónap­ja — a békemozgalom, s a tiltakozó hullám leszerelésé­re — amolyan ..magasszintű összetalálkozást” javasolt, ha Brezsnyev New Yorkban járna... A komolytalan in­dítványra Moszkva komoly választ adott: októberre, megfelelően előkészített szovjet—amerikai csúcsérte­kezletet indítványozott. Most­ viszont Reagan szemmel lát­hatólag visszalépett: elzár­kózott minden időponttól, homályosan említette a csúcs céljait, és minden alapot nélkülözően, arról szólt, hogy a Szovjetunió állítólag nem lenne érdekelt e tárgyalá­sokban. Az elnök tehát nemigen kíván csúcstalálkozót, viszont szeretné elhárítani magáról a felelősséget. Taktikázásában azok a gondok is közreját­szanak, amelyek a nyugati szövetségben jelentkeznek a gáz-csőügyelet kapcsán. A héten a nyugatnémet AEG- konszern bejelentette, hogy minden amerikai fenyegetés ellenére teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Schmidt kan­cellár újabb beszédeiben ugyan csak atlanti „családi viszályt" említett, de kitar­tott lényegbeli álláspontja mellett, s az új angol kül­ügyminiszter, Pym ugyan­így nyilatkozott Washington­ban tett villámlátogatása so­rán. A ,,családban” akadnak tehát problémák bőven, s úgy tűnik, erősödik egy nyugat—nyugati csúcs szük­ségessége, hogy közelíthessék a nézeteket. (Egyébként egy tervezett szocialista csúcsta­lálkozó tervéről is szó esett a héten, a Brezsnyev—Husák találkozóról kiadott közle­ményben. A szocialista or­szágok vezetőinek magas szintű értekezletén a gazda­sági együttműködés kérdései kerülnének előtérbe. Ezt egy­részt megkövetelik a fejlődés belső szükségletei másrészt a washingtoni szankciósoro­zat, amely visszavetette a kelet—nyugati kapcsolatokat.) A Reagan-sajtóértekezlet azt tanúsította, hogy nem várható változás az amerikai politika fő vonásaiban. Ez — ismerve politikájának fő vo­násait — nem tartozik a kedvező hírek, előrejelzések közé. A Miért jelentkeznek nehéz­ségek az A­ESZ csúcskon­ferenciája körül? A hét derekán a líbiai fő­városban kellene megkez­dődnie az Afrikai Egység­­szervezet szokásos, évi ál­lam- és kormányfői értekez­letének. Egyelőre azonban minden bizonytalannak tű­nik: a külügyminiszterek öt sikertelen nekifutással pró­bálkoztak, hogy előkészítsék az összejövetelt de még mindig nem adták fel egy kompromisszum kialakításá­nak reményét.­!'’ wobeaot!'» . A viszály közvetlen oka a Szaharai Arab Disznokratifkus Köztársaság (SZADK) AESZ- tagságának kérdése. A Poli­­sario Front által életre hívott szaharai államot eddig hu­szonheten ismerték el az öt­­ven afrikai ország közül. A többség alapján a köztársa­ság a szervezet teljes jogú tagja lett viszont Marokkó és tizennyolc másik állam kivonult az A­ESZ-tanácsko­zásokról. (A sivatagi háború immár hatodik esztendeje tart Marokkó és a Polisario között.) Afrikában, azonban más törésvonalak is jelentkeznek. Csád nevében például három küldöttség jelentkezett tük­rözve a polgárháborús álla­potokat. Szomália, ahol nagy méreteket öltött a belső elé­gedetlenség, Etiópia ellen vádaskodik, és az Egyesült Államokhoz fordult katonai pótsegélyekért. A huzavo­nákban szerepe lehet annak is, hogy a kontinens egyes nyugatbarát országai nem lelkesednek a tripoli helyszí­nért, s azért, hogy az AESZ soros elnöke a vendéglátó Líbia vezetője, Kadhafi lesz. Az AESZ tehát nehéz idő­szakot él­, át­ pedig az egység annál fontosabb lenne a megosztó törekvésekkel szem­ben, mert az első számú, kö­zös feladat Namíbia függet­lenségének, s a dél-afrikai többségi uralomnak kivívása lenne. Ez pedig elképzelhe­tetlen hatékony afrikai ös­­­szefogás nélkül. Réti Ervin Vasárnap, 1982. augusztu­s 1; Az emberi jogok nyomában (1.) a kompromisszum lehetősége Az emberi jogok körül időről-időre visszatérő csata folyik. Aki azt várta, hogy ez a harc lezárul egy-egy elnök vagy kormány távo­zásával, annak tanulmá­nyoznia kell a harc mélyebb okait: nem szűnik meg a különböző rendszerek ver­senye, az ideológiák külön­bözősége. A verseny a tö­megek számára jótékony is. Jótékonyabb, mint amikor csak izolációs szembenállás van, vagy amikor a fegy­verkezésben versenyeznek. Vannak azonban ennek a „rendszerverseny”-nek — különösen a propaganda­háborúnak — felületessé­gei, torzító hatásai is. Egyszerűsítő, „csatatér” szemlélet is tapasztalható. Ez csak a szélső ellentéte­ket nézi, s a másik fél leg­gyengébb pontjait keresi. A páni sajtó vagy a napi nyilatkozatok ilyenfajta há­borújától könnyen felülete­sebbé válnak, torzulnak az ismeretek arról, hogy me­lyek az elismert emberi jo­gok, s tulajdonképpen mely jogok listájáról vitatkozunk. Kialakult vagy kialakulóban van ugyanakkor egy ki­egyensúlyozottabb megköze­lítés, amit időnként „emberi jogdiplo­máciának” nevez­nek. Híveinek egy része vál­lal bizonyos nyílt vitát, más része azt a nyilvánosság előtt minimálisra csökken­tené, inkább csak diplomá­ciai csatornákon folytatná Tehát e szemlélet hívei is legalább kétfélék, de egyet­értenek abban, hogy meg kell találni, illetve őrizni az emberi jogokban a rend­szerek közti közös nevezőt is, erőfeszítéseinknek így van értelme. A­­ harmadik­­ megközelítés — amely az emberi jogok és általában a morális té­nyezők fontosságát, jelentő­ségét tagadja a nemzetközi kapcsolatok szempontjából —, pusztán hatalmi-straté­giai szemlélet Ez a megkö­zelítés kizárólag a fegyveres erő és a területi befolyás nagyságának tulajdonít je­lentőséget. Következetlen­ségére mutat, hogy teoreti­kusan az azóta humanis­tább nézetű Morgenthau professzor régebbi munkáira vezethető vissza. Joggal bí­rálják ezt a koncepciót az­zal, hogy még a stratégiai előnyök közül is csak a rö­vidtávúakat biztosítja, mert az érintett, azaz alkuba bo­csátott országokban sem ve­szi tekintetbe a jövő gene­rációk érdekeit. Ráadásul nem számol az emberi té­nyezővel, a belső, a népi mozgásokkal, megmozdulá­sokkal, ezért mindig újabb meglepetések érhetik. A szocialista országokban is — bár más ismeretelmé­­­leti talajon — vannak kü­lönböző hangsúlyokat hasz­nálók, akik a stratégiai erő­tényezők, illetve akik a mo­rális, emberi tényezők fon­tosságát helyezik előtérbe. Hivatalos és többségi nézet­té azonban a pusztán ha­talmi-stratégiai, az amorá­­lis megközelítés sehol sem vált, ez nem fér össze a szocializmus ideológiájával. A szocialista országokban a most fejlődő politikatudo­mánynak még feladata ki­mutatni, hogy nemcsak az ideológiai célok, hanem a politika racionalitása, haté­konysága szempontjából is különösen fontosak a morá­lis tényezők a nemzetközi kapcsolatokban. Feladat pél­dául feldolgozni, hogy mit jelentett, s miért volt éles Lenin vitája a „kispolgári moralistákkal, demokraták­kal” egy meghatározott idő­szakban, és hogyan fejlőd­tek mindazoknak, mind pe­dig Leninnek a nézetei más időszakokban. Az éles sza­vak abból származtak, hogy átmenetileg — más ténye­zőkkel összejátszva — a wilsonisták elvont, morális mércéikkel a fiatal szovjet államnak kárt is okoztak. Már néhány évvel később azonban Lenin és Csicserin maguk mutattak rá, hogy a másik táborból még mindig a moralista demokraták azok, akik közelebb állnak a haladás táborához, mint­ a cinikus hatalom-politikusok. A szociáliáis országok te­hát az emberi jogok „csa­­tatér”-megközelítését sem tehetik magukévá, hiszen történelmileg ezt többnyire az ő lejáratásukra használ­ták fel. Ugyanakkor a tá­madások hatására átmene­tileg működik olyan effek­tus, hogy a megtámadott is kénytelen napi felületes­séggel válaszolni, átvenni a leegyszerűsítő módszereket, amiből a szemlélő sohasem fogja megtudni az emberi jogok valóban teljes és ki­egyensúlyozott listáját. A szocialista országokban jó esélye van az „emberi jog-diplomácia” megközelí­­tésnek, méghozzá nem az ideológiai vita mellőzésével, hanem a rendszerek közti világméretű verseny szem előtt tartásával. A lélektani, manipulációs háború helyett tehát az emberi jog­ diplo­mácia és a verseny koncep­cióinak együttes létezése az, ami egészségesnek látszik. Ehhez azonban szükség van nemcsak az eltérésekre, ha­nem a jogok közösen elfo­gadott, kompromisszumos listájára, bizonyos közösen elfogadott prioritásokra. Ezek körvonalazódni kezd­tek még a hidegháború kezdetének idejére létrejött Egyetemes Nyilatkozatban, kicsit általános fogalmazású ajánlások formájában, de a hatvanas években megszü­lettek kidolgozottabb form­á­­ban, a Polgári és Politikai Jogok, valamint a Gazdasá­gi, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezség­­okmányában. E kettő már jogilag kötelező szerződés, 1976 óta érvényben vannak és gondosabb, kiegyensúlyo­zott fogalmazásúak. Ha nem is tökéletesek, létezik bizo­nyos ellenőrzési-végrehajtási mechanizmusuk is. A kompromisszum lehető­ségének további bizonyítéka a Helsinki záróokmány is. Erről ugyancsak a sok felületes vita után a közös­ség tévesen gondolhatja, hogy az emberi jogok felso­rolását tartalmazza. Valójá­ban a jogokat illetően utal az előbb említett okmányok­ra. megerősíti és bizonyos kérdésekben — utazások, in­formációk, családegyesíté­sek, nemzetiségek — kiegé­szíti azokat. A politikatudo­mány segítségül hívás Kal reális pozitívumokat állapít­hatunk meg. .erről a megálla­podásról, noha e­z nem­ for­mális jogi szerződés. Egy­részt nincs ok feltételezni, hogy ereje kisebb lenne, mint sok más szerződésé. Az értelmezéséről, megsértésé­ről folyó és ismétlődő viták is arra vallanak, hogy be­tartásának bizonyos értéke van, megsértésének felelős­ségét nem szívesen vállal­ják. Kulcsár Péter fK­övet­kezik: Közös elemek — közös alapok) Békemenet *82 • Kijev (TASZSZ) A Stockholmból indult, immár 15 napja szovjet föl­dön tartózkodó békemenet részvevői szombaton Kijev­­be érkeztek. A menet végigvonult a fennállásának 1500. évfordu­lóját ez évben ünneplő uk­rán főváros utcáin, a leszere­lést számtalan nyelven sür­gető transzparensekkel. A felvonulókhoz több ezer he­lyi lakos csatlakozott, s a Kijevben üdülők százai — közöttük egy Amerikából ér­kezett turistacsoport is. A békemenet útja Buda­pesten keresztül Pozsonyba, majd Bécsbe vezet, ahol au­gusztus 6-án nemzetközi nagygyűlést tartanak, tilta­kozásul a világ békéjét fe­nyegető atomháborús veszély ellen. AZ MSZMP KB ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA Az MSZMP Központi Bi­zottsága táviratban üdvözöl­te a Guyanai Népi Haladó Párt XXI. kongresszusát. LOSONCZI PÁL ÜDVÖZLETE Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban fejezte ki jókívánságait dr. Fritz Honeggertnek, a Svájci Államszövetség elnö­kének hazája nemzeti ünne­pe alkalmából. GYILKOSSÁG A KÍNAI KÖVETSÉGEN A mozambiki rádió jelen­tése szerint a Kínai Népköz­­társaság maputói nagykövet­ségén az egyik alkalmazott — valószínűleg személyi okokból — revolverrel agyon­lőtte kilenc munkatársát, köztük legalább egy diplo­matát is. A nagykövet nincs az áldozatok között, a tet­test a rendőrség őrizetbe vette. Az ANOP portugál hírügynökség jelentése sze­rint a tettes, egy alacsony beosztású munkatárs már hét éve szolgált a követsé­gen, és ismételt kérésére sem engedélyezték hazatéré­sét. Az áldozatok közül he­ten a helyszínen, ketten pe­dig kórházban haltak bele sebesüléseikbe. VÉRES HARCOK BALRÁÉRT Egy Bagdadban pénteken kiadott hivatalos közlemény szerint az iraki hadsereg meghiúsította a Basra ellen csütörtökön indított újabb iráni támadást és „felszá­molta az országba betört ellenséges erőket”. Az INA hírügynökség által közzétett hadijelentés azt állítja, hogy az iráni egységek 6400 fő­nyi veszteséget szenvedtek, és maradványaik szétszóród­tak a sivatagban, vagy vis­­­szavonultak iráni területre. Az iraki erők 53 iráni harc­kocsit és 32 páncélozott csa­patszállító gépkocsit semmi­sítettek meg és nagyszámú, épségben maradt katonai járművet zsákmányoltak. CHEYSSON—HUANG HUA ESZMECSERE Claude Cheysson francia külügyminiszter szerint „egy erős és virágzó Kína elen­gedhetetlen a világ egyen­súlya szempontjából”. A francia diplomácia vezetője azon a díszvacsorán jelen­tette ezt ki, amelyet pénte­ken este kínai­­ kollégája, Huang Hua adott tiszteleté­re. Cheysson pohárköszöntő­jében jelezte, hogy Francois Mitterrand elnök néhány hónapon belül Kínába láto­gat. Huang Hua pohárkö­szöntőjében egyebek között arról beszélt, hogy a nézet­­eltérések ellenére a két or­szág erősítheti együttműkö­dését a nemzetközi színtéren- TÖBB MUNKA • TÖBB PÉNZ A lengyel gazdaságban a termelékenység növelésére a legfontosabb feladat. Mielőb­bi megoldásra van szükség, mert 1982 immár a harma­dik esztendő, amelyben, ha lassabban is, de csökken az egy főre jutó termelés érté­ke. A lengyel közgazdászok a legtöbb reményt a gazda­sági reform részeként beve­­zetendő új jövedelemszabá­lyozáshoz fűzik. Ennek lé­nyege, hogy csak az előállí­tott többletértékért, azaz a több és jobb munkáért le­het majd nagyobb fizetést hazavinni. A termelés és a lakossági jövedelmek teljes összhangját mindeddig nem sikerült megteremteni. Az idei év első felében a tava­lyi év azonos időszakához képest 19 milliárd zlotyval kevesebb áru került a len­gyel gyárakból az üzletekbe, ugyanakkor 10 milliárddal több munkabért fizettek ki.

Next