Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
1 Véget XVI. Atami (MTI) a jövő évi választási harc minél eredményesebb megvívását, valamint az atomfegyverek eltiltásáért, a korlátozott nukleáris háború amerikai tervei ellen folyó küzdelem további kibontakoztatását jelölte meg központi feladatként a Japán Kommunista Párt szombat este Atamiban befejeződött XVI. kongresszusa. Az ötnapos tanácskozás végén a küldöttek — a plenáris ülésen és bizottságokban folytatott vita után — egyhangúlag elfogadták a kongresszusi dokumentumokat, majd megválasztották a 211 tagú központi bizottságot. Minthogy a KB elnöke, a kilencvenéves Noszaka Szanzó, a nemzetközi kommunista mozgalom köztiszteletben álló alakja, idős korára való tekintettel előzőleg bejelentette lemondását, helyére, bővebb és aktívabb hatáskörrel, Mijamoto Kendzsit, a KB elnökségének eddigi elnökét választották meg. Noszaka a KB tiszteletbeli elnökeként tevékenykedik A KB negyvenöt tagú elnökségének új elnöke Fuva Tecuzo lett, aki eddig a KB titkárságát vezette. Utóda a főtitkári poszton Kaneko Micuhiro, az eddigi főtitkárhelyettes. A kongresszusi határozat többek között megállapítja:a világkapitalizmus mélyülő válságából az Egyesült Államok által vezetett reakciós, imperialista körök nagyszabású fegyverkezési programmal, agressziós és háborús politikával keresik a kiutat. Ezzel súlyos atomháborús veszélyt keltettek, amely fenyegeti az egész emberiséget. A Reagan-kormányzat a korlátozott nukleáris háború elméletének meghirdetésével világosan megmutatta a NATO-t és az amerikai—japán úgynevezett biztonsági szerződést is magában foglaló, amerikai vezetésű katonai tömbök valódi szerepét. A Japán Kommunista Párt ezért elsőbbséget biztosít az amerikai imperializmus által reklámozott atomháború koncepciója elleni harcnak”. A Szervezeti Szabályzat most elfogadott részleges módosításával kimondták az élcsapat-tömegpárt építésének szükségességét. ért a Japán KP kongresszusa A hét 3 kérdése • Milyen új fejlemények történtek a libanoni válságban? Nyugat-Beirút körül életbe lépett a nyolcadik tűzszünet, ami egyúttal — sajnos — azt is jelzi, hogy nem egészen egy hónap alatt hét tűzszünet borult fel. A nyugalom rövid óráiban folyik a mentés, túlélők után kutatnak a romok között temetik az áldozatokat. S próbálnak ivóvizet, kenyeret, gyógyszert szerezni, de mindez egyre nehezebb, hiszen a nyomás egyre erősebb: az izraeli csapatok több napos teljes blokádot létesítettek az ostromgyűrűben levő több mint félmillió ember kiéheztetésére. A meg-megújuló katonai összecsapásokkal 11“'' 'bárhuzamosan nagyüzem van a diplomáciában. A szaúd-arábiai Dzsiddában állítólag keretmegállapodás született az Arab Liga hattagú Libanonbizottságának ülésén. New Yorkban a Biztonsági Tanács egyhangú határozattal szólította fel Izraelt a blokád feloldására. folyik egy francia —egyiptomi tervezet előkészítése; az amerikai elnök különmegbízottja, Habib folytatta ingázását, s egy valóban tartós és igazságos rendezés követelése helyet kapott a Brezsnyev—Husák csúcstalálkozóról kiadott közleményben is. Emeljük ki azt a mozzanatot, amelyről kétségtelenül a legtöbb szó esett. Jasszer Arafat — amerikai képviselők elött — rövid írásos nyilatkozatban ismerte el a palesztin kérdésre vonatkozó összes ENSZ- határozat érvényességét. Ez magába foglalja a messzemenő békés-tárgyalásos szándékot: Izrael de facto vagyis tényleges elismerését az 1967-es határokon (ennél tovább, ebben a helyzetben, az izraeli elutasítást is figyelembe véve, aligha mehetett tovább a PFSZ elnöke), s természetesen azt a szándékot, hogy az ENSZ-döntéseknek megfelelően, biztosíthassák a palesztin önrendelkezést, független Palesztina alakulhasson Izrael mellett. Ellentmondásosnak tűnik egyelőre a Dzsiddában kialakított terv. A jelek szerint megállapodtak a PFSZ fegyveres erőinek kivonásáról Nyugat-Bejrútból. A távozókat négy arab állam (Szíria, Irak, Jordánia és Egyiptom) fogadná be. Nem tisztázott viszont, hogy marad-e palesztin fegyveres jelenlét Libanon és más vidékein (a Beeka-völgyben, keleten és Tripoliban, északon), s folytathatják-e tevékenységüket a PFSZ politikai intézményei a fővárosban. De pontosan körül kell írni a Nyugat- Beirútba érkező nemzetközi felügyelő erők összetételét és hatáskörét, mindenekelőtt pedig meg kellene állapodni a menetrendben: hogyan és mikor menjen végbe az izraeli csapatok visszavonása. A kommentátorok sokszor használt kifejezésével élve, nehezen csillan fény a válság hosszú alagútjának végén. Különösen, ha számításba vesszük, hogy a mostani tárgyalások elsődleges feladata a libanoni háború megfékezése, de megnyugtató kiutat csak egY általános közel-keleti rendezés biztosíthat. • Hogyan értékelhetjük Reagan sajtóértekezletét? Amikor az amerikai elnök sajtóértekezletet tartott a héten, az első kérdés egy csúcstalálkozó lehetőségére vonatkozott. TeWesen indokoltan, hiszen éppen Reagan volt az, aki két és fél hónapja — a békemozgalom, s a tiltakozó hullám leszerelésére — amolyan ..magasszintű összetalálkozást” javasolt, ha Brezsnyev New Yorkban járna... A komolytalan indítványra Moszkva komoly választ adott: októberre, megfelelően előkészített szovjet—amerikai csúcsértekezletet indítványozott. Most viszont Reagan szemmel láthatólag visszalépett: elzárkózott minden időponttól, homályosan említette a csúcs céljait, és minden alapot nélkülözően, arról szólt, hogy a Szovjetunió állítólag nem lenne érdekelt e tárgyalásokban. Az elnök tehát nemigen kíván csúcstalálkozót, viszont szeretné elhárítani magáról a felelősséget. Taktikázásában azok a gondok is közrejátszanak, amelyek a nyugati szövetségben jelentkeznek a gáz-csőügyelet kapcsán. A héten a nyugatnémet AEG- konszern bejelentette, hogy minden amerikai fenyegetés ellenére teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Schmidt kancellár újabb beszédeiben ugyan csak atlanti „családi viszályt" említett, de kitartott lényegbeli álláspontja mellett, s az új angol külügyminiszter, Pym ugyanígy nyilatkozott Washingtonban tett villámlátogatása során. A ,,családban” akadnak tehát problémák bőven, s úgy tűnik, erősödik egy nyugat—nyugati csúcs szükségessége, hogy közelíthessék a nézeteket. (Egyébként egy tervezett szocialista csúcstalálkozó tervéről is szó esett a héten, a Brezsnyev—Husák találkozóról kiadott közleményben. A szocialista országok vezetőinek magas szintű értekezletén a gazdasági együttműködés kérdései kerülnének előtérbe. Ezt egyrészt megkövetelik a fejlődés belső szükségletei másrészt a washingtoni szankciósorozat, amely visszavetette a kelet—nyugati kapcsolatokat.) A Reagan-sajtóértekezlet azt tanúsította, hogy nem várható változás az amerikai politika fő vonásaiban. Ez — ismerve politikájának fő vonásait — nem tartozik a kedvező hírek, előrejelzések közé. A Miért jelentkeznek nehézségek az AESZ csúcskonferenciája körül? A hét derekán a líbiai fővárosban kellene megkezdődnie az Afrikai Egységszervezet szokásos, évi állam- és kormányfői értekezletének. Egyelőre azonban minden bizonytalannak tűnik: a külügyminiszterek öt sikertelen nekifutással próbálkoztak, hogy előkészítsék az összejövetelt de még mindig nem adták fel egy kompromisszum kialakításának reményét.!'’ wobeaot!'» . A viszály közvetlen oka a Szaharai Arab Disznokratifkus Köztársaság (SZADK) AESZ- tagságának kérdése. A Polisario Front által életre hívott szaharai államot eddig huszonheten ismerték el az ötven afrikai ország közül. A többség alapján a köztársaság a szervezet teljes jogú tagja lett viszont Marokkó és tizennyolc másik állam kivonult az AESZ-tanácskozásokról. (A sivatagi háború immár hatodik esztendeje tart Marokkó és a Polisario között.) Afrikában, azonban más törésvonalak is jelentkeznek. Csád nevében például három küldöttség jelentkezett tükrözve a polgárháborús állapotokat. Szomália, ahol nagy méreteket öltött a belső elégedetlenség, Etiópia ellen vádaskodik, és az Egyesült Államokhoz fordult katonai pótsegélyekért. A huzavonákban szerepe lehet annak is, hogy a kontinens egyes nyugatbarát országai nem lelkesednek a tripoli helyszínért, s azért, hogy az AESZ soros elnöke a vendéglátó Líbia vezetője, Kadhafi lesz. Az AESZ tehát nehéz időszakot él, át pedig az egység annál fontosabb lenne a megosztó törekvésekkel szemben, mert az első számú, közös feladat Namíbia függetlenségének, s a dél-afrikai többségi uralomnak kivívása lenne. Ez pedig elképzelhetetlen hatékony afrikai összefogás nélkül. Réti Ervin Vasárnap, 1982. augusztus 1; Az emberi jogok nyomában (1.) a kompromisszum lehetősége Az emberi jogok körül időről-időre visszatérő csata folyik. Aki azt várta, hogy ez a harc lezárul egy-egy elnök vagy kormány távozásával, annak tanulmányoznia kell a harc mélyebb okait: nem szűnik meg a különböző rendszerek versenye, az ideológiák különbözősége. A verseny a tömegek számára jótékony is. Jótékonyabb, mint amikor csak izolációs szembenállás van, vagy amikor a fegyverkezésben versenyeznek. Vannak azonban ennek a „rendszerverseny”-nek — különösen a propagandaháborúnak — felületességei, torzító hatásai is. Egyszerűsítő, „csatatér” szemlélet is tapasztalható. Ez csak a szélső ellentéteket nézi, s a másik fél leggyengébb pontjait keresi. A páni sajtó vagy a napi nyilatkozatok ilyenfajta háborújától könnyen felületesebbé válnak, torzulnak az ismeretek arról, hogy melyek az elismert emberi jogok, s tulajdonképpen mely jogok listájáról vitatkozunk. Kialakult vagy kialakulóban van ugyanakkor egy kiegyensúlyozottabb megközelítés, amit időnként „emberi jogdiplomáciának” neveznek. Híveinek egy része vállal bizonyos nyílt vitát, más része azt a nyilvánosság előtt minimálisra csökkentené, inkább csak diplomáciai csatornákon folytatná Tehát e szemlélet hívei is legalább kétfélék, de egyetértenek abban, hogy meg kell találni, illetve őrizni az emberi jogokban a rendszerek közti közös nevezőt is, erőfeszítéseinknek így van értelme. A harmadik megközelítés — amely az emberi jogok és általában a morális tényezők fontosságát, jelentőségét tagadja a nemzetközi kapcsolatok szempontjából —, pusztán hatalmi-stratégiai szemlélet Ez a megközelítés kizárólag a fegyveres erő és a területi befolyás nagyságának tulajdonít jelentőséget. Következetlenségére mutat, hogy teoretikusan az azóta humanistább nézetű Morgenthau professzor régebbi munkáira vezethető vissza. Joggal bírálják ezt a koncepciót azzal, hogy még a stratégiai előnyök közül is csak a rövidtávúakat biztosítja, mert az érintett, azaz alkuba bocsátott országokban sem veszi tekintetbe a jövő generációk érdekeit. Ráadásul nem számol az emberi tényezővel, a belső, a népi mozgásokkal, megmozdulásokkal, ezért mindig újabb meglepetések érhetik. A szocialista országokban is — bár más ismeretelméleti talajon — vannak különböző hangsúlyokat használók, akik a stratégiai erőtényezők, illetve akik a morális, emberi tényezők fontosságát helyezik előtérbe. Hivatalos és többségi nézetté azonban a pusztán hatalmi-stratégiai, az amorális megközelítés sehol sem vált, ez nem fér össze a szocializmus ideológiájával. A szocialista országokban a most fejlődő politikatudománynak még feladata kimutatni, hogy nemcsak az ideológiai célok, hanem a politika racionalitása, hatékonysága szempontjából is különösen fontosak a morális tényezők a nemzetközi kapcsolatokban. Feladat például feldolgozni, hogy mit jelentett, s miért volt éles Lenin vitája a „kispolgári moralistákkal, demokratákkal” egy meghatározott időszakban, és hogyan fejlődtek mindazoknak, mind pedig Leninnek a nézetei más időszakokban. Az éles szavak abból származtak, hogy átmenetileg — más tényezőkkel összejátszva — a wilsonisták elvont, morális mércéikkel a fiatal szovjet államnak kárt is okoztak. Már néhány évvel később azonban Lenin és Csicserin maguk mutattak rá, hogy a másik táborból még mindig a moralista demokraták azok, akik közelebb állnak a haladás táborához, mint a cinikus hatalom-politikusok. A szociáliáis országok tehát az emberi jogok „csatatér”-megközelítését sem tehetik magukévá, hiszen történelmileg ezt többnyire az ő lejáratásukra használták fel. Ugyanakkor a támadások hatására átmenetileg működik olyan effektus, hogy a megtámadott is kénytelen napi felületességgel válaszolni, átvenni a leegyszerűsítő módszereket, amiből a szemlélő sohasem fogja megtudni az emberi jogok valóban teljes és kiegyensúlyozott listáját. A szocialista országokban jó esélye van az „emberi jog-diplomácia” megközelítésnek, méghozzá nem az ideológiai vita mellőzésével, hanem a rendszerek közti világméretű verseny szem előtt tartásával. A lélektani, manipulációs háború helyett tehát az emberi jog diplomácia és a verseny koncepcióinak együttes létezése az, ami egészségesnek látszik. Ehhez azonban szükség van nemcsak az eltérésekre, hanem a jogok közösen elfogadott, kompromisszumos listájára, bizonyos közösen elfogadott prioritásokra. Ezek körvonalazódni kezdtek még a hidegháború kezdetének idejére létrejött Egyetemes Nyilatkozatban, kicsit általános fogalmazású ajánlások formájában, de a hatvanas években megszülettek kidolgozottabb formában, a Polgári és Politikai Jogok, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában. E kettő már jogilag kötelező szerződés, 1976 óta érvényben vannak és gondosabb, kiegyensúlyozott fogalmazásúak. Ha nem is tökéletesek, létezik bizonyos ellenőrzési-végrehajtási mechanizmusuk is. A kompromisszum lehetőségének további bizonyítéka a Helsinki záróokmány is. Erről ugyancsak a sok felületes vita után a közösség tévesen gondolhatja, hogy az emberi jogok felsorolását tartalmazza. Valójában a jogokat illetően utal az előbb említett okmányokra. megerősíti és bizonyos kérdésekben — utazások, információk, családegyesítések, nemzetiségek — kiegészíti azokat. A politikatudomány segítségül hívás Kal reális pozitívumokat állapíthatunk meg. .erről a megállapodásról, noha ez nem formális jogi szerződés. Egyrészt nincs ok feltételezni, hogy ereje kisebb lenne, mint sok más szerződésé. Az értelmezéséről, megsértéséről folyó és ismétlődő viták is arra vallanak, hogy betartásának bizonyos értéke van, megsértésének felelősségét nem szívesen vállalják. Kulcsár Péter fKövetkezik: Közös elemek — közös alapok) Békemenet *82 • Kijev (TASZSZ) A Stockholmból indult, immár 15 napja szovjet földön tartózkodó békemenet részvevői szombaton Kijevbe érkeztek. A menet végigvonult a fennállásának 1500. évfordulóját ez évben ünneplő ukrán főváros utcáin, a leszerelést számtalan nyelven sürgető transzparensekkel. A felvonulókhoz több ezer helyi lakos csatlakozott, s a Kijevben üdülők százai — közöttük egy Amerikából érkezett turistacsoport is. A békemenet útja Budapesten keresztül Pozsonyba, majd Bécsbe vezet, ahol augusztus 6-án nemzetközi nagygyűlést tartanak, tiltakozásul a világ békéjét fenyegető atomháborús veszély ellen. AZ MSZMP KB ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA Az MSZMP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Guyanai Népi Haladó Párt XXI. kongresszusát. LOSONCZI PÁL ÜDVÖZLETE Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban fejezte ki jókívánságait dr. Fritz Honeggertnek, a Svájci Államszövetség elnökének hazája nemzeti ünnepe alkalmából. GYILKOSSÁG A KÍNAI KÖVETSÉGEN A mozambiki rádió jelentése szerint a Kínai Népköztársaság maputói nagykövetségén az egyik alkalmazott — valószínűleg személyi okokból — revolverrel agyonlőtte kilenc munkatársát, köztük legalább egy diplomatát is. A nagykövet nincs az áldozatok között, a tettest a rendőrség őrizetbe vette. Az ANOP portugál hírügynökség jelentése szerint a tettes, egy alacsony beosztású munkatárs már hét éve szolgált a követségen, és ismételt kérésére sem engedélyezték hazatérését. Az áldozatok közül heten a helyszínen, ketten pedig kórházban haltak bele sebesüléseikbe. VÉRES HARCOK BALRÁÉRT Egy Bagdadban pénteken kiadott hivatalos közlemény szerint az iraki hadsereg meghiúsította a Basra ellen csütörtökön indított újabb iráni támadást és „felszámolta az országba betört ellenséges erőket”. Az INA hírügynökség által közzétett hadijelentés azt állítja, hogy az iráni egységek 6400 főnyi veszteséget szenvedtek, és maradványaik szétszóródtak a sivatagban, vagy visszavonultak iráni területre. Az iraki erők 53 iráni harckocsit és 32 páncélozott csapatszállító gépkocsit semmisítettek meg és nagyszámú, épségben maradt katonai járművet zsákmányoltak. CHEYSSON—HUANG HUA ESZMECSERE Claude Cheysson francia külügyminiszter szerint „egy erős és virágzó Kína elengedhetetlen a világ egyensúlya szempontjából”. A francia diplomácia vezetője azon a díszvacsorán jelentette ezt ki, amelyet pénteken este kínai kollégája, Huang Hua adott tiszteletére. Cheysson pohárköszöntőjében jelezte, hogy Francois Mitterrand elnök néhány hónapon belül Kínába látogat. Huang Hua pohárköszöntőjében egyebek között arról beszélt, hogy a nézeteltérések ellenére a két ország erősítheti együttműködését a nemzetközi színtéren- TÖBB MUNKA • TÖBB PÉNZ A lengyel gazdaságban a termelékenység növelésére a legfontosabb feladat. Mielőbbi megoldásra van szükség, mert 1982 immár a harmadik esztendő, amelyben, ha lassabban is, de csökken az egy főre jutó termelés értéke. A lengyel közgazdászok a legtöbb reményt a gazdasági reform részeként bevezetendő új jövedelemszabályozáshoz fűzik. Ennek lényege, hogy csak az előállított többletértékért, azaz a több és jobb munkáért lehet majd nagyobb fizetést hazavinni. A termelés és a lakossági jövedelmek teljes összhangját mindeddig nem sikerült megteremteni. Az idei év első felében a tavalyi év azonos időszakához képest 19 milliárd zlotyval kevesebb áru került a lengyel gyárakból az üzletekbe, ugyanakkor 10 milliárddal több munkabért fizettek ki.