Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
Vasárnap, 1983. február 13. funkciók az állattartásról Az érintett városrészek lakói és a városi tanács munkatársai ankétokon találkoznak ezekben a hetekben, a tanácskozási központokban, hogy az állattartás lehetőségeiről és feltételeiről cseréljenek véleményt. A készülő tanácsrendelet előtti vitasorozat jövő heti rendezvényei: hétfőn, február 14-én 17 órakor a ságváritelepi művelődési házban és a béketelepi pártházban, február 15-én 17 órakor a rókusi pártházban, február 16-án a Rákóczi utcai, alsóvárosi pártházban, február 17-én pedig — szintén 17 órakor — a petőfitelepi pártházban hallgathatnak tájékoztatót, mondhatnak véleményt az érdeklődők a rendelettervezetről.. Könyv, sajtó — népszerűség Több mint 12 millió példányban jelentek meg 1981- ben könyvek, zeneművek, térképek és egyéb kiadványok a hazai kiadók gondozásában — állapítható meg a Statisztikai Kiadó Vállalat most megjelent Könyv, könyvtár, sajtó című kiadványából. Bár a nyomdatermékek példányszáma dinamikusan emelkedett — az elmúlt 20 évben csaknem háromszorosára nőtt —, a felmérés évében, 1981-ben nem érte el az 1978. évit, amikor kiugróan magas, csaknem 132 millió példányban láttak napvilágot a kiadók termékei. A felmérés évében a legtöbbet — 3342 félét — szakkönyvekből adtak ki, a példányszámot tekintve azonban a tankönyvek állnak a lista élén, több mint 30 millióval. A szakkönyvek között a legtöbb, 1286 féle a műszaki, technikai tudományokkal és az iparral foglalkozott. Első kiadásban összesen 6853 nyomdatermék jutott t 1 az olvasóhoz, 53 millió példányban, legnagyobb részük ismeretterjesztő, illetve szakirodalom volt A kiadott művek többsége — 28 107 féle kiadvány több mint 100 millió példányban — magyar szerző alkotása, a külföldi szerzők közül a lista élén — a szovjet, illetve a francia írók alkotásai állnak. A 724 féle, 17 millió példányban megjelent szépirodalmi alkotás nagyobb része — 427 féle, illetve több mint tízmillió példány — kortárs író alkotása. Közülük 286 féle szépirodalmi könyv kortárs magyar szerző műve. A szépirodalom példányszámát, tekintve a külföldi művek állnak a lista élén, csaknem 10 millió példánnyal, míg a magyar szerzők műveinek példányszáma valamivel több mint 8 millió. A magyar írók közül népszerűségi sorrendben változatlanul Jókai az első, 11 művét több mint 575 ezer példányban adták ki. A második és harmadik helyen Móra Ferenc, és Fekete István művei állnak 435, illetve 498 ezer példánnyal. A külföldi szerzők közül Magyarországon a legolvasottabb Verne, akinek 7 könyvét 780 ezer példányban adták ki. Shakespeare 9 munkáját 206 ezer példányban jelentették meg a kiadók. A könyvforgalom a legutóbbi tíz évben dinamikusan fejlődött. A lakosság 1981-ben személyenként 228 forintot költött könyvre, s a legnagyobb bevétele — 951 millió forint — a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak volt. Az országban a könyvtárak száma a felmérés idején 16 618 volt, 74 millió 557 ezer könyvvel. Az ezer lakosra jutó könyvtári tagok száma csökkent az utóbbi években, míg 1977- ben 211 volt, 1981-ben csak 1 208. Ezzel arányosan csökkent a kölcsönzött könyvtári könyvek száma is. Valamelyest szintén mérséklődött az általános és középiiskolában működő könyvtárak száma, s a tanulók mindenütt kevesebb könyvet kölcsönöztek ki, mint korábban. 1981-ben 29 napilap, 978 folyóirat látott napvilágot,— a legnagyobb 221 millió példányszámban a korábbi évekhez hasonlóan a Népszabadság. A vidéki napilapok közül a legtöbb — több mint 32 millió — a Dunántúli Naplóból jelent meg. A folyóiratok, heti- és havilapok közül a legnagyobb példányszámot a Rádió- és Televízióújság érte el, több mint 64 és fél millió példánnyal, s ezt követi a Nők Lapja, majd a Képes Újság. (MTI) Nehéz leszokni? Nem dohányzó tévénézők Talán mégsem szélmalomharc a dohányzás elleni küzdelem. Erre lehet következtetni a televízió Leszokni nehéz című műsorsorozatának hatását felmérő tanulmányból, amely most készült el tömegkommunikációs kutató intézetben. Az újszerű műsorsorozat — amely a pszichátriában alkalmazott csoportterápiás módszerrel kísérelte meg leszoktatni az embereket a dohányzásról — némelyeket meggyőzött, másokat elgondolkoztatott — mondotta dr S. Nagy Katalin tudományos kutató. — A műsor szereplői és nézői a kutatók kérdéseire azt válaszolták, hogy elfogadják az orvosok megállapítását: a dohányzás árt az egészségnek. Közülük sokan elítélték ezt a káros szenvedélyt, félnek a következményeitől. Javasolták: a műsor folytatásaként szakorvosok ismertessék a dohányzás következményeit, azokat a gyógyszereket, amelyek segítenek leküzdeni a nikotinéhséget. Valaki úgy vélte: nem a dohányzás, hanem a mértéktelen dohányzás ártalmas. A szakértők véleménye szerint ez a műsor is bizonyította: a dohányzók nehezen szoknak le szenvedélyükről, társaik, a közösség segítségét igénylik ahhoz, hogy megvalósítsák elhatározásukat: soha többé ne szívjanak cigarettát. A műsor szereplői valamennyien, a nézőknek pedik 75 százaléka dohányzik rendszeresen Mindkét csoportbeliek egynegyedének a házastársa is dohányos. A szereplőknek és a műsorbeli szereplésre jelentkezett 751 embernek a tizenhét százaléka 1—14, tizenöt százaléka 16—19, tizenhat százéa 50—75 cigarettát szív naponta. Ugyanakkor a dohányzó nézők zöme 1 —19 darabot füstöl el. Arra a kérdésre, hogy miért dohányoznak, mindkét csoportbeliek közül sokan a dohányzó barátok, iskolatársak, munkatársak, a társaság példáját említették. A mai húsz év körüliek 8—10 éves, a 60 év körüliek 18—20 éves korukban kezdtek cigarettázni. A megkérdezettek többségének nincs más káros szenvedélye, nem fogyaszt mértéktelenül alkoholt, kávét, gyógyszert. A felmérés szerint a műsorsorozat szerepléinek és nézőinek több mint a fele reméli, nem dohányzik ezentúl. Miként alcímeink is jelzik, a legkülönbözőbb dolgokról szólunk ismét. Mégis lesznek, akik hasztalan keresik levelüket összeállításunkban, mivelhogy a névtelen, rosszindulatot sejtető levelekkel nem foglalkozunk. A különböző kiskereskedelmi, javító, szolgáltató üzletekben tapasztalt kellemetlenségeket jó lenne, ha még frissiben a vásárlók könyvébe jegyeznék olvasóink, könnyebben orvosolható így a panasz, mint kerülővel, lapunkon keresztül. Egyet mégis megemlítünk a kereskedelemre bosszús levelekből: Révész Lajosné, hattyústelepi olvasónk Super Color színes televíziót vásárolt egyik olvasónk, tavaly júniusban. Ez idáig, pontosabban idén január 2-ig semmi oka nem volt panaszra, a készülék működött, mi több, még arra is képes volt, hogy a fa lombját fesse zöldre, s ne a bemondónő haját. Egyszóval normális színeket produkált. Mígnem egyszer csak megbokrosodott. Levélírónk megértően fogadta a tényt, mondván, igazán nem természetellenes, hogy egy gép elromlik. Jelentette a hibát a Videoton márkaszerviznek, és türelmesen várta a szerelőt. A szerelő megérkezett. Csavargatott, állítgatott valamit a készüléken, de az ettől semmivel sem lett jobb, mint volt. Másodszor is kihívta hát olvasónk a szerelőt, aki a korábbi gyógymódot alkalmazta, újfent eredménytelenül. Olvasónk bizalma ekkorra már kissé megingott a mester szaktudásában, most már egyenesen a gyárnak irt pasokak nevében méltatlankodik amiatt, hogy gyakran négynapos kenyeret árusítanak a boltokban. Őszintén szólva, mi a megengedett három napot is sokalljuk ... nászos levelet, kérvén, vagy javítsák meg drága készülékét, vagy — amennyiben erre nem képesek — cseréljék ki, adjanak helyette másikat. A gyár intézkedett: levélírónk lakásán megjelent e már jól ismert, szinte családtagnak számító szerelő. Meglehetősen felindult állapotban. Újból kezelésbe vette a tévét, de hasztalan, eredmény semmi Olvasónk tanult a korábbiakból, ezúttal már nem igazolta aláírásával a javítás megtörténtét. A szerelő erre idegesen megjegyezte: örüljön, hogy ilyen tévéje van, ennél rosszabbakat is eladnak az üzletekben. Olvasónk tán’ azóta is e frappáns relativitáselméleten mereng, nehezen tudván eldönteni, bosszankodjon, mert nem lehet készüléken beállítani a színeket, nem lehet szabályozni a fényt, vagy örüljön, hisz rosszabbat is kifoghatott volna. Mi meg azt nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk... postaláda társszerzőnk az olvasó kívánok neki? Nagyon csúnyát ... Úgy látszik, ha nem lakatolunk és rácsozunk le mindent, nincs már semmi biztonságban.” Czeglédi Jánosné (Szeged, Pulcz utca 28/A) levelét idéztük. Mérgesen panaszolja egyik olvasónk, a szokásos három héttel szemben idén négy hétig lesz takarítási szünet miatt zárva a felsővárosi óvoda. Miért hosszabbították meg a szünetet, miért nem felváltva zárják be az óvodákat, miért egyszerre megy szabadságra minden óvó és gondozónő, kérdezi levélírónk. A városi tanács művelődési osztályához továbbítottuk kérdéseit. Megtudtuk (amit egyébként is gyanítottunk) hogy ellentétben azzal, amit olvasónk feltételez, az óvodákat nem egy időben zárják be, hanem felváltva. Az időtartammal kapcsolatban pedig: az óvodai rendtartás szerint ez idáig is kettőnégy hét közötti időre lehetett kiírni a takarítási szünetet. Tavaly általában három hétig voltak kénytelenek nélkülözni Szegeden az óvodákat a kisgyermekes szülők, idén viszont valamennyi óvoda, (tehát nemcsak a felsővárosi) négy hétig lesz zárva Fontos tudnivaló továbbá, hogy a szülő két hétig köteles ilyenkor a gyermek felügyeletéről gondoskodni, a másik két hétre már a tanács vállalja, hogy egy másik, úgynevezett váltó óvodában vigyáznak a gyerekekre. Ezzel a lehetőséggel persze csak azok élhetnek, akik igazolni tudják, hogy sehogysem képesek más megoldást találni. (Vannak foglalkozások, melyekben nyáron van a főszezon, munkahelyek, ahonnan nyáron nem lehet szabadságra menni.) Mondanunk sem kell persze, a gyermek érzelmi fejlődése szempontjából rendkívül fontos, minél többet legyen a szülővel. A vezető óvónők egyébként a takarítási szünettel kapcsolatos tudnivalókról részletes felvilágosítást adhatnak. Akik úgy vélik, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével megnövekedett szabadság ellenére sem tudják megszervezni a gyermek felügyeletét, velük beszéljék meg a tennivalókat! Relativitáselmélet Hirdetőfal kínáltatik Szokatlan kéréssel kereste meg szerkesztőségünket a Kiskundorozsmai Egységes Sportkör. A dorozsmai sporttelepüket körülfogó, körülbelül két méter magas, 200 méter hosszú, vakolt kőfalat ajánlják fel reklám és propaganda céljára. Úgy okoskodván, hogy — tekintettel a havonta rendezett országos vásárokra egybegyűlő tömegre — szép számú közönség tájékoztatására lehetne felhasználni az ez ideig csupán kerítésként funkcionáló kőfalat. Állami vállalatoknak, kiskereskedőknek, kisiparosoknak ajánlják a hirdetési lehetőséget. Volt egyszer egy kútfúró „A napokban Szegeden jártam —írja Csurgó György makói lakos. — Jó, sőt kellemes volt az idő, elsétálgattam többfelé a városban. Eközben mind jobban kibontakozott bennem, miért is esett jól a séta, miért szeretek a városba járni. Elsőnek azt említem, hogy itt születtem. Munkát is itt tanultam meg igazán, a MÁV szegedi fűtőházában. Szüleim, nagyszüleim, egyetlen testvérem a szegedi földben nyugosznak. Őket is meg szoktam látogatni a temetőben. Ezenkívül jóleső érzéssel tekintem meg a szépen fejlődő város új lakótelepeit, átépített főútvonalait, sok új közintézményét (természetesen a régieket is), a művészeti alkotásokat, a szépen felújított lakóépületeket, a vergődő Szegedi Nemzeti Színházat, és sok mást. Sétám közben figyelmes lettem az Anna-kút megújított környezetére, vagyis arra, hogy az 1927-ben készített kútra emlékoszlop hívja fel az arra járók figyelmét. Még arra is figyelmes lettem, hogy az oszlopon feltüntették a kút tervezőjének nevét, a víz ásványi összetételét, illetve azt, hogy a vizet mikortól minősítették gyógyhatásúvá. A több hasznos tájékoztató mellett azonban az emlékoszlop készítői megfeledkeztek a kút készítőjének a nevéről. Pedig 1927—28-ban, ez egyrészt sokakat foglalkoztató, technikai siker volt, másrészt az akkori kútfúrási technika és technológia még nem ismerte az ezer méter mélységű termálkutak készítését. Ezért szíves engedelmükkel tájékoztatom a T. Szerkesztőséget, hogy az Anna-kutat id. Tóth Antal és fiai, sándorfalvi kútfúrómesterek készítették. Ismereteim rokoni kapcsolatokból származnak. Idős Tóth Antal még az 1930-as évek közepén elhunyt, Sándorfalván van eltemetve. Ifjú Tóth Antal, aki a kútfúrást apja helyett irányította, már közel 30 éve halott. Még élő gyermekei — Etelka és Rozália — bizonyára nagyon örülnének, ha apjuk, nagyapjuk neve felkerülne az emlékoszlopra. Annál is inkább, mert tudom, hogy ifjú Tóth Antal a Szeged környéki településeken sok-sok artézi kutat készített, hozzájárult ahhoz, hogy a lakosságnak ne kelljen a rossz ízű, fertőzést okozó ásott kutak vizét inni.” Dekoráció „1978-ban építettük fel hatlakásos társasházunkat, különféle nehézségekkel, gondokkal, de elkészült. Mindenki igyekezett a közös helyiségeket, udvart és lépcsőházat széppé és barátságossá tenni. Szőnyeggel, virágokkal, képiekkel csinositottuk. Mennyivel szebb volt | ige’! Igen, csak volt! Mert karácsony előtt egy idegen Óvoda elemelte az első képet a falról, melyen a szegedi városháza volt látható, majd gondolt egyet, még egyszer eljött, és most már az első emeletről is elvitte mind a két, szépen bekeretezett képet. Úgy látszik, ő is díszíteni szeretné otthonát, de mennyivel jobb lenne, ha becsületes úton szerezné be a hozzávalókat. S, hogy mit. 5 Válaszol az illetékes Január 16-i összeállításunkban megjelent, a Makkosházi utcai trolibuszpótló autóbusz-megállóhely elhelyezkedésével foglalkozó olvasói levélre a városi tanács vb építési és közlekedési osztályától az alábbi választ kaptuk: ,,Makkosháza városrész nagy ütemű lakásátadásaihoz igazodva, a Szegedi Közlekedési Vállalattal közösen, az ott élő lakosság közlekedési igényének kielégítésére 1982-ben beindították a 8-as jelzésű trolibuszpótló autóbuszjáratot. Az autóbuszjárat jelenleg ideiglenes nyomvonalon, a Gát utcában közlekedik. A megállóhelyek jelenlegi elhelyezkedése nem végleges, ugyanis a lakótelep úthálózatának továbbépülése, valamint a trolibuszforduló elkészülte után, még ebben az évben megindul, végleges nyomvonalon a trolibuszközlekedés. Tekintettel arra, hogy a Makkosháza lakótelep egyik súlypontját a Makkosháza körúttal párhuzamos tízszintes lakóépületek jelentik. intézkedtünk új megállóhelypár kiépítéséről a Gyöngyvirág utca 10—12. számú épületek közelében. A megállóhelyek kiépítéséig, illetve az üzembe helyezésig kérjük a lakosság szíves türelmét.” , Összeállította: Ladányi Zsuzsa Szegedi-e a dorozsmai ? Tisztelt Szerkesztőség! Problémámmal Önökhöz fordulok, kérem, döntsék el, hogy szegedi vagy dorozsmai vagyok, mert én már nem tudom. No, de leírom részletesen a történetet, hogy megértsék bizonytalanságom okát. Szeged III. kerületében, azaz Dorozsmán lakom. Postai kézbesítőnk nem minden küldeményt juttat el annak tulajdonosához (számtalan levelem nyomtalanul eltűnt), de én panasszal soha nem éltem emiatt. Minek törjek borsot az ő orra alá is, ahogy ő nekem tette, mikor elkerülhető ez a konfliktus. Nem mentem el egyetlenegyszer sem reklamálni a postamesterhez. Gondoltam, kikerülöm, váltok Szegeden egy postafiókot. Azért nem Dorozsmán, mert a postahivatal 8-tól 3-ig tart nyitva, én pedig fél 7-től fél 4-ig dolgozom, tehát semmiképpen nem tudom megnézni. Meg különben is Dorozsmának pont az ellenkező oldalán lakom, mint ahol a postahivatal van. A busz hazáig visz, miért szállnék le két megállóval hamarább, és még egy kilométert gyalogoljak a postáig. Meg onnan hazáig. Szegedre meg amúgy is megyek, minden héten kétszer, mert vannak elintézni való dolgaim. Ebből az elhatározásból november elején beadtam egy kérvényt az 1. számú postahivatal kézbesítőosztályára, hogy leveleim számára postafiókot válthassak. Azért kellett kérvényt beadni, mert éppen akkor üres postafiók nem volt. Azt mondták, majd küldik az értesítést, ha üresedés lesz. Türelmesen vártam három hónapot. Január 31- én bent jártam a városban, és gondoltam, megérdeklődöm, hogy mi történt, ennyi ideig nem küldtek értesítést. Egy szőke hajú, fiatal hölgy ült a második ablaknál, a kézbesítőosztályon. Rögtön előkereste a beadott kérvények dossziéját. Az enyémet — sajnos — nem találta közötünk. Tehát elveszett. No, de sebaj, azt mondta a hölgy, van jelenleg egy üres, írjak gyorsan egy új kérvényt, és már lesz is postafiók. Én a kérvényt megírtam, hanem amikor adom be, azt mondja: ez Dorozsma, csak szegedi lakos kaphat postafiókot. De hát én szegedi vagyok, legalábbis a személyi igazolványomban ez áll: Szeged, III. kerület! Elvitte, megkérdezett valakit, gondolom, egy felettesét, és eldöntötték, hogy nem kap-j halok, postafiókot. Még csak annyi hozzáfűzni valóm volt, engedje meg, hogy megkérdezzem, miért kapott a szomszédasszonyom. Ő épp olyan dorozsmai, mint én. De a hölgy még nem tudomot sem s áll vissza, foglalkozott a következő fiatalember dolgával. Félre ne értsenek én a szomszédasszonynak , rosszat nem akarok, és soha nem tudnám megbocsátani magamnak, ha miattam megfosztanák őt a pontafiókjától! Most már értik, ugye ! hogyan lesz a szegedi bő’ dorozsmai? Dorozsmát hozzákapcsolták Szegedbevárosiasitották, csak éppel a jogokat nem élvezhetjük melyek a szegedieket megilletik. (Pontos név és cím szerkesztőségünkben.)