Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

Vasárnap, 1983. február 13. funkciók az állattartásról Az érintett városrészek la­kói és a városi tanács mun­katársai ankétokon talál­koznak ezekben a hetekben, a tanácskozási központok­ban, hogy az állattartás le­hetőségeiről és feltételeiről cseréljenek véleményt. A készülő tanácsrendelet előtti vitasorozat jövő heti rendezvényei: hétfőn, feb­ruár 14-én 17 órakor a ság­váritelepi művelődési ház­ban és a béketelepi párt­házban, február 15-én 17 órakor a rókusi pártházban, február 16-án a Rákóczi ut­cai, alsóvárosi pártházban, február 17-én pedig — szin­tén 17 órakor — a petőfite­­lepi pártházban hallgathat­nak tájékoztatót, mondhat­nak véleményt az érdeklő­dők a rendelettervezetről.. Könyv, sajtó — népszerűség Több mint 12­ millió pél­dányban jelentek meg 1981- ben könyvek, zeneművek, térképek és egyéb kiadvá­nyok a hazai kiadók gon­dozásában — állapítható meg a Statisztikai Kiadó Vállalat most megjelent Könyv, könyvtár, sajtó című kiad­ványából. Bár a nyomdater­mékek példányszáma dina­mikusan emelkedett — az elmúlt 20 évben csaknem háromszorosára nőtt —, a felmérés évében, 1981-ben nem érte el az 1978. évit, amikor kiugróan magas, csaknem 132 millió példány­ban láttak napvilágot a kiadók termékei. A felmérés évében a legtöbbet — 3342 félét — szakkönyvekből ad­tak ki, a példányszámot te­kintve azonban a tanköny­vek állnak a lista élén, több mint 30 millióval. A szak­könyvek között a legtöbb, 1286 féle a műszaki, techni­kai tudományokkal és az iparral foglalkozott. Első kiadásban összesen 6853 nyomdatermék jutott t­ 1 az olvasóhoz, 53 millió példányban, legnagyobb ré­szük ismeretterjesztő, illetve szakirodalom volt A kiadott művek többsége — 28 107 féle kiadvány több mint 100 millió példányban — ma­gyar szerző alkotása, a kül­földi szerzők közül a lista élén — a szovjet, illetve a fr­ancia írók alkotásai állnak. A 724 féle, 17 millió pél­dányban megjelent szépiro­dalmi alkotás nagyobb ré­sze — 427 féle, illetve több mint tízmillió példány — kortárs író alkotása. Közü­lük 286 féle szépirodalmi könyv kortárs magyar szer­ző műve. A szépirodalom példányszámát, tekintve a külföldi művek állnak a lista élén, csaknem 10 mil­lió példánnyal, míg a ma­gyar szerzők műveinek pél­­dánys­zám­a valamivel több mint 8 millió. A magyar írók közül nép­szer­űségi sorrendben válto­zatlanul Jókai az első, 11 mű­vét több mint 575 ezer pél­dányban adták ki. A máso­dik és harmadik helyen Mó­ra Ferenc, és Fekete István művei állnak 435, illetve 498 ezer példánnyal. A külföldi szerzők közül Magyarorszá­gon a legolvasottabb Verne, akinek 7 könyvét 780 ezer példányban adták ki. Sha­kespeare 9 munkáját 206 ezer példányban jelentették meg a kiadók. A könyvforgalom a leg­utóbbi tíz évben dinamiku­san fejlődött. A lakosság 1981-ben személyenként 228 forintot költött könyvre, s a legnagyobb bevétele — 951 millió forint — a Művelt Nép Könyvterjesztő Válla­latnak volt. Az országban a könyvtárak száma a felmé­rés idején 16 618 volt, 74 millió 557 ezer könyvvel. Az ezer lakosra jutó könyv­tári tagok száma csökkent az utóbbi években, míg 1977- ben 211 volt, 1981-ben csak 1 208. Ezzel arányosan csök­kent a kölcsönzött könyv­tári könyvek száma is. Va­lamelyest szintén mérséklő­dött az általános és közép­­iiskolában működő könyv­tárak száma, s a tanulók mindenütt kevesebb könyvet­­ kölcsönöztek ki, mint ko­rábban. 1981-ben 29 napilap, 978 folyóirat látott napvilágot,— a legnagyobb 221 millió pél­dá­nyszám­ban a korábbi évekhez hasonlóan a Népsza­badság. A vidéki napilapok közül a legtöbb — több mint 32 millió — a Dunán­túli Naplóból jelent meg. A folyóiratok, heti- és havila­pok közül a legnagyobb pél­dányszámot a Rádió- és Tele­­vízióújság érte el, több mint 64 és fél millió példánnyal, s ezt követi a Nők Lapja, majd a Képes Újság. (MTI) Nehéz leszokni? Nem dohányzó tévénézők Talán mégsem szélmalom­harc a dohányzás elleni küzdelem. Erre lehet követ­keztetni a televízió Leszok­ni nehéz című műsorsoroza­­tának hatását felmérő ta­nulmányból, amely most készült el tömegkommuni­kációs kutató intézetben. Az újszerű műsorsorozat — amely a pszichátriában al­kalmazott csoportterápiás módszerrel kísérelte meg leszoktatni az embereket a dohányzásról — némelyeket meggyőzött, másokat elgon­dolkoztatott — mondotta dr S. Nagy Katalin tudomá­nyos kutató. — A műsor szereplői és nézői a kuta­tók kérdéseire azt válaszol­ták, hogy elfogadják az orvosok megállapítását: a dohányzás árt az egészség­nek. Közülük sokan elítél­ték ezt a káros szenvedélyt, félnek a következményeitől. Javasolták: a műsor folyta­tásaként szakorvosok ismer­tessék a dohányzás követ­kezményeit, azokat a gyógy­szereket, amelyek segítenek leküzdeni a nikotinéhséget. Valaki úgy vélte: nem a dohányzás, hanem a mér­téktelen dohányzás ártal­mas. A szakértők véleménye szerint ez a műsor is bizo­nyította: a dohányzók ne­hezen szoknak le szenvedé­lyükről, társaik, a közösség segítségét igénylik ahhoz, hogy megvalósítsák elhatá­rozásukat: soha többé ne szívjanak cigarettát. A műsor szereplői vala­mennyien, a nézőknek pe­­dik 75 százaléka dohányzik rendszeresen Mindkét cso­portbeliek egynegyedének a házastársa is dohányos. A szereplőknek és a műsor­­beli szereplésre jelentkezett 75­1 embernek a tizenhét százaléka 1—14, tizenöt szá­­zaléka 16—19, tizenhat szá­zé­­a 50—75 cigarettát szív naponta. Ugyanakkor a do­hányzó nézők zöme 1 —19 darabot füstöl el. Arra a kérdésre, hogy miért dohá­nyoznak, mindkét csoport­beliek közül sokan a do­hányzó barátok, iskolatár­sak, munkatársak, a társa­ság példáját említették. A mai húsz év körüliek 8—10 éves, a 60 év körüliek 18—20 éves korukban kezd­tek cigarettázni. A megkér­dezettek többségének nincs más káros szenvedélye, nem fogyaszt mértéktelenül alko­holt, kávét, gyógyszert. A felmérés szerint a műsorso­rozat szerepléinek és nézői­nek több mint a fele remé­li, nem dohányzik ezentúl. Miként alcímeink is jel­zik, a legkülönbözőbb dol­gokról szólunk ismét. Mégis lesznek, akik hasz­talan keresik levelüket ös­­­szeállításunkban, mivelhogy a névtelen, rosszindulatot sejtető levelekkel nem fog­lalkozunk. A különböző kis­kereskedelmi, javító, szol­gáltató üzletekben tapasz­talt kellemetlenségeket jó lenne, ha még frissiben a vásárlók könyvébe jegyeznék olvasóink, könnyebben orvo­solható így a panasz, mint kerülővel, lapunkon keresz­tül. Egyet mégis megemlí­tünk a kereskedelemre bos­­­szús levelekből: Révész L­a­­josné, hattyústelepi olvasónk Super Color színes televí­ziót vásárolt egyik olvasónk, tavaly júniusban. Ez idáig, pontosabban idén január 2-ig semmi oka nem volt pa­naszra, a készülék műkö­dött, mi több, még arra is képes volt, hogy a fa lomb­ját fesse zöldre, s ne a be­mondónő haját. Egyszóval normális színeket produkált. Mígnem egyszer csak meg­bokrosodott. Levélírónk meg­értően fogadta a tényt, mondván, igazán nem ter­mészetellenes, hogy egy gép elromlik. Jelentette a hibát a Videoton márkaszerviznek, és türelmesen várta a szere­lőt. A szerelő megérkezett. Csavargatott, állítgatott va­lamit a készüléken, de az et­től semmivel sem lett jobb, mint volt. Másodszor is ki­hívta hát olvasónk a szere­lőt, aki a korábbi gyógymó­dot alkalmazta, újfent ered­­ménytelenül. Olvasónk bizalma ekkorra már kissé megingott a mes­ter szaktudásában, most már egyenesen a gyárnak irt pa­sokak nevében m­éltatlanko­­dik amiatt, hogy gyakran négynapos kenyeret árusí­tanak a boltokban. Őszintén szólva, mi a megengedett há­rom napot is sokall­juk ... nászos levelet, kérvén, vagy javítsák meg drága készülé­két, vagy — amennyiben er­re nem képesek — cseréljék ki, adjanak helyette másikat. A gyár intézkedett: levél­írónk lakásán megjelent e már jól ismert, szinte csa­ládtagnak számító szerelő. Meglehetősen felindult álla­potban. Újból kezelésbe vet­te a tévét, de hasztalan, eredmény semmi Olvasónk tanult a korábbiakból, ezút­tal már nem igazolta alá­írásával a javítás megtör­téntét. A szerelő erre idege­sen megjegyezte: örüljön, hogy ilyen tévéje van, en­nél rosszabbakat is eladnak az üzletekben. Olvasónk tán’ azóta is e frappáns relativitáselméleten mereng, nehezen tudván el­dönteni, bosszankodjon, mert nem lehet készüléken beállí­tani a színeket, nem lehet szabályozni a fényt, vagy örüljön, hisz rosszabbat is kifoghatott volna. Mi meg azt nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk... postaláda társszerzőnk az olvasó kívánok neki? Nagyon csú­nyát ... Úgy látszik, ha nem lakatolunk és rácsozunk le mindent, nincs már semmi biztonságban.” Czeglédi Já­nosné (Szeged, Pulcz utca 28/A) levelét idéztük. Mérgesen panaszolja egyik olvasónk, a szokásos három héttel szemben idén négy hétig lesz­ takarítási szünet miatt zárva a felsővárosi óvoda. Miért hosszabbították meg a szünetet, miért nem felváltva zárják be az óvo­dákat, miért egyszerre megy szabadságra minden óvó és gondozónő, kérdezi levél­írónk. A városi tanács művelődé­si osztályához továbbítottuk kérdéseit. Megtudtuk (amit egyébként is gyanítottunk) hogy ellentétben azzal, amit olvasónk feltételez, az óvo­dákat nem egy időben zár­ják be, hanem felváltva. Az időtartammal kapcsolatban pedig: az óvodai rendtartás szerint ez idáig is kettő­­négy hét közötti időre le­hetett kiírni a takarítási szü­netet. Tavaly általában há­rom hétig voltak kénytele­nek nélkülözni Szegeden az óvodákat a kisgyermekes szülők, idén viszont vala­mennyi óvoda, (tehát nem­csak a felsővárosi) négy hétig lesz zárva Fontos tud­nivaló továbbá, hogy a szülő két hétig köteles ilyenkor a gyermek felügyeletéről gon­doskodni, a másik két hét­re már a tanács vállalja, hogy egy másik, úgyneve­zett váltó óvodában vigyáz­nak a gyerekekre. Ezzel a lehetőséggel persze csak­ azok élhetnek, akik igazol­ni tudják, hogy sehogysem képesek más megoldást ta­lálni. (Vannak foglalkozá­sok, melyekben nyáron van a főszezon, munkahelyek, ahonnan nyáron nem lehet szabadságra menni.) Mondanunk sem kell per­sze, a gyermek érzelmi fej­lődése szempontjából rend­kívül fontos, minél többet le­gyen a szülővel. A vezető óvónők egyébként a taka­rítási szünettel kapcsolatos tudnivalókról részletes fel­világosítást adhatnak. Akik úgy vélik, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével meg­növekedett szabadság elle­nére sem tudják megszer­vezni a gyermek felügyele­tét, velük beszéljék meg a tennivalókat! Relativitáselmélet Hirdetőfal kínáltatik Szokatlan kéréssel kereste meg szerkesztőségünket a Kiskundorozsmai Egységes Sportkör. A dorozsmai sport­telepüket körülfogó, körül­belül két méter magas, 200 méter hosszú, vakolt kőfalat ajánlják fel reklám és pro­paganda céljára. Úgy okos­kodván, hogy — tekintettel a havonta rendezett országos vásárokra egybegyűlő tö­megre — szép számú közön­ség tájékoztatására lehetne felhasználni az ez ideig csu­pán kerítésként funkcionáló kőfalat. Állami vállalatok­nak, kiskereskedőknek, kis­iparosoknak ajánlják a hir­detési lehetőséget. Volt egyszer egy kútfúró „A napokban Szegeden jártam —írja Csurgó György makói lakos. — Jó, sőt kel­lemes volt az idő, elsétálgat­­tam­ többfelé a városban. Eközben mind jobban ki­bontakozott bennem, miért is esett jól a séta, miért szeretek a városba járni. El­sőnek azt említem, hogy itt születtem. Munkát is itt ta­nultam meg igazán, a MÁV szegedi fűtőházában. Szü­leim, nagyszüleim, egyetlen testvérem a szegedi földben nyugosznak. Őket is meg szoktam látogatni a temető­ben. Ezenkívül jóleső érzés­sel tekintem meg a szépen fejlődő város új lakótelepeit, átépített főútvonalait, sok új közintézményét (természete­sen a régieket is), a művé­szeti alkotásokat, a szépen felújított lakóépületeket, a vergődő Szegedi Nemzeti Színházat, és sok mást. Sétám közben figyelmes lettem az Anna-kút megújí­tott környezetére, vagyis ar­ra, hogy az 1927-ben készí­tett kútra emlékoszlop hívja fel az arra járók figyelmét. Még arra is figyelmes let­tem, hogy az oszlopon fel­tüntették a kút tervezőjének nevét, a víz ásványi össze­tételét, illetve azt, hogy a vizet mikortól minősítették gyógyhatásúvá. A több hasz­nos tájékoztató mellett azon­ban az emlékoszlop készítői megfeledkeztek a kút készí­tőjének a nevéről. Pedig 1927—28-ban, ez egyrészt so­kakat foglalkoztató­, techni­kai siker volt, másrészt az akkori kútfúrási technika és technológia még nem ismer­te az ezer méter mélységű termálkutak készítését. Ezért szíves engedelmükkel tájé­koztatom a T. Szerkesztősé­get, hogy az Anna-kutat id. Tóth Antal és fiai, sándor­­falvi kútfúrómesterek készí­tették. Ismereteim rokoni kapcsolatokból származnak. Idős Tóth Antal még az 1930-as évek közepén el­hunyt, Sándorfalván van el­temetve. Ifjú Tóth Antal, aki a kútfúrást apja helyett irá­nyította, már közel 30 éve halott. Még élő gyermekei — Etelka és Rozália — bizo­nyára nagyon örülnének, ha apjuk, nagyapjuk neve fel­kerülne az emlékoszlopra. Annál is inkább, mert tu­dom, hogy ifjú Tóth Antal a Szeged környéki települése­ken sok-sok artézi kutat ké­szített, hozzájárult ahhoz, hogy a lakosságnak ne kell­jen a rossz ízű, fertőzést okozó ásott kutak vizét inni.” Dekoráció „1978-ban építettük fel hat­lakásos társasházunkat, kü­lönféle nehézségekkel, gon­dokkal, de elkészült. Min­denki igyekezett a közös helyiségeket, udvart és lép­­csőházat széppé és barátsá­gossá tenni. Szőnyeggel, vi­rágokkal, képiekkel csinosi­­tottuk. Mennyivel szebb volt | ige’! Igen, csak volt! Mert karácsony előtt egy idegen­ ­ Óvoda elemelte az első k­épet a fal­ról, melyen a szegedi város­háza volt látható, majd gon­dolt egyet, még egyszer el­jött, és most már az első emeletről is elvitte mind a két, szépen bekeretezett ké­pet. Úgy látszik, ő is dí­szíteni szeretné otthonát, de mennyivel jobb lenne, ha becsületes úton szerezné be a hozzávalókat. S, hogy mit. 5 Válaszol az illetékes Január 16-i összeállítá­sunkban megjelent, a Mak­kosházi utcai trolibuszpótló autóbusz-megállóhely elhe­lyezkedésével foglalkozó ol­vasói levélre a városi ta­nács vb építési és közleke­dési osztályától az alábbi választ kaptuk: ,,Makkosháza városrész nagy ütemű lakásátadásaihoz igazodva, a Szegedi Közle­kedési Vállalattal közösen, az ott élő lakosság közle­kedési igényének kielégíté­sére 1982-ben beindították a 8-as jelzésű trolibuszpótló autóbuszjáratot. Az autó­­buszjárat jelenleg ideigle­nes nyomvonalon, a Gát ut­cában közlekedik. A megál­lóhelyek jelenlegi elhelyez­kedése nem végleges, ugyan­is a lakótelep úthálózatá­nak továbbépülése, vala­mint a trolibuszforduló el­készülte után, még ebben az évben megindul, végleges nyomvonalon a trolibuszköz­lekedés. Tekintettel arra, hogy a Makkosháza lakóte­lep egyik súlypontját a Mak­kosháza körúttal párhuzamos tízszintes lakóépületek je­lentik. intézkedtünk új meg­állóhelypár kiépítéséről a Gyöngyvirág utca 10—12. számú épületek közelében. A megállóhelyek kiépítéséig, il­letve az üzembe helyezésig kérjük a lakosság szíves tü­relmét.” , Összeállította: Ladányi Zsuzsa Szegedi-e a dorozsmai ? Tisztelt Szerkesztőség! Problémámmal Önökhöz fordulok, kérem, döntsék el, hogy szegedi vagy do­rozsmai vagyok, mert én már nem tudom. No, de leírom részletesen a történetet, hogy megért­sék bizonytalanságom okát. Szeged III. kerületében, azaz Dorozsmán lakom. Postai kézbesí­tőnk nem minden küldeményt juttat el annak tulajdonosához (számtalan levelem nyom­talanul eltűnt), de én pa­nasszal soha nem éltem emiatt. Minek törjek bor­sot az ő orra alá is, ahogy ő nekem tette, mikor elke­rülhető ez a konfliktus. Nem mentem el egyetlen­egyszer sem reklamálni a postamesterhez. Gondol­tam, kikerülöm, váltok Sze­geden egy postafiókot. Azért nem Dorozsmán, mert a postahivatal 8-tól 3-ig tart nyitva, én pedig fél 7-től fél 4-ig dolgozom, tehát semmiképpen nem tudom megnézni. Meg kü­lönben is Dorozsmának pont az ellenkező oldalán lakom, mint ahol a posta­­hivatal van. A busz hazáig visz, miért szállnék le két megállóval hamarább, és még egy kilométert gyalo­goljak a postáig. Meg on­nan hazáig. Szegedre meg amúgy is megyek, minden héten kétszer, mert vannak elintézni való dolgaim. Ebből az elhatározásból november elején beadtam egy kérvényt az 1. számú postahivatal kézbesítőosz­tályára, hogy leveleim szá­mára postafiókot válthas­sak. Azért kellett kérvényt beadni, mert éppen akkor üres postafiók nem volt. Azt mondták, majd küldik az értesítést, ha üresedés lesz. Türelmesen vártam három hónapot. Január 31-­­ én bent jártam a városban, és gondoltam, megérdeklő­­­­döm, hogy mi történt, en­­­n­yi ideig nem küldtek ér­tesítést. Egy szőke hajú, fiatal hölgy ült a második ablaknál, a kézbesítőosz­tályon. Rögtön előkereste a beadott kérvények dos­­­­­sziéját. Az enyémet — saj­­­­nos — nem találta közöt­­­­ünk. Tehát elveszett. No,­­ de sebaj, azt mondta a hölgy, van jelenleg egy üres, írjak gyorsan egy új kérvényt, és már lesz­ is postafiók. Én a kérvényt megírtam, hanem amikor­­ adom be, azt mondja: ez Dorozsma, csak szegedi la­kos kaphat postafiókot. De hát én szegedi vagyok, legalábbis a személyi iga­zolványomban ez áll: Sze­ged, III. kerület! Elvitte, megkérdezett valakit, gon­­­­dolom, egy felettesét, és el­­­­döntötték, hogy nem kap-­j halok, postafiókot. Még csak annyi hozzáfűzni va­­­­lóm volt, engedje meg, hogy megkérdezzem, miért kapott a szomszédasszo­­­nyom. Ő épp olyan dorozs­mai, mint én. De a hölgy még nem tudomot sem­ s­­ áll vissza, foglalkozott a következő fiatalember dol­­­­gával. Félre ne értsenek én a szomszédasszonynak , rosszat nem akarok, és so­ha nem tudnám megbocsá­­­tani magamnak, ha miat­tam megfosztanák őt a pontafiókjától! Most már értik, ugye ! hogyan lesz a szegedi bő’ dorozsmai? Dorozsmát hoz­zákapcsolták Szegedbe­­városiasitották, csak éppel a jogokat nem élvezhetjük melyek a szegedieket meg­illetik. (Pontos név és cím szer­kesztőségünkben.)

Next