Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-12 / 190. szám
Péntek, 1983. augusztus 12. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Adam: Giselle. A leningrádi Kirov balett vendégjátéka a dómszínpadon. Bemutató előadás este tél öttől. Szőke Tisza nemzetközi táncverseny az újszegedi Sportcsarnokban, este 7 órától. I. Országos Táblakép-festészeti Biennále. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, és az Ifjúsági Házban. Féner Tamás Balázs Béla-díjas fotóművész és Kürti Mihály fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, szeptember 4- ig. Geszler Mária, Szalai László, Zavadzky Éva keramikusok kiállítása a Gulácsy-teremben, augusztus 13-ig. * Váró Márton szobrászművész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupolai galériájában, augusztus 20-ig. Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. Szeged-Tápé, Vártó út 4. Romantikus környezetben Igor Ivanov, a Kirov Balett fődíszlettervezője akkor fejezi be munkáját, amikor a többiek elkezdik. Különleges feladatot ró rá a leningrádi opera- és balettszínházban betöltött hivatása, hiszen a darabok jó nesze öröklött, tehát nem csak a rendezések, a koreográfiák, de a díszletek is régi mesterek keze nyomát őrzik. Feladatai közé tartozik ezeknek karbantartása, egy-egy felújítás alkalmával újragondolása, s természetesen az új darabokhoz szükséges díszletkompozíciók megálmodása, illetve megterveztetése. — Hogyan ötvöződnek a Kirov Balett vizuális élményteremtésében a hagyományok ápolása és a korszerű szcenikai törekvések? — Gondolja csak el, hogy a Bajádért mintegy 200 éve mutatták be a korabeli pétervári balettművészek. Ma is őrizzük a hagyományos koreográfiát, meg-megújítjuk a jelmezeket, az újabb és újabb művészgenerációk átveszik a régiek örökét, ám egyetlen maradandó és adandó eleme az előadásnak a két évszázados díszlet. Ez immár fantasztikus érték, utaztatásához például különleges engedélyekre van szükség. A régi klasszikus baletteknél, ahol a koreográfia évtizedeken át azonos, a rendezői elképzelés is szorosan összekapcsolódik a korabeli jelmezekkel, díszletekkel. Azért néha arra is van mód, hogy friss előadásokhoz új környezetet teremtsünk, én például elkészíthettem a Hattyúk tava, az Anyegin és a Majakovszkij-balett díszleteit. — És mi a helyzet a vendégszerepléseknél? — Legtöbbször előre tájékozódunk a körülményekről, a színpadról, annak méreteiről, elhelyezkedéséről. Ehhez igyekszünk alkalmazni a Leningrádban meglevő díszleteinket. ■ — Mi a helyzet a szegedi fellépés díszleteivel? — A szegedi dómszínpadra egy romantikus balett és egy koncert-összeállítás kerül. Speciálisan ide készítettem terveket a Gisellehez, melyek egyrészt kapcsolódnak az épített környezethez, másrészt igyekeznek hatásos illúziót teremteni a játék két felvonásának, a falujelenetnek és az erdő fantasztikus természeti képének. Az ilyen óriási méretek meglendítik a tervező fantáziáját, a kötöttségek nemes erőfeszítésre késztetnek. Szerettem volna olyan díszletet tervezni, mely romantikus hatásaival szolgálja a balett koreográfiáját, a rendezői elképzelést, és megragadja a nézőket. A balettest tulajdonképpen csupasz színpadon, konkrét díszletek nélkül zajlik majd. T. L. A szovjet balettművészet a Szegedi Szabadtéri Játékok felújításának 25 évében mindig is otthonra lelt és jelentős szerepet játszott. A balettművészet nagykövetei voltak a moszkvai, a kijevi, a minszki, a novoszibirszki, a rigai, a permi és a grúz táncosok, akik elsősorban az orosz klasszikus balett csodálatos alkotásaival ismertették meg a közönséget. Bemutatták többek között a Hattyúk tavát, a Csipkerózsikát, a Coppeliát, a Kővirágot, a Jeanne d’Arcot, a Bahcsiszeráji szökőkutat, az Otellót, s most, mintegy koronaként, a Lenin-renddel és az Októberi Forradalom Érdemrendjével kitüntetett Leningrádi Állami Akadémiai Kirov Opera- és Balettszínház táncművészei az egyik legnagyszerűbb romantikus művet, Adam Giselle című fantasztikus táncjátékát mutatják be ma, pénteken és holnap, szombaton este, majd vasárnap egy koncertprogram keretében a szegedi szabadtéri közönsége megismerkedhet több klasszikus alkotás részletével. Így például a Chopiniana című balettszvittel, Saint-Saëns A hattyú halála című zenéjére készült koreográfiával, valamint Minkusz Paquita című balettjének részletével. A mai Giselle-premieren a főszerepeket Galina Mezenceva, az OSZSZK állami-díjas prímabalerinája és Konsztantyin Zaklinszkij, az OSZSZK állami díjasa táncolja. A Szegedi Szimfonikus Zenekart a leningrádi együttes karmestere, Viktor Fedotov az OSZSZK népművésze vezényli. Holnap másik szereposztásban lép közönség elé a balett-társulat. Giselle a Szovjetunió állami díjas népművésze, a Szocialista Munka Hőse, az első számú szovjet prímabalerina. Irina Kolpakova lesz, partnere az OSZSZK Érdemes művésze, Szergej Berezsnoj. Balettműhely Leningrádban Dráma, táncban elbeszélve 3 Az együttes műsorában más műfajú előadások is szerepelnek. Beaumarchais Figaró házassága című műve alapján az Egy őrült nap, Mozart operájából vett zenei részletek felhasználásával készült balettkomédia. A színes, tarka, életvidám képek egymásutánja már nem az ,,élő lelkek”, hanem vérbő emberek zamatos, életvidám tánca. A darabnak természetesen van mélyebb tartalma is, így Figaro és Almaviva gróf kapcsolata. A leningrádi Figaro előadását az életöröm, a derűs vidámság jellemzi, ahol a balettmester a mozgással és tánccal mindenekelőtt Beaumarchais humorát akarta kiemelni. A mű szövegét olvasva, elképzelni is nehéz, hogy a humoros részeknél a komikumot hordozó szavak nélkül is létrejön a nevetés. Az Eifman rendezte előadás rácáfol erre, s meggyőzően bizonyítja, hogy mindez a humor kifejezhető mozgással, tánccal is. Az előadás igen népszerű. A premier Moszkvában volt, majd Leningrádban az Oktyabrszkij koncertteremben mutatták be. 1982 nyarán érdekes premier zajlott le Leningrádban. Egy másik balettegyüttes produkciójáról van szó, amely szintén főleg az úgynevezett modern balettel foglalkozik, az orosz klaszikus irodalom ismert remekművét, Osztrovszkij Vihar című drámáját dolgozta fel, Csajkovszkij zenéjére. Az előadást a fiatal Vlagyimir Fegyugyin rendezte, a művészeti vezető, a díszlet- és jelmeztervező Oleg Averjanovval közösen, s Csajkovszkijnak kevéssé ismert szimfonikus művét használják fel, amelyet a zeneszerző 22 éves korában írt. Közismert, hogy Osztrovszkij drámája Csajkovszkij kedvelt olvasmánya, irodalmi élménye volt. A zeneszerző testvérének, Modeszt Iljics Csajkovszkijnak a vallomásából tudjuk, hogy a nagy komponista régóta szeretett volna operát írni Osztrovszkij drámájából. Ilyen operát, mint tudjuk, Csajkovszkij nem komponált, de fennmaradt néhány zenei fragmentum és egy szimfónia/észlet, amelyben a zeneszerző ezt a témát dolgozza fel. Oleg Averianov ezek felhasználásával vitte színpadra a balettet, sajátos, újszerű alkotói értelmezéssel. Tulajdonképpen ,ott kezdi, ahol a dráma végződik: Katyerina halálával. Lényegesen eltérve a hagyományos értelmezéstől, amely szerint a dráma egyik főszereplője. Tyihon, Katyerina férje — aki gyenge jellemű, megalkuvó ember —, az asszony halálának egyik előmozdítója a .sötétség birodalmában”. Oleg Averjanov díszleteinek ismét fontos szerep jut az előadásban: a díszlettervező Levitán ismert festményét, az örök nyugalmat nagyítja ki, amely folyót és temetőrészletet ábrázol. A balett fő gondolata szerint — s ebben a balett eltér Osztrovszkij drámájától — Katyerina halálával nem fejeződik be a darab. Katyerina halálának és a folyónak a témája Csajkovszkij zenéjében a folyó zúgását, áramlását kifejező meseszerű zenei ábrázolásban egyesül. De nem a darab végén, hanem a darab közepe táján található ez a zenei részlet: Katyerina így előbb lesz öngyilkos, majd ettől kezdve a cselekmény visszafelé pereg Tyihon tudatában. Katyerina ekkor már halott, de a balettfeldolgozásban a drámától eltérően ez a tragikus esemény „ébreszti rá” Tyihont a „sötétség birodalmának” szörnyűségeire. Tyihon ráébred arra is, hogy feleségének Borisz iránti szerelme ilyen körülmények között számára eddig elképzelhetetlen, rendkívüli szépségű dolog volt. Tyihon zavaros-részeg tudatában fel-felvillannak e szerelem tiszta, ártatlan, számára hozzáférhetetlen képei, amelyeknek következtében Tyihon megismeri a megtisztító szenvedést. A drámától eltérően, a balettfeldolgozás nem Katyerina, hanem Tyihon tragédiájára fekteti tehát a hangsúlyt. Az előadást Aszkold Makarov balettegyüttese vitte színre. Makarov jelenleg a konzervatórium professzora, korábban maga is nagyszerű táncos volt. Az együttes főleg balettminiatűrökkel foglalkozik. Aszkold Makarov előtt az együttes művészeti vezetője Leonyid Jakobson balettmester volt, a világszerte ismert miniatűrökből álló Rodin szobrai kompozíció szerzője és rendezője. Aspkold Makarov együttese Moszkvában Shakespeare Rómeó és Júlia című művét is bemutatta Csajkovszkij zenéjére. E miniatűr balettet (mindössze 20 perces!) négy táncos táncolja: Rómeó, Júlia, Mercutio és Tvbalt. A klasszikus és modern balett művészeti kifejezőeszközeinek együttes felhasználása igen termékenynek és sikeresnek mondható ebben az előadásban, ami nem véletlen, hiszen Shakespeare e művének számos kiváló, klasszikus feldolgozása létezik, mind Csajkovszkij, mind Prokofjev zenéjére. Tatjana Boborikina Karmester, pálca nélkül vezényelt a New York-i Metropolitanben és a londoni Covent Gardenben, fellépett Tokióban és Sydneyben, összesen 26 világvárosban dirigált. Magyarországon most jár először. Jobb későn, mint soha, mondja, ráadásul ilyen, nem mindennapi vendégszereplés-előzmények után Viktor Fedotov. A Kirov Opera karnagya joggal hangsúlyozza, különleges várakozásokkal tekint a Dóm téri bemutató elé. Hogy miért? Hagyjuk a választ későbbre. Hiszen akinek ennyi tapasztalata van, s elképzeléseiről szólva kiemeli, arra külön büszke, hogy a Covent Garden „egészen kiváló” zenekarát dirigálhatta, van mire hivatkoznia .múlt és jelen összevetésekor. A mindenkori premier-koncepció felvázolásakor úgyszintén. Fedotov néhány nappal a társulat előtt, Drezdából érkezett, ott ünnepelte 50. születésnapját. A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki hazájában, a Szovjetunió és az OSZSZK Népművésze cím birtokosa, Salzburgban a Mozartheum akadémiai kitüntetését kapta, Bécsben pedig ő nyitotta meg Csajkovszkij Csipkerózsikájával és Prokofjev Rómeó és Júliájával a nemzetközi művészeti fesztivált. Saját zenekarával bizony elég ritkán szerepel. Nem is csoda: a vendégfellépések rengeteg idejét veszik igénybe, Barcelonától Torontóig. • Három-négyéves korom óta mindig hangszerekkel matattam, szinte a játékaim is zeneszerszámok voltak. A családban mindenki muzsikált, ki ezen, ki azon játszott. Én tizenkét évesen Leningrádban, katonazenekarban kezdtem. Háború volt__ 1948-ban. 15 éves fejjel Csajkovszkij IV. szimfóniáját kellett volna vezényelni, valahogy éppen nem volt ember. Majd én, mondtam fene nagy önbizalommal, és jelentkeztem. Csodálkoztak és kinevettek teljesen érthetően. Azért megcsináltam ... És úgy éreztem, ment is valahogyan. Így kerültem a konzervatóriumba, de utána a moszkvai katonai akadémián folytattam tanulmányaimat. Ám gyorsan rájöttem: nem ez való nekem. yia.szara,ealem Leningrádban, hogy zenész lehessek. A főiskola elvégzése után Viktor Fedotov a Kirov Színházhoz került. A zenekarban játszott, trombonon és tubán. Akkor még zeneszerző szeretett volna lenni. Kompozítor és nem zenei „kivitelező”. Fejlődőképes ember: bizonyos idő elteltével világos lett előtte — saját szavaival —, „hogy jobb (esetleg) jó karmesternek lenni, mint garantáltan rossz zeneszerzőnek.” Elvégezte hát a karmesterszakot is, s ma már egykori tanintézetének, a Néva-parti konzervatóriumnak tanára. 196J- ban Bizet Carmenjével debütáltam a Kirovban, nyolc éve vezető karnagy. — A Giselle-lel kapcsolatosan azt mondhatom, nincs különleges koncepcióm. Egyszerű elképzelés: azon alapul, hogy a karmesternek mindig újítónak kell lennie, valahányszor csak a zenét a színpadra s onnan a nézőtérre „viszi”. Ebben a folyamatban legyen harmónia, a gesztusok legyenek arányban zenével és színpadi produkcióval, megfelelő összhang teremtődjék zenekar és szereplők között. A Giselle régi romantikus, voltaképpen „egyszerű" balett, alapjában véve nem dramatikus jellegű. Ezért a legfőbb feladat megtalálni a partitúrában azt az öt hangjegyet, amelyek döntően determinálják az egész művet, így magát a produkciót. Ha ezek megvannak, és jól tudom használni, e kulminációs pontok révén a többi már „megy”: hozzájuk igazodik. Úgy is fogalmazhatnék, a többi már a finom zenei romantika dolga, ami meg is teszi a magáét. — A karmester, irányító. Van ebben valami különleges módszere? — A New York Times a Metropolitan-beli fellépésem után azt írta: Fedotov pala nélkül, a szemével tudja irányítani még a balerinákat is. Megtisztelő, hízelgő és persze kissé túlzó megállapítás, de hozzátenni csak annyit tudok: igyekszem ezen a sajátos adottságokkal rendelkező téren is tenni majd a dolgomat. A Giselle-t egyébként is minden alkalommal másként kell játszani és előadni, ez hatásának egyik garanciája. Nem rutinból, csak ne rutinból! O. L. Statisztaválogatás a Háryra E hét végén még a szovjet balettművészeké a Szegedi Szabadtéri Játékok terepe, de vasárnap már elkezdődik a felkészülés a jubileumi program utolsó bemutatójára, Kodály Háry Jánosának előadásaira. Békés András tavaly, a Kodály-centenáriumra, színpadra állított produkcióját 16H* *útli cucg. 4 kagyuaév 19-én, 20-án és 21-én láthatja Melis Györggyel, Mészöly Katalinnal a főszerepekben. A Dóm téri színpadon augusztus 14-én, vasárnap délután 5 órakor statisztaválogatást tartanak. kérik az érdeklődőket — férfiakat, nőket «s gyerekeket — hogy jej|_rjenek