Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-01 / 127. szám
77. évfolyam, 127. szám 1987. június 1., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 180 forint Magyar expedíció - három tételben 1. Az álom Úgy kezdődött, hogy sokfelé utazgatott az országban ru egyetemi hallgatókból álló baráti társaság. Egy alkalommal betértek Érden a magyar utazók és felfedezők múzeumába, ahol is megtudták, hogy gróf Teleki Sámuel kelet-afrikai útjának épp az idén lesz száz éve. Meg kellene ismételni az évfordulón az utat — gondolták. Álmodoztak róla, mígnem szeretett tanáruk, Balogh János akadémikus bátorítani nem kezdte őket. Hogy meg kéne kérni szépen az Ikarus-gyár vezetőit, adnának egy buszt, az is az ő ötlete volt. Legnagyobb meglepetésükre igenlő választ kaptak, s a gyáriak még az átalakítást is vállalták. A gyár két pilótát is ígért 2. A recept Gyújts össze négy magyar geofizikus, egy térképész, egy agrármérnök-ornitoógus és egy nyelvszakos holland egyetemi hallgatót Tanulmányoztasd velük Teleki Sámuel mindeddig kéziratos naplóját, a korabeli utazók — köztük a Telekit kísérő egyetlen európai, Hübner Lajos — feljegyzéseit, 6 ezek alapján készíts vázlatos útitervet Beszélj a Közel-Kelet és a Kelet-Afrika országaiban járt kamionsofőrökkel, odavalósi egyetemi hallgatókkal, vedd fel a kapcsolatot a nagy afrikai egyetemekkel , s a hallottak, olvasottak alapján véglegesítsd az úti programot. Szerezd be másfél év alatt a szükséges engedélyeket, s közben gyűjtsd a pénzt, nem csupán a valutaellátmányra, hanem segítőkész vállalatoktól is. Fogadd el egyebek közt a szegedi Hungarochemp sátrait, víztömlőit, a konzervgyár és a paprikafeldolgozó termékeit, a Csongrád Megyei Tanács anyagi támogatását , s kalkuláld ki, elég lesz-e mindez három hónapi önellátásra, 20 ezer kilométer megtételére. Készülj föl leiekben, hogy bennszülött villongások, harcok „színesítik” majd utadit — de fegyvert mégse vigyél, hisz céljaid békések. Szárazsággal, éhínséggel sújtott területeket kell keresztezned — erre is számíts. Meg arra is, hogy útközben a tanulmányaidat segítő munkát kell végezned, a kontinensek vándorláselméletéhez adalékokat gyűjtt ned, a kelet-afrikai árokrendszer geofizikai jellemzőit vizsgálnod. S persze, felhívni a figyelmet a nagy vadászként számon tartott Teleki-sarjra, aki a birtokáról az út után egyszer sem mozdult ki, de akkor Zrnzibárig hajóval, onnan 8-10 teherhordó bennszülött kíséretében a Rudolf trónörökösről és Stefániájáról elnevezett tavakig, meg a máig Teleki nevét viselő vulkánig jutott el, megmászva közben a Kilimandzsáról egészen a hóhatárig. 3. Ái útiterv A Teleki Sámuel emlék - expedíciónak tagja a Budapesten tanuló, de szegedi Bezdán Sándor is. Őt kérdeztük a hét végén itthon jártakor. — Rengetegen segítettek. Mindenféle menlevelet kaptunk, a nagykövetségek figyelme kísér bennünket midvégig, s jó néhány, a nyári szünetet otthon töltő afrikai diáktársunk ígérte: kint csatlakozik hozzánk, kalauzol. Úgy tervezzük, Bulgárián, Törökország):,, Szírián. Jordánián át érünk a Szuezi-csatornához, s az alagúton át jutunk Afrikába. A Nílus-völgy, a Núbiaisivatag, aztán Etiópia, a Kék-Nílus forrásvidéke, Kenya, s a végcél: Nairobi — nos, ez az útitervünk. S ha időnkbe belefér, átruccanunk Tanzániába. Talán a Kilimandzsáróhoz is eljutunk — persze sok függ az időjárástól, a készleteinktől, hogy tudunk-e a busszal haladni. S persze kerülnünk kell a háborús gócokat. — Mikor indulnak? — Június 8-án, hétfő"., Budapestről. Úgy számítjuk: este hét óra tájban leszünk Szegeden. Innen reggel megyünk tovább. Hadd hívjam meg a Délmagyarország olvasóit 8-án este hét és nyolc óra között az alsó rakpartra. A Szőke Tiszánál levő autóbuszparkolóból intünk búcsút — három hónapra — mindenkinek, aki utazásunkat a figyelmére érdemes! Ott leszünk! Pálfy Katalin Bogrács, gyurma, roller A szegedi nagyüzemek közül a Magyar Kenderipari Tröszt szegedi kollektívája, a Tisza Volán fiataljai jó néhány éve élenjárnak a rászoruló gyerekek és idősek támogatásában. Számtalan jól sikerült társadalmi munkaakció, rendezvény dicséri őszinte segítőkészségüket. Szombaton néhány postás és SZKV-s fiúval, lánnyal Battonyán szerveztek gyermeknapot a gyermekfalu kis lakói számára. Megérkezésük után néhány perccel a buszból előkerülnek a kellékek. A bogrács, a hús, a színes papírok,hófehér kartonok, a szivárvány összes színében pompázó tollak, ceruzák, zsírkréták, a jó néhány kiló gyurma. Következik az ismerkedés azokkal a családokkal, akikkel együtt töltjük majd a napot. Egy-egy házba kéthárom fiatal kopog be, átadva ajándékcsomagjaikat. Kissé szorongva lépek be az egyik családhoz, s találkozok az anyukával, s nyolc gyermekével. Természetesen első kérdéseim a gyerekekhez szólnak. Mikor és hogy kerültek ide? Antalék tavaly szeptemberben. István, Károly, Imre, Anikó, Andrea testvérek, a legkisebb elsős, a legnagyobb, István már hetedikes. Kőműves, vagy lótenyésztő szeretne lenni. Tuson, ahol édesapjuk él, még négy lesó van otthon. Az itteni család többi tagja kicsit később érkezett. ők fizmiüresek. Zsiga, Tibi és Krisztián Hajdúnánási cigánycsalád ifjú sarjai. Közös anyukájuk Csáki Ágnes szegedi fiatalasszony. A gyerekek a „kenderesek" ajándéksapkáit próbálják fel először. Krisztiánnak csak huncut szénfekete szeme látszik ki a simli alól, két füle tartja, hogy le ne csússzon a válláig. A legnagyobbnak fejebúbján áll hetykén. Aztán jöhet a játék! Az üzemek óvodáinak, óvó nénijeinek segítségével jelmezek készülnek a délutáni mulatságra. Mások a gyurmával ügyeskednek, kerül kézre, orra, arcocskára is belőle. A fiúk selyempapírból, nádból óriási sárkányokat fabrikálnak, hogy az idő jóra fordultával kipróbálhassák majd azokat. A lányok apraja-nagyja konyhaművészetet tanul, tortakrémek készülnek a konyhában, a tűzhelyen édes-kóser illatú csokoládéöntet fortyog. A községi házban a rajzverseny résztvevői vetik papí íru álmaikat, az edzettebbek roller versenyen mérik össze tudásukat. Az egyik ház előtt szorgos kezű lányok és fiúk a bogrács körül, készül az ebéd is. Egy kis mini-emberke már nem bírja cérnával, valaki zsíroskenyeret nyom a markába Negyedóra múltán már’ a harmadiknál tart Végre elkészült a várva várt, csodálatos ízű marhapörkölt KISZ-es módra, gyerekeknek. Sok hússal, sűrű zafttal, vörösbor, és erős paprika nélkül A jó ebédhez Vadas Laci, a szegedi Rigó utcai nevelőotthon 15 éves lakója citerával szolgáltat zenét, és repeta is jut mindenkinek. A délelőtt készült torták több száz szelete is gazdára talál. Következik az eredményhirdetés, ki rajzolt legszebben, kié a legszellemesebb jelmez, ki ért elsőnek célba. Ezután ki jelmezben, ki anélkül táncra perdült a felhangzó diszkómuzsikára, s aki még járni sem tud, partnere karjába csimpaszkodva hálózik, szakádba, bajuszba. Nehéz a búcsú „Maradjatok, ne menjetek el, ti miért nem alszotok itt, én is veled megyek Szegedre” — hallom jobbról is, balról is. Este 7 órakor mégis elindul a busz, egyre kisebben lesznek a gyermekfalu bejárata előtt állók, az integető kezek. Czakó János A töltésszakadás emlékére Az AlsiV Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területen az utolsó tiszai gátszakadás IHH7. június elsején volt. E gátszakadás tanulságairól, az azóta eredményes árvízvédelmi tevékenységről emlékezik meg a vízügyi igazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság A kistiszai csalói napi háznál ma, hétfőn délelőtt 1I órakor megrendezendő emlékülésen Kemény Lászlóné, a hódmezővásárhelyi szakaszmérnökség helyettes vezetője tart előadást. Állatkertért vetélkedtünk! Gyermekeknek volt a napjuk... Talán tízéves lehettem, amikor először döbbentem rá, a katonai fegyelem nem a legkényelmesebb dolog. Órákon át meneteltünk, forgolódtunk (vagy ahogy a hadseregben mondják : alakiztunk) az iskolaudvaron, mert közös szándék vezette a több száz rókusi kisiskolást. A mi menetünk legyen a legszebb a Széchenyi téri felvonuláson! Azóta elkopott ez a szokás, mint ahogy számtalan hagyományt. időszerűtlennek ítélt a komputerhez igazodó nevelés, de De szerencsére a mai gyermekgerenárciót sem hagyják magára a nevelők, az úttörővezetők, legalábbis ez tűnt ki abból a programból, amellyel Szeged iskolásait csalogatta a városi úttörőelnökség .Május 80-án bringatúra a Sziksós-tóra, főzőverseny hozott anyagból. Molnár-dixieland a Dugonics téren, alkotóház babkészítőknek, szövőknek, agyagozóknak az úttörőházban, könyvről könyvért vetélkedő” — olvashattam a szombati ajánlatot. Vasárnap pedig halfogó verseny, mozielőadások a megjutalmazottaknak, sakk- és asztalitenisz-bajnokság, aszfaltrajzverseny, divatbemutató szerepelt a központi rendezvények sorában A lakótelepi gyerekeket az Északi városrészben, Tarjánban, Odesszában bolhapiac, bazár, vásár, bábkészítés, szövés-fonás, videojáték és sportvetélkedő várta nemi diszkótánccal, gyerekeknek szánt színielőadásokkal, karate- és hajómodell-bemutatóval, vásári komédiával, néptánccal színesítve. Természetesen nyitva volt a vidámpark is. Az eddigiekből biztos kiderült, még a felsorolás sem tartozott a könnyű munkák közé. Hát meg végigjárni az összes helyszínt! Szeged közlekedési vállalatai ugyan a hagyományokhoz hűen a gyerekek ingyenes utaztatásával segítették a városon belüli népvándorlást, mégis sok-sok kisdiák „leragadt” egy helyszínen Most azokra gondolok, akik nem tudtak ellenállni a tévé varázsának. No, nem a hűvös doboz előtt otthonul dögölőkről írok, hanem a vetélkedésre, játékra jelentkezőkről, akik mindent megpróbáltak, hogy nyerjenek városunknak egy állatkertet. Nem tévedés, ezen a napon erre is volt lehetőség. Az ország nagy nyilvánossága előtt versenyzett Szeged és Kaposvár. A most következő műsorismertetés pedig szóljon azoknak, akik nem látták ezt a monstre, szinte egész napos programot. Tehát: délelőtt fél 10 kor már több mint ezren tolongtak a Tisza-parton, hiszen innen, az ifjúsági ház elöl rajtolt, a szegediek bicikliversenye. Ezzel egy időben Kaposváron is meglódult a kétkerekűek tömege az állatkertet ígérő pontokért. Miközben dalpályázatba kapcsolódhattak be a többiek, Somogyországban a sportversenyek zajlottak, a Tisza partján pedig kulturális vetélkedésre nevezhettek a legbátrabbak. Az ifjú konyhaművészek ez idő alatt gyümölcsös csirkét készítettek, a Szeged Táncegyüttes gyerekcsoportja szintén pontokért lépett színpadra, a nyomkeresők pedig az Omega együttes Szegeden sétáló tagjait kutatták, hogy megadott időre az ifjúsági házba vihessék őket. Ha ezt a felsorolást kiegészítem azzal, hogy lehetett állatokat felajánlani a leendő vadasparkba, verset mondani, népdalt énekelni, lovagolni is, már közelebb jutottam a krónikától elvárt hiteles igazsághoz, no meg a verseny hangulatához És leírhatom ilyen rendezvényekkel lehet (s talán kell is!) visszahoznunk a gyermeknap egykori, de sajnos az utóbbi időben elveszni látszó hangulatát (Schmidt Andrea felvételei ízelítőt adnak a szegedi gyermeknapról.) Utóirat helyett az állatkertet Kaposvár kisdiákjai nyerték meg Sok sikert s persze kitartást az építkezéshez! Bátyi Zoltán Gyermeknap: Kinek az egykori több ezer kisdiákot felvonultató karnevál jut erről eszébe, kinek csak egy öthat éves, kifestőkönyvért nyafogó unoka, De az biztos, május végén hosszú-hosszú évek óta meg a szokásosnál is többet foglalkozunk utódainkkal. Az úttörőszövetség határainkon belül, a pionírok külhonban szervezik ünnepüket, a családok pedig nemzeti, vallási, ideológiai hovatartozással mit sem törődve készítik elő az ajándéknak szánt programokat, vagy csupán a gyerekünnepre kínált ebédet. Mai lapszámunkban — ugye, megérti a kedves olvasó! — mi is gyermekeinknek szántuk a legtöbb helyet. Torta helyett cikkekkel köszöntjük őket, így kivonva boldog hétköznapokat a gyermekünnepen.