Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
78. évfolyam, 1. szám 1988. január 2., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Németh Károly # • ff fi • ff ■ [UNK] ■ [UNK] . F/ ünnepi köszönte Kedves Hallgatóim! Honfitársaim! 1988 első napján őszinte tisztelettel köszöntöm valamennyiüket. A párt- és az állami vezető testületek jókívánságait tolmácsolva, boldog, békés, eredményes, új esztendőt kívánok önöknek, és népünk minden barátjának. Boldog új évet kívánva, testvéri érzésekkel köszöntöm a határainkon túli magyarokat is, a környező államokban élőket, csakúgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ különböző tájaira vezetett. Esztendő, veszendő, így mondták a régi öregek. És közben arra gondoltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mondogatták azt is, hogy messzi az esztendő, ami az előző bölcsesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre nézve ésszerűen kell hát beosztanunk mindazt, amink van. Az új év első napján egyszerre érezhetjük mindkét szólásmondás igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyorsabban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tennivaló, feladat bőven. Népünk munkájának eredményeként emelkedett a nemzeti jövedelem; az ipari, mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek egy része növelte teljesítményeit, javította gazdálkodását. Visszatekintve az elmúlt évre, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg: a munkának, a küzdelemnek volt értelme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Felgyülemlett gondjaink megoldásának, megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amelyek a párt Központi Bizottságának a múlt évi júliusi állásfoglalásán alapulnak, és a kormánynak az Országgyűlés által jóváhagyott munkaprogramjában, valamint az idei népgazdasági tervben öltenek testet, az eddigiektől eltérő igényeket, nagyobb követelményeket támasztanak valamennyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott összpontosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondolkodást, cselekvő magatartást követel. Jobb, hatékonyabb munkával juthatunk túl a jelenlegi nehézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek valós váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialista Magyarország építését, megteremthetjük az ismert és feszítő szociális gondok megoldásának anyagi feltételeit, eredményesen szolgálhatjuk népünk anyagi és szellemi gyarapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is ütköző vélemények nyomán formálódnak nemzeti programmá. Közös, egybehangzó álláspontunk — amely programunknak is fontos része —, hogy a gazdasági reform továbbvitelének, a szocialista demokrácia kiteljesítésének, a politikai intézményrendszer fejlesztésének útján haladjunk. Olyan szocialista reformtörekvések ezek, amelyeknek megvalósításában bízvást támaszkodhatunk népünk nagy többségére. Építhetünk a Szovjetunióban és más szocialista országokban végbemenő társadalmi-gazdasági megújulás tapasztalataira, és a korszerűbb együttműködésben rejlő lehetőségekre. Programunk valóra váltására munkára hívunk minden honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Tisztelt Hallgatóim! Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt, a Kárpát-medencében él, gyakran próbára tette a magyarságot, és a vele azonos sorsot vállaló nemzetiségieket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küzdelemből, a helytállásból — olykor a puszta létünkért. Nagy történelmi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát, és képes a tapasztalatokból okulni, ha tehetségét szorgalommal ötvözi, erőit egyesíti, akkor otthonteremtő, országépítő munkája meghozza a maga gyümölcsét. Az idei évkezdéshez erőt, és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987-ben a népgazdaság helyzete valamivel kedvezőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tudnunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásához. Töprengésre azonban nincs idő. Gondjaink megoldásával, feladataink teljesítésével nem várhatunk további évekig. Tettekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodalmat keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedvezőbbek lesznek munkánk nemzetközi feltételei. A szovjet—amerikai rakétaegyezménnyel, a két nagyhatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalásaival megnőttek a fegyverkezési hajsza visszaszorításának, a népek, országok közötti bizalom erősödésének, a békének az esélyei. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra hogy a nemzetközi légkör enyhüléséhez a Magyar Népköztársaság is hozzájárult. A jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy egy biztonságosabb világban élhessünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerekben gazdag új esztendőt, békét boldogulást, és jó egészséget kedves honfitársaimnak! (Elhangzott a rádióban és a televízióban) Milán Dávid az első Tizenegy óra, nem, tizenkettő múlt tizenegy perccel, nem, kilenccel, két percet siet az órám. Tóthné Molnár Julianna, szülés után. Gratulálok kedves édesanya, 3750 grammos kisbabája szüléséhez. Gratulálok gyermekéhez, és tudja meg tőlem, mily aranyosnyugodt volt arca, miközben új életet hozott a világra. Csodálom kedves Milán Dávid, anyucid hősiességét. Amikor várva jelezted: anyu, itt vagyok, kösz, hogy megteremtettél, ő ellágyult és óráját nézte, míg a doktor bácsinak veled volt gondja. Anyu arra volt kíváncsi, mikor születtél. Tudd, 1988. január elsején, éjfél után kilenc perccel. Óévből újévbe Szilveszteri barangolás Legszívesebben fordítva ülnék a széken, amikor e sói okát papírra vetem. A miértre egyszerű a válasz: az elmúlt esztendőt — úgyahogy — ismerem, előrelátó viszont nem vagyok. Ha elmegy egy vonat, az nekem valaminek a vége, ha jön, ha mennem kell a „vonat elé", az öröm, de most még csak az utolsó kocsi koszos hátulját látom ott, a rendező felé zakatolva. Elzakatolt 1987. Hogy milyen a hátulja? Hát...? És kimentem 1988 peronjára, hogy várjam az étkezőt. Örömmel...? Nem. Reménykedve inkább. Akarom elfogadni a jókívánságokat, azokat, amelyeket ilyentájt egymásra hintünk: boldog új évet! Ügy legyen. Egyelőre még fordítva ülöm a székem. Visszaemlékszem. Felvásároltunk rendesen. Igazán, magyarosan. Most az óév utolsó napjaira gondolok, azokra, amikor vettük a virslit meg a csülköt, a szármának való darált húst és a káposztát, a kocsonya alapanyagát és a babot, lencsét, kukoricát. És szórakoztunk. Vigadtunk a fényes lokálban, dáridóztunk füstös kocsmában és a megszokott otthonunkban. Ezen túl még valóh*>! ...Újszegeden, a termálfürdőben, mert ott aztán lehet táncolni fürdőruhában is — szárazon. A vízművek és fürdők évbúcsúztató-évköszöntő diszkót rendezett a nagy medence alján. Karácsonykor is próbálták. Akkor „bejött”. December 31-én szerintem nem. Alig akadt olyan pár, aki fürdőgatyában-fürdőmezben ropta volna. Kongott a hatalmas gomba. Egészen biztos, hogy a vállalat ráfizetett. * Egy hölgyet és egy férfit kértem a partra. Nevüket nem lényeges megemlíteni. (ők kérték így.) — Miért jöttek? — Mert itt többen vagyunk. Szeretjük a tömeget. — De kérem. Itt nincs tömeg! — Valóban, ám annál azért többen vagyunk, mint otthon. — Otthon hányan voltak? — Négyen. — Itt harmincnégyen ... — Úgy valahogy, de ez mégis más, nekünk ilyenben eddig nem volt részünk. * Szegény Kárász József, ha tudná, hogy a nevét megőrző utcán mi folyt, azt hiszem, felháborodott volna. Visszakérné a háztáblákat. Mi is történt? Vidámnak tetsző tömeg hömpölygött. Daloltak, üvöltöttek az emberek. Dobálták az üvegeket lőtték a rakétákat, petárdákat. Tomboltak és áltazanul szórakoztak. Nem engedném a feleségemet közibük. — Mi ez, tán’ valamilyen újságnak készül a riport? Mondok én mindent! Kérdezzen ! — Hogy érzi magát? — K ... va jól! Óriási balhé: Pécsről jöttem, ilyet még nem láttam. — A felesége a hölgy? — Á ... A csajom. Idevaló, egy közeli községbe. De higgye el ezt, nagy buli. Az volt. Recsegő üvegcserepekben botladoztam, szikrázó fene tudja mik mellett siettem innen távolabb. Igyekeztem, de egy pillanatra maradnom kellett. Idős asszony két szatyorral ballagott ... — Nénikém! Gyűjts üvegeket? — Persze. Kell a nyugdíj mellé. Nem szeretnék segélyért fordulni a tanácshoz. Egyedül élek, kevés a pénzem — Mennyit keres a guberálással? — Tavaly, így éjfél után, már megvolt az ötszázasom. De öregszem ... Rendőrség. Ügyelet. A kérdés adott: — Mennyi munkája volt a rend őreinek? — Akadt. A megyében volt két halálos baleset az őr (Folytatás a 2. oldalon.) Szilveszteri hangulat a Hungáriában... ... és Ugyanaz az utcán Sípos István felvételei