Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

1989. augusztus 1., kedd Erdélyi gyerekek — Mártélyon „Éjszaka szöktünk át, fekete ruhában..." A mártélyi kemping körül három oldalról végtelen síkság, cémnafüves puszta, kolomp és birkanyáj; a negyedik oldal: maga a töltés, azon túl a holt ág menti galériaerdő. A táborban sátrak, nádfödeles* kedves presszó, és — stílszerűen — földdel telihordott ladikba ültetett petúniák. Több mint tíz napig — azaz, tegnapig — Romániából áttelepült családok gyerekeinek otthona is volt a tábor, 8—17 éveseké. S hogy ki-mi szervezte a táborozást? A megyei Vöröskereszt, s a szegedi Erdély Kör. A tábor célja: kellemes kikapcsolódás biztosítása, a hiányos történelmi ismeretek pótlása, az identitás erősítése. Kiérkezve Mártélyra — a kocsiablakból kinézve láttuk, egy csomó kisgyerek megy kézen fogva a járdán, nevelők vezetésével. Kérdeztük, ők-e az erdélyiek? Igen, persze — mondták a nevelők —, épp most mennek a művelődési házba, ahol megismerkedhetnek a rejtelmes számítógépekkel Nosza, velük tartunk mi is — közben pedig beszélgetünk. A kis Andrea elmondja — ők Szatmárról jöttek, másfél éve lépték át a határt, „hivatalos úton” — teszi hozzá kissé riadtan négy, azaz 4 évet vártak az útlevélre. — Miért jöttetek át?— kérdezzük. — Erről otthon nem beszéltünk ... Csak anyukám mondta: azért, hogy rendesen tanulhassak, magyarul beszélhessek, hogy legyen jövőm... De erről odaát egy szót sem volt szabad szólni. — Mi volt a legföltűnőbb különbség első látásra az odaáti és az itteni élet között? — Nagyon csodálkoztunk például, hogy itt nem állnak sorban az emberek ennivalóért. Csak bemegyünk az ABC-be , ha van pénzünk, azt veszünk, amit akarunk... Boglárkáék Nagyváradról jöttek, néhány hónappal ezelőtt — Azóta sok magyarországi táborban voltam már — meséli —, nyaraltunk Siófokon, Pécsett és Debrecenben is. Bútorokkal, mindennel együtt települtünk át. Ott nem volt szabad az iskolában megszólalni magyarul. Ha nem románul beszéltünk — kiállítottak, nem engedtek játszani... Ildikóék Temesvárról települtek át. — Hogyan? — Szöktünk! Éjszaka volt, fekete ruhába bújtunk. Egy katona észre is vett minket, lehasaltunk a földre, jött felénk, szemben velünk, hallottuk, amikor tölti a fegyverét — ám előttünk hat-hét méterrel elkanyarodott. Nem vett észre minket, vagy talán nem akart észrevenni — ezt én nem tudom. Angéláék közel egy éve érkeztek Magyarországra. — Átúsztunk a Maroson — meséli. — Előzőleg persze meg kellett tudni, jöttek-e át ott valakik előttünk a közelmúltban? Mert ha igen, figyelik a környéket, nem indulhatunk ... Azután kiderült, hogy mehetünk — s reggel nyolckor indultunk, kilenckor már itt is voltunk — mondja Angéla, olyan természetességgel adva elő az erősen őrzött Maros átúszását, mintha csak arról lenne szó, hogy elsétált Alsóvárosról Belsővárosra. Noémiék így szöktek át: — Tengeri földön, erdőn keresztül, fekete ruhában jöttünk, minden gallyroppanásra azt hittük: na, most elkapnak bennünket, végünk! öcsiém persze, aki még kisgyerek, nem fogott fel az egészből semmit... Neki kirándulás volt az egész, akkor is, amikor épp hason csúsztunk az országúton, nyakig sárosan ... Amikor átbújtunk a kerítés alatt, nem is hittük el, hogy Magyarországon vagyunk. Láttunk egy települést — mondtuk isi —, lehet, hogy visszakanyarodtunk Romániába! De aztán találtunk egy táblát, ki volt írva rá, hogy nyirábrányi szeszfőzde. .. A határőrség ajtajában — hajnali ötkor érkeztünk meg — a katona már tudta, honnét jövünk: „Romániából?” — kérdezte... Aztán jött egy autóbusz, összeszedte a menekülteket — amint beszálltunk, fölfedeztük a saját otthoni szomszédunkat is! Kölcsönösen nem tudtuk egymásról, hogy jövünk... A hódmezővásárhelyi Vöröskereszt titkára, Kiss Lajosné és Fazekas Csaba táborvezető elmondták: a menekültek gyerekei mártélyi üdültetésének ötletét eredetileg a Vöröskereszt megyei szervezete vetette föl. Pénzük viszont nem volt — ám *a legjobbkor jelent meg az AISH pályázata, mely 70 ezret ajánlott föl, táborlétesítési céllal. Ebből hatvanezret a mártélyi tábor nyert meg — ez tehát az üdültetés anyagi alapja. Maga a program rendkívül változatos volt — a tábortűztől a videóig, a játéktól a lovaglásig, korongozó foglalkozástól a költő Polner Zoltánnal való beszélgetésig mindent tartalmaz *— nem feledkezve meg a magyar irodalommal, történelemmel való megismerkedésig Ez utóbbi különösen fontos — hiszen Romániában magyar irodalmat nem tanítanak, történelmünket pedig fejre állítva adják elő. S hogy mit hisznek el a gyerekek, melyik meg közeli test — sajnos, mondta a táborvezető, kételkedve bár, de inkább az odaállt... Nem csoda, azt sulykolták beléjük hosszú éveken át. Persze, a gyerekek mindenben alkalmazkodni igyekeznek Magyarországhoz — még az is előfordul — mondja a táborvezető —, hogy saját eredeti, helyes kiejtésüket, beszédstílusukat az itteni gyerekek gyakran hanyag társalgási módjához akarják igazítani. Pedig épp ennek az ellenkezője volna jó... Farkas Csaba Somogyi Károlyné felvétele Lőszer a gyerekeknél Jól emlékszünk még arra az üzleti vállalkozásra, amibe a hazánkban ideiglenesen állomásozó szövetséges csapatok kiskatonái vágtak, ráérezvén a géppisztoly lövedékének óriási keresletére a Rába-parti kisiskolások között. A vállalkozás, hála Istennek, hamar megbukott. A tételt, miszerint fegyver, lőszer, gyermek kezébe nem való, semmilyen üzleti szempontok meg nem kerülhetik. Kérdés, valóban mindenki így gondolja-e lőszer és gyermek kapcsolatát. Nos, úgy tűnik, nem. A múlt héten a szegedi kisiskolások nyári napközijében a tanárnő dermedten vette észre, hogy a gyerekek lőszerrel játszadoznak. Éles lőszerrel. Egymás fejéhez nyomogatják, ütögetik. A gyors kikérdezés eredményeképpen kiderült, hogy a géppisztoly lövedéke attól a kisfiútól származik, akinek apukája momentán a munkásőrségben ,s teljesít szolgálatot, ő mondta szeretett gyermekének, itt van, édes fiam ez az egészen éles lőszer, amivel embereket, állatokat lehet ölni, no, a szobában játszhatsz vele, de ki ne vidd, mert még meglátják, aztán sikongatnak. Persze, túlzunk. De az apai korlátozás lényege valóban ez volt, benn: igen, kint: nem. Logikája a következő: „Én tapasztalatból tudom, hogy az éles lőszer nem veszélyes. Sokat lövünk, mi, munkásőrök, biztosan célzunk. Gyermekem játszhat e lőszerrel, baja nem eshet, ki azért mégse vigye, kellemetlenségem lehet belőle.” E sorok írója meglehetős ellenszenvvel viseltetik a tüzelőfegyverek minden fajtája iránt, így hát a munkásőr apuka tapasztalatának megítélésében igencsak elfogult lenne. Ezért hívja segítségül az ügyben intézkedő rendőr dühét. Tudniillik, ő is tapasztalatból dühöng, és nekem ez a düh most szimpatikusabb. Mellesleg ilyen bagatell ügynek nincs tanulsága. Legfeljebb folytatása lehet. Mondjuk, nem ártana megnézni, hogyan kerülhet az állítólag szigorúan biztosított lőpályákról fel nem használt lövedék munkásőr apuka zsebébe. Aztán meg, biztosan alkalmas-e az ilyen apuka, hogy fegyverekkel bánjon etc etc. 3 A látszatok pártja Egyes MSZMP-vezetők szerint a pártnak integrálnia kell a szociáldemokrácia értékeit! Eme értékek mellé lassan, de biztosan felsorakozik a szociáldemokrata célok legjava is. Azaz, az MSZMP fokozatosan szociáldemokratizálódik, de nem válik szociáldemokrata párttá. Lehetséges ez? Milyen Magyarországot akartak a szociáldemokraták? Többpárti, demokratikus, parlamentáris államot, erős magántulajdont, fejlett civil társadalmat, az egyes pártokban a frakciók, platformok, az önálló egyéni kezdeményezés és véleménynyilvánítás szabadságát, egyenrangú partnerkapcsolatokat az európai munkáspártokkal. Nem akarták a proletárdiktatúrát, az egész gazdaság és társadalom államosítását, a civil önszerveződés megtiltását, azaz a totális államot. Vagyis, mindazt egyáltalán nem akarták, amit olyan nagyon akartak a kommunisták. Az egyesült munkáspártokban aztán felülkerekedett a kommunista célrendszer és a kommunista értékrend. (Ezekről az értékekről sajtó- és tévéinterjúi során sem Grósz Károly, sem Nyers Rezső nem tudott bővebbet mondani. Annyi azért homályosan derengett, hogy ezek körülbelül olyasmik lennének, mint a kollektív szellem, a forradalmi lendület, a proletár internacionalizmus — bár ez utóbbi érték volta félől nem biztos, hogy a magyarok vagy a csehszlovákok egyként meg vannak győződve.) • ‘ Kialakult egy sztálinista tömegpárt, melyben szociáldemokrata vonásoknak a leghalványabb nyomát sem leljük. (Sőt, egyenesen üldözték azokat a „jobboldali elhajlásokat”, melyek mostanában szociáldemokrata értékek címszó alatt futnak.) s. De ma választások előtt állunk, és a hatalomnak legitimálnia kell magát. A siker érdekében a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, ha a választókkal olyan értékeket tulajdoníthatnak a pártnak, melyeknek a pártegyesülés folytán - az '56-os törés ellenére névleg benne kellene lenniük. Igen ám, de az MSZMP nem csak a szociáldemokrácia használható, hanem egyenesen lényegi értékeit kívánja felhasználni és kisajátítani, s ezeket a kongresszuson akarja deklarálni. Ez azt jelenti, hogy egy kétlényegű párt születne meg, mely egyszerre lenne bolsevikkommunista is, meg szociáldemokrata is. Ez azonban teljességgel lehetetlen, hisz az egyik a másik tagadása. Tehát vagy az egyik, vagy a másik. Gazdaságból, társadalomból vett példákkal: olyan ez, mint amikor a központi tervutasításos parancsgazdaságba kívántak piaci elemeket beépíteni. Nem ment. . Vagy amikor a diktatórikus közéletbe próbáltak olyan elemeket bekeverni (üzemi és párton belüli demokrácia), hogy a felületes szemlélő előtt a demokrácia látszatát kelthették. Ez sem ment. Vagy az egyik, vagy a másik. Tudniillik sem a piac, sem a demokrácia szimulálása, látszata nem elég. Valódi kell. Szocdemértékek beinjekciózása a bolsevik Szisztémában nem elégséges annak meggyógyítására. A bolsevik modell teljes lerombolása nélkül, hatástalan az injekció. Ha egy valódi szociáldemokrata ihletésű párt születik, az még nem biztos, hogy szociáldemokrata párt lesz, de az biztos, hogy többé nem lehet azonos régi önmagával. Az már nem ugyanaz, hanem egy teljesen új, átlényegült párt (européer-szocialista — mondaná Pozsgay). Az első sorokban feltett kérdésre itt a válasz: önmagát megőrizve továbblépni az MSZMP nem tud. Ha a reformkorok tézisei jelentenék az átalakulás vörös fonalát, akkor a proletárpártból néppárt lenne, abszolút hatalmát megosztaná, de a hatalomból nem szorulna ki, szervezeti életére a horizontális jelleg lenne a jellemző stb. Azaz: megszűnne bolsevik párt lenni. A pártelit nyilatkozatai szerint is a szociáldemokrácia értékeket hordoz. Ez a mozgalom Nyugat-Európában talán kevesebbet törődött azzal, hogy megfelelően pártos-e a művészet, elhanyagolta az óvodás korúak és az egyetemisták ideológiai felvértezését, nem kötötték le energiáit saját lakás-, telek-, és gépkocsiüzelmei, nem deklarálta semmilyen alapok lerakását, és semmilyen fejlett valaminek a felépítését, de jóléti társadalmat teremtett — olyan magas életszínvonallal, amilyen magasra a havasok és sztyeppék lakóinak egyelőre még a képzelete sem tud felkapaszkodni. Magyarországnak ismét Nyugat felé kell fordulnia, és attól a szociáldemokráciától is kell tanulnia. Breitner József Előkészületek az augusztus 20-ai tűzijátékra A fűzfői Nitrokémia Ipartelepek szakemberei, miután a Balaton fölött megtartották a főpróbát, Budapesten megkezdték az augusztus 20-i tűzijáték előkészületeit. Idén sorrendben 25. alkalommal rendezik meg a tűzijátékot. Újdonság lesz, hogy a mozsarakat pontonokra szerelik, és sok műanyag bombát alkalmaznak, amelyek kevesebb füstöt bocsátanak ki, magasabbra röppennek, és szebb látványt nyújtanak. ...... Az augusztus 20-án este 21 órakor kezdődő félórás jubileumi tűzijáték látványos színfoltjait, pirotechnikai elemek alkotta képeit ezúttal is a hagyományos vízesés zárja. Mit „kukkol" a nudista? A nadrág San Franciscóban maradt Hol vannak már azok az idők, amikor kies hazánkban rendelet tiltotta a fürdőruha nélküli napozást? Mára már megbékéltek egymással textilesek és naturisták. Lassan-lassan vége a leselkedésnek, kukkolásnak. Vagy mégsem? Ül az ötvenes úr a Sziksós-tó partján talpig semmiben, egy szál távcsővel lesi a vizet. Mit kukkol a naturista? — A túlpartot! Ott versenyeznek a motorcsónakmodellek. Marha érdekes. Ha akarod, kölcsön adom a kukkert... — Kössz. Nem élek vele... Selymesen hullámzik a kristálytiszta víz, csend, madárfütty, béke és tisztaság. A tó körül férfiak, nők — kacér tizennyolcaik, megőszült anyókák, tisztes családapák. A fürdőruha a strandszatyorban, vagy még ott sem. Minek? — Az én nadrágom San Franciscóban maradt! — mondja nevetve amerikai kollégánk. Újságíró, s most a második nemzetközi naturista sportolimpia kedvéért jött Szegedre. Akad mit tudósítania az egy hét alatt sorra kerülő több tucat program közül. Legtöbben még fényképezőgépe kattogását is állják . — Leginkább családostól járnak ide az emberek — mondja Cavlik Tibor, a Napóra Klub, a naturista sportkedvelők országos körének helyi szervező titkára. — Elmúltak már azok az évek, amikor Algyőn kellett bujkálnunk. Ma már nem számítunk csodabogárnak. Három éve, amikor a Szegedi Vízművek és Fürdők felkarolta a naturizmust, sok minden megváltozott. Lassan-lassan a tavat is kinőttük egy hétvégén. — Az idén májusban alakult a Napóra Klub — veszi át a szót az országos kör elnöke, Juhászné Halász Judit. — A szegediek az elsők között voltak, így esett a választás a Szikire. Ideális helyszínnek tűnt egy nemzetközi sporttalálkozó lebonyolításához. Ráadásul mindenki nagyon segítőkész volt. Amíg jobb helyet nem találunk, maradunk itt. Ami bizony nem kicsit emeli környékünk idegenforgalmi vonzerejét, hiszen hollandok, németek, görögök, franciák is eljöttek az idei találkozóra, de akad most máltai vendég is. — Azt valljuk, hogy a naturizmus nem csupán „meztelenkedés!” — állítja Lázár János, a klub helyi elnöke — Sokkal több annál. Életforma, egészséges pihenés. A sport, a környezet védelme, az egészséges táplálkozás tehet csak igazán naturistává valakit. Az elmúlt hét végén megnyitott és egy héten át tartó nemzetközi rendezvénysorozatban így termékbemutatók, reformkonyha kóstolók is helyet kapnak a sport mellett. A nagy nyüzsgés ellenére igazán családias a hangulat. És feltűnő, szokatlan a rendkívüli tisztaság: — Itt felejtettél valamit! — szólnak rá egy fiatalemberre, amikor hatalmas kupac csikket hagy maga után a parton. Erőltetett mosoly, visszalép és összeszedi. Nincs harag! — Muszáj kényesen vigyázni a tisztaságra! — Egyegy napon több százan megfordulnak a strandon. Hétvégén ezer-ezerötszáz látogató is napfürdőzik — mondja Szabó Ferenc, aki egyszemélyben portás, gondnok és takarító. Rendbontás, illetlenség — sehol. Mindenki élvezi a szabadságot, a napfényt, a vizet. Itt szinte pillanatok alatt szövődnek barátságok, úgy látszik, a többség a fürdőnadrággal együtt emberi rossz tulajdonságait is képes levetni. Gondolná a csoda, hogy ennyit jelent egy tenyérnyi ruha. — Fefe, átmegyek a textilesre, meglesem a lányokat! — veti oda távozóban egy fiatalember a portán. — Ha jönnének a barátaim, ott a csomagom a parton, fél óra múlva itt vagyok. R.G.