Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)
1990-09-01 / 219. szám
2 Választási egyszeregy A jelölés joga Az öt éve folyamatosan egy településen ideiglenes lakóhellyel rendelkezők (például egyetemi hallgatók) ideiglenes lakóhelyükön igazolással választójogukat gyakorolhatják. A választójog gyakorlásába beletartozik-e a jelölés joga? A választójognak része a jelöltajánlás, a szavazás, a választhatóság, valamint a választási eljárásban való közreműködés joga is. Ennek megfelelően, ha az a választópolgár, akinek ideiglenes lakóhelye 5 éve folyamatosan egy településen van, igazolást kért és kapott az állandó lakóhelye szerinti tanács vb-titkárától, akkor ideiglenes lakóhelyén a jelölés jogát is gyakorolhatja. Így az állandó lakóhely szerinti tanács vb-titkára az igazolás kiadásakor köteles ellenőrizni, hogy az érintett választópolgár élt-e a jelöltajánlás jogával. Ha a választópolgár állandó lakóhelyén jelöltet ajánlott, ezt a tényt az igazoláson fel kell tüntetni. A törvény ugyanis azt is előírja, hogy minden választópolgár csak egy jelöltet ajánlhat Ha mégis több jelöltet ajánlott, valamennyi javaslata érvénytelen. Jó tudni, az ajánlás nem kötelező, és nem vonható vissza. Az ajánlásért ellenértékét felajánlani, kérni, adni, vagy elfogadni tilos. (Folytatás az 1. oldalról.) Két bankkonzorcium nyújtja a Magyar Nemzeti Banknak. Mint a frankfurti lap írja, Magyarország likviditási gondjainak enyhítésére kap pénzügyi segítséget. Az ország devizaszűkében szenved, a Szovjetunióval szemben behajthatatlan követelései vannak Magyarországnak, a Bolgár Külkereskedelmi Bank pedig leállította kifizetéseit. A Frankfurter Allgemeine szerint a nyugatnémetek megközelítőleg 475 millió márka értékű, a Magyarországgal lebonyolítandó exportügyletekre további kezességet helyeznek kilátásba. (MTI) Parasztszövetségek egymás között Adnánk- vennénk Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter, a Magyar Parasztszövetség országos főtitkára vezetésével pénteken hazaérkezett Moszkvából az a küldöttség, amely a szovjet Parasztszövetség meghívására 5 napig tartózkodott a Szovjetunióban. Gerbovits Jenő hazaérkezésekor elmondta az MTI munkatársának: a szovjet agrárpolitikusok, különösen a Szovjet Parasztszövetség vezetői behatóan érdeklődtek a nálunk végbemenő változások iránt, így hamar megtalálták a közös nyelvet. Ennek eredményeként megállapodtak, munkabizottságot hoznak létre, s ez záros határidőn belül listát állít össze azokról a termékekről, amelyeket a két ország eladni, illetve venni kíván. Az előzetes tárgyalások során már konkrét ajánlatok is megfogalmazódtak. Magyar részről olyan termékeket ajánlottak, amelyekből nálunk túltermelés, illetve fogyasztáscsökkenés van, viszont a Szovjetunióban jelentős hiányt pótolnak, így például húst, tejtermékeket, bort, vetőmagot, tenyészállatot és primőröket. Mi pedig elfogadnánk több kis- és közepes teljesítményű traktort (munkagépekkel), fát, és különféle vegyipari termékeket, továbbá szóba került energiahordozók vásárlása is. Mivel nálunk idén rossz a napraforgótermés, ott viszont jó, szorgalmazta a magyar küldöttség ennek a vásárlását is. (MTI) Terv szerinti kivonulás Augusztus végéig a hazánkban tartózkodó szovjet katonáknak és hozzátartozóiknak valamivel több mint egyharmada távozott az országból. Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője az MTI- nek elmondta, hogy mostanáig 35 720-an távoztak Magyarországról, köztük 19 403 katona, 3851 polgári alkalmazott és 12 466 családtag. Augusztus 31-én reggelig 522 katonavonat gördült át a magyar—szovjet határon, s a nap folyamán még 8 szerelvény távozása várható, ami azt jelenti, hogy a szovjet csapatkivonás pontosan megfelel az ütemtervnek. E szerint ugyanis augusztus végéig 530 katonavonatnak kell távoznia magyar területről. Ezen kívül elhagyta az országot 9481 technikai eszköz és 153 ezer tonna különféle anyag is. (MTI) Körkép Antall—Holkeri találkozó Hasznos információk A kétoldalú gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről és az európai fejleményekről folytatott eszmecserét pénteken Helsinkiben Antall József magyar és Harri Holkeri finn miniszterelnök. A két államférfi 3 hónapon belül másodszor találkozott egymással, ugyanis Holkein volt az első külföldi kormányfő, aki júniusban látogatást tett az új magyar miniszterelnöknél. Antall József, aki az Európai Demokrata Szövetség XIII. pártvezetői konferenciáján vett részt Helsinkiben, ezt az alkalmat használta fel a kétoldalú tárgyalásokra. A kormányfői megbeszélés utáni sajtóértekezleten Antall József nagyon hasznosnak minősítette a két ország gazdasági együttműködését, és magyarországi beruházásokra biztatta a finn befektetőket. Holkeri elmondta, hogy hasznos információkat kapott a magyar kormányfőtől nemcsak a magyarországi helyzetről, hanem a Varsói Szerződés Szervezetének átalakulásáról és a magyar—szovjet viszonyról. Mint Antall is megerősítette, megbeszélésükön tapasztalatcserét folytattak a Szovjetunióhoz fűződő viszonyról, hiszen mindkét ország sok szállal kötődik e világhatalomhoz. Magyarország számára fontos tanulmányozni Finnország belső fejlődését, de nemzetközi kapcsolatait is, hiszen az északi ország mind a Szovjetunióhoz fűződő viszonyát, mind a nyugati kapcsolatait jól tudja hasznosítani — állapította meg Antall. Washington támadni készül Irakban? Az Irak elleni amerikai katonai támadás csak az idő és a felkészülés kérdése, arra két hónapon belül sor kerülhet — ezt írta pénteken megjelent, több újság által publikált cikkében az Evans—Novak szerzőpáros Alexander Haig volt amerikai védelmi miniszter és NATO-főpaancsnok szerint is valószínű a katonai összecsapás, de ahhoz az Egyesült Államoknak akár félmilliós haderőre is szüksége lehet a Közel-Keleten. Az Evans—Novak szerzőpáros amerikai törvényhozóktól kapott értesülései szerint Richard Cheney védelmi miniszter és Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó valójában elutasítják a tárgyalásokat, helytelenítik Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár közvetítését. George Bush elnök két fő tanácsadója szerint Iraknak mindenfajta tárgyalás előtt ki kellene vonulnia Kuvaitból. A törvényhozási körökből kiszivárogtatott tervek szerint az amerikai légierő nagy fölényét kihasználva mérnének csapást Irakra, elvágva az üzemanyag-utánpótlást, ezzel megbénítva az irakiak nagy harckocsiegységeit. Mivel azonban eddig csak két amerikai hadosztály érkezett a helyszínre, még további hat hétre van szükség, hogy megvívhassák a tervezett hadműveleteket. Pénteken éjszaka sugárzott televíziós nyilatkozatában Alexander Haig volt védelmi miniszter, egykori NATO-főparancsnok is elképzelhetőnek mondotta, hogy az Egyesült Államok katonai erővel oldja meg a válságot. A tábornok szerint mindenesetre akár félmillió amerikai katonára is szükség lehet a térségben. „Irakon belül nincs a rendszernek érdemi ellenzéke. Szaddám Huszein megdöntésére az egyetlen remény, ha saját katonai és kormányzati elitje fordul szembe vele” — erről beszélt a The Washington Postban megjelent pénteki nyilatkozatában Szaad Dzsabr, a londoni székhelyű új Iraki Néppárt vezetője. Sajátos demokrácia Mindent megteszek azért, hogy az előttünk álló parlamenti választásokon kötelező legyen a részvétel — mondta Lech Walesa a Szolidaritás megalakulásának tizedik évfordulója előtti napon tartott sajtóértekezleten. „Úgy vélem, az ország problémáinak megoldásához a társadalom, mintegy 80 százalékának támogatására van szükség, amennyivel kevesebben jelennek meg ennél az urnák előtt, annyival kevesebb esélyünk van a sikerre” — közölte. A demokratikus választások e nem egészen szokványos felfogásának kifejtése előtt a Szolidaritás vezetőjének szóvivője felelősségre vonta a megjelent újságírókat, amiért tudósításaikban általa alaptalannak minősített vádakkal illették Lech Walesát, és közölte, ezentúl rendszeres gyakorlat lesz, hogy a sajtóértekezleteken értékelni fogják a Szolidaritás vezetőjéről megjelent írásokat. Az új rendszer első A mindenkori köz- éis kedélyállapotokat tükrözte, tükrözi, hogy mi tekintetk a rendszerváltás igazi napjának. A rendszer „régi” bútordarabja, Grósz Károly főtitkárrá választását tekintették annak, mondván, ez az aktus engedte ki a szellemet a palackból. Mondják ezt akkorra, ha Grósz, látva, ma készül, megpróbálta visszagyömöszölni a visszagyömöszölhetetl ént. Mások Nagy Imre temetését tekintették a nagy határkőnek, ahol az akkor még ellenzéki pártok képviselői felemelték sisakrostélyukat. Ceausescu propagandagépezete tavaly október 23-át tekintette a magyar rendszer fordulópontjának. Ebben kivételesen lehetett valami igaza, különösen, ha arra gondolunk, hogy nemcsak a köztársaság kikiáltása, hanem a munkásőrség tényleges lefegyverzése is erre a napra esett. Azon semmi csodálkozni való nincs, hogy legtöbben a tavaszi választásokat tekintették a nagy napnak. De egy hét sem telt el, máris a helyhatósági választások napja lett az ominózus időpont. Kis idő kellett, hogy ez a dátum is feltételessé váljon. A kormánypártok képviselőinek szavaiból azt lehet kivenni, hogy szeptember 30-a csak akkor kerülhet be a történelemkönyvekbe, ha a helyhatósági választások az ő győzelmükkel érnek véget, „hiszen csak ez a nemzeti egység teheti lehetővé, hogy minden magyar a maga választotta úton haladhasson”. A liberális koalíció (SZDSZ, Fidesz) egyetlen utat lát a kibontakozáshoz, ha „sikerül megakadályozni a hatalom túlcentralizálódását, melynek egyetlen ellenszere: az ellenzéki önkormányzat”. Ezen logika szerint nekem, a szocialistának, azt kellene szajkóznom, hogy egyetlen gyógyszere van ma Magyarországnak, ha a paktumpártokkal szemben egy baloldali önkormányzat jön létre. Nem szajkózom, mert hál’isten, nem pártosodott be ennyire az agyam . A rendszerváltás nagy napjának azt tartanám, ha a helyi önkormányzatok nem kis parlamentek lennének, kis torgyánokkal, kis pozsgaykkal, Ida kónyaimrékkel, a polgármesterek napja pedig nem kis antalljózsefek lennének. Nem az lenne a jó tanácsnok, aki habzóbb szájjal tudná kimondani a „kommunista” betűsort, aki cirádásabb érvekkel tudná bebizonyítani, hogy a más pártján álló tanácsnok született szellemi fogyatékos. Álmaim önkormányzatában a parlamenti pártok padlót fognának. Nagy számban képviseltetnék a testületben magukat a jellemzően helyi érdekeket megtestesítő szervezetek és a független képviselők. Nélkülük semmit sem lehetne végigvinni, megszavaztatni, ők lennének az önkormányzat „homokzsákjai”, akik felfognák a túlpártosodott tanácsnokok „indulatlövedékeit”, munkazajukkal pedig elnyomnák a kardcsörtetések hangjait. A jó ugyan ritkán fertőz, de ha álmom megvalósul valahol, akkor elkezdek reménykedni, hogy a Parlament is olyanná válik, mint egy nagy önkormányzat. Ez kétségtelenül a rendszerváltás első, igazán vidám napja lenne. Szemők Árpád az MSZP szegedi elnöke 1990. szeptember 1., szombat