Délsziget, 1987 (8-9. szám)

1987 / 8. szám

Délsziget 81987 Folyóiratunk e száma emlékezéssel indul. A Márciusi Front 1937-es pesti zászló­­bontását, az eseményekkel kapcsolatos demonstrációt, a korabeli méltánytalan saj­tópert eleveníti fel az a Kárász József, aki egyetemistaként kapcsolódott a moz­galomba, s tudósítójaként maga sem szabadult a fogházzal járó felelősségre vonás­tól. Lélekben, újító szellemben mind­ehhez közel álló, két jeles csuvas költő, Szeszpel és Ajgi írásművészetének felvázolására vállalkozott Cs. Varga István iro­dalomtörténész és Cseh Károly költő-fordító. Úgy vélem, az említett poéták meg­győznek mindannyiónkat tehetségükről, korszerűségükről, s olyan körökben is szé­lesítik a Szovjetunió irodalmáról kialakult képet, ahol a csuvas líra hajtása még ismeretlen. Miként Grezsa Ferenc is kifejti: még nem remekmű, de a Galilei, Gandhi, az Áruló és társaik fontos előzménye Németh László drámaírói munkásságában az a verses tragédia, amely most került elő a hagyatékból és az özvegy támogatása­ként közölhetjük — András, a király — a XX. századi magyar irodalom európai horizontú alkotó egyéniségétől. Gazdagodása ez a már ismert ouvre-nek, s olyan teljesítmény, amelynek gyönyörű nyelvezetében, drámaépítő módszerében, alakjai­nak jellemformálásában tetten érhető az a szenvedély, amellyel az író a magyar­ság, illetve az ember általános sorskérdéseihez, morális létéhez mindenkor közelít. Két hatvani vonatkozású helytörténeti munkával is találkozik e számunk olva­sója. Pálos Frigyes a műtörténész tudományos módszerével igyekszik felmutatni a barokk magyarországi kialakulása közepette annak helyi jelenvoltát, a szellemi és tárgyi, építészeti emlékeket. Az irodalmár Szelei Béla viszont arra törekedett a másik munkában, hogy filológus igénnyel tekintse át a sajtó hatvani múltját, és­pedig az első nyomtatott újságtól az 1944—45-ös sorsfordulóig, ameddig voltaképpen egymást követő-váltó, olykor egymással konkuráló újságjai voltak a településnek. Vásárhely határát vallatja sok-sok esztendeje Herczeg Mihály, s hogy nem ha­szontalanul, itt publikált munkája rá a tanúság. A csomorkányi templomromról van szó, amelyet ugyan nehéz lenne már rekonstruálni, ám az is kevés, amit jelenlegi állapotában megőrzésére teszünk. Múltkutatás Sass Ervin írása is, de ez már Békésbe visz el, ahol a felszabadulást követően a kodályi szellem oly látvá­nyos-eredményesen bontakozott ki, öltött testet a tarhosi zeneiskola létrejöttében, s története: küzdelem, siker, túlélés, példa. .. Színház! Nagy művek, eszményi szerepek, s ezek értelmezése. Milyen volt és milyen lehet Hamlet a XX. század derekán, milyennek látná szívesebben a kö­rünkből oly fájdalmas­ ifjan eltávozott, hatvani születésű író, Gerelyes Endre? „Pá­holysarok” rovatunkat a hagyatékából merített írás vezeti be a Délsziget oldalain. Ami pedig az irodalom és a történelem keserű ötvözete: az egy délelőtt esemé­nyeiből, vagy inkább Sólyom Ildikó színművésznő vállalkozásából, s néhány felso­rakoztatott dokumentumból olvasható ki. Vásárhelyt és Hatvant leginkább az azonos szellemű képzőművészeti kultúra kapcsolja össze. Nos, ehhez áll közel lényegileg Végvári Lajos értekezése — kiadás előtt álló nagy művéből —, mely a XIX. század törekvéseit vázolja fel. Szelényi Pál tollából pedig azt a sokszínű képzőművészeti kultúrát ismerjük meg közelebb­ről, amelynek mai Balaton menti reprezentánsai előbb a Hatvani Galériában, majd a vásárhelyi Medgyessy Teremben mutatkoznak be. A szépirodalmat ezúttal a prózista Gulay István derűs miniatűrje, továbbá Fecs­ke Csaba, Havas András, Katona Judit, Papp Lajos, Varsa Zoltán, Veress Miklós versei képviselik az illusztrációkban is gazdag új Délsziget oldalain. A SZERKESZTŐ t

Next