Délsziget, 1989 (13-15. szám)
1989 / 13. szám
A Délsziget barátaihoz! Az új esztendő első Délsziget-számának megjelenésekor köszöntjük valamennyi barátunkat, támogatónkat, éljenek bár határon innen, határainkon túli. Ugyanakkor köszönöm, hogy kitartanak hazánk mindmáig egyetlen magánkezdeményű folyóirat-vállalkozása mellett, illetve a kiadó tisztát — támogatásaikkal — megosztják velünk. Friss számunk — 13/1989 — kapcsán bevezetésként csak annyit: igyekeztünk a lap arculatát megőrizni, helyenként gazdagítani. GREZSA FERENC és HORPÁCSI SÁNDOR írásai révén Németh László iránti elkötelezettségünket dokumentáljuk például. A hagyományok, a visszaszorított értékek földerítését célozzák KAJETÁNENDRE Nyírő Józsefet megidéző gondolatai. Hasonlóként a kicsit múltba sülllyesztett Holló László festészete okán szólal meg lapjainkon VÉGVÁRI LAJOS, a „köztársasági” indíttatású Nagy György és hatvani születésű hitvese emlékéhez tapadva pedig CSOÓRI SÁNDOR és BORSZÉKY GYÖRGY írásait közöljük. SZELEI BÉLA az egy könyvével, egyetlen filmjével is érzékeny nyomot hagyó hatvankörnyéki írót, Püspöki Mihályt hozza vissza körünkbe. S nincs okunk kételkedni, hogy KRISTÓ NAGY JUDIT vallásfilozófiai írása épp olyan nemes izgalmat kelthet az olvasóban, mint KATONA IMRE, illetve SZENTI TIBOR munkái! Előbbi eurázsiai származási ismeretünket bővíti, a másik pedig a pairaiszti erkölcs színeihez, indítékvilágához nyúl vissza sok évtized mélyére. Élő irodalomtörténetet DOMONKOS LÁSZLÓ nyújt át önöknek a most kilencven esztendős Tamás Aladárról rajzolt vázlatában. S amit a századelő parasztsága megélt, ami a sorsforduló tükre is: STEKOVICS JÁNOS fotói MUCSÁNYI JÁNOS tanulmánya révén válnak új számunk fontos alkotóelemévé. Eközben SZATHMÁRY LAJOS az egykori zsellérfiúknak teremtett vásárhelyi Cseresnyés-otthon ötvenedik születésnapját köszönti oly tartózkodóan, mintha nem ő lett volna az ügy egyik bábája. S merthogy a tavalyi, az 1988-as „Szárszó” tartalma, lényege sem esik messze az előző témától, itt utalunk LÉVAY ZSOLT olykor indulattól élezett „helyszíni” tudósítására, vagy a szintén rokon tárgyban „gyalogló” RÉTEI LAJOS munkájára, mely a klubimozgalom megújulásához merít adalékot a „Jókai” örvén. NAGY IMRE ugyanakkor Kristó Nagy István nemrég megjelent könyvét, a „Vásárhelyi festők”-et helyezi nagyító alá. NÁDOR ISTVÁN a szatíra fegyverét villogtatja írásában, s mindezt BAKA ISTVÁN, CSEH KÁROLY, FECSKE CSABA, HEGEDŰS GÉZA, JENEI GYULA, LOSONCI MIKLÓS, IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA, JÁKÓI ATTILA, SARKADY SÁNDOR, SZOKOLAY ZOLTÁN, KERÉK IMRE, SIMONYI IMRE, TORNAY MARI, VARSA ZOLTÁN versei ötvözik nemesebbé, míg az USA-ban élő s alkotó ZAS LÓRÁND költői világát FÁY FERENC hozza közelünkbe. Végül A Délsziget-barátok tavalyi országos találkozója, amelyen négyszáz támogatónkat üdvözölhettük Hatvanban, arra ösztönzött bennünket, hogy az idén újabbat lépjünk. 1989. június 17—18. napjain tehát ismét várjuk önöket. Ezúttal határainkon túl élő írók, költők, művészek tisztelik meg a Délsziget-barátokat vendégszereplésükkel. A Galériában három székely fafaragó kiállítását mutatjuk be, amelyet az udvarban felállítandó székely kapu avatásával kötünk össze. Később, de még 17-én, szombaton pedig, az egyetemes magyar irodalom jelenéről rendez a Délsziget és a Hatvani Galéria konferenciát, amelynek résztvevői között lesz — önökkel együtt — Király István, Grezsa Ferenc, Bata Imre, Czine Mihály, Pomogáts Béla, Csoóri Sándor, Cs. Varga István, hogy csak néhány nevet említsünk soraikból. Másnap, 18-án viszont Parád és Parád-óhuta környékének palóc népművészetével, nevezetességeivel ismerkedhetnek meg olvasóink, ahová díjmentesen szállítunk el minden érdeklődőt. Bővebb tájékoztatóval még időben szolgál: A SZERKESZTŐ-KIADÓ