Délvilág, 1991. június (48. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám

sport világ Bizonytalan jövő V­ásárhelyen a csapatvezetők jelenlétében ke­rült sor a városi diáksportbizottság által szervezett 1990/91. évi általános iskolai lab­darúgó-bajnokság értékelésére a Mikrotechnikai Kft. tükörtermében. Az értekezleten megjelent Nagy György János alpolgármester is, aki köszöntötte a bajnokságban részt vevő csapatokat, felkészítő test­nevelőket, majd átadta a VDSP és a HSC jutalmát a csapatvezetőknek. A bajnokság megrendezését csak a diákok tavaszi nagyarányú elfoglaltsága kés­leltette. A jelenlevők pozitívan értékelték az őszi­tavaszi rendszerben megrendezett bajnokságot. A következő bajnoki évre javasolták, hogy az ez évi tavaszi rendszernek megfelelően a II-es és III-as korcsoportokban A-, B-csoportban kerüljön meg­rendezésre a bajnokság. Valamennyien kifejezték szándékukat, hogy az ősszel is indulnak valamennyi korcsoportban. Az új bajnoksággal kapcsolatban már csak az a gond, ki finanszírozza. A bajnokság rendezője, a VDSB ez évben még nem kapott tá­mogatást az önkormányzattól a városi versenyek szervezésére. Fokozza a gondot, hogy a sportigaz­gatóság sem utalta még át az OTSH által a diák­sport gyorssegélyére biztosított támogatást. Több mint hat hónapja fekszik már a megyénél. Nagy hiba lenne a négy éve beindult bajnok­ságot megszakítani, így csak abban bízhatnak a diá­kok és a testnevelők, hogy egyszer eljutnak a pén­zek oda, ahová szánták, és nem lesz akadálya az általános iskolai labdarúgó-bajnokság megrendezé­sének. bajnokság végeredménye a tavaszi rájátszás után: 5—6. osztály: 1. Testneveléstagozat, 2. Mindszent, 3. József Attila, 4. Hódtó, 5. Köz­ponti, 6. Klauzál utca, 8. Tarján, 9. Szántó Kovács J., 10. Szent István, 11. Kertváros, 12. Székkutas, 13. Kiss Lajos, 14. Dózsa György. 7—8. osztály: 1. Szék­kutas, 2. Testnevelési tagozat, 3. József Attila, 4. Mindszent, 5. Szántó Kovács János, 6. Kiss Lajos, 7. Kertváros, 8. Klauzál utca, 9. Dózsa György, 10. Központi Általános Iskola, 11. Szent István, 12. Mártély, OLASZ LÁSZLÓ . Egy csésze kávé a mesterrel Mendemonda és valóság Legutóbbi ottjártamkor húsz emberrel beszéltem vá­sárhelyen. Tizeenöten tudni vélték, hogy a város futball­csapata kiesett ugyan az NB II-ből, de jövőre ugyanott folytathatja, mert több eb­ben az osztályban­ szereplő együttes pillanatokon belül megszűnik. Az már eleve gyanús volt, hogy a jólérte­­sült vásárhelyiek közül szin­te Berdei sem ugyanazt a há­rom együttest jelölte meg potenciális csődtömegként. Végighallgattam persze őket, bajnokság végén, kieső csa­patok háza táján nem ritka dolog, hogy drukkereik re­ménykednek, valamiféle cso­dában.------- --------­Lukács József, a csapat edzője nem tud a dologról. — Én a jövőt építem — mondja — Néhány idősebb játékos búcsúzik a csapattól. Miklós és Csernus visszavo­nul, Verők, Bódi, Tóth és még néhány az első csapat­nál komoly szerepet nem játszó futballista másutt folytatja. — Kikre számítasz ősztől? — C. Molnár, Talmácsi, Márta, Dórin, Vass, Csáki, Dumitru, Eusebio Pop és ta­lán, ha mentalitásán változ­tat, Molnár alkotja azt a magot, amelyikre a csapatot építeni akarom. Számítok a fiatalok közül Oltványira, Szűcsre, szeretnék új játé­kosokat is beépíteni. Dadá­ra és Aszalaira gondolok itt. — A tavaszi szezonban vi­szonylag jól szerepelt a tár­saság, hiszen kétszer annyi pontot szerzett, mint ősz­­szel... — Éppen ez ad okot a bi­zakodásra, jónéhány mérkő­zésen mondhatni junior csa­pattal álltunk ki, s bizonyí­tani is tudtunk. Talán elég, ha a nyíregyházi mérkőzésre utalok, ahol a közönség ben­nünket tapsolt, nem a saját csapatát. — Jelenleg­­öt idegenlégió­sa van a csapatnak, a sza­bályok szerint csak három külföldi szerepelhet egy­szerre. — Ha meg tudunk egyezni a Makói FC-vel, Földvéri és Cosmin kölcsön­játék­osként nálunk szerepel majd ősztől. Fiatal, tehetséges csatárok, azt tartom a legfontosabb­nak, hogy bajnoki mérkőzé­seken edződjenek, ne a kis­­padot koptassák Rostás Gyula, a labdarúgó klub elnöke, aki Balla Ist­ván, Magyar András és Al­bert József segítségével igyekszik a klub működésé­nek feltételeit megteremteni, bizakodó. ..ha a csapat meg­kapja az önkormányzati tá­mogatást, elindulhatunk is­mét felfelé.” — írt . Totótippek — 25. hét — Német Kapa 1. Bremen (3)—Fc Köln (7) 1 Norvég bajnokság 2. Kolde (12)—Lilleström (7) x 2 3. FyHingen (11)—Brann (5) x 4. Kongsvinger (3)—Sogndal (8) 1 5. Lyn (2)—Viking (1) x 2 6. Stömsgodset (9)—Tromsö (10) 1 x Német osztályozó 7. Magdeburg (10)—FC Berlin (11) 1 x 8. Union Berlin (1)—Brandenburg (8) x 9. Sachsen Leipzig (12)—Zwickau (1) 1 x 10. Lok. Leipzig (7)—Eisenhüttenstadt (9) 1 x Dán szuperliga 11. Frem (3)—B 1903 (9) 1 x 12. Silkeborg (7)—Aarhus (4) x 13. Vejle (8)—Ikast (10) 1 14. Lyngby (2)—Bröndby (1) x CSÜTÖRTÖK. «ML IONIUS M1 Az első hódmezővásárhe­lyi úszósiker egy Gál nevű úriember nevéhez fűződik, aki Palicson nyert hosszú­távú­­bajnokságot 1892-ben. Rég volt, igaz volt. Az első úszószakosztály, a HTVE kebelében 1910-ben alakult A legújabb, kedden este. Olvasóink jól tudják, hogy nemrégiben nagy vihart ka­vart a városiban a Hódiák SE körül­­kialakult zűrzavar. A­­lényege az volt, hogy másképp képzelték el az úszósport mibenlétét az is­kolában, és az uszodában. Jelentem, megszületett a megoldás. Kedden este Hód­mezővásárhelyen, az ifjúsági házban megalakult a Hód Úsző Sportegyesület. A szí­ne:­­kék-sárga. Zászlaja: pajzs alakú, hosszában fele­zett, kék-sárga színű, a zászló közepén egy hód fi­gurája. A jelvény is ugyan­ilyen. Az egyesület 120 fiatal úszót vett át a Hódiák SE- ből. A diáksportkör felada­ta ezentúl az úszásoktatás, a versenysport alapjainak megteremtése lesz. A me­nőkkel a HUSE szakemberei foglalkoznak. Ez öt edzőt jelent A szakmai munkát Bán Sándor vezetésével vég­zik, óhatatlan, hogy az anya­giaknál is szóljunk. Az ön­kormányzat az úszósport tá­mogatására 420 ezer forintot ajánlott meg erre az évre. Nos, ennek megmaradt ré­szét az új úszóegylet kapja, s ez az összeg minden bi­zonnyal biztosítja is a mű­ködés feltételeit 1991-re. A kedd esti alakuló ülésen el­fogadták az egyesület alap­szabályét, amely szerint a sportkör célja a minőségi úszósport fejlesztése, a ha­zai és nemzetközi sportkap­­csolatok ápolása. Az egye­sület gondoskodik az opera­tív feladatokat ellátó ügyve­zetésről, az oktató- és neve­lő- munkát végző edzői­­kar­ról, a trénerek továbbkép­zéséről, a rendelkezésre álló sporteszközökről, s vállalja, hogy az egyesület bevételei­nek növelése érdekében vállalkozói tevékenységet is folytat. A Hód Úsző Sportegyesü­let héttagú vezetőséget vá­lasztott. Az elnök Szekeres László lett, helyettese dr. Borbáth Árpád. A technikai vezetői poszt dr. Elek Andrá­sé. A vezető edző Bán Sán­dor. Az elnökség tagjai: He­gedűs Ferenc, Nagy Sándor, és Nagy Ernő. Utóbbi a vál­lalkozások eredményességé­ért is felelős. Elhatározták, hogy az egye­sület közgyűlését évente hívják össze. Szabályozták a pártoló tagok jogait is. Azt hiszem, mindenki előtt világos hogy jól döntöttek a Vásárhelyi sportbarátok, amikor új egyesület létesíté­sét határozták el, s még ak­kor is ezt mondom, ha pénz­szűke jellemzi mai világun­kat. Az úszás ugyanis alap­­sportág. Arról nem is be­szélve, hogy az egyik leg­egészségesebb­ mozgásfor­ma. Vásárhelyről vélhető­en sok tehetséges versenyző kerül majd­­ki de talán en­nél is fontosabb, hogy igon sok fiatalember lesz egész­ségesebb, edzettebb. És épp a versenysport által. (petri) Oly sok viszály után Úszószakosztály Vásárhelyen Betliztek a csapataink A döntők előtti utolsó mérkőzéseket vívták tegnap délelőtt Magyarország me­gyéinek legjobb ifjúsági és serdülőcsapatai. A mi ifi­­együttesünk a nógrádiakkal találkozott, és 1-0 arányú vereséget szenvedett a már a 10. percben tíz emberre fogyatkozott ellenféllel szemben. A szakemberek között egyöntetű vélemény volt, hogy ezt a mérkőzést jó lenne minél hamarabb elfelejteni. Ha Csongrád megye ifjúsági labdarúgása csak egy ilyen válogatottat tud produkálni, az nagyon szomorú dolog. Igaz, hogy az NB I-es és NB II-es csa­p­atok utánpótlásgárdájából nem lehetett válogatni, de akkor is... Fiataljaink ma délelőtt Heves megye együt­tesével játszanak a harma­dik helyért. A döntőt So­mogy és Nógrád együttese vívja. Az ötödik helyért Bé­kés és Vas megye váloga­tottja küzd meg. Serdülőcsapatunk sem sze­repelt jól Tegnap Somogy­­ország csapatától szenvedtek 2-1 arányú vereséget, gó­lunkat Elek lőtte. Az sem vigasztaló, hogy a serdülők háromszor találták el a ka­pufát, s elhibáztak egy bün­tetőt is. A labdarúgást gól­ra játsszák... Ebben a kor­osztályban Nógrád és Veszprém csapata került a döntőbe. Bács-Kiskun és So­mogy megye együttese mér­kőzik a harmadik helyért. A mieink csak abban biza­kodhatnak, hogy Hajdú-Bi­­har megye legyőzésével megszerzik az ötödik helyet. A csapat összesen egy pon­tot szerzett. Érdekesség, hogy Nógrád megye mindkét csapata dön­tőbe jutott. A Karancs alján pedig most igazán agonizál­ni látszik a labdarúgás. Legalábbis ami az élvonal­beli szereplést illeti. Úgy tűnik azonban, hogy ott többet törődnek a fiatalok­kal, mint nálunk, ahol min­den bizonnyal válogatási hi­bák és tévedések is közre­játszottak abban, hogy a hazai környezetben sem si­került döntőbe jutni sem az ifiknek, sem a­ serdülők­nek. Az utánpótlással fog­lalkozó vezetőknek mindeb­ből illik levonni a tanulsá­got. Nagyon remélem, hogy meg is teszik ezt. Elképzel­hetetlenül furcsa, hogy a bajnokságban igen jól sze­replő tápéi ifjúsági csapat­ból senki sem került a leg­jobbak közé, a gólokat on­tó föddeáldak­­közül sem. No comment.­ ­pif- (Erdélyi tudósítónktól.) Mint bizonyára olvasóink tudják, a szekszárdi Babits Magyar—Amerikai Kiadó Részvénytársaság nagy le­xikona új sorozatának elő­készítéseként A századvég magyarsága címmel a kö­zeljövőben Ki kicsoda soro­zat kiadására készül. A so­rozat célja, hogy összegező­­en bemutassa a hazai és külhoni magyarság jeles személyiségeit. Előrebocsátanám, hogy a sorozat erdélyi magyar vo­natkozású sportrészének szerkesztésével engem, a Délvilág kolozsvári tudósí­tóját bízott meg a kiadó. Rendkívül szép és hálás, de ugyanakkor sok utánajá­rást, újságíró nyelven szól­va kiszállást, terepre me­nést igénylő munka. Hiszen kezdve Temesvártól és Aradtól, Kolozsváron, Nagy­bányán, Nagyváradon, Szat­­márnémetin, Marosvásár­helyen, Nagyenyeden és Brassón át a kimondott Szé­kelyföldig — Csík-, Udvar­hely- és Háromszékig —, sőt, még Bukarestig is, ren­geteg az olyan jeles baj­nok, válogatott sportoló, ne­ves edző, szakoktató vagy egyesületi és klubvezető, akinek neve feltétlenül he­lyet követel magának a so­rozatban. De el kell végez­ni a nagy munkát! Hogy utódaink lássák, olvassák majd, mit tettek e sok vi­hart megért táj derék ma­gyarjai hírnevünk megőrzé­séért, megvédéséért, fenn­tartásáért. Elég, gondolom, ha hirtelenjében csak Ba­lázs Jolánt, a kétszeres olimpiai és Európa-bajnok magasugrónőt, túlontúl ko­rán örökre eltávozott fér­jét, Sőtér Jánost, az első olimpiai érmes, majd világ­bajnok erdélyi magyar spor­tolónőt, mellesleg öt olim­piára (!) is eljutott Orbán Olga tőrvívónőt, vagy fér­jét, a három olimpiát meg­járt Szabó Sándor vízilab­dázót, jelenleg a magyar válogatott másodedzőjét, a remek szatmári vívónőket, a világhírű Csipler-iskola nö­vendékeit, élükön a „három testőrnővel”, azaz muské­tással: Jencsik Katóval, Gyulai Ilonával és Tasi Zsu­zsával említem. S hol van­nak a híres Csíkszeredai jégkorongozók, a pompás csíki gyerekek, a Vákár- és Sprencz-dinasztia tagjai, Ta­kács Pista, Császár Feri, Antal Előd, Basa Jancsi, a Szabó ikrek, Gyula és Gé­za, Czáka Duda, Varga De­zső, Bíró Tóni, a Doktor úr, meg Puskás Huba, ötvös Jóska, a Fenke fivérek, Feri és Lajika, és Hollóék, és Kalmár Sanyi és Janovits Bandi, a két Kozán — az András és Gábor —, Csi­szár Dénes, André Miki, s a többiek? És a focisták? A Bodola Dudás, Barátky Gyu­­szi, Sárvári Feri, a két Ko­pek, azaz Kovács I. Miklós és Kovács IV. István — igen, igen, ez utóbbi az Ajax aranycsapatának későbbi edzője, majd a franciák ka­pitánya! —, szegény Peré­nyi Jóska, Páll Béla, Szán­­tay Jenő, Farkas Gyula, a próbarendőr (a kis Kopek nevezte el így!), Deményi Rezső, Szaniszlóék, János és Zoli bácsi (ez utóbbi volt a fiatalabb, de ő volt a bá­csi!), s kit mondjak még? Táncos Misit, a ma 86 éve­sen is örökifjú volt Kinizsi-, majd Fradi-jobbszélsőt? Ma­rosvári Bélát? De nem is folytatom. Mind megannyi bizonyosságtétel amellett, hogy az erdélyi fiúk so­kat tettek hírnevünk öregbí­téséért, azért, hogy ország­világ tudva tudja, és látva lássa: van kire számítani a Kárpátok karéján belül! És ami viszont mármost, adatgyűjtés közben is föl­tűnt: minden fölkeresett és megszólaltatott sportember, lett, volt, legyen korosabb, vagy egészen­­fiatal megha­tódva, s természetesen nagy örömmel fogadta a hírt, hogy benne lehet a sorozat valamelyik kötetében. Mind­egyikük megtiszteltetésnek veszi ezt! Ennek alátámasztására, engedjék meg, olvasóim, hogy egyetlen, de annál jel­lemzőbb, s rögtön hozzá­tenném, örvendetesebb ese­tet említsek meg. Csíkszeredában jártam a minap, ahol főleg a jég­­korongozókról igyekeztem adatokat gyűjteni. De ösz­­szekerültem Bogyó-Löffler Mária, fiatal műkorcsolya­­edzővel, aki rögtön tanítvá­nyára, az érettségi előtt álló újdonsült ifibajnok Kerekes Zoltánra hívta föl figyelme­met Telefonhívás, és Zsolt perceken belül megjelent. Táskával, füzetekkel és könyvekkel megrakodva, ép­pen pótórára készülődve. S amikor meghallotta, miért érdekelnek adatai, kezeit összecsapva így kiáltott föl: — Frici bácsi!? Én benne leszek a Révai-lexikonban? — Igen Zsolt, ott a he­lyed! — De hát ez szenzációs dolog, Frici bácsi! Nem is annyira nekem, mint majd az unokáimnak! Elmond­hatják majd, hogy Nagy­tata benne volt a Révai­­lexikonban! Igen, kedves Zsolt uno­káid majd méltán lehetnek büszkék a Japánt már 17 évesen, háromszor megjárt számos külföldi versenyen, szerepelt és győzedelmeske­dett nagyapjukra. S úgy ér­zem, mi, erdélyiek, vala­mennyien, akik együvé tar­tozunk, büszkék lehetünk Rád, s a Kerekes Zsolthoz hasonlóan gondolkodókra! Mindannyiótoknak sok si­kert — nemzetiségünk, nem­zetünk dicsőségére! LÁSZLÓ FERENC Zsolt unokái büszkék lehetnek A megyei bajnokság fillé­ff­ gallövői 29 gólos: Marikó (Móravá­ros), 22 gólos: Födi (Móraha­­lomk­öze (Tápé), 20 gólos: Széli (Zákány­szék), Puskás T. (SZVSE), 16 gólos: Kovács J. (Ma­kó), 15 gólos: Süli (SZVSE), 14 gólos: Szentpéteri (Sz. Vízmű), 13 gólos: Túri (Mind­­szent), 12 gólos: Tóth I. J. (Tisza- Új), Zsikó (Szőreg), Zakar (Tápé), 11 gólos: Frank, Márki (Makó), Peták (Bordány), Tóth-Kása (Apátfalva), 10 gólos: Sebestyén, Széli (Sándorfalva), Benkovics (Fábiánsebestyén), Suhai (Tápé), 9 gólos: Süli P. (Szőreg), Bénii (Mórahakim­), 8 gólos: Györgyi (Fábián­­­sebestyén), Tóth G. (Zá­kányszék), Fekete (Sz. Víz­mű), 7 gólos: Grezsa (Sándor­falva), Stráma (Sz. Kinizsi), Demeter (Sz. Vízmű), Bonó, Budai (Mindszent), Király (Móraváros), Lipták (Szege­di VSE), Lengyel (Tisza- Új), 6 gólos: Tóth A. (SZVSE), Magosi (Fábiánsebestyén), Virág, Tóth J. (Sándorfal­­va), Bóka, Gerecz (Móraha­­lom), Heindrich, Miklós Cs. (Tápé), Kovács Z. (Tisza- Új), 5 gólos: Hajdú (Bordány), Lengyel­­(Tanárképző), Ele­kes, Tóth Gy., Mucsi (Mind­szent), Sarkadi, Gulyás (Sz. Vízmű), Simai (Zákányszék), Pikó (SZVSE), Száraz (Sző­reg), Dávid (Tápé), Karsai (Makó), Németh (Szőreg). öngólos: Péter III. (Bor­dány) Sz. Vízmű ellen, Széli (Bordány) Mórahalom ellen, Nagy (Sándorfalva) Szőreg ellen, Hűvös (Szőreg) Móra­­halom ellen, Gallyas (Ta­nárképző) Sz. Vízmű ellen, Tóth II. J. (Tisza-Új) Apát­falva ellen, Koszó (Móraha­­lom) Sándorfalva ellen. 5

Next