Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1992. november (49. évfolyam, 257-281. szám)
1992-11-02 / 257. szám
Lesz béremelés az egészségügyben - nem lesz kötelező nyugdíjkorhatár-emelés Egészségügyi fórum Vásárhelyen Arra, hogy meg lesz-e az ígért béremelés az egészségügyben, a miniszter azt válaszolta, hogy csütörtökön tárgyalta az egészségügyi bizottság, kicsit késve, de meg lesz a szükséges pénz. Igaz, ehhez módosítani kell a költségvetést, de remélhetőleg nem vált majd ki nagyobb vitát a parlamentben. Hasonló kérdéssel fordultak a miniszterhez a védőnők is. Szó esett a közalkalmazotti törvényről és az egészségügyben való alkalmazásáról is. Surján László bevezető mondatában egyszerűen értékelte: úgy rossz, ahogy van. Jó, de nem most. Céltörvény, hivataltörvény. Homlokegyenest ellenkezik az egészségügy céljaival. Kifejtette a miniszter, hogy az orvos valahol tényleg hivatalnok is, de ennél több, más, vállalkozó is. Egyébként biztatta a kórházakat, hogy kössenek szerződést az önkormányzattal a kórház működtetésére, ezzel kilépnek a közalkalmazotti törvény kötelezettségei alól, szabadon gazdálkodhatnak a pénzzel és mindaz, amit mint közalkalmazottnak nem tudtak megadni, az új formában lehetővé válik. A továbbiakban szó esett a paraszolvenciáról, az egyes szakterületek előnyéről, s a kérdésekre adott válaszában említette az orvosválasztás eddigi tapasztalatait, az úz egészségügyben történő vállalkozásokat, az üzemegészségügy finanszírozási távlati terveit. A miniszter nem tartja jó gondolatnak a magánorvosi véleményektől megvonni az SZTK-jogosultságot. A nyugdíjkorhatár emeléséről úgy vélekedett, hogy közeljövőbeni bevezetése nem lenne helyes és célszerű, ezt alátámasztotta statisztikai adatokkal és költségvetési gondokkal. Az Orvosi Kamara megalakulását szükségesnek látja, ebben megindultak a tárcaközi egyeztetések. Végül a helyi gondok közül kiemelte a mentőállomás lehetetlen helyzetét, azt ugyanis, hogy erre az évre éjszakánként leállították a második kocsit. Ebben intézkedést ígért. Szólt a kórház- rekonstrukció folytatásának szükségességéről is, de ehhez még szakmai egyeztetésekre van szükség. Pénteken Vásárhelyen az Erzsébet kórház névadó ünnepsége után, délután dr. Surján László népjóléti miniszter fórum keretében találkozott a lakossággal és az egészségügyi dolgozókkal, és válaszolt az előre már írásban feltett kérdésekre, amelyek zömében az egészségügyi dolgozókat érintő szakmai kérdések voltak. Enyedi Zoltán képriportja Megemlékezni már szabad Ezekben a napokban a délvidéki magyarságnak a felszabadulás napját kellett ünnepelnie negyvenöt éven át. A fájdalmat, hogy szinte minden magyarlakta falu szinte minden családjából az apa, a nagyapa, a fivér jeltelen tömegsírban nyugszik, vagy a Tisza, a Duna vize vitte el az örökkévalóságba, négy és fél évtizeden át magába kellett fojtania minden özvegy sorsra jutott hitvesnek, feleségnek és nagymamának, az árván maradt gyerekeknek és az egyedül maradt testvéreknek. Negyvenöt éven át erről nyilvánosan beszélni nem volt szabad. Arról, hogy Tito partizánjai, hogy kellőképpen megtorolják az eléggé el nem ítélhető újvidéki és sajkásvidéki 1942- es razziát, valószínűleg felsőbb utasításra, de ha nem, akkor hallgatólagos jóváhagyással, az ártatlan bácskai, bánáti és baranyai magyar lakosságon álltak bosszút. A sajkási kivégzőosztag végigvonult a Tisza mindkét partján, Bánátban és Bácskában, Közép- és Észak-Bácskában, a Duna mentén és a Baranyai Háromszögben is. Az áldozatok számát nem tudjuk, de a kutatások, a feltárások alapján legkevesebb 20-40 ezer ártatlan magyar áldozatról kell beszélnünk. Mert megkezdődtek azért a kutatások. És két évvel ezelőtt már szabadon megemlékezhettünk temetetlen vagy tömegsírokban nyugvó halottainkról, még akkor is, ha a helyi és a felsőbb hatalom esetleg nem nézte azt jó szemmel. Akkor is, amikor a szerbek úgy általában a mind a mai napig nem mutatnak hajlandóságot tetteik beismerésére. A szerb büszkeség még azt sem engedheti meg, hogy ezt egyáltalán elhiggyék. A szerb parlamentben még szavaztak is arról, hogy ez mind nem történt meg. A kiválasztott nép ilyet nem tesz. Pedig milyen jó lenne egyszer már bevallani mindent, és megbékélni egymással. Hogy többé ne forduljanak elő hasonló megtorlások, etnikai tisztogatások. Mint ahogy Horvátországban történt, mint ahogy most történik Boszniában, és mintha ismét kezdődne Szerbiában. DORMÁN LÁSZLÓ 2 NOVEMBER 3-TÓL KARÁCSONYIG, HÉT HÉTEN ÁT páratlan NAPOKON,páratlan KÍNÁLAT,páratlan ÁRAKON! November 3.: Hajdúsági háztartásigép - vásár, 11% engedmény, a Skála Áruházban. November 5.: Kóstoló a Szenteshús Kft. termékeiből az ABC-inkben. A SZENTES ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ páratlan akciója: November 7.: ETA robotgép 2999 Ft, iparcikkboltjainkban! Páratlan ág _______________ A jel Szerencsémre jól ismerem, még Pusztamérgesről: Zalányi Sámuel orvosprofesszor felesége ő. Hívom telefonon. • Emlékszik rá, Ildikó? A cipőre? Hogyne emlékeznék! • Nehéz elhinnem. Amikor Ön négyéves volt, a már tavalyi piros cipőcskéről volt szó, tehát mindössze hároméves korára kellene visszaemlékeznie. - Pedig emlékszem rá. - Azért, mert piros volt? A piros mindig kedves a gyerekeknek. - Föltehetően azért is, meg azért is, mert édesapám Páduából hazatérve hozta. - De mindez Tihanyban történt. Hogyan került Ön Tihanyba? - Az ottani biológiai kutatóállomáson nyaranként a családtagok is üdülhettek. Szinte minden nyarat ott töltöttünk. • Bocsánat, ki is volt az édesapja? - Gélei József. Biológusprofesszor és akadémikus. Amikor a szegedi egyetem megalakult, tudjuk, Kolozsvárról költözött át, Apáthy István róla nevezték el később az orvosegyetemi kollégiumot, nem volt hajlandó átjönni. Azt mondta, ha mindenki eljön, ki marad ott? Az ő utóda lett az apám. Netán szintén Kolozsváron született? - Három testvérem igen, de én, mint kései gyerek, már ideát. • Szent-Györgyire is emlékszik? - Arra nem, hogy ő is Tihanyban lett volna, de Klebelsbergre nagyon jól. Előttem van most is az alakja, szemüveges arca, markáns orra. Sas-orrnak is mondhatnám. Arra is emlékszem, hogy a nagy ebédlőben mindenki együtt volt, tehát a miniszter is. Nem miniszterként persze, hanem barátként. Sugárzott belőle a közvetlenség. Esténkénti szalonnasütéseken is, vagy flekkensütéseken is. Azt hiszem, nagyon becsülte édesapámat, és neki is köszönhető, hogy átjött a család Erdélyből. • Hallott erről az írásról? Dóczi Andrásné hívta föl rá a figyelmemet, nemrég, amikor a Klebelsberg-emlékeket kutatta. Tudja, az ő fia, meg az enyém egyívásúak, iskolába is együtt jártak, innen az ismeretség. Csak a piros cipőcske ügye forgott szóban Tihanyban? - Dehogy! A pocaktartóm miatt is égődött velem. • Az mi? - A fürdőruhámat nevezte pocaktartónak. Az is piros volt, előző évben pedig zöld. De szép pocaktartód van! - ezt mondogatta. Nagyon igazat írt róla Szent-Györgyi: valóban nagyszerűen tudott kapcsolatot teremteni, és kapcsolatot megtartani bárkivel. Örömmel őrzöm emlékezetemben. HORVÁTH DEZSŐ Baráti figyelmesség adta kezembe Szent-Györgyi Albert egyik írását. A Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete című könyvben jelent meg 1938-ban, és a Gazdám emlékezetére fejezetcímet viseli. A négyéves Gelei Ildika piros cipőcskéje ürügyén arról szól, mennyire közvetlen tudott lenni a kultuszminiszter akár a gyerekkel is. Emlékezhet még Gelei Ildikó a piros cipőkre, és főleg Klebelsbergre, netán Szent-Györgyire? Tisztes nagymama azóta. Az erkölcsi erő, ami hiányzik Beszélgetés Csurka Istvánnal • Csurka úr! Ön azt mondta, hogy most olyan különös helyzetet élünk át, amelyben a demokrácia jelszavainak takarásában a magyarságtudat elsorvasztására törekednek - ellenfelei pedig éppen a fordítottját állítják: ön hangsúlyosan magyar utat követ, amelyen az se baj, ha a demokrácia már nem fér el. Mi a véleménye? Az, hogy ez hazugság. Honnan veszik azt, hogy én el akarok tekinteni a demokráciától? Azért, mert egy mellékmondatomban azt követeltem, hogy akár rendőri eszközöket is vegyenek igénybe a törvény, érvényesítése érdekében, az még nem a demokrácia felfüggesztése, vagy a demokratikus útról való letérés. Ellenkezőleg. A törvények uralmának biztosítása. Hiszen a szabadság és a demokrácia csak ezen alapulhat. Tanulmányában ön megemlíti, hogy erő felmutatása nélkül nem lehet politizálni. Mi volna ez az erő, és hol vannak ennek a korlátai? - Ez az erő csakis a törvények szavatolására, betartatására irányulhat. De ez az erő erkölcsi erő is, öntudatos emberek erkölcsi ereje - ami hiányzik. • A nyilvánosság előtt gyakran kötik össze Csurka István nevét a legszélső irányzatokkal. Ön viszont következetesen jobboldalinak vallja magát. Kérem, különböztesse meg a népinemzeti irányt és önmagát a szélsőjobboldaltól! Erre nekem nincs szükségem, mert ez a vád, hogy én szélsőséges vagyok, az én szememben teljesen alaptalan, s én - ezt eddig is figyelemmel kísérhették - az efféle vádakra nem szoktam semmiféle ellenállást tanúsítani, hiszen megalapozatlan állítások ellenében úgysem lehet védekezni. Bármit mondok, ha csak az ujjamat megnyálazom és feltartom, hogy vajon merről fúj a szél, már azt is szélsőséges cselekménynek veszik. Ha ilyen híresztelések lábra kapnak is, az ember nem tehet mást, mint mondja a magáét. Ezek a vádak szükségképpen elporladnak majd, hiszen nem igazak. • Nem volna szerencsés, ha mégis közérthető különbséget tenne az olvasók előtt önmaga és a szélsőjobb között? - Ha nem értik a különbséget, azért nem én vagyok a felelős, hanem a rendszerváltozással túlnyomórészt ellenséges sajtó- és médiahatalom, amely a valótlanságokat terjeszti. Erre egyszerűen nem tudok mit mondani. Egy olyan vád ellen, amelynek, mint azt már említettem, semmi alapja nincs, nem lehet védekezni. E híresztelések szerzői vagy nem olvasták, vagy szándékosan félreolvasták azokat a könyveket, amelyeket a rendszerváltozás folyamatában írtam, s amelyekért akkor még büntetés járt, amit meg is kaptam. Nem tudom, hány ilyen embert tud felmutatni az a tábor, amelyik engem szélsőségesnek nevez. Akkor ők még a tiltok oldalán álltak, s egyéb gondjuk sem volt, mint hogy engem „kiküszöböljenek”, elhallgattassanak. Mindhiába. Mennyire tartja politikusnak képviselőtársa eszmecseréjét - kapcsolatfelvételét - a skinheadek képviselőivel a parlament kapujában? - Kérem szépen, ha most már erre kerül sor, hogy ellenőrzik és nagydobra verik, hogy ki kivel, hol áll szóba, utcán, közértben, egyebütt, akkor Magyarországra rátör a káosz. Nem tudom, kikkel tárgyalt Király B. Izabella, s azt végképp nem, miért érdekes az, ha egy magyar állampolgár egy másik magyar állampolgárral szóba elegyedik. Amit viszont ma láttam a televízióban, az meglepett, mert ezzel az úrral, aki ott az úgynevezett skinheadek képviseletében fellépett, én is találkoztam már, s elmondhatom, ő valóban kétes egzisztenciaként leírható személy, aki egy maga csinálta párt élén köztársasági elnökjelöltként futtatta magát még ‘89-ben. De térjünk vissza a kérdésre: ez nem ügy. Szögezzük le azt, hogy ha egy képviselőnő magyar állampolgárokkal szóba áll a parlament kapujában, és nem tudjuk, hogy miről beszélnek, ez nem téma. Csak akkor kaphatja fel a sajtó, ha valamiféle zűrzavart akar kelteni. ODOR JÓZSEF HÉTFŐ, 1992. NOVEMBER 2.