Délvilág, 1993. szeptember (50. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám
• Biblikus konferencia Szegeden Teológia és történetiség A tegnap megkezdődött találkozón mintegy száz hazai és határon túli - erdélyi, felvidéki, bánáti és bécsi - magyar hittudós és egyházi ember gyűlt össze. A konferencia nevezhető ökumenikusnak is, hiszen a római katolikus egyháziak mellett református, görög katolikus és ortodox egyházi emberek is eljöttek. Dr. Benyik György, a szegedi biblikus konferenciák elindítója és szervezője, a Hittudományi Főiskola szentírástudomány professzora az újságírók érdeklődésére elmondta: annak, hogy a mostani találkozó Lukács evangéliumát választotta témájául, bizonyos célzatossága is van. A Lukács által leírt események a kereszténységnek azt a pillanatát rögzítik, amikor az egyház először állt olyan helyzet elé, amelyben meg kellett hogy fogalmazza hitvallását egy másfajta - az antik - kultúra felé. E tekintetben ma Magyarországon, amikor az egyház újra kilép elzártságából, a Biblia szakértői úgy vélik: vissza kell nyúlni ehhez az ősi mozzanathoz, mint az egyház alapvető élményéhez, amely által egyszer már megtalálta módját, hogyan közvetítse értékeit dialógus által, nem szembesítő módon egy tőle különböző kultúra felé. Külön témát jelentett a konferencia számára Lukács tudósításának történetisége. Az Apostolok Cselekedeteit az egyház első lépéseinek történetileg hiteles leírásának tartják, az azonban, hogy a könyv mindezt Lukács narratív előadásában adja tovább, a hittudományban többször is felvetette a kérdést: az evangélista saját teológiai nézőpontja átalakítja-e, más megvilágításba helyezi-e az eseményeket. A témához kapcsolódóan Emilio Rasco, a római Pontifica Universitá Gregoriana professzora tartott vallásbölcselet-történeti előadást, amelynek következtetése szerint a „történelem és a teológia bennsőségesen együtt él ebben a mélyen egyházi és ma is olvasmányos könyvben”, az Apostolok Cselekedeteiben. Mindez azért fontos - teszi hozzá Dr. Benyik György mert ebben a műben érthető meg, hogy Jézus halála után történt valami, ami a tanítványi kört egyházzá tette, egy belső, lelki történés, ami a külső történetek mögött zajlik, s ez felmutatja azt a pillanatot, amikor az apostolok megértik saját hitüket, és készek, hogy átadják koruknak. A konferencia első napjára Szegedre látogatott Angelo Acerbi bíboros, Magyarország pápai nunciusa is, aki délután koncelebrált misén vett részt a főiskola kápolnájában. (Vele készült interjúnkat a lap holnapi számában olvashatják.) S. P. I. Az Apostolok Cselekedetei könyvét választotta témájául a Szegedi Hittudományi Főiskola negyedik Biblikus Konferenciája - a Bibliának azt a könyvét, amelyet az útját és hitének megfogalmazását kereső egyház első hiteles történetírásaként Lukács evangélista tollából ismerünk; azt a könyvet, amely az őskereszténységtől kezdve nemcsak iránymutató az egyház számára, de önreflexiójának dokumentuma is. Isten vize ömlik ugyan, de a konferencia résztvevőit várja a hajókirándulás. (Fotó: Schmidt Andrea) Tisztelt dr. Sánta Úr! Az Önök 1993. április 27-i levele akkor érkezett, amikor a férjem nagyon beteg volt. Betegségének első jelei röviddel az 1990. évi makói látogatásunk előtt jelentkeztek, ami magyarázza, hogy miért volt oly kevés energiája és miért volt állandóan fáradt. St. Louisba való visszatérésünkkor vastagbélrákkal operálták meg, szépen rendbejött, majd kétéves chemotherápiás kezelésen esett át, s így lehetővé vált, hogy egy részben normális és boldog életet tudott élni, mivel akaratereje rendíthetetlen volt és eltökélt, hogy minden pillanatot élvezzen, ami neki adatott. A múlt év decemberének eleje óta a kezelések hatása csökkent. Én lennék a legboldogabb, ha bármit is tehetek, segíthetek Joseph Pulitzer első makói megemlékezés projektjének ügyében. Művészeti gondnoki háttérrel utánanéztem, hogy egy Pulitzert ábrázoló eredeti mű magas színvonalú reprodukciójának elkészítésére milyen lehetőség van. A Rodin által készített mellszobor reprodukciója egy bonyodalmas folyamat és tönkretenné az eredeti felületét. Azonban van egy nagyon jó portré Joseph Pulitzerről, amelyet John Singer Sargent, egy kiváló amerikai festőművész készített, aki korának számos társadalmi életében és a pénzügyi világban fontos szerepet játszó kiválóságát örökítette meg, s a kor amerikai festészetének legnagyszerűbb alakjai közé tartozik. E mű azonos méretű reprodukciójára van lehetőség, s ez aztán bekereteztethető lenne. Ha ez érdekli Önöket, örömmel megcsináltatom és elküldöm úgy, hogy ez Önöknek nem okoz költséget. Dokumentumokkal és újságokkal hozzá tudunk járulni a kiállítás megvalósításához, de egyáltalán nem tudok olyan bútorokról, amelyek hozzáférhetők lennének. Csillag Úr talán tud szolgálni ház- és hivatalbelsőről fényképekkel, s Önök válogathatnak. Ha bármilyen anyag megszerzésében a segítségükre lehetek, a legnagyobb készséggel állok a rendelkezésükre. Amint az elképzeléseik konkretizálódnak, remélem azonnal újra felveszik velem a kapcsolatot, és én férjem testvérével, Michael Pulitzerrel meg fogom beszélni, hogy milyen mértékű anyagi hozzájárulást tudunk vállalni. Az Önök irántunk tanúsított vendégszeretetére nagy melegséggel a szívemben és szeretettel gondolok vissza és mélyen őrzöm a makói látogatásunkat az emlékezetemben. Tisztelettel AMILY RAUH PULITZER • Levél St. Louisból Pulitzer-portré Makónak A tiltakozó fórum arra irányult, hogy a hitelpolitika igazodjék a mezőgazdaság rendjéhez, a rövid lejáratúak helyett közép és hosszú lejáratú hitelek szükségesek. A támogatási kérelmeket ne kelljen a megyéhez vinni, hanem helyben intézhetők legyenek. Az exporttámogatás 20 százalékát kapja meg ma a termelő. Követelik azt, hogy a termelők nagyobb hányadát, a feldolgozóipar kevesebbet kapjon. Az érdekképviseletek azt követelik, hogy a garantált termékek árát a kormány hirdesse meg. A kormány adjon garanciát arra, hogy aki elvetett, az arathassa le a termést, még akkor is, ha a föld már nem az ő tulajdonában van. A bizonytalanság szörnyű nagy veszteségeket eredményez. Az idén 650 ezer hektár nem volt bemunkálva. A kárpótlás kilencszáz helységben nincs szentesítve. Követelésük a kárpótlás felgyorsítása. Az egyik legfontosabb feladat a piacvédelem. Szükségesek a védővámok. A kormány ne engedje a magyar áruk tetejére az importot, de országunkon belül is elengedhetetlenül fontos a piac koordinálása. Nyugaton kvótarendszer van, ez azt jelenti, mindenből annyit termelnek, amennyire biztos piac van. Azonban ezt nem a termelőnek kell megszerveznie. Jójárt József elmondta, hogy a következő demonstrációt szeptember második felére tervezik, azzal a nem titkolt szándékkal, a kormányt sokkolni és tőle a szükséges intézkedéseket kikényszeríteni kívánják, hiszen a mezőgazdaság a huszonnegyedik óra második felében van. Stadler Ferenc, a megyei MOSZ képviselője azt nyilatkozta: állást kell foglalni, mi történjen. Nem tud elképzelni mást, mint földet művelni, hiszen idáig csak ezzel foglalkozott. A mezőgazdaságot az időjárás és a politika teheti tönkre. Ebből volt az idén mindkettő. A kárpótlás óriási feszültségeket eredményezett. A jövőt illetően semmi nem változott. Farmer- és szövetkezeti gazdaságot kellene építeni, egyiket sem csinálják. A jelenlegi helyzetben a mezőgazdaság képtelen jövedelmet termelni. A forrásadó eltörlése válna szükségessé, aki megveszi az üzletrész- és kárpótlási jegyet, az az adóból írhassa le. Aki eladja, annak ne kelljen jövedelemadót fizetni. Pintér János csongrádi gazda véleménye szerint nagyon kevés információt és támogatást kaptak a magyar gazdák. A farmer kifejezés a magyar ember szájízétől idegen, szerencsésebbnek tartaná a kisgazda- vagy parasztgazdaságot. Nevetségesen rövid idő volt eddig arra, hogy a gazdák bejelentsék a szövetkezetekből való kiválásukat. Véleménye szerint nem lehet másfél-két és fél hektáros területen farmergazdaságot létrehozni. Az állattenyésztés a mezőgazdaság nehézipara - mondta. - Eltűnt az állattenyésztés az utóbbi időben, anélkül azonban nincs eredményes mezőgazdaság. Havasi Józsefné szerint összeugrasztották a népet. A kormány nyugodt, azért, mert a paraszt vérében benne van, hogy nem várhat felsőbb döntésre, vetni akkor kell, ha eljött az ideje. Az elhalt szövetkezeti nyugdíjasok özvegyei a jelenlegi törvények értelmében semmire sem jogosultak. Ez a demontráció már lehet, hogy későn van. A kormány becsapott bennünket - mondta. Góg Mihály, a szőlősgazdák szövetkezetének elnöke elmondta: - Nincs pénz a mezőgazdaságra - hangoztatja a kormány, de épp a kárpótlás kapcsán megduplázódott a hivatalnokok száma. A várban rezidenciákat kell kialakítani, mert mégsem szép az, ha a kormány a Parlamentben lakik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, ha a többi európai ország védővámokkal védi termékeit, akkor mi ne ezt tegyük. Ornyik Sándor, a gazdakör ügyvezető elnöke nyilatkozta, a helyzet súlyosabb, mint a rendszerváltáskor volt. Azért kétségbeejtő, mert 1979-ben a kisárutermelés olyan szintű volt, a Nyugat is odafigyelt. A kormány mára elérte azt: sem a szövetkezeti forma, sem a kisárutermelés nem életképes. Ady versei nehezen érthetők, ezért nem szereti őket - mondta -, de a Magyar ugaron, az soha nem volt ilyen aktuális, mint most. Ebben az országban ilyen még nem volt, 650 ezer hektár műveletlen föld óriási jövedelemkiesést jelent. A magyar paraszt nem sztrájkol, élni és dolgozni akar. A történelem során a politika háromszor „fektette ki” a mezőgazdaságot. A kormánynak jól jött a kilencféle érdekképviselet, az öt-hatféle kisgazdapárt, a jó külpolitikus miniszterelnöknek rossz gazdasági tanácsadói vannak. Pintér István országgyűlési képviselő hangsúlyozta, hogy többször, hamarabb kellett volna ez a demonstráció. Talán elkerülhető lett volna a történelem során, ha 1959-ben nem az történik, ami történt. Türelmet kért a nagyon türelmetlenektől. Jójárt József zárszavában elmondta: a demonstrációban elhangzottakat nyilatkozatban összegzik, és elküldik a Magyar Köztársaság kormánya miniszterelnöki hivatalába, a Földművelésügyi Minisztériumba és a Magyar Távirati Irodának. ÁDÁM ANDREA • Csongrádon a kormányt bírálták a gazdák Elvérző mezőgazdaság 2 • A börtönpasztorációs társaság gyűlésén Roszik szelleme kísértett A társaság tegnap Szegeden tartotta idei közgyűlését. A személyi motozástól ugyan eltekintettek a rendezők, de alaposan kikérdezték az újságírókat, kinek a megbízásából tudósítanak, mit keresnek ott. A tévéseket pedig megkérték, hogy a társaság által felkért videóst, aki egyébként rendőr, véletlenül se vegyék szalagra, ne mutassák. Mint utólag kiderült, Roszik Gábor lelkész, országgyűlési képviselőt kívánták megakadályozni a bejutásban. Ez sikerült is, tudomására hozva a honatyának, hogy kizárták soraikból, semmi keresnivalója a tanácskozáson. Beférkőzött viszont a lelkész levele és úgy tűnt, mintha maga is jelen lett volna a teremben. Gyulai Endre megyés püspök köszöntötte a jelen lévőket, szólt a börtönökben történő lelkipásztori munka, a szabadulók pártfogásának jelentőségéről és méltatta a társaság érdemeit. A külföldről érkezett vendégek bemutatták saját börtönlelkészi szolgálataikat, milyen falakba ütköznek ténykedésük során. Romániában 30-40 elítért szorong egy cellában, Ausztriában sem könynyű elfogadtatni a „mécsestanyákat”. Majzik Mátyás, a Magyar Börtönpasztorációs Társaság ügyvezető elnöke beszámolója elején rávilágított arra, hogy miért zárták be Roszik úr előtt az ajtót. A képviselő tavaly lett tagja a társaságnak és több millió forintot szerzett neki. Nemrégiben azonban benyújtotta a számlát. Azt javasolta - Majzik úr állítása szerint -, hogy szakadjanak el az egyházaktól, mozgalomként lépjenek be egy nemzetközi szervezetbe. Miután az ötletet elvetették, Roszik Gábor a rágalmak özönét zúdította a társaságra a sajtóban, ezért törölték a tagok listájáról. Azóta egyébként már megalapította a Magyar Börtöntársaságot, aminek neve vészesen hasonlít az egyesületére. Az ügyvezető részletesen ismertette az elmúlt évi tevékenységüket, amelynek eredményei egyre inkább megmutatkoznak. A Mécses című újság 10000 példányban jelenik meg, egyötöde eljut a román börtönökbe is. Hamarosan kirukkolnak egy módszertani kiadvánnyal is. A lelkészeken kívül igen hasznos A Magyar Börtönpasztorációs Társaság neve a szélesebb nyilvánosság előtt néhány hónapja vált ismertté a megyében. Mórahalmi tanyát vásárolt, ahová volt elítélteket szándékozott telepíteni, lelki támaszt, otthont és munkát biztosítva nekik a társadalomba való viszszailleszkedés megkönynyítéséhez. Az elképzelés a mórahalmiak tiltakozását váltotta ki, az ügy végén még ma sincs pont, munkát végeznek a pártfogók, a családok. Ha törik, ha szabad beindítják a Mécses-tanyát, tanácsadó irodáik és átmeneti szállásaik segítik az egykori elítélteket. Csak a pénz lenne több... A beszámolóhoz egyedül Tari Fernc vezérőrnagy, az orszszágos büntetésvégrehajtás első embere szólt hozzá. Úgy vélte, Roszikot alapszabály ellenesen zártták ki és tartották távol. Erre csupán a közgyűlés adhatott volna felhatalmazást. Akkor milyen alapon történtkérdezte. Kérdése költői maradt, mert választ arra nem kapott. A beszámolót - ahogy az elnök fogalmazott - „egyhangúan” elfogadták. Az országgyűlési képviselő levelében foglaltakra a társaság titkára reagált. Azért nem Szegeden tartják az európai börtönszolgálatok kongreszszusát, mert nincs rá pénz. Azért nem léptek be az amerikai központú nemzetközi szervezetbe, mert őrültség lett volna. Azt már Majzik úr cáfolta, hogy a társaságnak elnéptelenedett falut akartak vásárolni és azt is, hogy a Mécses című újság tízezrével állna az irodájukban. Az egyesület megváltoztatta a nevét. Többek szerint azért, hogy ne hasonlítson Roszik úréra. A jövőben Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaságként szerepel. Az alapszabály módosítását egy évvel elhalasztották, így nem lehet tudni, hogy a sokat emlegetett honatya tagja-e a társaságnak, avagy nem. V. FEKETE SÁNDOR SZERDA, 1993. SZEPTEMBER 1.