Délvilág, 1995. október (52. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-24 / 249. szám
]1L • Pro Urbe -Csongrád és egyéb díjakat adtak át • „...honfitársaim bocsássanak meg egymásnak..." A nemzeti ünnep fényét növelte az, hogy Csongrádon tegnap kitüntetéseket és elismeréseket adott át a polgármester, s különböző életutak, pályák, ha úgy tetszik, példaéletek „találkoztak” - az emlékezet és az egyidejűség szellemsíkján - ebből az alkalomból. Az 1956-os forradalom 39. évfordulóján tartott ünnepi önkormányzati ülésen a néhai dr. Aranyi Sándor szülész-nőgyógyász orvosnak és néhai dr. Jánosi László ügyvédnek adományozott Pro Urbe - Csongrád kitüntetést a hozzátartozók vették át Molnár József polgármestertől. (A Batsányi János gimnázium kollektívája az évforduló alkalmából rendezett ünnepségen vette át a kitüntetést.) Dr. Aranyi Sándor neve összeforrt a csongrádi szülőotthonnal, melyet ő szervezett, miután a Sólyom László és társai ellen indított koncepciós perben reá is kiszabott halálbüntetést mégsem hajtották végre, s ötévnyi raboskodás után rehabilitálták. Önként jött Csongrádra, létrehozta a szülőotthont, ahol 1955-től 1976-ig, vagyis 68 éves korában történt nyugdíjazásáig fáradhatatlanul dolgozott. Dr. Jánosi László ügyvédet, aki Csongrádon született, s kinek apja politizáló asztalos mester volt, ugyancsak nem kényeztette el a sors. Egész életútjára rányomta bélyegét szeretett hadbíró bátyjának tragédiája. Kétszer is, 1952-ben és 1957-ben is pályaelhagyásra kényszerítették, fizikai munkásként dolgozhatott csak. Igényes és segítőkész ügyvédje volt a városnak. Élete utolsó éveiben a földrendező bizottság elnökeként - a földkárpótlással járó konfliktusokat vállalva - sokak elismerését vívta ki. Közszolgálati díjat kapott Horti Miklós, a polgármesteri hivatal köztisztviselője, aki sokáig lakásügyekkel foglalkozott. Közművelődési díjjal ismerték el Szirányi Béláné Zentai Ilona életművét, aki a zeneiskolában zongoratanárként sok tehetséges gyereket indított útjára. Pedagógiai díjat vett át Papdi Józsefné nyugdíjas tanítónő, aki nem csak tanította, hanem szerette is a gyerekeket. Közegészségügyi és környezetvédelmi díjat adományozott a képviselő-testület Deák Józsefnek, az ének-zenei általános iskola biológia-földrajz szakos tanárának kiemelkedő környezetvédelmi munkájáért. Testnevelési és sportdíjat kapott dr. Nemere Zoltán kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó. (Kitüntetését ő később veszi át.) Köszönetet mondott Aranyi Sándor festőművész és dr. Jánosi László ügyvéd édesapja posztumusz kitüntetéséért. (Utóbbi a díjjal járó pénzt gimnáziumi alapítvány javára ajánlotta fel, melyből tehetséges diákok részesülnek.) • Az 56-os forradalomra és szabadságharc 39. évfordulójának csongrádi ünnepsége azzal kezdődött, hogy a cserkészek és Nemes István meggyújtottáka gyertyákat, s egy perces néma felállással emlékeztek azon résztvevőkre, akik már nem lehetnek jelen. Ezután Pozsár Ferenc elmondotta Tollas Tibor: Óda a szabadsághoz című versét. Ünnepi beszédet Molnár József polgármester mondott. Ebben fölidézte 56 előzményeit, azt a csodálatos tizenkét napot, melyre a nemzet úgy emlékezhet, hogy akkor egységes volt. Majd a csongrádi eseményeket elevenítette fel röviden, melyek 26-án kezdődtek. Majd azt hangsúlyozta, hogy hiába akarják egyesek 56-ot kisajátítani, nem lehet, az a nemzet ünnepe. Ugyanis a régi indulatok még nem hűltek ki teljesen. Végül Varga Bélának, a 45-ös nemzetgyűlés elnökének azon szavait idézte, melyet a hosszú emigrációból 1991 tavaszán hazatérve mondott: „Amikor az új demokratikus parlamentben szólok majd, arról fogok beszélni, hogy honfitársaim bocsássanak meg egymásnak. Ha egymást tisztelik, akkor kiérdemlik a világ tiszteletét, ha gyűlölködni fogunk, akkor megvet bennünket a demokratikus népek nagy közössége.” Az ünnepség az ének-zenei általános iskola színvonalas zenei műsorával folytatódott, majd az önkormányzat, a szervezetek és a pártok képviselői megkoszorúzták a Városháza falán lévő 56-os emléktáblát. B. Gy. Gy. Október 23-a Regén nemesé Az első sorban dr. Aranyi Sándor fia és lánya, dr. Jánosi László felesége és fia. • A csongrádi ünneplő közönség. (Fotó: Enyedi Zoltán) Gyertyát gyújtottak '56 már nem élő résztvevőire emlékezve... • Elsőként Molnár József polgármester és dr. Berkes István jegyző koszorúzott. (Fotó: Enyedi Zoltán) Október 23. Ebben a napban benne van a XX. század második felének magyar történelme. Tiszta célú forradalom, vérbe fojtott szabadságvágy, majd a történelem megcsúfolása, tények ferdítése, befeketítése, emberek meghurcolása, mások piedesztára állítása, majd 33 évvel később, ‘89-ben a köztársaság kikiáltása. Csupán egyetlen naphoz mennyi év, fájdalom és öröm kapcsolódik. Szentesen tegnap délelőtt tíz órakor a városi fúvószenekar játékával kezdődött a megemlékezés. A városközpontban a Himnusz hangjaira felhúzták a nemzeti és városi zászlót, majd a Református templom árnyékában a város vezetői, a fegyveres testületek és pártok képviselői megkoszorúzták a kopjafát. Az ünnepség a polgármesteri hivatal dísztermében folytatódott, ahol ünnepi testületi ülésén emlékeztek meg a forradalomról. Szirbik Imre polgármester köszöntő szavai nyitották meg az ünnepséget, majd a Petőfi Sándor általános iskola kórusán... .Nórát hallgathatták a képviselők és vendégek. Ezután Donáth László evangélikus lelkész, az MSZP országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet. Mint Donáth László elmondta, édesapja forradalmárként és politikusként részt vett az eseményekben, ő, aki a Horthy-, Rákosimajd a Kádár rendszer üldözöttje volt. 1985-ben halálos betegen, utolsó hónapjaiban vetette papírra az ‘56-os forradalomhoz kapcsolódó gondolatait: „Felrázta Európa országait és népeit. Ujjongva, vagy szorongva tekintettek Magyarországra, mint valami elemi erejű, páratlan természeti jelenség színhelyére. Lehetséges, hogy a szovjet hadsereg jelenlétével, sőt aktív fellépése ellenére, egy kis kelet-európai nép harcba szökken? Szembefordul állig felfegyverkezett elnyomóival, és ha csak napokra is, kezébe veszi sorsának intézését?... Csak előrehaladásunkat gátolja, hogy nem tudunk nyíltan szembenézni ma sem (1985, a szerk.) azokkal a problémákkal, amelyeket pedig a magyar forradalom olyan erővel a napvilágra hozott.” H. A. • Megemlékezés Szentesen Boldog-szomorú ünnep Ünnepi ülés. (Fotó: Gyenes Kálmán) 1995. OKTÓBER 24., KEDD • A makói diákok történelmi vetélkedővel emlékeztek „A kis népek sorsa: a harc ••• A nevezetes októberi események harminckilencedik évfordulójára Makó egész napos városi ünneppel emlékezett. Nyolc órakor, jelezvén az ünnepnap kezdetét, felvonták a város zászlaját, majd tíz órától az első világháborús emlékmű előtti emlékkőnél gyülekeztek az ünneplők. Itt előbb Horváth Krisztián olvasta föl Déry Tibornak az Irodalmi Újságban 1956. november 2-án közölt cikkét, majd Jámbor Zoltán, a POFOSZ makói elnöke mondott beszédet. Az ünnepi szónoklat hangsúlyozta: a kis népek sorsa a harc, mely rossz esetben a puszta fennmaradásért folyik. Ezt a harcot a mohácsi vész óta többször is meg kellett vívnia a magyarságnak, és bár többször is idegen uralom alatt állt, nem szűnt meg létezni. A második világháború után az ország szabadságot várt, ehelyett fokozatosan intézményessé vált az állam terrorja, mely az egyes ember ellen irányult. A forradalom idején, 1956- ban a nemzet ott szerette volna folytatni, ahol a háború után abbamaradt; néhány nap alatt meghatározta önmagát. A forradalomban meghalt emberek áldozata nélkül pedig nem történhetett volna meg öt évvel ezelőtt a rendszerváltás. Jámbor Zoltán a tanulságok levonásakor feltette a kérdést: vajon tudja-e ma a nemzet, honnan jött és hová tart, megmaradt-e a nép öntudata? Az ebéd után egy hagyományteremtő történelmi vetélkedőre gyűltek össze a József Attila Művelődési Központ közösségi házába e város történelemszerető középiskolás diákjai. Mint azt Bálint Mártától, a versengés szervezőjétől megtudtuk, a résztvevő csapatoknak interjút kellett készíteniük Fazekas Jánossal, aki egykor tevékenyen részt vett a forradalomban. Ezeket az interjúkat videóra vették, és a zsűri pontozta mindegyiket. Ezenkívül a korabeli eseményekre vonatkozó kérdésekre kellett válaszolniuk a versenyzőknek; a vetélkedő elsősorban arról szólt, hogyan élte meg az egyes ember az eseményeket. A győztes csapat a József Attila Gimnázium gárdája, melyet Botár Gábor, Antal György és Németh Angéla alkotott. Felkészítő tanáruk: Peál Lászlóné. A vetélkedő után kezdődött el az a kerekasztalbeszélgetés, melynek Donáth László evangélikus lelkész, szocialista országgyűlési képviselő volt a vendége, és melyen a városi önkormányzat vezetése és az ellenzéki pártok képviselői is részt vettek. A rendszerváltás óta harmadízben megrendezett országos fotópályázat eredményhirdetése 16 órakor kezdődött. A beküldött munkákból összeállított tárlatot Marosvári Attila alpolgármester méltatta, beszélve a makói fotópályázat hagyományáról. Az idén Láng Tibor veszprémifotós nyerte el az első díjat, Péter János kaposvári, Gerébi Miklós budapesti és Gáli Szabolcs pécsi fotográfus előtt. A nap a Hagymaház nagytermében a Megszolgált örökkévalóság című irodalmi összeállítással - a Deák Ferenc Általános Iskola műsorával és a Városi Vegyeskar ünnepi koncertjével zárult. B. A.