Diárium 1940 (1-10. szám)
1940 / 10. szám - A REGÉNY - SEMETKAY JÓZSEF: A regény nagy zűrzavara
Ha mégis megtörténik, hogy valamelyik valóságos regényt akar írni, kitalált mesével és hősökkel — rögtön kitűnik az igazi művészi hivatás és tehetség hiánya vagy legalább is erős korlátozottsága. így járta meg nemrég egyik kitűnő szociográfiai írónk „igazi" regényével. Az alkotó és alakító képzelet munkája a mostani történeti és életrajzi regényekben is mind jelentéktelenebbé válik. Egyre kevesebb köztük az olyan valóságos regény, amely a történeti keretben önálló mesét ad elő. Ma a mesét, a főhőst és a legtöbb mellékalakot is készen veszik az írók a forrásművekből s önálló munkájuk legfeljebb csak az előadásban, a párbeszédek beszövésében, a környezet kiszínezésében s az események és szereplőik megítélésében, cselekedeteik indokolásában érvényesül. Olyanfajta művészi alkotó munkával, aminőt legutóbb regényében láttunk, csak elvétve találkozunk a mai történeti és életrajzi regényekben. Ellenben annál gyakoribb az olyan feldolgozás, amelynek forrása érdekesebb és élvezetesebb, mint a „hivatásos" író belőle készült műve. Gyakran felhasználják ma a történeti regényt politikai és világnézeti eszmék kifejezésére is, különösen ott, ahol a politikai viszonyok miatt a nyílt kiállás vagy egyáltalában nem lehetséges, vagy nagyobb felelősségérzést és bátorságot kívánna. Máskor pedig egészen másfajta szándékok és ösztönök lapulnak meg a „történeti" regény álarca mögött s a korhűség" és „történelmi igazság" jogcímén és ürügyén a legnyersebb és legromlottabb erotika tombolja itt ki magát. A kiadók ma mindent megtesznek, hogyha a közönség érdeklődése egy személy vagy esemény iránt felébredt, ezt a kíváncsiságot minél sokoldalúbban megvámolhassák. Ennek a kiadói technikának valósággal iskolapéldáját láthattuk legutóbb Villonnak a „felfedezésével" kapcsolatban. Először az egyik napilapban jelent meg néhány Villon-vers fordítása, azután bejutottak egy gyűjteményes kiadásba, erre megjelent egy kötetnyi „átköltés", ezt követte egy rövidebb, majd teljesebb művészi fordítás, azután egy kétnyelvű kiadás. Mikor már filmre is feldolgozták éspedig meglehetős sikerrel a hányatott életű költő történetét, biztosra vehettük, hogy hamarosan itt lesz a Villonról szóló regény is. S valóban a karácsonyi könyvpiac újdonságai közt ott találjuk egy divatos, könnyűfajsúlyú külföldi író regényes Villon-történetét. A mozi felkeltette érdeklődésnek köszönheti néhány más regény is létrejöttét vagy új kiadását. Például az angol Emily Brontë „Üvöltő szelek" című száz évvel ezelőtt írt regényének magyar fordítása sem igen jelent volna meg mostanában az „Örökké" című film nagy sikere nélkül. A regény iránti általános érdeklődés és kereslet indíthatta a kiadókat arra, hogy felelevenítsék régebbi írók műveit. Ők, úgy látszik, annyira bíznak a „regény" szó bűvös vonzóerejében, hogy pl. Justh Zsigmond „Naplóját" is mint „történeti életregényt" hirdetik és ajánlják. Bármennyire örvendetes is, hogy méltatlanul elfelejtett írók művei ismét napvilágra kerülnek, annak kevésbbé örülünk, hogy felületesebb olvasók megnyeréséért népszerű írókkal „átiratják" őket, így jelenik mostanában meg Kemény Zsigmond „Rajongók" című regénye Móricz Zsigmond „átdolgozásában". A modern regénynek általában feltűnő sajátsága a nagy terjedelem. Hiszen régen is írtak vaskos köteteket kitevő regényeket, de csak akkor, ha a tárgy valóban megkívánta és meg is érdemelte a nagy méreteket. Ma igen sok „nagy" regénynél érezzük, hogy inkább az üzleti számítás, mint a művészi érdek igényelte a hatalmas laptömeget. Ezek az óriási méretek igen gyakran nemcsak mesterségesek és így fölöslegesek is, hanem erősen befolyásolják, csökkentik a művek esztétikai értékét is. Nem végezhet az író komoly, elmélyedő, művészileg kiforrott és kicsiszolt munkát, ha évről évre három-négykötetes regényszörnyetegeket erőltet ki meggyötrött agyából. De van valami furcsa ellentét is a mai élet rohanó ritmusa s az ilyen mesterségesen megduzzasztott könyvek között.