Diósgyőri Munkás, 1965. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-05 / 1. szám

2 DIOSGYORI MUNKÁS Az LKM­ nagyüzemi KISZ-bizottságának kultúrmunkájáról Gazdag programot valósított meg az elmúlt évben a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi KISZ-bizottságának kultúrosz­­tálya. Kétségkívül a legfon­tosabb tennivaló a nevelés és oktatás kérdése volt, de emel­lett számos egyéb kulturális megmozdulás és tevékenység jelzi, hogy milyen fontos sze­repet töltött be a gyár fiatal­jainak nevelésében a kulturá­lis élet. Nem vitás, hogy a KISZ-bizottságnak a kultúr­­program megvalósításához leg­több segítséget a művelődési ház vezetősége adta, akikkel karöltve számos, a fiatalokat érdeklő kulturális rendez­vényt valósítottak meg. Jó­nak mondható a kapcsolat a KISZ-bizottság és a szakszer­vezet kultúrnevelési osztálya, valamint a gépgyári KISZ- bizottság és az LKM KISZ- bizottság kultúrosztályai kö­zött is. Az együttműködés hoz­zájárult, hogy a nagyüzemi KISZ-bizottság kultúrmunkája az elmúlt évben pozitív volt. Száznál több analfabéta Az elért eredmények mel­lett azonban számos adóssá­got is törleszteniök kell a nagyüzemi KISZ-bizottság kul­­túrásainak. Ezek között első helyen kell beszélnünk az is­koláztatásokról. Több olyan KISZ-fiatal található még most is a gyárban, akik nem végezték el a nyolc általánost, sőt analfabéta is akad bőven. Különösen ez utóbbiakkal való foglalkozás döntő fontosságú, hiszen olyan emberekről van szó, akik még egyáltalán nem tudnak írni vagy olvasni. A felmérések szerint több mint száz ilyen dolgozó található még a gyár különböző üzemei­nél, s bár a velük való törődés már az elmúlt évben is tapasz­talható volt, ebben az évben még nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség. Ezen a területen már komoly egyéni kezdemé­nyezések is tapasztalhatók (Kövér László, a nagyolvasztó KISZ-titkára 8 analfabéta ta­nítását vállalta), amelyek fel­tétlenül követendő példa­ként állíthatók az egész KISZ- tagság elé. Megemlítendő, hogy az analfabéták nagy ré­sze a cigány fiatalok és az idő­sebb korosztály tagjai közül kerülnek ki, ami még jobban megnehezíti a velük való tö­rődést. Népszerű az országjárás Nagy jelentősége volt az el­múlt évben a KISZ-bizottság „Ismerd meg hazádat!’’ moz­galmának. Pontos adataink nincsenek arról, hány fiatal vett részt a mozgalomban, de tudott dolog, hogy ez az a mozgalom, amelyben minden­ki szívesen vesz részt. Hálás missziót teljesített a KISZ- bizottság azzal, hogy a moz­galom minél nagyobb sikere érdekében a fiatalok rendel­kezésére bocsátotta a KISZ- bizottság autóbuszát. A busz bejárta a fiatalokkal szinte az egész országot, sőt 11 alkalom­mal a testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaságba is vitt fiatalokat. Számos társas rendezvény színesítette a KISZ-bizottság kulturális programját. Ezek között a legjelentősebb helyet kétségkívül a közkedvelt fej­törők foglalták el. Különösen a legutolsónak volt nagy sike­re a fiatalok között, amelyet a KISZ VI. kongresszusa tisz­teletére rendezett a KISZ- bizottság. Jelenleg is folya­matban van a „Ki mit tud?’’ vetélkedő szervezése, amely­nek legjobbjai a tv nyilvános vetélkedőjén vesznek majd részt. Új tervek Az új év kulturális prog­ramjának megvalósításáról még korai lenne beszélni, hi­szen a program megvitatása még csak most van folyamat­ban. De a sok szép terv kö­zül máris megemlíthetünk néhányat. Új formájú fejtö­rők, újabb szakmai vetélke­dők, kirándulások, üzemlá­togatások, az Ifjúság Házának megfelelő kihasználása, a művelődési ház fiatalok által való látogatottságának növe­lése, a beiskoláztatás és okta­tás színvonalának és tömege­sítésének növelése, és még számos érdekes, értékes pont szerepel az új programterve­zetben. A cél az, hogy az előző évi­től még jobb, színvonalasabb és tartalmasabb kulturális életet biztosítson a KISZ a vállalat fiataljai részére. Ezt elsősorban az elért szép ered­ményekre támaszkodva, és a kiütköző hibák megszünteté­sével akarják a KISZ-bizott­­ság kultúrásai elérni. Hogy sikerül-e ez, az majd az év befejeztével dől el. Ny. I. ÉBRESZTŐ A határozat egy pontja­ i bemutatkozásnál nem értettük egymás nevét, így aztán, amikor So­modi Péter, az üzem csúcs­­párttitkára elbúcsúzott tőlünk, ismeretlenül haladtunk to­vább egymás mellett. Már a harmadik emeleten jártunk, útban a párthelyiség felé, ami­kor megkérdezte: — Az elvtárs honnan jött? Vártam már ezt a kérdést. Elvégre, mégsem lehet, hogy csak menjünk egymás mel­lett ismeretlenül. Mikor meg­mondtam, egyetlen mozdulat­tal elhesegette magától a saj­nálkozást, amiért abba kellett hagynia a munkát. — Akkor megéri ez a kis idő — mondta —, különben is, ketten most éppen elegen vannak a munkahelyen. A párthelyiségben vastag dossziét tett elém. — Tessék, válasszon! Találomra kivettem az egyik határozati jegyzőköny­vet. Az első pontját lejegyez­tem: „A martin V-ös alap­szerv vezetősége megvizsgál­ta az alapszervezetnél m­ánt e­gy percig elgondolko­zott, s míg vártam a választ, arra gondol­tam, hogy ilyen mindig és mindenütt van, s nem is ez a lényeg, hanem ami utána kö­vetkezik. — Volt— mondta, — egy­szer összejövetelt tartottunk, sajnos egyidőben a másik alap­­szervvel. El kellett halaszta­ni — helyiséghiány miatt. De megtartottuk máskor. Ez a lé­nyeg! Ha nem tartottuk vol­na meg, máskor nem jöttek volna el. Amit az ember egy­szer megmond, azt tartani kell! Aztán arról beszélt, hogy ez a leglényegesebb kérdés, a pártcsoporto­k összefogása és tájékoztatása. Ha ez elma­rad, ha ezt elhanyagolják, akkor nem megy semmi. Ak­kor csak „lakkozásról” lehet szó. — Ne higgye, hogy csak beszélek. Nyilvántartásunk is van. Kékfedelű füzetet vesz elő. A füzetben rendszeresen ve­zetik a pártcsoportvezetők számára tartott eligazításokat. Dátummal és aláírásokkal. E­gy epizódot mesél, ami vele történt meg: egyszer ellenőrzésen volt, a csúcsvezetőség megbí­zásából. Megkérdezte, mikor hívják össze a csoportvezető­ket. Azt válaszolták neki: menetközben. Persze, nem történt semmi, se menetköz­ben, se máskor. Hát ilyen is van ... Még egyszer, megnézem a taggyűlés határozati jegyző­könyvét. Az aláírás: Menkő László alapszervi titkár. Most jutott csak eszembe, hogy ed­dig még nem tudtam a nevét. — ny — s — E POÜ! 1965. január 5. Jró és Kos­­szigin szó példányszám, napvilágot. A négy új év kezdetén a világ vezető­k nagyjai nyilatkozatokat adnak vezetők részéről Brezsnyev, Mikojan nyilatkoztak. Különösen érdekes ko­relnök interjúja, amely a legnagyobb „Aszahiban” című napilapban látott ,set kormányfő nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy hazája a jövőben is a békés együttélés politiká­ját folytatja, aktívan munkálkodik a béke biztosításán és a nemzetközi feszültség enyhítésén. Koszigin javasolta, hogy a Szovjetunió, Japán és a többi érdekelt ország együttesen szálljon síkra az általános és teljes leszerelésért, az atom­fegyverek eltiltásáért, az államok belügyeibe való külső be­avatkozás ellen. Ez jelentősen előmozdítaná a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételét és elgondolkoztatná azokat, akiknek más a politikájuk. A szovjet­ miniszterelnök végül hangsúlyozta, a szovjet emberek a jól végzett munka és a jogos büszkeség érzésével búcsúztak az ó-esztendőtől. Hasonló gondolatokat tartalmaz Brezsnyev, Mikojan és Koszigin elvtársak azon táviratai, amit a testvérpártok a szocialista országok vezetőihez küldtek. A szovjet vezetők táviratára a testvérpártok képviselői, köztük Dobi és Kádár elvtársak is válaszoltak. A válaszokból szintén az csendül ki, hogy békében, békességben kívánunk élni. De nem csak a Szovjetunió és a szocialista országok kép­viselői nyilatkoztak az új év alkalmából. Nyugati hírügynök­ségek szerint Johnson amerikai elnök újévi üzenetet­ továb­bított a szovjet vezetőkhöz. Újévi üzenetében jókívánságait küldte a szovjet népnek és kifejezte reményét, hogy az új esztendőben tovább javul a nemzetközi légkör és sikerek születnek fontos, nemzetközi problémák megoldásában. Az elnök üzenetében hangoztatta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának magasztos feladata a világbéke alapjainak megszilárdítása. Johnson célul jelölte meg a nuk­leáris fegyverek elterjedésének korlátozását. A nyugati államférfiak újévi megnyilatkozásai közül a legnagyobb feltűnést De Gaulle francia köztársasági elnök rádió és televízió beszéde keltette. Az elnök beszélt arról, hogy Franciaország baráti együttműködést szeretne vala­mennyi szövetségesével, de ugyanakkor arra is utal, hogy elutasítja az Egyesült Államok hegemón törekvéseit. Szen­zációs hírként hatott az a mondata is: „Véleményem szerint az Atlanti Szövetség szervezete jelenlegi formájában nem létezhet sokáig... Az Egyesült Államok és Franciaország volt a NATO megalakulása előtt is, és nem is állt olyan rosszul a szénánk, mint most”. A világ vezető politikusainak újévi nyilatkozatai tehát eléggé biztatóak. Kérdés most már az, e kijelentésekből a nyugati politikusok mennyit valósítanak meg az 1965-ös éve­k­ben, hogyan képviselik majd a béke­ügyet? ^illillllllllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIHIUIlllU Dicséretes eredmények születtek Jól dolgoznak a gépgyári fiatalok • A KISZ VI. kongresszusára való felkészülés ugyan már vé­get ért, a­ Gépgyár nagyüzemi KISZ-bizottságán azonban most is serény munka folyik, a kongresszusi munka során tapasztalt lendület most sem vesztett az erejéből. Ezekben a napokban összegezik a ver­seny eredményeit. — Az már az előzetes jelen­tésekből is kitűnik, hogy a kongresszus tiszteletére indí­tott munkaversenyben dicsére­tes eredmények születtek — mondja Gáspár József, a nagy­üzemi KISZ végrehajtó bizott­ság termelési bizottságának vezetője. A szeptemberben megtartott nagyaktíva értekezleten a gép­gyári ifjúsági vezetők azt java­­solták az alapszerveze­teknek, hogy versen­yfelajánlásaik so­rán, különös tekintettel lepné­nek az 1964-es terv­feladatok­ra, az exportterv és a kiemelt­gyártmányok határidőre törté­nő teljesítésére. Az alapszer­vek az útmutatásnak megfele­lően kidolgozták az adottsága­iknak megfelelő sajátos ver­senyprogramot. A nagyüzemi KISZ-bi­ottsá­­gokhoz érkező jelentése­k már a végzett munkáról adnak számot. Lapozzuk fel őket. A C-egység fiataljai az exportra készülő vasúti kerékpárok gyártása felett vállaltak véd­nökséget. Munkájuk eredmé­nyességét bizonyítja, hogy az egység túlteljesítette export­tervét. Az E-egység fiataljai a Lenin Kohászati Művek szá­mára készülő rekonstrukciós berendezések gyártásában se­gédkeztek és a betonaljgyári berendezések gyártását ké­szítették elő. A gyáron belül készülő berendezéseket már legyártották, néhány kooperá­ciós tétel azonban szü­kséges ahhoz, hogy a vállalt felada­toknak maradéktalanul eleget tudjanak tenni. A kovácsoló gyáregység fiataljai arra vál­lalkoztak, hogy a belső koope­rációs tételeket határidő előtt elkészítik. A selejt csökkenté­sét és a csökarimagyártásban mutatkozó lemaradást is <•­m túl tűzték ki. Az egység 1964 . tervét december else h tér­­befejezte. A csökarimagyár­­os­­ban pedig több mint tí­­zer forint értékű túlteljesítő­­t ér­­­tek el. AZ N-EGYSÉG fiataljaira hét darab csővonópad gyártá­sa és a rekonstrukciós beren­dezések készítése várt. Ők sem maradtak adósai vállalásaik­nak, december utolsó heti je­lentésük arról tanúskodik, hogy derekasan helytálltak a munkában. Az M-egység fia­taljait is a legjobbak között kell említeni, akik ugyanúgy kivették részüket a két motor­­házmegmunkáló célgép szere­­­­léséből, mint a szivattyú és a csőkarimagyártáshoz készülő­­ agregát egységek szereléséből.

Next