Diósgyőri Munkás, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1970-08-04 / 31. szám
o Megismerkedtünk a gyárral Kissé megszeppenve léptem át a gyár kapuját. Csodálkozó tekintettel nézegettem az érdekes gépeket. Míg azt találgattam, vajon milyen munkát végeznek vele — célomhoz értem. Megtaláltam a gyárban dolgozó diákokat. Bujnóczki Éva és Nagy Éva anyagkiadók egy raktárhelyiségben. Munkájuk már némi szakértelemről tanúskodik. — Igazán örülök, hogy ide kerültem — szól Burnóczk; Éva, miközben visszahelyezi a megmaradt anyagot a helyére. — Nem is gondoltam, hogy itt ilyen sokrétű ismereteket szerzek — Kedveli ezt a munkahelyet _1. nevet Mudri Miklósné, aki Krelypos Józsefnéval együtt sokat foglalkozik a lányokkal. — Éva azt mondta, hogy szeretne itt maradni augusztusban is. Reméljük, megkapja az engedélyt. — Én is szívesen maradnék — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Éva —, de „sajnos” üdülőjegyem van, pedig nagyon szívemhez nőtt a gyár. Nem csoda, hiszen szülei is itt dolgoznak, és az ő elbeszélésükből ismert óriási gyárnak már rég barátja lett. E barátságot segített elmélyíteni Zámbor János, a raktár vezetője, a gyári életet bemutató elbeszéléseivel. Beszélgetésünk közben új fiatal ismerős érkezik. Nagy Barna.' — Most még gyerekjáték amit csinálok, kézbesítek fejlapokat írok. A jövő héten azonban régi vágyam teljesül; a lakatosműhelybe kerülök. Elmondta még, hogy a szakma szó szejt, rejtélyeit édesapja és munima'”‘sg:: László és Kunsi István ismertett ék meg vele. A szakközépiskolába jelentkezett, így ez a szünidei gyakorlat nagy előnyt jelent. Ahogy haladtam a gyárkapu felé, arra gondoltam, milyen megilletődve, szorongva álltunk a felvételi iroda előtt. Felesleges volt az izgalom, hiszen a gyár területén mindenhol befogadták a diákokat, segítenek munkáinkban. Tanítínv őke* S az itt töltött hónán meredendő nyomokat hagy a diákok lelkiben, az itt szerzett benyomások, tapasztalatok kamatozni fognak majd, bárhová is kerüljenek. Pásztor Zsuzsa gimnáziumi tanuló i DIÓSGYŐRI MUNKÁS Zsók Mihály és brigádja az IKM közlekedési gyáregység futőházában dolgozik. Nagy szakmai tudásukra jellemző, hogy a 975-ös mozdony légszivattyú cseréjét négy óra alatt végzik el. Egyre több a motorkerékpár, az LKM jármű-megőrzőjében. A gépeket gondosan vigyázzák, dehát ennek így is kell lennie. (Fotó: Szigetvári) A korhatár küszöbén Döntés előtt a KISZ-esek Nyáron a KISZ-bizottságokon, a KISZ-alapszervezetekben is megcsendesedik az élet. Kevesebb a nagy, látványos produktum. Az iskolákban a nyári szünethez szokott fiatalokat nehezebb összefogni, s elcsábítja őket a bőrüket barnára festő nap, a nagy hőségben enyhülést hozó víz. A KISZ- élet azonban nem áll meg, sőt bizonyos szempontból ez a legtermékenyebb időszak, mert kevesebb a társadalmi munka, szünetelnek a különböző oktatási formák, több idő jut az ellmélyedésre a kritikus kérdésekben, és a barátságok még szorosabb fűzésére, a közös kirándulásokon. Elmélyedést kíván annak a kérdésnek a vizsgálata is, hogy milyen a KISZ- és a pártalapszervezetek kapcsolata? Jó-e az együttműködés? A KISZ-tagok betöltve kritikus, 26 életévüket, igénylik-e továbbra is az ilyen szoros közösséget, de ezúttal már a pártszervezetben? A KISZ jó párttagokat nevel-e ki? E kérdésekre kértünk választ a gépgyár F-egységében Csinos József csúcstitkártól. • Több, mint 100 KISZ- tagunk van. Többségük fizikai munkás, szakmunkás. Jó a kapcsolatunk a pártalapszervezettel. Folyamatos, rendszeres előkészítő munkát végzünk; olyan KISZ- tagokat igyekszünk nevelni, akik az összejöveteleiken folytatott vitákon, a politikai oktatáson, elméletben, és gyáregységünk párttagjainak életén, munkáján keresztül, a gyakorlatban értik meg és tapasztalják, mi a pártmunka, mit jelent párttagnak lenni.És ennek az előkészítő munkának az eredményeként, a mi gyáregységünkben is nagyon jó arány alakult ki: minden negyedik KISZ-tag kérte párttagsági felvételét. S akit a mi szervezetünk javasolt, azt minden esetben fel is vették. Ez is azt mutatja, hogy jól dolgozunk. Bizony igen nehéz KISZ- vagy pártmegbízatásokat kell felvételük előtt teljesíteniük. Ezenkívül megvizsgáljuk a kérelmezők magánéletét is. Mindent egybevetve, az emberről adunk véleményezést. Évente 2—3 tagunk lép előre, a pártba. — Legnagyobb munkánk most a pártvezetőségi választásokra készített beszámolónk volt. Nekünk is fel kellett mérni az elmúlt két évet. Nyitrai Előd technikus alapszervezete a „rázósak” közé tartozik e kérdések vonatkozásában. — A főkonstruktőr I. gyártmánytervezési alapszervben valóban nem a legjobbak az arányok. Sok az olyan 26 éven felüli, aki még nem tudta eldönteni, a pártszervezetben van-e a helye, vagy sem. S e bizonytalanság annál is inkább furcsa, mivel tagságuk nagy része mérnök, technikus, és műszaki rajzoló. Egyébként a KISZ- munkában aktívan részt vesznek, bár KISZ-tagsági felvételüket nem nálunk kérték, hozzánk átigazolással kerültek. A nők közül is azokat tudnám párttagsági felvételre javasolni, akik már asszonyok, anyák, de azok azt mondják, nem merik vállalni, mert úgy érzik, nem tudnának eleget tenni a követelményeknek, a családtól már nem jutna rá idő. A mi alapszervezetünkben sok a nehéz ember, túlságosan gazdasági, műszaki beállítottságúak. Munkájukat a lehető legprecízebben, a legjobban végzik el, s úgy gondolják ez a maximum, amit megtehetnek. A 26 éven felüli KISZ-tagjainknak csupán a fele párttag, de ha a teljes létszámhoz viszonyítjuk a párttagok számát, az arány még rosszabb: 52-ből 6-an. Reméljük, hogy a köeljövőben e téren is változás történik, s ehhez ezúton is kérjük pártalapszervezetünk nagyobb segítségét. Olvasóink kérdeznek — illetékesek válaszolnak Kohászati dolgozók írták, hogy az új mechanizmusban néha hátrányos az, ha valaki párttag, ha társadalmi munkát végez. Írják, hogy akad olyan gazdasági vezető, aki azon a véleményen van, hogy azok a dolgozók, akik társadalmi munkát végeznek, ingyen dolgoznak, elmaradott emberek, nem értik az új mechanizmus szellemét. Írásukra Kovács Ferenc, a nagyüzemi pártbizottság gazdasági vezetője válaszol: — Vannak olyan tevékenységek, amelyek pénzben nem fizethetők meg. A társadalmi munka, ha forintra gondolunk — ingyenmunka. De végső soron nem az, hiszen az ilyen tevékenységet folytatók az olyan gondjaikban, melyeknek megoldása nem pénzkérdés, mindenkor számíthatnak a párt és a szakszervezet támogatására. S akiket csak a pénzben kifejezett tények győznek meg, azoknak a következőket tudom mondani. Felmérést készítettünk négyhónapi béralakulásról, melyben összehasonlítottuk a pártonkívüliek és a párttagok jövedelmét, s az az utóbbiak javára mutatott ki 100—150 forintnyi többletet. 1970. augusztus 4L .A közsét az közelmúltban érkezett a Szovjetunióból Koiis Flórián, aki a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei MSZBT és a Hazaias Népfront aktivistáit szállító barátságvonat egyik utasa volt. Az idős veterán különben az Oprendek Sándor pártszervezet vezetőségi, az MSZBT-nek pedig elnökségi tagja, s a miskolci veteránok képviselőjeként vett részt az utazáson Június 24-én gördült ki a Tiszai pályaudvarról a 360 aktivistával a barátságvonat, s ahogy Koiis Flórián mondja: „Nagy várakozással tekintettünk az út elé, amelyben nem is csalódtunk. Olyan baráti szeretettel fogadtak a Szovjetunióban, ami örökké emlékezetes lesz számunkra." Ezekről a szép, felejthetetlen napokról számol be olvasóinknak Koris Flórián . Leningrádi tartózkodásunk egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a legendás hírű Auróra cirkálóra léptünk. Itt adtam át a cirkáló helyettes parancsnokának, egy alezredes elvtársnak azokat az ajándékokat, amelyeket az LKM és a DIGÉP pártbizottsága bízott rám. A 25 éves felszabadulási emlékérem plakettjét a kohászati, a szocialista brigádzászlót pedig a gépgyári dolgozók nevében adtam át. Ugyanakkor tolmácsoltam a diósgyőri munkások forró, baráti, elvtársi üdvözletét, amit az alezredes elvtárs hosszú kézszorítások kíséretében viszonzott, s azt mondta: az emlékplakett és brigádzászló az Aurora múzeumában kap helyet. Meghitt, baráti és nagyon emlékezetes volt a moszkvai fogadtatásunk is, valamint a még aznap esti találkozásunk a moszkvai dolgozókkal. A nagy találkozás, a szakszervezetek házában zajlott le, ahol a diósgyőri és miskolci munkások, s a 19-es magyar tanácsköztársaságbeli veteránok üdvözletét tolmácsoltam a moszkvaiaknak. A moszkvaiak nevében Nyikoláj Georgijevics Komarov, a moszkvai Dzserzsinszkij kerületi Tanács elnöke köszöntötte küldöttségünket, s barátielvtársi üdvözletét küldte általunk Borsod megye, a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár dolgozóinak. Ismételten: felejthetetlen napokat töltöttünk a Szovjetunióban, én pedig őszinte örömmel tolmácsolom a két gyár kollektívájának Leningrád és Moszkva baráti jókívánságait... — h — Pártszervezeteink, vezetőségi tagjaink hétköznapjaiból A jövőben már önállóbbak Vitányi Imre, a szivattyúgyáregység III. pártalapszervezetének titkára. A pártvezetőségi választásra készített beszámolójukról, az elmúlt két évről a következőket mondotta: “ A vezetőséget két évvel ezelőtt teljes egészében kicserélték, ez a beszámoló tehát a „bemutatkozásunk” értékelése. Ez az értékelés egészében véve jó, bár munkánkra rányomta bélyegét a rendelkezésekhez, a központi előírásokhoz való ragaszkodás. Már van gyakorlatunk, a jövőben önállóbbak tudnánk lenni. Kérdés, hogy a tagság hogyan értékeli eddigi tevékenységünket. Ha visszatekintek az elmúlt időszakra, úgy érzem, alapszervezetünk tagságának bizalmát megnyertük. Ezt mutatják a taggyűléseken feltett nagyon is nyílt kérdések, s az, hogy ezekre a kérdésekre, problémákra, úgy érezték, tőlünk megnyugtató választ és intézkedést várhatnak. Hogy mik voltak ezek a kérdések? Kifogásolták például, hogy a brigádverseny-értékelés nem igazságosan történik, néhány embernek órabérjavítást kértek. A jutalmazások után is bírálatot kaptunk, néhány nevet soroltak fel, akik ugyanúgy megérdemelték volna a jutalmat, mint a többiek. Nos, ezeknek és az ehhez hasonló kérdéseknek alapján vizsgálatot tartottunk, s miután kritikájuk igaznak, javaslatuk helyesnek bizonyult, kérésüknek eleget tettünk. — A beszámoló készítésekor egyik igen fontos szempont volt annak vizsgálata, hogy az új mechanizmus hozott-e változást a pártmunkában, mennyiben különül el, és mennyiben kapcsolódik az elméleti és gyakorlati gazdasági munka. Azt hiszem, sikerült betartanunk a helyes arányokat, a főbb elméleti irányvonal tisztázását. Megértetését sohasem vulgarizálta a sok apró, hétköznapi probléma, azokat sikerült különválasztanunk. Bár vezetőségünk nem áll a kül- és belpolitikai tájékozottság, az elméleti tudás legmagasabb fokán, de a párttagságunk felvetett kérdéseire mindig bizalomkeltően feleltünk és problémáik megoldására törekedtünk, ha nem is tudtunk teljesen kimerítő választ adni. Ha segíteni mi nem tudtunk, nyugodtan fordulhattunk gazdaságvezetőinkhez, vagy a legfelsőbb pártszervekhez, akikkel jó a kapcsolatunk. • Egyik legnagyobb gondunk, hogy a mi egységünkben legrosszabb az arány a KISZ-fiataloknak a pártszervezet felé haladásában. Kevesen kérik felvételüket. Ez talán azért is van így, mert tavaly tértünk át a hagyományos szivattyúk mellett a mezőgazdasági szivattyúk gyártására, s ez feszített tempót igényelt a régi dolgozóktól és az újonnan jött KISZ- fiataloktól is. Azonkívül a gazdasági vezetőknél is személyi cserék voltak. Talán nem volt elég példamutató KISZ-eseink előtt vezetési módszerünk, mint mondottam: önállóbbnak kellett volna lennünk, hiszen az új mechanizmusnak is ez az egyik legfontosabb vonása. Mindenesetre úgy érezzük, eléggé érvényesült a kollektív vezetés. Beszámolónkban értékeljük kitűzött feladataink teljesítését, úgy a gazdaságiakat, mint a politikaiakat. Én személy szerint szívesen vállalnám, ha újra megválasztanának, s azt hiszem, a többiek is. Szakmai tudással, gazdasági ismeretekkel mindnyájan kellőképpen rendelkezünk; én gépipari technikumot, marxista középiskolát végeztem, a többiek is rendszeresen látogatják a politikai oktatást, s hogy megfeleljünk megbízatásunknak, gyakran kérjük a felsőbb párt- és gazdasági vezetés segítségét, különböző kérdésekben. Tőlük a tájékoztatást minden esetben meg is kapjuk. — Összegezve tehát, úgy érzem — s beszámolónk is ezt rögzíti —, mi mindent megtettünk az elmúlt két évben, hogy a ránk bízott nehéz feladatoknak eleget tegyünk, s ha volt is hiányosság, úgy gondolom, főleg azért volt, mert bár pártmunkát mindnyájan régen végzünk, a vezetésben mégis gyakorlatlanok voltunk. Reméljük, hogy párttagságunk is így ítéli meg eddigi tevékenységünket.