Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-06-30 / 36. szám
A CSIKÓS ÉS A PUSZTAI CSÁRDA. Minden művelt magyar örülni fog annak, ha hallja, hogy nemzete nevének, sajátságainak és szép hazájának híre túl hatott az ország határain. Csakhogy aziránt sem lehet közönyös: váljon e hír helyes és alapos-e? vagyis az, amit nemzete s hazája tulajdonairól, sajátságairól túl a határokon írnak, a valóval egyez-e, vagy inkább — hogy rosz akaratról, kajánságról ne szóljak — nem bal fölfogásból, előítéletes elfogultságból, a körülmények nem ismeréséből, vagy félreértéséből eredő ferde vázlat-e, mely aztán szükségkép nem érdemlett szeplőt vet nemzetünk egyik vagy másik jellemvonására ? Mondom, ilyek iránt nem lehet a magyar ember közönyös. S ne is adja Isten, hogy valaha az legyen! mert akkor kiveszendett belőle ősi jellemvonásainak egyike: a nemes büszkeség, melynek józan birtokában valamint elődei sok nagyot és szépet míveljenek, úgy a jelen és jövő kor nemzedékei is fognak mívelni kétségtelenül. Mert nemzeteknél szinte, mint egyeseknél, a nemes önérzet valamint leghatalmasb, úgy egyetlen rugója a polgári és emberi legszebb erények és cselekedeteknek. E szempontból tekintve tehát, nem mindegy, bármikép írjanak rólunk túl a határokon. DIVATCSARNOK, 36» — Német körutazó rajza szerint. — PEST, 1855. JUNIUS 30.