Dolgozó Nő, 1958 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1958-11-01 / 11. szám

Ha befejeződik a kukoricatörés, répa-, bur­gonyaszedés, nincs már tavaszig dolguk az asszonyoknak a mezőn. Otthon vannak az édes­anyák, s pár hónapra bezárulnak az időközi napközi otthonok kapui. Nem árt ilyenkor visz­­szatekinteni az elmúlt nyárra, számba venni az eredményeket, hibákat — útmutatásul a követ­kező évre. Ezzel a szándékkal kerestük fel a Pécska rajoni nőbizottságot. KÖVETENDŐ PÉLDA Első utunk a magyarpécskai Petőfi Sándor kollektív gazdaság időközi napközi otthonába vezetett A tágas udvaron szokatlan csend foga­dott. Ahogy beljebb kerültünk a konyhába, megkaptuk a magyarázatot is Hegyes­ Erzsé­bettől­, az otthon szakácsnőjétől: — A gyerekek mind oda vannak iskolába, óvodába, csak ebédidőkor népesedik be a ház. Addig legalább nyugodtan megnézhetünk mindent pincétől-padlásig, azaz a kamráktól a hálókig. Már az éléskamrán meglátszik, hogy gondos­kodtak a napközi jövő évi zavartalan működé­séről. Paradicsom, uborka, paprika, szilva és meggybefőtt sorakozik ragyogó üvegekben a pol­cokon. S e mellé még mi minden kerül osztás­kor ! A négy százalékos alapból a napközi is megkapja a neki járó zöldséget, burgonyát, saj­tot, mézet, lisztet, a kövér disznót, egyszóval mindent, ami a gyerekek ellátásához szük­séges. Az idén értékes ajándékot kaptak a helybeli fogyasztási szövetkezettől. Mivel a községnek nincs napközi otthona, a szociális alapból a kollektív gazdaság otthonának vásároltak 1800 lej értékben takarókat, játékokat, párnahuzatnak való vásznat, szép pepita anyagot, amit az édes­anyák és a kollektív gazdaság lányai varázsol­tak csinos egyenkötényekké. Barátságos játékszoba, két tágas háló (az ágyakon monogrammos fehérhuzatú párnák, me­leg takarók) ebédlő-tanuló szobának berende­zett üveges veranda — ezek a napközi otthon helyiségei. Miközben mindezt megnéztük, felébredt a két legkisebb, akik még óvodába sem járhatnak: Bartók Tomi és Cilp Mircea. Beszélgetni nem hajlandók, minden figyelmüket leköti a játék, csak a kapu fele tekingetnek egyre sűrűbben. Nemsokára itt vannak a „nagyok“ , s velük jön Mircea óvodás bátyja, Ghita és Tomi har­madik osztályos Pista testvére. Akkor lehet csak igazán játszani! Hegyesi Erzsébet­ mellett még két ügyes fia­talasszony dolgozik, Solymosi Ilona a kony­­hán segít, Hanyec Erzsébet az óvónéni szere­­ét tölti be. Egyiküknek sincs kisgyereke. K­özgyűlés határozta el, hogy csak gyermektele­nek dolgozzanak itt, így elejét veszik a sértő­déseknek, kivételezéseknek. Közgyűlésen hatá­rozták meg azt is, kinek a gyereke járhat a napközibe; minden kollektivista édesanyáé, ha aznap dolgozni ment, de ha egy héten négy nap dolgozott, akkor mind a hat nap jogában van otthonba küldeni a gyerekét. Mire elkészül az ízletes bableves és túrós­­laska, megérkeznek a gyerekek is. A kézmosás bonyolult művelete után kettes sorban mennek az ebédlőbe, s mindegyikük farkasétvággyal eszik. Látszik rajtuk, hogy nem a látogatók tiszteletére teszik. Ebéd után leckét tanulnak, pihennek, játszanak. Hat órakor vacsoráz­ak, s mire a szülök megérkeznek a mezőről, otthon vannak a gyerekek is. Nyugodtan dolgozhatnak a magyarpécskai édesanyák, jó dolguk van a gyerekeknek a napközi otthonban. De mi a helyzet a rajon többi községében ? Kérdésünkre Kapcsos Erzsébet, a rajoni nő­bizottság felelőse adott választ: — Tizenhét kollektív gazdaságunk közül hét nem szervezett időközi napközi otthont. Ezeken a helyeken kevés a gyerek, közel vannak a föl­dek és könnyen megoldották napközi nélkül is a gyerekek gondozását. A többi tíz kollektív gazdaságban megszervezték a napközi otthono­kat. Legtöbb helyen jól működött. Szemlakon, Tornyán bölcsődét is alakítottak, a nagylaki otthonnál nincs is szebb a rajonban, így sorol­hatnám a többit is. Egyedül az ópécskai napkö­zit zárták be még a nyár derekán. Hogy miért ? Arra talán a gazdaságban tudnak a legjobban felelni. AMIÉRT NEM JÁR DICSÉRET Cséplés idején, a legnagyobb dologidőben hagyták az ópécskai kollektivisták gyerekeit napközi nélkül. — Nem tehettünk másképp —­­magyarázkodott Tóth bácsi, a kollektív gazdaság raktárosa, ami­kor a napközi felől érdeklődtünk. — Tudom én, hogy szükség van ilyesmire, de hely kellett a harminckét vagon gabonának is. A napközibe hat vagon árpa és nyolc vagon búza fért be. Jövő aratásra már meg lesz az új raktárépület. Akkor nem zavarjuk meg a gyerekeket. — Mit szóltak az asszonyok a vezetőség ha­tározatához ? — Haragudtak. Még rám is neheztelnek, pe­dig most én nevelem azt a két malacot, amit a közgyűlés a napközinek adott — mondja Tóth bácsi, s hozzáteszi: — Ami igaz, igaz, hibásak voltak az asszonyok is. Nem nagyon jöttek dolgozni. Olyan is van, akinek három gyermeke járt a napközibe, ő pedig csak har­minc munkanapot szerzett Nem nézte ezt jó szemmel a tagság. Hiányzott a raktárépület, az asszonyok közül jónéhányan keveset dolgoztak — ezért zárták be a kelleténél sokkal hamarabb Opécskán a napközi otthont. Nagy hiba volt, ezt tudják ők is. Nem akarják a kollektivista asszonyok, hogy jövőre megismétlődjön ez az eset. Nem hiába készül a raktárépület, nem hiába főzték be a paradicsomot, hizlalják a malacokat. A gazda­ság vezetőségével karöltve azon igyekeznek, hogy kiküszöböljék az idei csépléskor esett csorbát. LEN ILONA Ne nézzetek a fényképész bácsira ! — De csak azért is odanéznek. Aradon is megnyílt az első nappali bentlakás. Nehéz problémát old meg az elfoglalt szülök gyermekeinek szervezett ellenőrzése. Az aradi nőbizottság Csipás Katalin elvtársnőt, a tartományi és városi nőbi­zottság lelkes aktivistáját bízta meg, hogy az első nappali bentlakást megszervezze. Szűkszavú telefonjelentés értesített arról, hogy valóság tett mindaz, ami szeptemberi látogatásunkkor még csak terv­, elképzelés volt. Októ­ber elsejétől működik a pernyovai negyed „Puskin" kultúrotthonában a napközi otthon, több mint százhúsz gyereknek ad reggeltől estig hajlékot. Pernyonán a legtöbb házban mindkét szülő dolgozik, s a gyerekek eddig nagyon magukra voltak. Júniusban az iskolaév végén gondolt a nőbizottság először a nappali bentlakás megszervezésére. Az eszmét mindjárt tett követte, azonnal nekifogtak a terv keresztülviteléhez. Lege­lőször kiszámították a költségeket. Körülbelül tízezer lejre volt szüksé­gük. Bált rendeztek, az aradi Filharmónia előadásában koncertet adtak . 5.600 lej volt a bevétel. Ezzel az összeggel már hozzákezdhettek a mun­kához. A kerület gyárai, üzemei, a néptanács is segítségükre siettek. A „December 30" textilüzem két kályhával és egy iskolatáblával ajándékozta meg az otthont A ,X Rózsa György" bútorgyár fűtésre szol­gáló fűrészporral látja el egész télen a bentlakást. A „Solidaritate" és .Május 1" asztalos és kárpitos szövetkezetek harminc asztalt, hatvan széket és egy nagy szekrényt készítenek. A faanyag költségét a népta­nács fedezi. A nőbizottság biztosítja a napközi zavartalan működését. Mivel az iskolában délelőtt, délután folyik a tanítás, az otthon reggel héttől este hétig nyitva van. Két nyugdíjas tanító vigyáz a gyermekekre, akiket a nőbizottság fizet. Délutánonként pedig háromtól hétig szaktanárok nyúj­tanak segítséget a tanulásban, örömmel vállalták ezt a megterhelést a pernyovai iskolák tanárai. A kultúrotthon sportfelelősének irányításával minden nap tornaórát tartanak. Könyvtár sakk, ping-pong felszerelés, sok-sok játék áll a gyerekek rendelkezésére. Az asszonyok egy tizennégy tagú bizottságot alakítottak. Miindegyik bizottsági tag külön felel egy-egy csoport gyermekért, s állandó ösz­­szeköttetést tart fenn az otthon, az iskola és a szülök között. A szülök havi tíz lejjel járulnak hozzá a költségekhez. Betértünk a „Gravura­" jelvényeket és sportcikkeket gyártó üzembe. Néhány anyával beszélgettünk, akik az új bentlakásba íratták gyer­mekeiket. A folyosón Lucigan Elisabeta pénztárnoknővel találkoztunk. Ő is, és férje is dolgoznak, s a kis II. osztályos fiacskájukra sok a panasz, elcsavarog, nem megy rendesen iskolába. Ezek szerint érthető az édes­anya aggodalma. A gyerek felügyelete most már nem lesz probléma. Rácz Rozália munkásnő a forrasztóknál dolgozik , is nagy öröm­mel fogadta a bentlakás megnyitását, mert így két éves kisleányát, Emí­liát, ezentúl nem kell a beteg nagymamára hagynia. Elekes Magda munkásad már azzal a kéréssel fordult a nőbizottság­hoz, próbálják meg a gyermekek étkezését is biztosítani. Mivel sok szülőnek hasonló a kívánsága, ahogy lehetőség lesz rá, megoldják ezt a kérdést is. Ez természetesen csak a kezdet. Még sok tapasztalatra, sok "segít­ségre" van szükség, hogy egy ilyen új típusú intézmény zökkenésmentesen működjék. De a többi iskolák részéről, sőt a tartomány többi városából is nagy az érdeklődés és reméljük, hogy egy-két éven belül nem lesz olyan város Arad tartományban, amelynek ne lenne nappali bentlakása. KISS KUTTI MÁRIA 10

Next