Dolgozó Nő, 1958 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1958-11-01 / 11. szám
Ha befejeződik a kukoricatörés, répa-, burgonyaszedés, nincs már tavaszig dolguk az asszonyoknak a mezőn. Otthon vannak az édesanyák, s pár hónapra bezárulnak az időközi napközi otthonok kapui. Nem árt ilyenkor viszszatekinteni az elmúlt nyárra, számba venni az eredményeket, hibákat — útmutatásul a következő évre. Ezzel a szándékkal kerestük fel a Pécska rajoni nőbizottságot. KÖVETENDŐ PÉLDA Első utunk a magyarpécskai Petőfi Sándor kollektív gazdaság időközi napközi otthonába vezetett A tágas udvaron szokatlan csend fogadott. Ahogy beljebb kerültünk a konyhába, megkaptuk a magyarázatot is Hegyes Erzsébettől, az otthon szakácsnőjétől: — A gyerekek mind oda vannak iskolába, óvodába, csak ebédidőkor népesedik be a ház. Addig legalább nyugodtan megnézhetünk mindent pincétől-padlásig, azaz a kamráktól a hálókig. Már az éléskamrán meglátszik, hogy gondoskodtak a napközi jövő évi zavartalan működéséről. Paradicsom, uborka, paprika, szilva és meggybefőtt sorakozik ragyogó üvegekben a polcokon. S e mellé még mi minden kerül osztáskor ! A négy százalékos alapból a napközi is megkapja a neki járó zöldséget, burgonyát, sajtot, mézet, lisztet, a kövér disznót, egyszóval mindent, ami a gyerekek ellátásához szükséges. Az idén értékes ajándékot kaptak a helybeli fogyasztási szövetkezettől. Mivel a községnek nincs napközi otthona, a szociális alapból a kollektív gazdaság otthonának vásároltak 1800 lej értékben takarókat, játékokat, párnahuzatnak való vásznat, szép pepita anyagot, amit az édesanyák és a kollektív gazdaság lányai varázsoltak csinos egyenkötényekké. Barátságos játékszoba, két tágas háló (az ágyakon monogrammos fehérhuzatú párnák, meleg takarók) ebédlő-tanuló szobának berendezett üveges veranda — ezek a napközi otthon helyiségei. Miközben mindezt megnéztük, felébredt a két legkisebb, akik még óvodába sem járhatnak: Bartók Tomi és Cilp Mircea. Beszélgetni nem hajlandók, minden figyelmüket leköti a játék, csak a kapu fele tekingetnek egyre sűrűbben. Nemsokára itt vannak a „nagyok“ , s velük jön Mircea óvodás bátyja, Ghita és Tomi harmadik osztályos Pista testvére. Akkor lehet csak igazán játszani! Hegyesi Erzsébet mellett még két ügyes fiatalasszony dolgozik, Solymosi Ilona a konyhán segít, Hanyec Erzsébet az óvónéni szereét tölti be. Egyiküknek sincs kisgyereke. Közgyűlés határozta el, hogy csak gyermektelenek dolgozzanak itt, így elejét veszik a sértődéseknek, kivételezéseknek. Közgyűlésen határozták meg azt is, kinek a gyereke járhat a napközibe; minden kollektivista édesanyáé, ha aznap dolgozni ment, de ha egy héten négy nap dolgozott, akkor mind a hat nap jogában van otthonba küldeni a gyerekét. Mire elkészül az ízletes bableves és túróslaska, megérkeznek a gyerekek is. A kézmosás bonyolult művelete után kettes sorban mennek az ebédlőbe, s mindegyikük farkasétvággyal eszik. Látszik rajtuk, hogy nem a látogatók tiszteletére teszik. Ebéd után leckét tanulnak, pihennek, játszanak. Hat órakor vacsorázak, s mire a szülök megérkeznek a mezőről, otthon vannak a gyerekek is. Nyugodtan dolgozhatnak a magyarpécskai édesanyák, jó dolguk van a gyerekeknek a napközi otthonban. De mi a helyzet a rajon többi községében ? Kérdésünkre Kapcsos Erzsébet, a rajoni nőbizottság felelőse adott választ: — Tizenhét kollektív gazdaságunk közül hét nem szervezett időközi napközi otthont. Ezeken a helyeken kevés a gyerek, közel vannak a földek és könnyen megoldották napközi nélkül is a gyerekek gondozását. A többi tíz kollektív gazdaságban megszervezték a napközi otthonokat. Legtöbb helyen jól működött. Szemlakon, Tornyán bölcsődét is alakítottak, a nagylaki otthonnál nincs is szebb a rajonban, így sorolhatnám a többit is. Egyedül az ópécskai napközit zárták be még a nyár derekán. Hogy miért ? Arra talán a gazdaságban tudnak a legjobban felelni. AMIÉRT NEM JÁR DICSÉRET Cséplés idején, a legnagyobb dologidőben hagyták az ópécskai kollektivisták gyerekeit napközi nélkül. — Nem tehettünk másképp —magyarázkodott Tóth bácsi, a kollektív gazdaság raktárosa, amikor a napközi felől érdeklődtünk. — Tudom én, hogy szükség van ilyesmire, de hely kellett a harminckét vagon gabonának is. A napközibe hat vagon árpa és nyolc vagon búza fért be. Jövő aratásra már meg lesz az új raktárépület. Akkor nem zavarjuk meg a gyerekeket. — Mit szóltak az asszonyok a vezetőség határozatához ? — Haragudtak. Még rám is neheztelnek, pedig most én nevelem azt a két malacot, amit a közgyűlés a napközinek adott — mondja Tóth bácsi, s hozzáteszi: — Ami igaz, igaz, hibásak voltak az asszonyok is. Nem nagyon jöttek dolgozni. Olyan is van, akinek három gyermeke járt a napközibe, ő pedig csak harminc munkanapot szerzett Nem nézte ezt jó szemmel a tagság. Hiányzott a raktárépület, az asszonyok közül jónéhányan keveset dolgoztak — ezért zárták be a kelleténél sokkal hamarabb Opécskán a napközi otthont. Nagy hiba volt, ezt tudják ők is. Nem akarják a kollektivista asszonyok, hogy jövőre megismétlődjön ez az eset. Nem hiába készül a raktárépület, nem hiába főzték be a paradicsomot, hizlalják a malacokat. A gazdaság vezetőségével karöltve azon igyekeznek, hogy kiküszöböljék az idei csépléskor esett csorbát. LEN ILONA Ne nézzetek a fényképész bácsira ! — De csak azért is odanéznek. Aradon is megnyílt az első nappali bentlakás. Nehéz problémát old meg az elfoglalt szülök gyermekeinek szervezett ellenőrzése. Az aradi nőbizottság Csipás Katalin elvtársnőt, a tartományi és városi nőbizottság lelkes aktivistáját bízta meg, hogy az első nappali bentlakást megszervezze. Szűkszavú telefonjelentés értesített arról, hogy valóság tett mindaz, ami szeptemberi látogatásunkkor még csak terv, elképzelés volt. Október elsejétől működik a pernyovai negyed „Puskin" kultúrotthonában a napközi otthon, több mint százhúsz gyereknek ad reggeltől estig hajlékot. Pernyonán a legtöbb házban mindkét szülő dolgozik, s a gyerekek eddig nagyon magukra voltak. Júniusban az iskolaév végén gondolt a nőbizottság először a nappali bentlakás megszervezésére. Az eszmét mindjárt tett követte, azonnal nekifogtak a terv keresztülviteléhez. Legelőször kiszámították a költségeket. Körülbelül tízezer lejre volt szükségük. Bált rendeztek, az aradi Filharmónia előadásában koncertet adtak . 5.600 lej volt a bevétel. Ezzel az összeggel már hozzákezdhettek a munkához. A kerület gyárai, üzemei, a néptanács is segítségükre siettek. A „December 30" textilüzem két kályhával és egy iskolatáblával ajándékozta meg az otthont A ,X Rózsa György" bútorgyár fűtésre szolgáló fűrészporral látja el egész télen a bentlakást. A „Solidaritate" és .Május 1" asztalos és kárpitos szövetkezetek harminc asztalt, hatvan széket és egy nagy szekrényt készítenek. A faanyag költségét a néptanács fedezi. A nőbizottság biztosítja a napközi zavartalan működését. Mivel az iskolában délelőtt, délután folyik a tanítás, az otthon reggel héttől este hétig nyitva van. Két nyugdíjas tanító vigyáz a gyermekekre, akiket a nőbizottság fizet. Délutánonként pedig háromtól hétig szaktanárok nyújtanak segítséget a tanulásban, örömmel vállalták ezt a megterhelést a pernyovai iskolák tanárai. A kultúrotthon sportfelelősének irányításával minden nap tornaórát tartanak. Könyvtár sakk, ping-pong felszerelés, sok-sok játék áll a gyerekek rendelkezésére. Az asszonyok egy tizennégy tagú bizottságot alakítottak. Miindegyik bizottsági tag külön felel egy-egy csoport gyermekért, s állandó öszszeköttetést tart fenn az otthon, az iskola és a szülök között. A szülök havi tíz lejjel járulnak hozzá a költségekhez. Betértünk a „Gravura" jelvényeket és sportcikkeket gyártó üzembe. Néhány anyával beszélgettünk, akik az új bentlakásba íratták gyermekeiket. A folyosón Lucigan Elisabeta pénztárnoknővel találkoztunk. Ő is, és férje is dolgoznak, s a kis II. osztályos fiacskájukra sok a panasz, elcsavarog, nem megy rendesen iskolába. Ezek szerint érthető az édesanya aggodalma. A gyerek felügyelete most már nem lesz probléma. Rácz Rozália munkásnő a forrasztóknál dolgozik , is nagy örömmel fogadta a bentlakás megnyitását, mert így két éves kisleányát, Emíliát, ezentúl nem kell a beteg nagymamára hagynia. Elekes Magda munkásad már azzal a kéréssel fordult a nőbizottsághoz, próbálják meg a gyermekek étkezését is biztosítani. Mivel sok szülőnek hasonló a kívánsága, ahogy lehetőség lesz rá, megoldják ezt a kérdést is. Ez természetesen csak a kezdet. Még sok tapasztalatra, sok "segítségre" van szükség, hogy egy ilyen új típusú intézmény zökkenésmentesen működjék. De a többi iskolák részéről, sőt a tartomány többi városából is nagy az érdeklődés és reméljük, hogy egy-két éven belül nem lesz olyan város Arad tartományban, amelynek ne lenne nappali bentlakása. KISS KUTTI MÁRIA 10