Dolgozó Nő, 1959 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-01 / 11. szám
DEÁK TAMÁS: A Béke Világtanács felhívására a földkerekség valamennyi civilizált országa megemlékezik Friedrich Schiller születésének 200. évfordulójáról. Nemcsak a német nép egyik legnagyobb költőjét, hanem a világirodalom egyik legnagyobb alakját tiszteli benne az egyetemes utókor. Életét néhány német kisváros parányi méretei között töltötte. Weimarnak Schiller korában, noha fejedelmi székváros, kevesebb lakosa volt, mint ma Szamosújvárnak. Schiller élete nem volt oly izgalmas, eseménydús, mint Byroné, vagy Petőfié. Fiatalkorában, amikor immár kész seborvosként, szökve dacol a würtembergi kényúr megalázó fennhatóságával, Schiller beéri a mintaszerű férj és apa, a becsvágyó történettudós és bölcselő, a páratlan szorgalmú alkotóművész életével. Élete látszólag nyugalmas, könyvek és kéziratok között eltöltött élet, amit korán megkeserít a tüdővész, a folytonos anyagi gondok,és amelyben fényűzésnek számít egy pohárka likőr vagy egy csésze feketekávé. Olykor, annyi gyertyafény mellett átvirrasztott munkás éjszaka után a fáradt, szikár művészt hirtelen fáklyásmenet és nevét harsogó tömeg színes, zajos, mámoros forgataga veszi körül. Színműveinek bemutatói nemzeti-forradalmi események az apró hercegségekre szakított, feudális elnyomástól megnyomorított német földön. A francia forradalom korában (a francia for radalmi konvent díszpolgárrá választotta Schillert), a nemzeti s a forradalmi gondolat egyazon szabadságeszményben találkozik. Schiller színműveiben a német egység gondolata a feudális önkényuralom elleni tiltakozással együtt fejezi ki az akkori német dolgozók vágyait, eszményeit, hangulatát. Eseménytelen, szorgalmas életéhez ezért fűződik már akkor a lobogás képzete, ezért tartja számon az utókor is, mint „lánglelkű“ költőt, s ezért válik magasrendű művészete maradandóan népszerűvé. Schiller világhatása nemcsak az olvasók és a színházlátogatók millióit vonta csodálatos művészetének bűvkörébe, hanem késői korok nagy alkotóit is. A francia irodalomban számosan, az orosz irodalomban főként Dosztojevszkij tekintette mesterének, de Ibsen és Gerhardt Hauptmann drámai művészete is merített a Schilleréből. Korai halálát aggastyánfővel is gyászolja nagy barátja, Goethe, s alig ismer olyan költőt a világirodalom története, aki halála után oly rövidesen magasztosult jelképpé, mint Schiller. Mi ennek a jelképnek a tartalma, elévülhetetlen varázsának titka? Kétségtelen, hogy Schiller népszerűségében nagy szerepe van szárnyas, messze fénylő, hatalmas szenvedélyeket közvetítő költői erejének. De Schiller elsősorban a nagy gondolatok, a bátor és igaz eszmények kifejezője, a szabadság nagy bajnoka. Ez a Schiller-szimbólum tartalma, s egybzen népszerűségének magyarázata. Schiller, a klasszikus német irodalom nemcsak legnagyobb, hanem első olyan írója, aki színműveiben az egész feudális társadalomnak szemébe vágja romlottságát, könyörtelenségét. Legtöbbször Schiller drámáinak a cselekménye is forradalmi gondolatot közvetít, akár történelmi keretben, akár korabeli környezetben játszódik. De Schiller, mint minden igazi nagy drámaíró, alakjaival is gondolatokat ábrázol. Gondolatokat közvetítenek a schilleri alakok eszményei, társadalmi helyzetük, sorsfordulataik, sikerük vagy bukásuk. Ezt azonban nem szabad „költői igazságszolgáltatásként“ értelmeznünk. Don Carlos, Posa márki s a maga módján a Haramiák Kari Moorja is forradalmár, de tragikus bukással végzi életét. Ezeket a drámai alakokat nem a jellemük kárhoztatja pusztulásra. Schiller mint történettudós is világosan látta, hogy egy eszmény valóra váltásának lehetősége nem annyira az eszmény nevében cselekvő hős képességein múlik, mint inkább az adott történelmi-társadalmi körülmények érettségén. Don Carlos és Posa márki igaz eszményekért kockáztatják életüket, II. Fülöp spanyol király klerikális, kegyetlen önkényuralma ellen küzdenek. E szabadsághősök azonban szükségszerűen tragikusan fejezik be életüket, mivel a körülmények még teljesen éretlenek a gondolatszabadság, és Németalföldön a nemzeti szabadság kivívására. Tell Vilmos, a svájci hős, forradalmi öntudat tekintetében nem versenghet a Don Carlos lázadóival, mégis uralmaskodik. Schiller nem elégedett meg kora nagy kérdéseinek történelmi keretbe burkolt ábrázolásával. Az Ármány és szerelem az egykorú kis német hercegi udvarok feneketlen romlottságát olyan indulattal leplezi le, ami valósággal fellázította a német közönséget. Schiller magával ragadó hevületű szövege a kendőzetlen valóságot ábrázolta a színpadon. Időszerűsége a maga korában és késői korokban egyaránt szabadságeszményeit sugárzó valóságszeretetéből fakadt. Makulátlan emlékét ezért őrzi, ápolja ma is a haladó emberiség. 11 FRIEDRICH SCHILLER: Teli Vilmos Ha nyers erők egymással szembeszállnak S a vak harag gyújt háborús tüzet, Az igazságnak hangja a viszálynak Dühöngő viharában elveszett, Ha felszabadul minden vétek szennye, Ha pimasz önkény sérti azt, mi szent, — Nem oly anyag ez, melyről dal üzenne, Amelyről költő örvendezve zeng. Ajánlás Dalbergnek De ha egy nép, mely békén őrzi nyáját És nem kiván magának más javat, Lerázza végül méltatlan igáját, De haragjában emberi marad És győzelmében is elégedettnek. — Ez halhatatlan s dalra érdemes, Megérted majd, mert rokona szivednek Minden, ami valóban nagy s nemes. DEÁK TAMÁS fordítása