Dolgozó Nő, 1959 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1959-12-01 / 12. szám

A „hazatérő“ Kakukkvölgyéről Régi könyvek-nőkről Manapság annyi a nőkről szóló könyv, hogy az ember alig győzi olvasni. A régiek sem vonakodtak tőlük. Bizonyság erre a Teleki-téka néhány kötete, amely a könyvnyomtatás hajnalkorából érdekes dolgokat közöl az „asszonyállatokról". Sem véletlenül írtuk így : asszonyálla­tok. A régi könyvekben, mondhatni, kizárólag ez az elnevezés szerepel. Érdekes dokumentum Plutarchosz műve, a Szép­história a tökéletes asszonyállatokról című­ könyv, amelyet 1577-ben jelente­tett meg egy kolozsvári nyomdászmester A felvilágosodás korabeli műveltség térhó­dításával Erdélyben is ismertté vált ez a mű. A fordító kedves megjegyzést írt a cím alá: „Ad notam, gongya közül egy gongya embernek". Szóval, már négyszáz évvel ezelőtt is.. Őseink a XVI században nagy élvezet­tel olvasták Boccaccio latin nyelven írott De Claris mulieribus (Híres asszo­nyok) című elbeszélésgyűjteményét. Ki­tűnő — s tegyük hozzá — pajzán rajzok­kal illusztrált fejezetekben olvashatjuk Éva ,anyánk", Semirámis és Kleo­patra királynők, Juno, Vénusz, Mi­nerva istennők, Sappho költőnő, az asszonypápa Johanna, Claudia, a vesz­­taszűz és számtalan sorstársának borsos történeteit. Bizonyos, hogy a kor élet­vidám, az élet örömeit egyre maradékta­­lanabbul élvezni akaró olvasói — a nők is — szorgalmasan forgatták ezt a kötetet. A karika­túra kötet egyik lapjáról a Napkirály, XIV. Lajos udvarának min­denható asszonya, Madame de Maintenon képmása néz reánk. Semmiképpen sem nevezhető szépnek, de a kor­társak leírása szerint a király mindenható kegyencnője Európa első asszonya volt, s képe bizo­nyítja, hogy a szépség a XVII. században sem jelentett mindent. Ám a régiek „jó gongyai" nemcsak az „asszonyállatok“ voltak. Akkor sem vetet­ték meg a jó ételeket. Toffei Sofia írta Erdély bizonyára legrégibb szakácsköny­vét (1692, Marosvásárhely), melyet száz évvel később a könyvtár alapító Teleki Sámuel felesége, Bethlen Zsuzsan­na másolt le. Megtalálható benne mindaz, amit egy igazi ínyenc a konyhaművészet ábécés könyvétől számonkérhet. Hogy tájékozódhassunk benne, szükséges egy kis nyelvi előtanulmány is, a tojást ugyan­is következetesen tikmonynak nevezi. De aki gyomrát szereti, játszva legyőzi a nyelv régisége okozta nehézségeket. A testes kötetből megtudjuk, hogy három­száz évvel ezelőtt a legtöbb ételt, a legválto­zatosabb kosztot a káposztából készítet­­ték. Nos, aki jó erdélyi módra akar kolozsvári káposztát főzni, az írja ki Toffei asszonyság receptkönyvéből. Ott áll az első oldalon tizenhárom jele elkészítési módja, leírásával együtt. ERDÉLYI LAJOS A bukaresti Nemzeti Színházból, ahol az elmúlt évadban a közönség meleg rokon­szenvének örvendett, Mihai Beniuc­u Ka­­kukkvölgye című­ vígjátéka Kolozsvárra ke­rült, az Állami Magyar Színházba, hogy rövidesen eljusson falvainkba is, falvaink­­ba, ahol már várják. Igen, várják. Ezt bizonyítják azok a levelek is, amelyeket a szerző az ország különböző részeiből kapott, s amelyek közül az­ egyik különö­sen szép. — Ahányszor elolvasom, mindig meg­hatódom — mondja, miközben átnyújt egy apró betűkkel tele­írt lapot. Az írószö­­vetségi dolgozószoba, ahol interjúm készül, pár percig elcsende­sedik. Olvasom a le­velet, amelynek fel­adóján ez áll: Ioniţă Silvestru, Fogaras rajon. Ludişor község, „Vörös Csillag" társulás, „Szép ajándékot kaptunk a Gazeta Literară-ban az író elvtárstól, már búzatermesztők, a Kakukkvölgye című színdarabot. Tiszta szi­lünkből köszönjük a meglepetést. Csak azt sajnáljuk hogy amikor nálunk járt tapasztalatokat szerezni, nem ismerkedhettünk meg személyesen is. Őszintén szólva, nekünk régi vágyunk, hogy kezet szorítsunk egy íróval. Hadd lássuk, milyen is a keze Azt hallottuk, forró. Nem csoda, forró a szíve is. Tűzből való. Vagy lehet, nálunk nem is járt, csak más falukban, amelyek hasonlítanak a miénkhez. Nem haragszunk ezért. Utóvégre az író se időzhet minden faluban. Csak éppen azon csodálkozunk, hogy a manóba lehet az, hogy a színdarabban minden olyan pontosan talál a mi falunkkal! Csudára talál. Én mondom: csudára. Most azt forgatjuk a fejünkben, mi­képpen rendezzük úgy a dolgokat, hogy a Kakukkvölgyét mi is előadhassuk a kultúrotthonunkban Mert feltétlenül elő akarjuk adni". Az író türelmesen vár, amíg lemásolom a levelet, s amikor meg­jegyzem, hogy Ioniţă Silvestru sorai sokat foglalnak el a lapban rendelkezésemre álló helyből, melyet inkább a tőle hallottakkal szeretnék kitölteni. Így szól: — Ioniţă Silvestru szavainak sokkal nagyobb a súlya, mint annak, amit magam mondhatnék a munkámról. Ő olvasóim, a nép véle­ményét tolmácsolja. — Tehát a Kakukkvölgye most „hazatér" azokhoz, akiknek az életéből ihletődött. Egy alkalommal ön azt mondta, hogy a Körös­völgyi falvak hétköznapjai szolgáltatták a valóságanyagot ehhez a darabhoz. Igaz-e? — Igen. Gyakran járok szülőfalumban és környékén, akár a hon­vágy visz, akár képviselői teendőim. 1950-51-ben hallottam ott egy történetet egy ádáz, elvetemült kuláknéról, aki vallásosságával igyekezett palástolni üzelmeit, és mindent elkövetett, hogy mega­kadályozza a faluban a kollektív gazdaság megalakítását. Ebből írtam Víznay rétje című novellámat, amelyben már benne voltak mostani vígjátékom tárgyának csírái. De csak később körvonalazó­dott bennem tisztán Tom­a Căbulea alakja. Az éles eszű, bölcs és furfangos parasztot akartam megrajzolni benne, a falu új életének szerelmesét, harcosát. Ellentéteként pedig az aljas Lupoaiet, a nyúl­­szívű Holdemuktet s hitvány bandájukat, s így máris felvázolódott a Kakukkvölgye fő konfliktusa. A szereplők természetesen képzelt alakok, művészi szintézisei azoknak az elemeknek, amelyeket az életben tapasztaltam. — Megkérném, meséljen valamit azokról az emberekről, akik Tom­a Cábulea alakjának megalkotására ihlették. — Az életben annyi Căbuleat ismertem, hogy meg se tudnám mondani, hol, mikor és kinél láttam ezt vagy azt a tulajdonságát Meg kell jegyeznem, mai életünkben már sokkal több a pozitív hős, ahogy mi mondani szoktuk, mint a negatív. A párt, szocialista va­lóságunk formálója, új elemekkel telíti az emberek tudatát. És mivel a Dolgozó Nő olvasóihoz szólok, feltétlenül le kell szögeznem, hogy noha a darabom egyik központi nőalakja, Lupoaie, negatív figura, meggyőződésem, hogy a nőknek nemcsak pozitív, hanem kimon­dottan döntő szerepük lehet a szocialista építésben. Nem üres bók­ként mondom, amit mondok, mert meggyőződésem, hogy a nőkben rengeteg erő és lelkesedés van, ami nemcsak a fakanál és a seprű mellett értékesíthető, hanem a társadalmi tevékenységben is. — Kedves Beniuc elvtárs, befejezésül engedjen meg még egy utolsó, az interjú végén immár hagyományossá vált kérdést: Min dolgozik jelenleg, és mik a tervei? — Nemrég fejeztem be Késhegyen című regényemet, amely a párt illegális harcairól szól, s újabb színdarab írásába kezdtem. Visszatérés a címe. Akárcsak regényem, ez az írásom is a kommunisták illegális harcaival foglalkozik. Amint elkészülök vele, újból visszatérek a versíráshoz — mondotta végezetül a Kakukkvölgye szerzője. SANDA FAUR-DIMA SZÉP HISTO­RIA. A 2 tőkoiid­CS A f­ő rí'VONY ÁLLATOKRÓL * MILLY AZ * Pistarhukbol /ordsUiot Mam­­r nyelvre, Oyt­htí ADNOTAM. Gongya ka« úl egy ßgongv*«w­er­»is.ficc NYOMTATTOT COLOS VÁRAT J- jr- E9TSN0âS|tt. jX TtAv/zUCj .-,-.Ttrx&t /V Ăi;» „Cj .. tzrr-az -• zSmtjSrj cryîâ A- ram.rr A J&rrs* .zcpzi&mm jTaZ ■r ■' 'Ar r-nate retffrr jnr/\ mivAIS.'KONYV mcffzt JÓQX MT VASARJÍELfr 3- CincutHxIt. rOFFEi; SOFIA .SA; I ATS; K-Ö smTSCL Pórul járt zenekritikusok Vannak zenekritikusok, akikre már csak vaskos tévedéseik miatt emlékezik az utókor. Kritizálni könnyű. Annál nehezebb kellő szerénységgel és hozzáértéssel igazat és okosat mondani. Nem csoda, hogy jó néhány kritikus pórul járt már. Hadd kezdjem mindjárt az egyik koronással II. József császár volt az, aki nem átallotta Mo­zartnak felróni, hogy színpadi zenéje túlharsogja az énekesek hangját Egy alkalommal pedig, belepillantva a nagy zeneszerző egyik kéziratá­ba, nagy bölcsen megkérdezte: Nem sok-e ott a kottafej. Mozart erre így válaszolt: Éppen amennyi kell, fenség. A fenség egyébként Haydnt sem kímélte. Mikor egyik udvari muzsikusával kegyesen csevegve megtudta, hogy az illető még nem hallott Haydn operát, így nyugtatta meg: Nem vesztett vele sokat, ő is csak úgy zajt csap akár Mozart.

Next