Dolgozó Nő, 1960 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

L­enin említi egy ízben, hogy mily nagy hatással volt rá az Októberi Forradalom napjaiban egy szénbányász elbeszélése. A bányász elmondotta, hogy milyen kérdéseket kellett megoldaniuk, milyen feladatokkal kellett megbirkózniuk neki és társainak a szo­cialista forradalom végrehajtásakor. Szavaiból kiderült, hogy a legfontosabb kérdések nagyon is „prózai" jellegűek, nagyon is „egy­szerűek" voltak: meg kellett őrizni épségben a drótkötélpályát a termelés zavartalanságának a biztosítása érdekében, meg kellett oldani a bányászok kenyérellátását és így tovább. Lenin ismételten rámutatott arra, hogy a forradalom milliónyi hétköznapinak tűnő tettből tevődik össze. A szocialista forradalom a tömegek műve; nemcsak párjukat ritkító hősi aktusok eredményeként megy végbe, hanem milliók egyszerűnek tetsző, de teljes odaadást követelő csele­kedeteiből, a tömegek határtalan áldozatkészségéből meri ki pá­toszát . Nem véletlen, hogy éppen ez jutott eszembe, amikor — az ország valamennyi dolgozójával együtt — tudomást szereztem a Román Munkáspárt Központi Vezetősége december 3-5-i bővített plenáris ülé­sének munkálatairól és átolvastam Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs ott elhangzott beszédét. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde, a Központi Vezetőség bővített plenáris ülése számbavette az elmúlt, az 1959. év munkaeredményeit és ezek alapján felvázolta az 1960. év állami ter­vének főbb mutatószámait, célkitűzéseit és feladatait. Ezek a tonnák­ban és százalékokban, hektárokban és lejekben kifejezett irányszámok sűrítik magukba szocialista forradalmunk napi feladatait. Mert a mi jelenlegi körülményeink között, szabadságunk tizenhatodik esztendejében a szocialista forradalom „hadszíntere" az üzemek munkapadjain, a mezőgazdaság szocialista egységeinek földjein, a szocialista építés különböző munkahelyein húzódik. Már Lenin előrelátta, hogy a szocializmus győzelmét a kapitaliz­mus fölött történelmileg az biztosítja, hogy a szocializmus a munka termelékenységének sokkal magasabb fokát képes biztosítani, mint a kapitalizmus. Hruscsov elvtárs ismételten hangsúlyozta, hogy a szocializmus győzelmét az egész világon az a körülmény fogja maga után vonni, hogy a még tőkés rendszerben élő dolgozók előtt a szo­cialista országok eredményeinek, gazdasági és művelődési virágzá­sának gazdag, hívogató gyümölcsei kézzelfoghatóan bizonyíthatják majd a szocialista rendszer magasabbrendűségét a tőkés rendszerrel szemben. Amikor a tőkés országok dolgozó tömegei nyilvánvalóan látni fogják, hogy a szocialista társadalom a tőkés rendszer számára elérhetetlen ütemben fejlődik, hogy ez a társadalom tudja biztosí­tani tagjai számára a legmagasabb életszínvonalat, a legnagyobb lehetőségeket egyéniségük kibontakoztatására, akkor majd véget vet­nek a tőkés társadalomnak és rátérnek a szocializmus útjára. Ebből a távlatból beállítva az 1960. gazdasági évre vonatkozó tervnek, amely a kidolgozás alatt álló hatéves tervünknek szerves része, nemzetközi jelentősége is van. Van-e olyan tőkés ország, a legnagyobbakat is beleértve, amely kitűzheti maga elé, hogy egy év alatt 12,5 százalékkal emelje nemzeti jövedelmét? Az Egyesült Államok sokkal gazdagabb és hatalmasabb ország a Román Népköz­­társaságnál, ám a szocialista Románia egyetlen esztendőben 160 ezerrel növeli dolgozói számát míg a tőkés USA-ban munkanélküli milliók félelmetes ellensége a bizonytalan holnap. A napfényes Itá­liában tízezrek laknak hegyoldalakba vájt sziklaodúkban, mintha évezredek óta semmit sem fejlődött volna az emberiség. Nálunk jövő ilyenkorra több mint harmincezer család, dolgozók családja, új, modern lakásban fogadja majd az új, még gazdagabbnak ígérkező esztendőt. 1960-ban másfélszer annyi lakást építünk, mint az elmúlt évben. Minden liter étolaj helyébe két liter, minden kiló cukor helyébe közel másfél kiló kerülhet asztalunkra, az ország minden lakosa számára készül még egy pár cipő (sőt, valamivel több, 19 millió párat fogunk gyártani !) és más közszükségleti cikkel is bővebben leszünk ellátva, hiszen 3 milliárd lej értékű áruval több kerül majd a szocialista kereskedelem útján elosztásra, mint 1959-ben. Ez a néhány adat, amelyet kiragadtunk az 1960. évi gazdasági terv mutatószámai közül, azt tanúsítja, hogy pártunk gazdasági politikája helyes és számol a szocialista építés érdekeivel, az életszín­vonal állandó emelésének a követelményével. Ez a gazdasági poli­tika a marxi-leniai elveken épül fel, és tengelyében a nehézipar elsőd­leges fejlesztésének az elve áll, mint a könnyűipar és a mezőgaz­daság fejlesztésének alapvető feltétele. Ennek az irányvonalnak az érvényesítése teszi lehetővé, hogy a szocialista ipar termelését egy esztendő leforgása alatt 14 százalékkal, a mezőgazdaságnak szánt befektetéseket pedig 25 százalékkal növeljük. Az ország egész gazdasági, társadalmi, politikai és művelődési életének a párt által történő irányítása elengedhetetlen törvénye fejlődésünknek, biztosítéka terveink sikeres valóra váltásának. Egy esztendő leforgása alatt harmadszor ült össze a párt vezető szerve, hogy megvitassa a gazdasági kérdéseket, számba vegye az eredménye­ket és kijelölje a tennivalókat. Egy esztendővel ezelőtt az 1959. évi tervet vázolta fel és most az előirányzott feladatok túlteljesítését vehette számba. A júliusban tartott plenáris ülésen, amely az életszín­vonal emelése szempontjából oly nagy fontosságú határozatokat hozott, a Központi Vezetőség rámutatott arra, hogy az intézkedések teljes sikere érdekében a dolgozóknak egy milliárd lejt kell terven felül megtakarítaniuk. Most, egy félévvel később a párt Központi Vezetősége megállapíthatta, hogy a dolgozók másfélmilliárd lejnyi megtakarítással válaszoltak a párt felhívására. Nem kétséges, hogy hasonlóképpen és hasonló arányokban felel majd dolgozó népünk a párt jelenlegi felhívásaira is, melyek szerint a termelés előirányzott növekedésének 80 százalékát a munka termelékenységének az emelé­sével kell biztosítani, és a megtakarítások értékét az elmúlt eszten­deivel szemben meg kell háromszoroznunk, azaz 5,2 milliárd lejre kell emelnünk. A Központi Vezetőség három plenáris ülésének a munká­latait egybevetve, szemléltetően tárulnak elénk a társadalmi életünket és fejlődésünket annyira jellemző jelenségek és törvényszerűségek. Abban, hogy a párt ismételten és állandóan foglalkozik az életszín­vonal emelésének a kérdéseivel, a nép és a párt közötti kapcsolat, egység nyilvánul meg. Ez az egység a gazdasági tervező munkában is megmutatkozik. Az új tervek kidolgozását a tömegek felhalmozott tapasztalata teszi lehetővé. Az elért eredményekből indulunk ki, tűzünk ki egyre nagyobb célokat, amelyeknek valóra váltása ismét a mi feladatunk. Az 1960. évi terv teljesítésében jelentős szerep hárul a dolgozó nőkre is. A napokban tették közzé az 1956. évi népszámlálás végleges eredményeit és azokból kiolvasható, hogy szocialista rendszerünkben mily nagymértékben megnövekedett a nők társadalmi szerepe. A hazánkban élő munkára alkalmas felnőtt nők háromnegyed része tevékeny részt vesz a termelőmunkában. Jelenleg hazánkban 45-ször annyi mérnöknő és közel hétszer annyi orvosnő dolgozik, mint 1930- ban. Egyre növekedik a női technikusok, szakemberek és vezető káderek száma. A családban rendszerint a nő csinálja meg a költségvetést, dol­gozza ki az otthon fejlesztésének terveit. A dolgozó nők egyre inkább részt vesznek nálunk a nagy család, az ország terveinek a valóra váltá­sában, hiszen e kettő, a „nagy" és a „kis" család érdekei elválasztha­tatlanok egymástól. . . KALLÓS MIKLÓS MOHI SÁNDOR Öröm

Next