Dolgozó Nő, 1974 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
M indketten huszonhat esztendősek. Születésük éve egybeesett a köztársaság kikiáltásával. Életútjuk olyan, mint sok százezer fiatalasszonyé. Boldog, biztonságos gyermekkor, aztán az első önálló lépés: a pályaválasztás. Por Florica és Bíró Klára is munkásnő lett a szatmári Solidaritatea csipkegyárban. A második, szintén egész életükre kiható döntés következett: élettárs oldalán otthont teremteni. Floricának már hároméves kislánya van, Klára pedig most ismerte meg az anyaság örömét. Ugyanazt a kérdést tettük fel mindkettőjüknek: mi a véleményük, beszélhetünk hétköznapi hősiességről? — Nem is tudom, mit válaszoljak. Ilyen kérdéseket nagy tapasztalatú embereknek szoktak feltenni. Mit mondhatnék én? — tépelődött Bíró Klára. — Életem legnagyobb eseménye, hogy anya lettem, ebben talán hősiesség is van, nem? «Születtem, szerettem, szültem...» — vallja magáról és minden asszony élethivatásáról Lányi Sarolta egyik költeményében. Ebben a három szóban benne van az egész életünk a maga megszokott napjaival és rendkívüli eseményeivel. Esztendeje, hogy férjhez mentem. Két szobát építettünk a férjem szüleinek házához, egyet be is rendeztünk. Az első közös évekre sok mindent terveztünk: hogy motorbiciklit veszünk, kirándulunk, szórakozni járunk meg színházba és hangversenyekre... Ahogy mondani szokták, élvezzük a fiatalságunkat. Mosolygok, ha ezekre gondolok: ma mindkettőnk életét betölti a gyermek. Ha valaki néhány esztendeje «megjósolja» ezt, bizony nem hiszem el neki, hogy anyaként könnyűszerrel lemondok bármilyen, szórakozásról, csakhogy minél többet lehessek a picivel. A munkáról a gyerek kedvéért sem tudnék lemondani, de ez nem is szükséges, a gyár minden jogunkat biztosítja. Bár semmilyen rendkívüli tettet nem vittem véghez, azért az üzem, a munkatársaim elválaszthatatlanok az életemtől. — Rendkívüli esemény? Olyan az életem, mint bármelyik asszonytársamé. Hétköznapi hősiességről azonban mindnyájan gyakran teszünk tanúságot. Ha például nem engedjük meg magunknak—vélekedik Por Florica —, hogy a gép mellett akár egy percre is elkalandozzék a gondolatunk, hogylankadjon a figyelmünk, mert akkor kárba vész idő és nyersanyag, ha nem vagyunk közömbösek, amikor munkatársunk megértésre, segítségre vár. Ha nem mondjuk: eleget dolgozom, töröm magam, most már megleszek tanulás — érettségi, technikusi, mesteri diploma, magasabb szakképesítés — nélkül. És ha mindig immár több mint egy hónapja olvastuk a napisajtóban, s azóta is tanulmányoztuk Nicolae Ceauşescu elvtársnak a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és Románia Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanácsa együttes plenáris ülésén elmondott nagyszabású beszédét, e két magas fórum határozatait, valamint a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakán megszavazott 1974. évi országos tervet és a költségvetési törvényt. Mind a beszéd, mind a határozatok és törvények a munka lendületének és a gazdasági hatékonyságnak a fokozását, a minőség javítását, a nemzetgazdaság ágainak arányos fejlesztését, az életszínvonal szüntelen emelkedését jelöli ki alapvető feladatként. «Az 1974. évi tervelőirányzatok teljesítése, az ország gazdaságfejlesztési célkitűzéseinek megvalósítása és a nép életszínvonalának ezen az alapon történő emelése — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs — szükségessé teszi az egész vezető tevékenység további tökéletesítését, a szocialista demokráciánk rendszerében létrehozott összes szervek jó működésének biztosítását.» Az országos tervek és összefüggések megismerése után most arra szólítjuk fel az olvasót: tartson velünk, ismerkedjék meg velünk együtt néhány nővel, aki az ország különböző területein, az építőmunka különböző ágazataiban szorgoskodik. Kövessük nyomon együtt, hogyan tükröződnek az országos célkitűzések és törekvések az egyes emberek életében. Mert hisz a nagy célok a mi erőfeszítéseink, odaadásunk árán valósulnak meg, mint ahogyan az egyéni vágyak és elképzelések is részei a nagy országos terveknek teljes akaratunkkal, szívünkkel élünk át minden percet. A hétköznapok is lehetnek színesek. Rajtunk múlik, hogy azzá tegyük. Mindennapi hősiesség az, ahogyan mi, asszonyok természetes egyszerűséggel viseljük a munka és az anyaság kettős gondját Hősiesség az is, ha le tudjuk győzni az előítéleteket, a régi rossz szokásokat... Sorolhatnám szinte végtelenül az ilyen természetű «hősiességet», de minek? Magam is tudom, hogy nem ilyen tettekkel ruházzuk fel a hősöket éppen a rendkívüliség emeli őket többünk. A «hétköznapi» jelző a «hősiesség» mellett bátorított gondolataim elmondására.... (derzsi) ORSZAGEPITOK FELELŐSSÉGE 1944-1974 ! Por Florica A szatmári Solidaritatea csipkegyár az iparág élejárójához méltóan kezdte az 1974-es esztendőt: új részlegen indult meg a termelés Bíró Klára