Dolgozó Nő, 1974 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

M­ indketten huszonhat esztendő­sek. Születésük éve egybeesett a köztársaság kikiáltásával. Élet­útjuk olyan, mint sok százezer fiatal­­asszonyé. Boldog, biztonságos gyer­mekkor, aztán az első önálló lépés: a pályaválasztás. Por Florica és Bíró Klára is munkásnő lett a szatmári Solidaritatea csipkegyárban. A máso­dik, szintén egész életükre kiható dön­tés következett: élettárs oldalán otthont teremteni. Floricának már hároméves kislánya van, Klára pedig most ismerte meg az anyaság örömét. Ugyanazt a kérdést tettük fel mindkettőjüknek: mi a véleményük, beszélhetünk hétköz­napi hősiességről? — Nem is tudom, mit válaszoljak. Ilyen kérdéseket nagy tapasztalatú em­bereknek szoktak feltenni. Mit mond­hatnék én? — tépelődött Bíró Klára. — Életem legnagyobb eseménye, hogy anya lettem, ebben talán hősiesség is van, nem? «Születtem, szerettem, szültem...» — vallja magáról és minden asszony élethivatásáról Lányi Sarolta egyik köl­teményében. Ebben a három szóban benne van az egész életünk a maga megszokott napjaival és rendkívüli ese­ményeivel. Esztendeje, hogy férjhez mentem. Két szobát építettünk a fér­jem szüleinek házához, egyet be is rendeztünk. Az első közös évekre sok mindent terveztünk: hogy motorbicik­­lit veszünk, kirándulunk, szórakozni járunk meg színházba és hangverse­nyekre... Ahogy mondani szokták, él­vezzük a fiatalságunkat. Mosolygok, ha ezekre gondolok: ma mindkettőnk éle­tét betölti a gyermek. Ha valaki néhány esztendeje «megjósolja» ezt, bizony nem hiszem el neki, hogy anyaként könnyűszerrel lemondok bármilyen, szórakozásról, csakhogy minél többet lehessek a picivel. A munkáról a gyerek kedvéért sem tudnék lemondani, de ez nem is szükséges, a gyár minden jogunkat biztosítja. Bár semmilyen rendkívüli tettet nem vittem véghez, azért az üzem, a munkatársaim el­választhatatlanok az életemtől. — Rendkívüli esemény? Olyan az életem, mint bármelyik asszonytár­samé. Hétköznapi hősiességről azon­ban mindnyájan gyakran teszünk ta­núságot. Ha például nem engedjük meg magunknak—vélekedik Por Flori­ca —, hogy a gép mellett akár egy percre is elkalandozzék a gondola­tunk, hogy­­lankadjon a figyelmünk, mert akkor kárba vész idő és nyers­anyag, ha nem vagyunk közömbösek, amikor munkatársunk megértésre, se­gítségre vár. Ha nem mondjuk: eleget dolgozom, töröm magam, most már megleszek tanulás — érettségi, tech­nikusi, mesteri diploma, magasabb szakképesítés — nélkül. És ha mindig immár több mint egy hónapja olvastuk a napisajtóban, s azóta is tanulmányoztuk Nicolae Ceauşescu elvtársnak a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és Románia Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanácsa együttes plenáris ülésén elmondott nagyszabású beszédét, e két magas fórum határozatait, valamint a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakán megsza­vazott 1974. évi országos tervet és a költségvetési törvényt. Mind a beszéd, mind a határozatok és törvények a munka len­dületének és a gazdasági hatékonyságnak a fokozását, a minő­ség javítását, a nemzetgazdaság ágainak arányos fejlesztését, az életszínvonal szüntelen emelkedését jelöli ki alapvető fela­datként. «Az 1974. évi tervelőirányzatok teljesítése, az ország gazda­ságfejlesztési célkitűzéseinek megvalósítása és a nép életszín­vonalának ezen az alapon történő emelése — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs — szükségessé teszi az egész vezető tevé­kenység további tökéletesítését, a szocialista demokráciánk rendszerében létrehozott összes szervek jó működésének biz­tosítását.» Az országos tervek és összefüggések megismerése után most arra szólítjuk fel az olvasót: tartson velünk, ismerkedjék meg velünk együtt néhány nővel, aki az ország különböző terü­letein, az építőmunka különböző ágazataiban szorgoskodik. Kövessük nyomon együtt, hogyan tükröződnek az országos célkitűzések és törekvések az egyes emberek életében. Mert hisz a nagy célok a mi erőfeszítéseink, odaadásunk árán való­sulnak meg, mint ahogyan az egyéni vágyak és elképzelések is részei a nagy országos terveknek teljes akaratunkkal, szívünkkel élünk át minden percet. A hétköznapok is lehet­nek színesek. Rajtunk múlik, hogy azzá tegyük. Mindennapi hősiesség az, ahogyan mi, asszonyok természetes egysze­rűséggel viseljük a munka és az anya­ság kettős gondját Hősiesség az is, ha le tudjuk győzni az előítéleteket, a régi rossz szokásokat... Sorolhatnám szinte végtelenül az ilyen természetű «hősiességet», de minek? Magam is tudom, hogy nem ilyen tettekkel ruház­zuk fel a hősöket éppen a rendkívüliség emeli őket töb­bünk. A «hétköznapi» jelző a «hősiesség» mellett bátorított gondolataim elmondására.... (derzsi) ORSZAGEPITOK FELELŐSSÉGE 1944-1974 ! Por Florica A szatmári Solidaritatea csipke­gyár az iparág élejárójához méltóan kezdte az 1974-es esztendőt: új rész­legen indult meg a termelés Bíró Klára

Next