Dolgozók Világlapja, 1949 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1949-05-14 / 20. szám
GYERMEKI BÜSZKESÉG — Litkod, Leó, abban a sivatagi | «álloaituAz apám úgy élőké ... * KISÉRTETBÁNAT UDVARIAS — Máris csak hallatlan, hogy nem utalnak ki nekem egy üres kastélyt, ahol kísérthetnék . . . —«• Nem Ixlik ! Kóstolja meg* enyémet s ELŐZÉKENYSÉG — öregem, most jut az eszembe, hogy még nem adom meg neked a tíz forintodat. .16 ÍRTA: LOVÁSZY MÁRTON Tamás barátom foglalkozása könyvelő és világnézete pedig e pesszimizmus, amelyet magyarul borúlásátnak nevezünk. Legborúsabb a második világháború közepén volt, amikor papirosan kiszámította, hogy a németek fognak győzni. A fölszabadulás után újra találkoztam vele. — Hát most mi a baj ? — kérdeztem, mert rendkívül elkeseredettnek látszott. — Azt el sem lehet egy szuszra mondani — legyintett — minden csupa nyomorúság és csupa romhalmaz. Az összes hidak roncsai a Dunában. És én Budán lakom, ötven év múlva sem fogják ezeket fölépíteni. Amikor elkészült a Kossuth-híd és a Szabadság-híd, nem álltam meg, hogy erre föl ne hívjam a figyelmét. — Mit érek vele ? — tárta szét a két karját. — Én olyan helyen lakom, hogy nekem vagy a Margit-híd vagy a Lánchíd volna jó. De mikor készülnek el azok ! — Majd azok is elkészülnek. — Azok ? — kiáltotta keserű felindulással. — Azok készülnek el ! Tévedsz barátom, mert én készülök el addig ! — Hiszen egészséges, munkabíró vagy ti . .. — Ne viccelj kérlek, ez halálosan komoly dolog ! Nekem bőséges táplálkozásra volna szükségem, tejre, vajra, cukorra ! És a szegény gyerekeimnek is ! Tej pedig csak drága konzervben vagy rossz tejporban kapható, a vaj folyton eltűnik, a hatósági cukor a reggeli plánta-teánkba sem elég ! Nem is beszélve a ruházkodásról, amely szinte reménytelen, sem arról, hogy egy szűk odúban lakom . Közben szegény feleségem hónapok óta hiába futkos állás után ! Aztán hosszabb ideig nem láttam. Csak a legutóbbi napokban találkoztam vele. Kávézóban ült, feketét fogyasztott tejszínhabbal, sóskiflit vajjal és különböző cukrászsüteményeket egy egész tálcával. Vadonatúj ruha volt rajta, új cipó és divatos nyakkendő De az arca olyan volt, mintha gyászolna valakit. — Szervusz ! — kiáltottam rá. — Hogy vagy ? — Köszönöm, rosszul — felelte komoran. — Mi van a gyerekeiddel ? ~ Nyaralási akción vannak. — És a feleséged ? Állásban van, de annyi a dolga, hogy csak este találkozom vele. És amint látom — mutattam rá örömmel —neked sem megy már rosszul. A múltkor olvastam, hogy a könyvelőket most nagyon keresik. Amióta utoljára láttalak, a Margit-híd is fölépült és nemsokára a Lánchíd is áll. — Ez mind igaz — bólintott szomorúan —, de nem tudom, hogy egészséges vagyok-e. A múltkor nyilalást éreztem a derekamban. — Melyik oldalon ? — Előbb a tartozik-oldalon, aztán a követel-oldalon — magyarázta szakszerűen, mint kitűnő könyvelő. — Csak nem vagy beteg! Nem, mert azóta elmúlt. De ez arra figyelmeztetett, hogy nem vagyok éppen mai gyerek. — No és ? -- No és látod, most már sok minden sikerült, tisztességes keresetem van, szép, új lakásom, a szórakozásokat is megengedhetem magamnak, azonkívül tavasz van, a fák virágzanak, tulajdonképpen milyen szép az élet ! — Hát akkor mi a baj ? — Az a baj, barátom, hogy én sem élek örökké és egyszer majd ezt a sok jót nekem is itt kell hagynom ! — mondotta fájdalmasan és a végsőkig elkeseredve tömött a szájába egy óriási, habos «csokoládéfánk»._______ ___ _________________________ SÜNÖK EGYMÁS KÖZÖTT A SZESZÉLYES VENDÉG — Asszonyom, mini az utóbbi időben különös kapcsolatokat teremt... — Na hallja, muszáj távol tartanom magamtól ezt a tolakodó frátert !... — Legyen türelem meg Ma találomra rendelek... A MŰVÉSZ ÉS A MODELLJE DRÁMA A TENGEREN — Nem hiszem, hogy valaha is felbukkan. Ma este minden ékszerét magán viselte ... — Érthetetlen, hogy ma mennyire megéheztem munka közben ... RETTENETES SZÜLŐK — Juci, rettentő dolog történt ! Apukáék visszalopták a dobostortát.