Dolgozók Világlapja, 1949 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1949-05-14 / 20. szám

GYERMEKI BÜSZKESÉG — Litkod, Leó, abban a sivatagi | «álloaituA­z apám úgy élőké ... * KISÉRTETBÁNAT UDVARIAS — Máris csak hallatlan, hogy nem utalnak ki nekem egy üres kastélyt, ahol kísérthetnék . . . —«• Nem Ixlik ! Kóstolja meg­­* enyémet­­­ s ELŐZÉKENYSÉG — öregem, most jut az eszembe, hogy még nem adom meg neked a tíz forintodat. .16 ÍRTA: LOVÁSZY MÁRTON Tamás barátom foglalkozása könyvelő és világnézete pedig e pesszimizmus, amelyet magyarul borúlásátnak nevezünk. Leg­­­borúsabb a második világháború közepén volt, amikor papirosan kiszámította, hogy a németek fognak győzni. A fölszabadulás után újra találkoztam vele. — Hát most mi a baj ? — kérdeztem, mert rendkívül elkese­redettnek látszott. — Azt el sem lehet egy szuszra mondani — legyintett — min­den csupa nyomorúság és csupa romhalmaz. Az összes hidak ron­csai a Dunában. És én Budán lakom, ötven év múlva sem fogják ezeket fölépíteni. Amikor elkészült a Kossuth-híd és a Szabadság-híd, nem álltam meg, hogy erre föl ne hívjam a figyelmét. — Mit érek vele ? — tárta szét a két karját. — Én olyan he­lyen lakom, hogy nekem vagy a Margit-híd vagy a Lánchíd volna jó. De mikor készülnek el azok ! — Majd azok is elkészülnek. — Azok ? — kiáltotta keserű felindulással. — Azok készülnek el ! Tévedsz barátom, m­ert én készülök el addig ! — Hiszen egészséges, munkabíró vagy ti . .. — Ne viccelj kérlek, ez halálosan komoly dolog ! Nekem bősé­­­ges táplálkozásra volna szükségem, tejre, vajra, cukorra ! És a szegény gyerekeimnek is ! Tej pedig csak drága konzervben vagy rossz tejporban kapható, a vaj folyton eltűnik, a hatósági cukor a reggeli plánta-teánkba sem elég ! Nem is beszélve a ruházkodásról, amely szinte reménytelen, sem arról, hogy egy szűk odúban lakom . Közben szegény feleségem­ hónapok óta hiába futkos állás után ! Aztán hosszabb ideig nem láttam. Csak a legutóbbi napokban találkoztam vele. Kávézóban ült, feketét fogyasztott tejszínhabbal, sóskiflit vajjal és különböző cukrászsüteményeket egy egész tál­cával. Vadonatúj ruha volt rajta, új cipó és divatos nyakkendő De az arca olyan volt, mintha gyászolna valakit. — Szervusz ! — kiáltottam rá. — Hogy vagy ? — Köszönöm, rosszul — felelte komoran. — Mi van a gyerekeiddel ? ~ Nyaralási akción vannak. — És a feleséged ? Állásban van, de annyi a dolga, hogy csak este találkozom vele. És amint látom — mutattam rá örömmel —neked sem megy már rosszul. A múltkor olvastam, hogy a könyvelőket most nagyon keresik. Amióta utoljára láttalak, a Margit-híd is fölépült és nemsokára a Lánchíd is áll. — Ez mind igaz — bólintott szomorúan —, de nem tudom, hogy egészséges vagyok-e. A múltkor nyilalást éreztem a derekamban. — Melyik oldalon ? — Előbb a tartozik-oldalon, aztán a követel-oldalon — magya­­rázta szakszerűen, mint kitűnő könyvelő. — Csak nem vagy beteg­­!­­­ Nem, mert azóta elmúlt. De ez arra figyelmeztetett, hogy nem vagyok éppen mai gyerek. — No és ? -- No és látod, most m­ár sok minden sikerült, tisztességes keresetem van, szép, új lakásom, a szórakozásokat is megenged­hetem magamnak, azonkívül tavasz van, a fák virágzanak, tulaj­donképpen milyen szép az élet ! — Hát akkor mi a baj ? — Az a baj, barátom, hogy én sem élek örökké és egyszer majd ezt a sok jót nekem is itt kell hagynom ! — mondotta fájdal­masan és a végsőkig elkeseredve tömött a szájába egy óriási, habos «csokoládéfánk»­._______ ___ _________________________ SÜNÖK EGYMÁS KÖZÖTT A SZESZÉLYES VENDÉG — Asszonyom, mini az utóbbi időben különös kapcsolatokat teremt... — Na hallja, muszáj távol tartanom magamtól ezt a tolakodó frátert !... — Legyen türelem meg Ma talá­lomra rendelek... A MŰVÉSZ ÉS A MODELLJE DRÁMA A TENGEREN — Nem hiszem, hogy valaha is felbukkan. Ma este minden ékszerét magán viselte ... — Érthetetlen, hogy ma mennyire megéheztem munka közben ... RETTENETES SZÜLŐK — Juci, rettentő dolog történt ! Apukáék visszalopták a dobostortát.

Next