Berliner Hugó: Zsidókérdés a Szentírás megvilágításában (Budapest, 1932)
helyesen, ha minden emberi hozzászólástól érintetlenül és minden emberi beidegzett felfogástól szabadon az isteni kinyilatkoztatásra figyel. Mert „igen biztos nálunk a prófétai beszéd, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétekre“. (II. Péter 1, 19.) A nem zsidó részről a zsidókérdésben elhangzó nyilatkozatok és elfoglalt gyakorlati álláspont, de még inkább a zsidósággal szemben tanúsított magatartás nem fedik az újtestamentumi szentírás nyilatkozatait, sőt ellentétben állnak e szentírás cselekvő személyeinek Isten akarata szerint való álláspontjával és magatartásával. Hogy ez így van, hadd mutassak rá erre én, aki, mint Pál apostol, példa lehetek arra, hogy Isten nem vetette el az ő népét, „mert én is izraelita vagyok, az Ábrahám magvából“. (Róma 11, 1.) Teszem ezt hálaadó alázatosságban Isten iránt, aki az emberi elméket megnyitja és a szíveket indítja, azzal a szeretettel nem zsidókból és zsidókból lett testvéreim iránt, amely a Krisztus testének egységéből ered és végül abból a szeretetből, amely van bennem az én atyámfiai iránt, „akik rokonaim test szerint“. (Róma 9, 3.) . Nem ahhoz a nyilvánossághoz szólok tehát, melyhez a maguk emberi értelméből nyilatkozók szólnak, hanem azokhoz a kevesekhez, akikhez