Herzl Tivadar: A zsidó-állam. A zsidó-kérdés modern megoldásának kísérlete (Budapest, 1919)
ei Fordító előszava. 1896 nyarán egy röpiratröpült végig a világ zsidósajtójának a hasábjain, amely rezgésbe hozta a zsidószivek húrjait a fényes palotáktól kezdve le az utolsó nyomorult viskóig. Herzl Tivadar „Judenstaat“-ja volt ez a röpirat, amely az addig csak theóriákban létező cionista gondolatnak a gyakorlati megvalósítás merész és világraszóló tervezetével lepte meg a zsidóságot. A meglepetést főleg az okozta, hogy egy férfiú, mint Herzl Tivadar, akinek nevét a „Neue Freie Presse“ tárcarovatából, a Burgszínházban előadott darabjairól ismerte az intelligens nagyközönség, aki a párisi irodalmi szalonok dédelgetett favoritja volt, akit tehát az úgynevezett ,jobb körök“ a zsidóságából teljesen kivetkőzött modern européernek ismertek, egyszerre és hirtelenül a legradikálisabb fajzsidó szerepében lépett fel és az asszimilálódó, illetve magukat már asszimiláltnak tartó zsidóknak nem a legjobban esett épen Herzl Tivadar- tól hallani az örök igazságú igéket .Nép vagyunk, mert külső ellenségeink kovácsoltak bennünket egy összetartozó néppé . . . Asszimilálódni nem tudunk és nem fogunk soha, mert a népek ezt lehetetlenné teszik számunkra ... Az antiszemitizmust leküzdeni nem lehet, mert ott, ahol zsidók nagyobb számban élnek, ott az antiszemitizmus okait megszüntetni nem lehet . . . A megoldás csak egy lehet: az önálló zsidó állam!" Amily lelkesedést és visszhangot váltott ki a röpirat a nagy zsidó néptömegeknél, a nyomorgó és szenvedő zsidóknál, s akik messiásként üdvözölték Herzl Tivadart, és oly elkeseredést és ellenszenvet váltott ki a gazdag és vezető szerepet játszó zsidóknál, akik a „judenstaat“ megjelenésében a saját nyugalmuk megzavarását és az előttük természetesen nem létező és a rájuk nézve felette kényelmetlen zsidókérdés ok nélküli feszegetését látták. A hivatalos zsidóság kezdetben próbálkozott is