Balogh Arthur: Liberalizmus és szabadkőművesség - Reform páholy (Budapest, 1899)

összefoglalható, de ez elvnek következ­ményeit aztán meg kell vonni az em­beri társas s nevezetesen állami együtt­­lét minden vidékén ; a liberalizmus, épen, mivel a közületi élet egyik alap­iránya, érvényesülést követel az élet összes nyilvánulásaiban s ha egyszer ez irányelvet elfogadjuk, lehetetlen annak a közületi élet egyik vidékén tért engedni, másutt ellenben, hol az vélemény­ünk szerint kellemetlen követ­kezményekkel járna, érvény­esülése elől elzárkóznunk, talán hangoztatva ennek daczára, hogy azért liberálisok vagyunk és maradunk. A szellem, mely a közü­leti élet rendjét áthatja, olyan mint a nap oly közönséges s mégis csodás hatalma. Vagy éjszaka van, sötétség s akkor sötétség van az emberiség egy bizonyos határán mindenütt. Vagy nap­pal van, éltető világosság s akkor vilá­gosság van ott mindenütt, mert a nap­sugár behatol a legszűkebb réseken is. A napfény­től is csak úgy tudunk vala­mit — mondjuk megkímélni, ha elsik­kasztjuk előle. De azért a napsugár nem fog megszűnni ragyogón áradni se. Nem foglalkozom, mondom, a libera­­lizmussal magával, annak összes köve­telményeivel az emberi társasélet irá­

Next