Somogyi Gyula: Ünnepi beszéd a szabadkőmívesség feladatáról és legközelebbi teendőiről - Összetartás páholy (Arad, 1894)

Érdemes Főmester Tv! Szeretett Testvérek! Szt. János fővétele napjának évfordulója az alkalom, mely bennünket jelen ünnepi gyülekezetre összehozott— ide, e szen­télybe, hol az eszme kultuszának hódolunk. Kegyeletünk és kö­teles hálánk ez azon férfiúval szemben, ki mint első jön az eszme egyik vértanúja és kinek emléke, mint a rendületlen hit és benső meggyőződés példaképe, öröklődik át nemzedékről nemzedékre. Rövid pályája, melyen egy új erkölcsi világ fel­építését kisérlé meg, magasztos marad mindaddig, mig maga az erkölcs becsét megtartja; törekvése irányt szab, határozott jel­leget nyújt és czélt tűz­ a mi tevékenységünknek, kik az eszme bajnokaiul esküvénk fel. _ Mint a királyi művészet gyakorló munkásainál, csakis tö­rekvéseink teljes tudatossága, czélunk határozottsága képezi a nagy eredmény, a fényes siker elengedhetlen feltételét, hisz a biztos czélpont nélkül megindított gátya is mihamarabb bősz elemek martaléka lesz. A mily fájó igazság az reánk nézve, hogy a­mire mi tö­rekszünk, a mi mindent mi akarunk, egy pragnans fogalomban nem összegezhető, egy névvel-szóval meg nem nevezhető, oly megnyugtató másrészt, hogy a czélok eltérő irányai egy ma­gasabb egységben egyesülnek és kifejezést nyernek eme fel­sőbb törekvésben: embernek lenni mindenek fölött és visszaadni az embert önmagának. Ha e szavakban, mintegy tág körvonalak közt, foglaljuk egybe mindazt, mit a királyi művészet végső rendeltetésének tart, vájjon nem mondunk-e sújtó ítéletet azon kor fölött, mely­ben a szabadkőmivesség még nem volt, Salamon templomának oltára omladékiból még nem épült fel ?

Next