Bókay Árpád: Nagymesteri megnyitó beszéd (Budapest, 1914)
. Mi szabadkőművesek, bármit mondjanak is rólunk ellenségeink, elsősorban hazánkat mindenekfölött szerető polgárok vagyunk; nemcsak fogadalmunk rideg szava, hanem szivünk minden dobbanása parancsolja ezt reánk s mi e parancsnak szeretettel engedelmeskedünk. Mindnyájan, akik a világ folyását figyelemmel kisérjük, napról-napra jobban látjuk, mint környékezi mind több és több veszély azokat a rögöket, melyek fölött születtünk, melyek alatt nyugodni akarunk s melyekhez a szeretetnek definiálhatatlan, de kiolthatatlan vonzalma kapcsol bennünket. Körülöttünk mindenütt ellenséges népek erősödnek, szervezkednek, szövetkeznek ellenünk, melyek határainkon belül is szítják rövidlátó, félrevezethető avagy megvesztegethető embercsoportok között a békétlenséget, a nyugtalanságot, hogy annál jobban gyengítsék ellenállóképességünket, a monarchia népeinek együttérzését. Fokozott fegyverkezésre, folytonos készenlétre s mindebből eredő improduktív, de szükséges kiadásokra kényszertnek bennünket céltudatos ravaszsággal, hogy aláássák gazdasági életünket, megakasszák kulturális haladásunkat és ezzel sorvasszák életerőnket. S ezekben a nehéz órákban azok.