Bókay Árpád: Nagymesteri megnyitó beszéd (Budapest, 1914)

. Mi szabadkőművesek, bármit mond­janak is rólunk ellenségeink, első­sorban hazánkat mindenekfölött szerető polgárok vagyunk; nemcsak fogadalmunk rideg szava, hanem szivünk minden dobba­nása parancsolja ezt reánk s mi e parancsnak szeretettel engedelmeske­dünk. Mindnyájan, akik a világ folyását figyelemmel kisérjük, napról-napra jobban látjuk, mint környékezi mind több és több veszély azokat a rögöket, melyek fölött születtünk, melyek alatt nyugodni akarunk s melyekhez a szeretetnek defi­­niálhatatlan, de kiolthatatlan vonzalma kapcsol bennünket. Körülöttünk min­denütt ellenséges népek erősödnek, szer­vezkednek, szövetkeznek ellenünk, me­lyek határainkon belül is szítják rövid­látó, félrevezethető avagy megvesz­tegethető embercsoportok között a békét­lenséget, a nyugtalanságot, hogy annál jobban gyengítsék ellenállóképességün­ket, a monarchia népeinek együttérzését. Fokozott fegyverkezésre, folytonos ké­szenlétre s mindebből eredő improduk­tív, de szükséges kiadásokra kény­szertnek bennünket céltudatos ravasz­sággal, hogy aláássák gazdasági életün­ket, megakasszák kulturális haladásun­kat és ezzel sorvasszák életerőnket. S ezekben a nehéz órákban azok.

Next