Máthé György: Hit, vallás, tudomány. Művelődéstörténeti vonatkozásban - Hungária páholy (Budapest, 1914)

Mikor ezt a három szót leirom s jelentését mivelődéstörténetünkben átgondolom, az az érzés fog el, amely elfogott néhány év előtt Nagycsütör­tökön a Szt.­Péter templomban a Miserere után, amikor a 12 apostolt ábrázoló gyertyákat egymás­után kioltották, a 13-ikat, amely Krisztust ábrá­zolja, a sekrestyébe vitték s a tízezrekből álló tö­meg az ember­ alkotta legfényesebb épületben mély sötétségben maradt. A pompa nagyszerűsége az egyszerű jelképezésben, a sötétség csendje az ezer meg ezer ember fölött, a mindnyájunk szivére rá­ült szorongó érzés, amikor egyszerre felgyűlt az ezer meg ezer villanyláng, egy mély sóhajban ta­lált megkönnyebbülést. És ez a szorongató érzés szülte sóhaj az emberiség fájdalmának a megnyi­latkozása s az utána beállott jóleső érzet a hit megnyugtatása vala. A fenségesnek ez az érzete hat át a hit, val­lás, tudomány átgondolására is. Mert e három szó az emberfaj mivelődése történetének az ösz­­szefoglalása a maga gyönyörködtető borzasztósá­­gában és félelmet okozó szépségében. Mivelődé­­sünk ugyanis a hitből, a velünk született ösztön­ből indult ki, amely önkénytelenül alkotásra kész­tet, mint a fecskét a fészekrakásra. A hitből az­tán szervezet, azaz vallás lett, amely embervér-

Next