Máthé György: Hit, vallás, tudomány. Művelődéstörténeti vonatkozásban - Hungária páholy (Budapest, 1914)
Mikor ezt a három szót leirom s jelentését mivelődéstörténetünkben átgondolom, az az érzés fog el, amely elfogott néhány év előtt Nagycsütörtökön a Szt.Péter templomban a Miserere után, amikor a 12 apostolt ábrázoló gyertyákat egymásután kioltották, a 13-ikat, amely Krisztust ábrázolja, a sekrestyébe vitték s a tízezrekből álló tömeg az ember alkotta legfényesebb épületben mély sötétségben maradt. A pompa nagyszerűsége az egyszerű jelképezésben, a sötétség csendje az ezer meg ezer ember fölött, a mindnyájunk szivére ráült szorongó érzés, amikor egyszerre felgyűlt az ezer meg ezer villanyláng, egy mély sóhajban talált megkönnyebbülést. És ez a szorongató érzés szülte sóhaj az emberiség fájdalmának a megnyilatkozása s az utána beállott jóleső érzet a hit megnyugtatása vala. A fenségesnek ez az érzete hat át a hit, vallás, tudomány átgondolására is. Mert e három szó az emberfaj mivelődése történetének az öszszefoglalása a maga gyönyörködtető borzasztóságában és félelmet okozó szépségében. Mivelődésünk ugyanis a hitből, a velünk született ösztönből indult ki, amely önkénytelenül alkotásra késztet, mint a fecskét a fészekrakásra. A hitből aztán szervezet, azaz vallás lett, amely embervér-