A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
catirival tsírázó Sophismoikat, mellyeket elleneit szegeznek; azzal igyekezvén gyengíteni erejeket , hogy: It’ minori ad május non valet argumentum, jobbá lett ugyan, de azért még sem arany. Jól vagyon, de nem is a*Lapis Philosophorummal olvasztották öszve. Ha ollyan rudi Minerva, mint a’ millyen a’ Galmájjal, vagy pedig Zinkel való öszve olvasztása (mert ezekkel szokták a’ sárga rezet, és prispeket készíteni) annyira viszik a’ rezet, ugyan mit nem lehet reménleni, ha egy minden legkissebb salakjától és matskától meg tisztíttatott, az aranynál sokkal nagyobb tökélletességre vitettetett, és a’ tűz erejének ellent álló testei elegyíttik öszve ,mely, minthogy tsupa tűzböl áll, a’ metallumoknak az olvasztás álal fel nyitott porussait, mint szintén egy Electrum, keresztül járván, és a’ maga plus quam iserfectióját közölvén véllek, az arany tökélletességére érleli őket. Nem tudnám ezen állításomnak valóságát, azoknak kedvekért kik ebben a’ tudományban éppen járatlanak , más hasonlatossággal meg mutatni, mint az által a’ durva példa által, hogy t. i. A’ sáfrány oly fűszerszámnak neme, melynek színét a’ benne lévő sok sárgaságnak concentratiója tsak nem a’ fekete verességig magasztalt: ha ebből egy kés hegynyit egy fazék hús lévbe vetnek , az a’ nagy veresség a’ sok lév között diludlódván, az egész levet sárgává festi, és sáfrány ízt ád nékie. Éppen úgy lehet amarról is ítélni, minthogy az a’ por, mellyel a’ metallumokat tingálják, semmi nem egyéb, hanem a’ maga természeti állapottyánál nagyobb tökélletességre vitt arany : mert midőn a’ valóságos Lapis Philosophorum, mely egy meg