A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
93 kalmatos magam felfedezéséhez; észre vehetnék jelen nem létedet, térj viszsza azért de la Croix Úrhoz, és én a’ legelső alkalmatosságot hasznomra fordíttam, megbeszéltem néked a’ szerentsének hozzám való igazságtalanságát. Megmozdúlhatatlan maradtam volt ximbrosina lábainál, hol félbe szakasztván szavait esküdtem , hogy semmi sem elégséges holtig való imádását hátráltatni. Az Atyám már jól tudgya szerelmemet, mondottam továbbra, legkissebb ellenére sem volt kinyilatkoztatásaide miként is elmérhetett volna tégedet, egyszer’smind azt is által nem látni, hogy nem lehet olly nagy szerentse , melly kellemetességeidet felérhesse! Jimbrosina mély sóhajtással fejelt szavaimra, és minekutánna egynéhány szempillantásig gondolkodott volna: Úgy hát kénteleníttetem, azzal szakasztva félbe halgatását, az Atyáddal megesmértetni magamat, minthogy nemes erköltsei, és Szénvalliernéhez való háládatosságom úgy is gyakran unszoltanak , kiönteni szívemet előttek. Azzal, nem engedvén időt felelni szavaira, kért hogy kísérném bé szokásokba. Cimbrosinának szemei könyvekben ártanak volt el beszédgye közben , és ezenvallierné, látván ebben az állapottjában. .