Szepessy Orbán: Szocializmus-kommunizmus és társadalmi fejlődés (Miskolc, 1926)
A kollektív társadalmi rend és a társadalmi fejlődés. A lezajlott világháború világszerte olyan megoldhatatlannak látszó gazdasági és társadalmi problémákat idézett fel, amelyeknek szemlélete a gondolkodó embert önkénytelenül arra a hosszantartó, vajúdó korszakra emlékezteti, amely Anatole France és Wells elképzelése szerint az emberi társadalomnak a kapitalista termelési rendről a kollektív termelési rendre való áttérését hidalja át. Ezt a korszakot Anatole France és Wells a cháosz, a zűrzavar korának nevezik. Valóban, ha a legutolsó évek izgatott, hánykódó történetét, szélsőséges kirobbanásait, a világháborút, az orosz és magyar bolsevizmust, a kényszerbéke diktátumokat, az olasz és spanyol diktatúrát, a franciák vergődő kísérletezéseit a fuldokló parlamentarizmus partramentése érdekében, az angol munkásharcokat stb. szemléljük, akarva, nem akarva arra gondolnunk, hogy nem az Anatole France és Wells zűrzavar korszakát éljük-e? Amíg a kapitalista rend velők az intellektuális elem szinte dermedten mered a szocializmusra, mint egy rémes pogány bálványra, amely a kultúrát, a kiválóságot, a haladást elnyeléssel fenyegeti, addig a küzdő, dolgozó emberek mérhetetlen nagy tömege epedve tekint a kollektív termelési rend felé, mint a kietlen sivatag szenvedő utasa az áldást nyújtó árnyas oázis után. De annak ellenére, hogy ez a ránkmeredő óriási probléma önsúllyal nehezedik az emberi társadalomra, egyeseket dermedtté ijeszt, mások lelkében pedig epedő vágyak emésztő lángjait élesztgeti, azt kell tapasztalnunk, hogy ezzel a világrengető problémával, fontosságához viszonyítva, úgyszólván nem is foglalkoznak az emberek. Áll ez különösen Magyarországra. Keresztülsöpört fölöttünk a vörös veszedelem s bár nem természetes halállal, nem önkiégéssel múlt el — a magyar társadalom, sőt bizonyos