Dózsa Népe, 1945 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1945-09-09 / 1. szám
/ fi m M .í . irt Ha nem tudod hol a helyed, gondolj múltadra s jövődre. Mint a többi, te is megérted s bejössz a szakszervezetbe. Gyár, bánya összefog veled és biztos lesz a győzelmed. A FÖLDMUNKÁSOK ÉS KISBIRTOKOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE LAPJA I. évfolyam 1. szám Ára 4 pengő Vasárnap, 1945 szeptember 9 Írta: KOSSA ISTVÁN, a Szakszervezeti Tanács főtitkára Teljesedett a magyar parasztság évezredes álma. A magyar demokrácia első tettei között visszaadta a földet azoknak, akik megművelik. Sokan szeretnék maguk érdemének kisajátítani ennek a nagy változásnak létrehozását. A tisztánlátóknak nem kell hangsúlyozni, hogy senki olyan joggal nem hivatkozhatik erre, mint az ipari munkások, akik a Horthy fasizmus ideje alatt sem szűntek meg ezt követelni. Meg kell itt őszintén mondani azt, hogy nemcsak azért küzdöttünk a földreformért, hogy igazságot szolgáltassunk a magyar falunak, hanem érdeke volt ez az ipari munkásságnak is. A magyar faluból kerültek ki azok a tömegek, melyek a gyárak kapui előtt munkáért jelentkeztek és olcsó munkaerejükkel letörték a béreket. S ha ma az ipari munkásság bérköveteléseit nem harcokkal kell elintézni, ennek oka nagyrészt az is, mert a falu nincstelenjeit odakötöttük a földhöz. Amint teljes erővel küzdöttünk a felosztásért a mi érdekünkből is, ugyanígy becsülettel küzdünk magyar parasztsággal együtt tovább a azért, hogy az új birtokosok meg tudják tartani földjüket. Ez a mi érdekünk is. Minket a magyar falu harcaival nemcsak közös politikai célok, de gazdasági érdekeink is összekötnek. Azért a magyar ipari és mezőgazdasági munkásság szövetsége szilárd, megingathatatlan és őszinte. Erre a szövetségre lehet építeni. Ez a szövetség a legbiztosabb támasza a fiatal magyar demokráciának. Nem csalódom, ha azt állítom, hogy ezt nemcsak mi ipari hanem a mezőgazdasági munkások, munkástársaink is így látják. A falu és város közti szövetség a szakszervezeti mozgalomban jut legerőteljesebben kifejezésre, azért úgy nekünk, ipari munkásságnak, mint a magyar falu népének ezt a mozgalmat erősíteni kell. Ezt a célt szolgálja a »Dózsa Népe«, mely a harcos magyar demokrácia, a szakszervezeti mozgalom falusi szócsöve lesz. Nagy bizalommal engedjük útjára új lapunkat abban a reményben, hogy ott lesz minden mezőgazdasági munkás kezében. Mutasson irányt, nevelje, vezesse a magyar falut a »Dózsa Népe« és legyen méltó nevéhez. Szabad úton írta: SZABÓ JÁNOS, a Szövetség főtitkára Felszabadulásunk óta még csak leginkább szóval tudtunk érintkezni, úgy, ha sok nehézség, fáradság árán eljutottunk egymáshoz. De most már ha fárasztó is az út, szabad. Nem les az árokból és utánunk se baktat a csendőr. A dicső Vörös Hadsereg szabaddá tette részünkre az utat; haladunk, szervezetünkbe tömörülve, az igazi demokrácia felé. Gyülekezetünk napról-napra nagyobb, öntudatosabb, bátrabb és kitartóbb. Igen, egyre gyülekezünk, mert győzelmünk biztos. Biztos! Mert most már a Dózsa Népe minden betűje is egy-egy fegyver mutatkozó ellenségeink ellen. Tehát a földmunkások és kisbirtokosok érdekének védelmére kelnek betűink is. És vájjon lenne-e még öntudatos, dolgozó paraszt, aki kételkedne győzelmünkben? Erős táborunknak hatalmas fegyvere lapunk. De erősek ellenfeleink is. Legyünk tehát óvatosak és ne elbizakodottak. Hívjuk, tömörítsük táborunkba a még távol tétovázó nincsteleneket, kisbirtokosokat, kertészeket, halászokat. Egy harci vonalban a helyünk, hiszen mi voltunk mindig a legtöbbet szenvedettek ebben az országban és ezáltal a legforradalmibbak is. De éppen ezért, évezreden át, csak terhet, kötelességet róttak ránk, de jogot nem adtak. Ha követeltük, azt mondták, még éretlenek vagyunk és ha erre nem hallgattunk el, jöttek a csendőrök. Elég csak visszapillantanunk, látjuk, már 1514-ben sem tűrte a szegény parasztság a jogtalanságot. Fegyvert ragadott, de véresen elbukott, vezérével, Dózsával együtt. 1896-ban Hódmezővásárhelyen Szántó Kovács és földmunkás társai is jogukat követelték és huszárrohamot kaptak, azután börtönt. Arra is emlékszünk még, hogy 1935-ben, az endrődi piactéren is csendőrök sortüze némította el a jogát iilételő parasztságot. A vértócsában tizenegy halott és még több sebesült földmunkás és kisparaszt maradt. De minek sorolnánk, tudjuk, rengeteg áldozata volt már a földmunkásság jogot, emberibb megélhetést követelő mozgalmának. Mártírjaink vére jelzi az utat, melyen mi most már szabadon haladhatunk. Sorakozzunk! Jöjjön közénk minden nincstelen, kisbirtokos. Minél többen leszünk, annál rövidebb lesz az út, könnyebben, masmrabb «riunk abba a szebb, jobb jövőbe, melyet mindnyájan még ma is csak képzeletben ismerünk. De mert most már a föld a miénk, még csak egy kevés akarás, munka, kitartás kell és a miénk lesz a jobb holnap is. - Írta: NAGY IMRE földmívelésügyi miniszter A »Dózsa Népe« megjelenésével a népi demokrácia frontján újabb harcostárs lépett küzdőtérre. Már a lap címe maga hitvallás. Hitvallás amellett az eszme mellett, amelyért több mint 410 éven át az egymást felváltó paraszt nemzedékek szívük piros vérét ontották. A mellett az eszme mellett, amelyet a magyar uralkodó osztály több mint 400 esztendőn keresztül tűzzelvassal üldözött. A mellett az eszme mellett, amelyet a legendás parasztvezér a ceglédi piacon meghirdetett és amely zászlaja alá toborozta a jobbágy seregeket. Ez az eszme, amelynek bátor harcosait a feudális urak halálra keresték, titokban ott bujkált a nádfödeles kunyhók ereszei alatt, ott égett és lángolt olthatatlanul a parasztok, az elnyomottak, az üldözöttek lelkében. Ez az eszme öntött beléjük új reményt, adott nekik erőt, kitartást a harcra. És a magyar népe eleihez, vezéréhez méltó ugar hősiességgel diadalra vitte ezt az eszmét. Ránk virradt a szabadság hajnala és a falvak szántó-vető népe, Dózsa eszméjének és hagyományainak hű őre és örököse, ma szabad hazában szabadon tesz hitet a demokrácia, a nép ügye mellett. Nem hiába hullatta vérét a magyar paraszt századokon át, nem hiába öntözte verejtékével a rögöt. — Dózsa György szelleme: a harc a földért, diadalt aratott. Kivívta a győzelmet a magyar parasztság, — azé lett a föld, aki verejtékes munkájával A magyar föld népe ősi megműveli, jussának visszaszerzésében méltónak bizonyult nagy vezéréhez. Valóra váltotta azt, amiért legendás vezérét tüzes vastrónon megégették, amiért őseit megcsonkították, felnégyelték, vagy kerékbe törték. De a nagy parasztvezért nemcsak az a gondolat és cél vezette, hogy leszámoljon a nép ellenségeivel. Olyan országot akart teremteni, amelyben a föld népe jómódú, boldog életet él. Ennek a feladatnak a megvalósítása is ránk maradt örökségül. A romokból, amibe a reakciósok és nyilasbanditák rémuralma döntötte hazánkat, olyan országot kell felépítenünk, melynek gazdasági rendszere nem egyes kiváltságos rétegek, hanem a dolgozó népmilliók jólétét és boldogulását biztosítja. Olyan országot, amelyben az történik, amit a nép akar, amelyben saját maga intézi sorsát és irányítja jövendőjének alakulását. Ezeket a feladatokat még nem oldottuk meg. A küzdelem a demokrácia és a reakció között még nem dőlt el, a végső győzelmet még nem vívtuk ki. A nép ügyének diadaláért folyó nehéz harcokban döntő szerepe lesz e lapnak, amely Dózsa szellemében felsorakoztatja a föld népét a demokrácia támadásba lendülő széles frontján a reakció ellen. Újjá kell építeni romjaiból az országot. Fel kell virágoztatni a mezőgazdaságot. Dózsa népe e téren is az élen jár és tettekkel bizonyítja, hogy nemcsak kiharcolni és megvédeni tudja a földet. Szorgalmas, önfeláldozó és hozzáértő munkájával adja tanujelét annak, hogy jobb gazdája lesz a földnek mint régi urai voltak. A szántó-vető magyar nép alkotó munkájával, teremtőerejével a feudális nagybirtokok helyén dúsan termő és bőséget teremtő kisbirtokok százezreit fogja elővarázsolni. Olyan országot fog felépíteni, amelyben a munka az ember értékmérője. Magasztos, nemes feladatok ezek, amelyekért érdemes élni és dolgozni. Megvalósításukért a »Dózsa Népé«-nek elől kell járnia a küzdelemben. Ez egyik záloga országunk újjáépítésének és a reakció feletti végső győzelemnek. Csak így virul fel az élet a Duna-Tisza táján és így lesz Magyarország egy jómódú, boldog nép szabad hazája. Milyen lesz a lapunk? Még csak tervben volt a Dózsa Népe, már sokan kérdezték: milyen lesz a lapunk? Még nehéz a kérdésre felelni, mert hiszen azt igazában csak a jövő mutatja meg. Annyit azonban már ma is mondhatunk, tükre lesz szövetségünk életerejének, törekvésünk eredményének. Olyan tükre, mely csalhatatlanul mutatja meg milyen cselekvő erővel, műveltséggel rendelkeznek tagjaink. Hogy dolgoztak a haza újjáépítésén, jobblétük, művelődésük fejlesztésén. Ha van tagjainkban elegendő cselekvő erővel párosult akarat, olyanná építeni a demokráciát és benne gazdasági életünket, mely megfelel a ma követelményének, akkor tudnak tényt írni lapunkba. Mi pedig azokból a tényekből, amiket tagjaink küldenek, válogatjuk össze a legjobban megfelelőket és akkor minden számunkban látjuk, mit tesznek szaktársaink az ország minden részében. Hol értik meg legjobban azt, mit követel megroncsolt hazánk, hogy minél dafbb helyre álljon benne a rendes élet. Hol értik meg azt, hogy ma sokkal több és célszerűbb munkára van szükség, mint volt eddig bármikor. Hol értik meg azt, hogy a demokráciáért, ha azt akarjuk, hogy javunkra is legyen, még sokat kell küszóénünk úgy gazdasági, mint politikai téren. Tehát: tükör lesz a Dózsa Népe, melyből nemcsak azt látjuk, mit teszünk az országban, hanem azt is, mi az, amit még okvetlen el kell végeznünk. Látjuk, mert hiszen nemcsak az eredményt, hanem a hiányt is hűn mutatja. Tehát látjuk: mindnyájunktól függ, hogy milyen lesz a Dózsa Népe! Egyelőre tehát csak azt kivánjuk még előre bocsátani, hogy minden betűnk a demokrácia, az országot újjáépítő és a többet termelő munka, a művelődés harcosa legyen , a munka dallama zsongjon belőle, tettre híva a ma még tétovázókat. Nem lesz nehéz ilyenné tenni a Dózsa Nőnél akkor, ha szaktársaink minden jó munkájukat, észszerű terveiket megírják. De megírják azt is, amit ott maguk körül rossznak, károsnak látnak. Tiátok szaktársak! A szerkesztő Szántó-vető falusi dolgozó! DÓZSA NÉPE a te lapod, nem bánod meg, ha olvasod. 4 pengőért minden héten meg is kapod