Dózsa Népe, 1946 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1946-01-06 / 1. szám
- ti. évfolyam 1. szám U ■ U ^ v üdvözlünk vári Újesztendől lö’ed remélünk mi mindent, mit ezer év nem adott meg. Elnyomottak voltunk eddig. Legyen most már új földünkön szabadság és teljes öröm. Ezt akarja Dózsa népei Ezért folyt már annyi véres Vasárnap, 1946 január 6 Űf feladatokkal új élet felé Az ó évből az újba léptünk. Ismerjük a múltat. De mert nem értünk benne el mindent, amit reméltünk és kissé több akarattal, több szorgalommal elérhettük volna, ne a múlt időt, hanem önmagunkat okoljuk. Mennyi alkalmas alkalmat elmulasztottunk. El, csupán azért, mert lebecsültük azt az ellenfelet, melyet valójában nem is mi győztünk le. Nos és elhittük azt — talán tapasztalatlanságunk folytán —, hogy a földosztás, már a föld és minden ölünkbehullt siker megtartását is jelenti. Hogy az idő csupán nekünk dolgozik, még akkor is, ha mi elhanyagoljuk saját kötelességünket. De ez még csak a kisebb hiba. A nagyobb az, elhittük azt, hogy a javunkra változott időben mi már mnfenhatók vagyunk. E í helyett elég a nagy hang, a nagy terv és úgy beszélni, mintha csakugyan tenni is akarnánk mindent, amit követel az idő. Túlbizakodottságunkban későn vettük észre, hogy azok, akiket a nagy összeomláskor megsemmisültnek hittünk, nemcsak feltápászkodtak, de már mint nyílt ellenfelek is megjelentek velünk szemben és minden hibánkat, hanyagságunkat saját javukra használnak fel. És mennyi helytelen cselekedetünk volt még, amit későn vettünk észre! Helytelen viselkedésünk folytán hányan olyan kishitűek, akik még mint a gyermek, támogatásra, irányításra szorulnak, átmentek a másik táborba. " Ennyi baklövéssel, hibáktól terhesen hágtuk át az újév mesgyéjét és haladunk új feladatokkal az új élet felé. De nem csüggedünk. Nem, mert ha már hibáinkat látjuk, jogunk van bízni a majd magunk erejével aratott sikerben. Hisz régi mondás: nem az az okos ember, aki a hibáktól való félelmében nem cselekszik, hanem az, aki az elkövetett hibát jóvá tudja tenni és igyekszik másikat el nem követni. Most, amikor elhagytuk az ó évet és indulunk a még nagyobb feladatok elvégzésére, tegyünk mérlegre hanyagságot, hibát, tényleges eredményt és nézzük meg alaposan az okokat. Azután mindent, mi helytelen, káros volt a múlt évben, már most az újév kezdetén kerüljünk el. De mindent, ami jónak, hasznosnak mutatkozott a múltban, azt az eddiginél sokkal szélesebb körre, az egész gazdasági életünket a Szövetségünk érdekeinek átfogására ki kell fejlesztenünk. Viselkedésünkben is azt kell fejlesztenünk, amivel még ellenfeleinket is meg tudjuk nyerni. Mert hiszen mi a szervezkedés? Embertársaink megnyerése annak a célnak , most annak az új gazdasági rendszer felépítésének, melyet a falusi dolgozók részére üdvösnek, jónak tudunk. Amit nemcsak hiszünk, de gyakorlati tényekkel is bizonyítjuk, hogy igen, ha összefogunk, meg is tudjuk valósítani. Nem szégyen a múlt hibáinak beismerése. Nem, hanem erény. Annál is több, értelmünk arra a magaslatra érése, ahonnan már tisztábban látjuk a dolgokat: az értelmi és érzési tisztulás, ami után a bölcsességbe nyúló nemes gondolkozás következik. Ne irtózzunk a szellemi tisztulástól! Nemcsak szükséges az, de hasznosabb is, mint bármi más. Hisz a szellemi tisztulás: tudás. A tudás pedig hatalom. Nekünk pedig, különösen, ha szabadok akarunk maradni, nagy szükségünk van ma még a hatalomra, arra, melyet mi befolyásolunk! Szövetségünk központi vezetősége már át is ment a tisztulási folyamaton. Lemérte a múlt évben elvégzett munkát és a sok elmulasztott alkalmat, hibát. A mérleg azt mutatta, ha még csak néhány hetet is tétovázunk, elvesztjük nemcsak a megszerzett eredményeket, de a létjogosultságunkat is. El, mert sem az idő, sem az alkalom nem vár, hanem kedvez annak, aki megragadja. Központi vezetőségünk, látva a fenyegető mulasztásokat, november közepén, mikor a másodszor is üresen maradt főtitkári tisztséget Rácz Gyula szaktárs töltötte be, azonnal célszerűbb és határozottabb munkához fogott. Mindjárt tapasztaltuk is, hogy az eddig olyan nehéznek vélt munka szinte magától folytatódik, csupán megindítani kellett. December első napjaiban volt a különböző vidékekről feljött szaktársainknak a háromnapos tanfolyama, melyen megismertettük velük az összes politikai és gazdasági kérdéseket, valamint összes elvégzendő feladatunkat. A 9-ik számú lapunkban ismertettük is tizenkét szaktársunkat, kik a háromnapos tanfolyam után csupán törhetetlen hitükkel és a tanfolyamon kissé kiköszörült tudásukkal felvértezve "nekivágtak a ma még titokzatos Dunántúlnak. Nagy volt a feladatuk, de elvégezték! Útjukban sem a hó, sem a sár nem tarthatta vissza őket. Mentek, mint hajdan az apostolok, gyalog egyik falutól a másikig 16—20, sőt több kilométereket, mert tudták, az a szervező munka, melyet ott végeznek, megér minden fáradságot. Hiszen új harcosokat szerveztek a további küzdelemre és erődöket létesítettek a magyar nép idegen befolyással könnyen támadható területén. Tudták, munkájuk üdvös lesz Szövetségünknek és az egész népnek, mert az ottani dolgozókat nemcsak gazdasági jobblétünk építésére nyerik meg, de a náci faji eszme fertőzéséből is kigyógyítják szervező munkájukkal a még menthetőket. A jövőben pedig mostani ottlétük megakadályozza az olyan és hasonló fertőzést. A tíz nap alatt az első tizenkettő, mindegyike 5—6, sőt tíz csoportot is alakított és gazdag tapasztalatokkal tértek vissza, melyet nemcsak saját, de szövetségünk minden tagja részére hasznosíthatnak. És hozták magukkal azt a bizonyosságot, hogy az akarat előtt nincs áttörhetetlen nehézség, hogy ahol még nem működik Szövetségünk helyi csoportja, oda csak el kell menni, megismertetni a célt, a tennivalót és már meg is alakul. Hisz a falusi dolgozók természetükben értelmesek és vágyódnak a jobb gazdasági helyzet után. Csak már olyan sokszor csalódtak, hogy nem mernek hinni. De ha hozzájuk hasonló dolgozó világosítja őket fel és hívja szövetségünkbe, akkor eloszlik kétségük. Egyhangú véleményük ez azért, mert — mint mondják — ha ott a legnehezebb vidéken, a Dunántúlon, ilyen eredményes volt az első út, akkor az ország többi részében még biztosabb a siker. Hogy ezt tényekkel bizonyítsák, újabb vidékek szervezését vállalták, azért is, mert Szövetségünk készülő szervező zászlóját szervezésük eredményével ők akarják megnyerni és tettrehívóan majd meglobogtatni legközelebbi országos kongresszusunkon. Szövetségünk azonban nem elégedhetett meg csupán azzal, amit a tanfolyamon adott az első tizenkettőnek és azzal, amit ők abból adtak a Dunántúlnak. Nem, mert ez csupán a kezdet. A folytatáshoz, az új gazdasági élet felépítéséhez a tíz-, a százezrek megszervezése, munkája szükséges. Az a Tizenkettő — a közért minden áldozatra kész — szaktársunk, ha tízezerszer többet tudna is dolgozni, mint amennyit legnagyobb odaadással elvégezhet, akkor is a nagy szervezésnek, melyet el fogunk, mert el kell végeznünk, csak csekély részét végezhetné el. A további szervezők tíz és százaira van tehát szükségünk. Olyan szervező szaktársakra, akik mint az első Tizenkettő Szövetségünk az w.fyw/ffT folusi dolgozók érdekében mernek indulni a körülöttük még szervezetlen községekbe. Igen, sokan kellenek még olyan szervező szaktársak, akik a közös cél érdekében tudnak időt és ha kell fáradságot is áldozni! Szövetségünk hitte, hogy az annyit szenvedett falusi dolgozók közül kerülnek is még a szervező munkára vállalkozó szaktársak. December 17-én tehát újabb tanfolyam kezdődött Szövetségünkben, mely, már ötnapos és nem tizenketten, hanem harmincan az ország minden részéből vettek azon részt. Voltak mindkét munkáspárti tagok, sőt még nemzeti parasztpárti tagok is. Ezek feladata már nemcsak a csoportok alakítása és látogatása, hanem most mindjárt meg kell szervezniök megyéjükben a megyei nagygyűlést, melye minden faluból legalább két szaktársunknak kell jelen lenni. Minden megyei gyűlésre központi küldött megy, mert ez nemcsak egyszerű beszámoló lesz, hanem az összes tennivalónk ismertetése. Megyei nagygyűléseinket január 7. és 21. közt tartjuk. Dózsa népe történetében új fejezet kezdődik ezekkel a napokkal. El kell hát készülni alaposan. Ezeken a megyei gyűléseken rakjuk le annak az új életnek, új gazdasági rendszernek alapját, melyet fel akarunk, mert fel kell építenünk. Fel kell építenünk, mert a jövőben jobb és szebb életet akarunk élni, mint éltünk a múltban. Fel kell építenünk, hogy a jövő újévfordulón tényekkel bizonyítva mondhassuk: nemcsak az év, de az életünk is változott. h. i. Dózsa Népe bízó dala újévkor... Végre a bús nép kiálthat. Dala szállhat fel az égre, Munkásmilliók reménye Ezerkilencszáznegyvenhat. Kézbe sarló, kasza, kapa! Új országépítésre int. S a jövőbe bízva tekint Dózsa György duzzadó hada. Dolgozó lesz már csak maga: Eltűnt lidércálma, réme, Igenis győzni fog végre Dózsa György duzzadó hada. Századok lelke csak elhal. Nem szenvedett hiába kint, Eljött és megelevenít Ezerkilencszáznegyvenhat. Újlaki László Szaktárs! Ha múlt életednél valóban jobbat akarsz, annak első feltétele a szorgos munka és a tanulás.