Dózsa Népe, 1947 (3. évfolyam, 1-49. szám)

1947-01-01 / 1. szám

2 DÓZSA NÉPE falwarkban a munka. Minden meg­­beszélést _ falakon, faliújságban, ▼««7 más egyéb módon tudatni azokkal is, akik nem voltak jelen. A faluban mindig, mindenki tudja, hogy a közös nagy tervben ki, mit ajánlott, hogy fogtak hozzá, mit értek el eddig, ki tűnt ki a munká­ban, ki maradt el. Ha így lesz, ak­kor meg fog nőni a jó munkás és jó munka becsülete és az elsők után meg fognak indulni a többiek is. Minél több szorgalmas, szakképzett paraszt műveli a földet egy falu­ban, annál több fog teremni abban a határban. Már tőlem rengeteg dolgot kell elvégezni. A falu színe, szinte a megítélése elé kell hozni már most a munkákra való előzetes elszerző­­déseket. Esry egész falu legyen a bírája annak, hogy ki milyen szer­ződést köt és bíró lesz majd akkor, is, amikor a szerződések megtartá­sán lesz a sor,. De ezen keresztül lehet már most biztosítani, hogy mindenki egyenlően jusson munká­hoz és minden föld az alkalmas időben legyen majd megművelve. Már ilyenkor meg kell közösen tár­gyalni azt is, hogy mennyi munka­­időt lehet követelni, hogy mennyi szabadságot kell adni. Most van rá idő, hogy a Földmí­­ves Szövetkezetet úgy megsegítsük munkával, hogy majd a gazdasági évben ő tudjon bennünket segíteni, termelésben, értékesítésben, de az iparcikkek juttatásával is. Az­ egész falu erejét, kell felhívni és meg­mozgatni. Ünnep az és ünnepi kül­sőségeket is kíván, ha egy­üit dol­gozói öntudatos munkáinkkal, ro­hammunkaként helyreállítják szövetkezeti magtárat. _ De ugyan­ a­­gy van alkalom, minden olyan rombold« helyreállítására, vagy munka elvégzésére, amire közös munka kell és csak most várat rá idő ie (kis hidak helyreállítáaai, ta­­lajelőkészítés). A munkanélküliség kérdését­­ sem lehet a falu teljes részvétele nélkül rendezni. Közösen kell megállapod­ni abban, hogy mikor lehet valakit munk­anélkül­inek tekinteni. A föld­del, házzal bírókat is rá lehet éb­reszteni, hogy ha ínségmunka után valló szaladgálás helyett az időt fel­használják a házuk ki­javítgatásá­ra, a szerszámok előkészítésére, ta­­kselőkészítésre, ezek a munkák a föld termésében sokkal jobban fog­nak fizetni, mint a közmunkánál adott órabér. Az egész falunak döntő kérdése a tvaszi vetőmag- Már most meg kell egyezni az egész faluval, hogy m­ek hogyan jusson, nehogy az utolsó percben majd a szemesnek díjon a világ, a szegény meg me­gint üres marokkal maradjon. Ha skerü­lt megállapítani, hogy az egész falura mennyi vetőmag kell is milyen megosztásban, mindjárt­­ is kell intézni a hatóságoknál, hogy tényleg meg is kapja a fám­i vetőmagot. Ha ezt a sok tenniva­­ót egy ember akarná csinálni, jog­ra­ agyoncsapnák az ilyen okvetet­­enkedői Ez az egész falu ügye, te­­hát úgy kell megcsinálni, hogy az egész falu tárgyalja meg és úgy jöjjön létre döntés. Ugyanígy kell már most megtár­­gyalni és gondoskodni a gyümölc­­sök és szőlők permet- és egyéb ao­­­ányvédőszerszükségletéről. Állatállományunkat­­ takarmány­­irány veszélyezteti. Ügyes vezető itt is az egész falut hívja segítsé­­güb Az egész falu hamarabb kide­ríti, hogy hol rejtőzik még fölösen takarmány és arról is gondoskodni fog, hogy azt a közösség tudja hasznosítani. De könnyebben méd­iát fogja találni annak is, hogy a határban hagyott kukorica­szárat lazahordják, vagy hogy a szecska-­ rágót az is használni tudja, akinek még sajátja nincs. Most van az ideje, hogy az egész fain vizsgálódása elé vigyük a kisbuszon bérleteket, feles­ és részes bérleteket Jó ír, ha egy egész falu előtt kell megbeszélni, hogy oly ma­gas a bér, hogy már nem te igen marad befektetni való pénz, és ezért a bérlő ott is búzát termel, ahol nem kellene- De látszani fog­­ is, ha valaki többet vállalt ré­szibe, mint amit­ maga megbíz s már előre tudni lehet, hogy nem is lesz jól megdolgozva az a föld. Különösen jó előre fel kell készül­­ni azon ipari növények termelési szerződéseire, ahol közös szerződést szokás­ kötni valamilyen országos szervezettel. Ajánlatos megvizsgál­ni, hogy a tavalyi szerződés jó volt-e, vagy hol csapta­k be, mit kellene változtatni. Amikor a szer­ződés megkötésére kerülne a sor, már mindenki nyíltan tudja, hogy mit nem szabad aláírni, de már az egész ország is idejében megmoz­dítható legyen, hogy ne tudjanak még egyszer sarcot venni a cukor­­répai term­előn, dohánytermelőm, vagy egyéb ipari növényátvételnél. De az ilyen ipari növényeknél a mag beszerzése még külön lehető­ség a föld dolgozójának megnyo­­morítására. Ha egy falu előre való megbeszélés alapján, együtt csinál­ja a beszerzést, bizonyára nehezebb lesz megkárosítani, mint az egyes gazdát. n­­ « Amelyik­««faluban közösen intézik a közös­ ügyeiket, ott a közellátás­ban sem­ lesznek zavarok. Persze, határozottnak­ kell lenni. Ha az egész falu­ lakói mondják el a vé­leményüket a malomról, akkor pon­tosan ki fog derülni, hogy hol húz­za meg a molnár a parasztembert. Az ilyen tárgyalás már magától megmon­dta azt is, hogy mi az or­vosság- ha mindnyá­jan »"viltt ve­gyünk, akkor a feladatnélküliekről is tudunk gondoskodni- Az elver­melt termények hamar kitudódnak, közös határozat alapján udvarias kérésre b’s­omiyári eladásra bocsát­­ja a tulajdonos. Ha pedig ísrv még­sem megy, akkor a rejteg tetőt le kell, leplezni és átadni a törvény­nek. Nehezen történhet félkézmunka az iparcikkek szétosztásánál is, ha az egész falu előtt nyíltan kell csi­nálni. Semmiesetre sem lesz mód az oly gyakori dugott juttatásra, amelyik mindig­­ azoknak juttat, akik buzgó támogatói­ az uraknak, vagy akikből ilyet akarnak csi­nálni. A földosztás terén is elég munka van minden községben. A bizottsá­gok megszűnnek, utána kell tehát nézni, hogy már készen álljon az Új Földhözjuttatottak Helyi Szö­vetsége, amelyiken keresztül a he­lyi újgazdák kézbe tudták venni a saját ügyüket, elvégezni a telek­­könyvezés előkészítését és véget­­­ vetni a kiosztott földek körüli foly­tonos vitáknak.­­ Ha megmozdul egy falu, sok mindent elérhet. És rajtunk, szer­vezett földmunkásokon a feladat, hogy megindítsuk ezt a folyama­tot. Vigyázni kell- Ez nem urak an­­­tentja.­ Itt a dolgozó népnek magá­­nak kell határoznia a maga ügyei­ben. Ügyes az a szaktársunk, aki ennek­­ minél szabadabb futást tud hagyni Feladata csak annyi, hogy mindig vezesse az eseményeket, hogy ne hagyja ellankadni a meg­indult mozgást, hogy ébren tartsa a falu érdeklődését. Arról is beszélni kell, hogy a termelés előbbrevite­­lét ki hátráltatja, ki áll a dolgozók és az egész ország érdekei ellen. Az ilyen — a falu köztudatába átvitt és közösen irányított — erőfeszítés összehozza a különböző dolgozó ré­tegeket a falun, kom­oly cél érde­kében egész szoros együttműködést kovácsol. Amit a mezőgazdasági termelés emelésével el lehet érni az egész falu mozgósításával, az a széles dolgozó nép közvetlen javára szol­gál. Ez az a tény, amitől azonnali javulás következik be a mi nehéz paraszti sorsunkban és általában a dolgozóik sorsában is. A feladat te­hát — ha nehéz te ’— feltétlen ér­demes.Az 1946-os évben komoly látszata volt annak, hogy mi, magyar dol­gozó parasztok, a városi dolgozók és a munkáspártok segítségével ke­zünkbe vettük a sorsunkat. Zeng­jen és zúgjon hát az ország az 1947. évben a mi építő, országot újra­te­remtő lázas munkánktól. Most a parasztság is csatasorba áll, és a város ipari és szellemi munkásság­gal egyetemben építi az országot, termeli a­ javakat, mert tudja, hogy most már, ahogy a nagy közös munka erősíti a demokráciát, úgy javul az ő és általában a dolgozók életszínvonala. Rajtunk áll, hogy valóra tudjuk-e váltani minden szándékunkat. Ha nemcsak vezetni akarunk, hanem tanítjuk is a falut, hogy maga ve­gye kezébe a sorsát, akkor biztos eredményt fogunk elérni. Ha a FelséSz minden faluban megindít­ja a munkát, ha minden szomba­ton összehívja a falut, lökést ad a kérdések megbeszélésének, a hozott határozatokat falakon, írásban, minden módon tudatja az egész faluval, akkor megszületik az ér­deklődés és a munka láza viszi to­vább az egész falut. Ez az összefo­gás sorra félre fog állítani minden népellenséget, igazában vezetőt fog csinálni a dolgozó parasztságból, amelyik ma a maga községét hol­nap a megyét és az országot is kormányozni fogja tudni és dol­gozó öntudatával feljén az ipari dolgozó mellé. Csak így juthatunk közelebb a népi demokráciához, ti .dolgozó parasztságnak és a többi dolgozóknak a hazájához. De ezzel tesszük lehetségessé aa­t is, hogy a háborús pusztulások eltakarítása után országunk most már a pontos gazdasági tervek szerinti felemel­kedés útjára lépjen. Ha most meg­teremtjük a lehetőséget ezen tervek végrehajtásához a mezőgazdaság­ban is, azok minden évben növekvő jóléttel fognak visszafizetni. Nagy emelkedő útra kerülünk, amely nemcsak a dolgozó parasztságot, de vele a gyárak, a bányák, a hivata­lok becsületes dolgozóit jobb jövő­be vezeti. Falusi leveíek Kinek mit hozzon az Újesztendő! A feketézőknek kötelet a nyakukra. A Kisgazdapártnak községi választást, csak nem olyat, aminőt ők gondolnak, hanem olyat, aminőt mi akarunk. A Parasztszövetségnek sót, csodakecskét, olcsó munkabért, de nem a legkisebbet, repülőgépet, amin a búzát szállítják az eldugott búzás vermekbe. Az OTI vezérigazgatójának sok forintot, hogy április 1-re a mezőgaz­dasági munkások társadalombiztosítása megvalósuljon. A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének jó munka­bért, amiből tisztességesen megélhetnek, társadalombiztosítást, jó munkahelyeket. Az újonnan földhözjuttatottaknak igavonó állatot, ekét, boronát, ko­­­c­­sit, telekkönyvezést és olcsó hitelt. A falusi szegény parasztságnak bakkancsot és ruhát. A szegény paraszt gyerekeinek cipőt és ruhát, hogy iskolába járhas­sanak. A főjegyző urunknak poharat, amivel­­ a hatósági cukrot méri. .Tóth József jár. titkár, Varsány. í IFJÚSÁG! Oh, boldog ifjúsági Dússzirmú rózsaág. Könnytiszta gyöngyharmat. Lángoló tűzpatak. Oh, boldog ifjúsági Szent erő­s szép virág, Virágos új tavasz, ’kökké napsugarat. Oh, boldog ifjúság/ Száz tiszta, forró vágy, Vidám dal, szerelem. Magas kedv, könnyes szem. Oh, boldog ifjúsági Fennséges új világ. Szívben, szemben fény. Aranysugár, remény. Oh, boldog ifjúsági Gyümölcstermő dús­ág. Legdrágább s legszebb kor. Bennem élet dalol. Oh, boldog ifjúság! Fehér álom, valóság. Szememben tűz ragyogj Oh, boldog ifjúság! Én is benned vagyok! Horváth Ferenc Szekszárd « Alakulnak a Dózsa kultúrcsoportok Mezőkövesden 1946. december 1-én megalakult az FÉKOSZ. ke­belén belül az ifjúsági önképző kultúrcsoport, amely mikulás es­tén mint­egy 400 főből álló néző előtt, tapsorkán mellett, nagy k­a­­barészámokat mutatott be. Megalakult a Matyó Dózsa bok­réta is, amely f. hó 13-án nagy­sikerű négyes magyar tánccal mu­tatkozott be. A siker olyan nagy volt, hogy azt többször meg kel­lett ismételni. Az ifjúság száma napról napra emelkedik úgy, hogy ma már 100- nál több az ifjúság száma 20-án újból megismételjük a kultúres­tet új számokkal és új szereplők­kel. Szilveszter estre nagy zártkörű mulatság van tervbe véve a ta­gok részére és akkor minden tánc­szünetben kabaré számokkal fogja szórakoztatni az ifjúság a táncoló közönséget, éjfélkor tom­bola és a szereplők többszöri si­keres fellépése lesz díjazva, majd éjfélkor az Ó év temetése és az új év feltámasztása lesz. A mu­latság reggelig tart. * Bóta Pál titkár Kaposváron is a FEKOSz helyi csoportja a mező­gazdasági ifjakból megalakította a Dózsa Ifjúságot. Tanfolyamunk sikere Alig, hogy az Iskola megkezdődött mit láttok, hogy mennyire nagy fontosságú lesz a tanulásunknak az eredménye. Ahogy múltak a napok úgy világosod­tunk fel abból a sötétségből mely ben­nünket elhomályosított, de ezt köszön*­h­etjü­k az előadóink nagy jóságának akik fáradságot nem ismerve és a saját munkájuktól elmaradva dolgoztak éret­tünk, hogy bennüinket felszabadítsanak a régi kapitalista elnyomás alól. A­­ napos tanfolyamnak ideje gyorsan el­rohant, de úgy érezzük, hogy mégis e rövid idő alat sokat tanultunk. Igyeke­zünk ezt a kevés tudásunkat a többi munkást­ársaink között tovább adni. Köszönetet mondunk előadóinknak, és a vármegyei titkárunknak, Sepsi János­nak az ő, értékes előadásáé­t. Mezőkövesdi tanfolyam hallgatói

Next