Dunaferr, 2002 (51. évfolyam, 1-52. szám)

2002-01-03 / 1. szám

Folynak a bértárgyalások A munkáltató tartja ajánlatát December 20-án folyta­tódtak a Dunaferrnél a 2002. évi bértárgyalások, amelyen részt vett Tóth László vezér­­igazgató. A munkáltató kez­deményezte, hogy öttagú de­legációja kivételesen további egy szakértőt bevonhasson a munkába. (Tájékoztatásul: a szakszervezetek minden bér­tárgyalási fordulón 5+5, azaz 10 emberrel képviseltetik ma­gukat.) A szakszervezetek a munkáltatói indítványt me­reven elutasították, elzárkóz­tak attól, hogy a munkáltatói oldalon hatan vegyenek részt a bértárgyaláson. A munkáltató megdöbbe­néssel vette tudomásul, hogy másik indítványát — amely arra irányult, hogy a Duna­ferr sajtószóvivője is jelen le­hessen a bértárgyalási fordu­lón — a szakszervezetek (arra való hivatkozással, hogy mi­ért nem előbb értesültek erről a kérésről) úgyszintén megta­gadták. A munkáltatói oldal a bértárgyalásokkal kapcsola­tosan kezdettől a hiteles tájé­koztatás elkötelezettje, a saj­tószóvivő jelenléte a dolgo­zók még pontosabb, gyor­sabb tájékoztatását segíthette volna. Emlékeztetni szeret­nénk arra, hogy a szakszer­vezetek kezdettől fogva el­zárkóztak a munkáltató kez­deményezésétől, a bértár­gyalásokról szóló közös köz­lemények kiadásától. A rész­vénytársaság sajtószóvivőjé­nek kitiltása a szakszerveze­tek részéről példátlan lépés, amely a dolgozókat meg-(Folytatás az 5. oldalon.) II. évfolyam — 2002. január 3. — I. hét A Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársaság lapja József Attila Könyvtár 2400 Dunaújváros Apáczai Cs.J.u. n. Í * A­ KÖNYV tulajdona Kp. bérmentesítve Piacokról, kereskedelemről, 2002-től a „savanyúboroson" Félév után javulhat a helyzet A Dunaferr csoport hagyo­­má­nyos évzáró műszaki érte­kezletét, az úgynevezett „sa­vanyúborost" december 20-án tartotta. Az ünnepi összejöve­telen Tóth László vezérigazga­tó értékelte a 2001-es gazdál­kodási év eseményeit, ered­ményeit. Részletesen feleleve­nítette mindazokat a történéseket, amelyek a válla­latcsoport működését, pénz­ügyi helyzetét befolyásolták. Tárgyilagosan elemezte a vas­mű piaci helyzetét, és azokat a momentumokat, amelyek a cég jövőbeli lehetőségeit ala­kítják. Összehasonlításkép­pen szólt a környező országok acélgyárainak kapacitásáról, termékeiről, amelyek mára komoly kihívást jelentenek a Dunaferrnek. Feltette a kér­dést: jó-e az a kereskedelem­politika, amelyet a vasműs tár­saságok folytatnak. Példákat hozott igenre, nemre egy­aránt, s a vevőkapcsolatok ki­­teljesítését ajánlotta vala­mennyi munkatársának fi­gyelmébe. Tóth László kijelentette: várhatóan 2002 második felé­ben felfelé indulnak az acél­árak. A helytálláshoz és az előrejutáshoz nélkülözhetet­len a vállalatcsoport dolgozó­inak összefogása és vala­mennyiünk kellő alázata a munka iránt. A vezérigazgat reményét fejezte ki, hogy 2002 végén a Dunaferr hely­zetének javulásáról számol­hat be. Ez nemcsak a város, hanem a régió szempontjából is fontos. A vezérigazgató ezt követő­en Az év menedzsere elisme­rést adta át dr. Szű­cs Lászlónak, a Borovszky Ambrus-díj­a­t pedig idősebb László Ferencnek. Ez a cég a múltam és a jövőm is Dr. Szűcs László az Acélmű­vek Kft. ügyvezető igazgató­(Folytatás az 5. oldalon.) A savanyúboroson az Év menedzsere elismerésben dr. Szűcs Lászlót részesítette a vezérigazgató Más év — másnap j­ózanodunk az év végi ünnepek után. Korhelyleve­­sen élünk, töltött káposztára, bejglire, lencsére, pezsgőre gondolni sem bírunk, és színes tinták helyett nullkalóriás fogyókúráról álmodunk Lassan úrrá leszünk túlcsorduló érzelmeinken is. Szólunk a szomszéd kisfiúnak, hogy ne a mi lábtörlőnk­re pisiltesse a karácsonyra kapott spánieljét, megkérjük a gondnokot, szedje le a lépcsőházajtóról azt a gusztus­talan adventi koszorút, és franciakulccsal verjük a radi­átorcsövet, ha a felettünk lakó túl hangosan ü­völteti a magnóját. Újévi fogadalmaink többségét már­is meg­szegtük. Számolatlanul szívjuk a cigarettát, kiosztot­tuk a gyereknek az első pofont, hadd tanulja meg: nem az új évtől lesz türelmesebb a szülő. Összevesztünk anyánkkal telefonon, ő már úgyis megszokta, hogy nem az új évtől... Kezdünk megbarátkozni a gondolattal, hogy való­színűleg idén sem leszünk fitnesz-bajnokok, nem hódít­juk meg a Himaláját, és nem tanulunk meg angolul. Már azt is nagy teljesítménynek érezzük, ha vissza­visszük az áruházba a gyerek által kibelezett karácsonyi ajándékokat. Egyszóval józanodunk. Nekivágunk az új esztendőnek. Ahogy mindig. Tulajdonképpen boldogan. Bródi Emília _______________________________________________y

Next