Dunaferr, 2006 (55. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-06 / 1. szám
DUNAFERR 2006. január 6. — 1. szám 3 INTERJÚ VALERIJ NAUMENKÓVAL, A DUNAFERR RT. VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL Egységes folyamatok, bővülő beruházások Rendhagyó beszélgetésre ültünk le Valerij Naumenkóval, a Dunaferr Rt. igazgatósága által december 8-án megbízott vezérigazgatóval. Rendhagyó, mert két hónappal ezelőtt a tulajdonosok még megerősítették elődjét pozíciójában, s rendhagyó, mert már vele értékeljük a mögöttünk hagyott esztendőt. Nem egyedül érkezett, a meghatározó pozíciókba Ukrajnából hozott kollégákat. Erről és a cég jelenéről, jövőjéről kérdeztük őt, aki végzettségét és eddigi pályafutását tekintve is acélipari szakembernek számít. — Naumenko úr, önt közel három hónapja különböző operatív szakmai feladatokra kérték fel a tulajdonosok a Dunaferrhez kapcsolódóan, novemberben az igazgatóság tagjává választották, majd december elejétől a vezérigazgatói teendőkkel bízták meg. A lemondott Sushil Trikha után mennyiben más az ön szerepe, mint közvetlen elődjéé volt? — A Donbass Ipari Szövetség (ISZD) stratégiájában megfogalmazott célok lépésről lépésre valósulnak meg, amelynek részét képezik az ukrajnai és azon kívüli, így a magyarországi és lengyelországi befektetések is. Sushil Trikha — aki egyébként lemondását követően is az igazgatóság tagja maradt — már októberben feladatai megosztását kérte a tulajdonosoktól annak érdekében, hogy elláthassa a már említett területekhez kapcsolódó befektetések koordinációját, iparpolitikai és gazdaságirányítási felügyeletét is. Valójában ennek támogatására, a cég operatív feladatainak ellátására jöttem a Dunaferrhez. Mára azonban kiderült, hogy mindkét feladat külön embert kíván, így a tulajdonosok engem bíztak meg a cég vezetésével. Fontosnak tartom, hogy a közvetlenül a Dunaferrhez kapcsolódó döntési folyamatok jelentősen lerövidüljenek a cég még hatékonyabb működése és a Donbass-hoz való integrációja érdekében. Fel kell gyorsítani a társaságcsoport egységesítésére vonatkozó folyamatokat is, hiszen az a cél továbbra sem változott, hogy a Dunaferr egy cég, egy jól irányítható, átlátható vállalat legyen. Ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, mit jelent mindez a gyakorlatban. Több mint egy évvel a privatizáció után hogyan látja, hogyan értékeli a Dunaferr helyzetét? — A Dunaferr ma az egyik legfontosabb értékteremtő, termelő cég Magyarországon, és elismert helyet foglal el az európai acélipari cégek között is. Visszatekintve az elmúlt időszakra elmondhatom, hogy a 2004-es, kimagaslóan eredményes évet követően tavaly már nem voltak egyértelműen kedvezőek a nemzetközi trendek. Ezzel együtt sikeresnek nevezhetjük az elmúlt évet, hiszen a termelés felfuttatása, a munkahelyek megőrzése mellett például jelentősen növeltük az újonnan csatlakozott EU- országokba történő exportunkat. Pontos adatokkal még nem szolgálhatok, de pozitív eredménnyel zárhatjuk majd ezt az esztendőt is. — Az év közepén „gyenge volt" a piac, a Dunaferr visszafogta termelését, az év végére azonban ez a helyzet megváltozott. .. — így igaz, csak emlékeztetőül mondom, hogy majd' három hónapig 80-85 ezer tonna volt a nyersvasgyártás volumene, aztán szeptemberre újra visszaállt a rend, sőt a jól szervezett karbantartásnak és termelésirányításnak, a jól összeállított termelési programoknak köszönhetően a melegüzemekben, illetve a hengerművekben termelési rekordok születtek. — Már említette, hogy az egységes vállalati modell, vállalati irányítás érdekében meg kell szüntetni a cég széttagoltságát. Hol tart ez a folyamat? — Csak ennek következetes véghezvitelével, az üzletrészek visszavásárlásával, a folyamatok összehangolásával, a termelés növelésével, ezzel együtt az önköltség csökkentésével maradhatunk versenyképesek, ehhez kell hozzárendelnünk a szükséges erőforrásokat, a gazdálkodás, a beszerzés, a termelés, a logisztika, az értékesítés és az energetika valamint egyéb szolgáltatások területén. — Ennek némileg ellentmond a radiátor-üzletág eszközeinek, illetve a Dunaferr DÉG Rt.-ben lévő üzletrészének értékesítése. — Nem osztom ezt a véleményt, hiszen a tevékenység veszteséges volt, míg az új tulajdonos rendelkezik a knowhow-val, a szükséges forrásokkal és piaci kapcsolatokkal is, hogy eredményesen működtesse a továbbiakban. Nem engedjük teljesen el az üzletágat, hiszen a munkavállalók — az érdekképviseletekkel egyeztetett módon — munkáltatói jogutódlással kerülnek át az új céghez úgy, hogy ugyanott dolgoznak majd. — A Dunaferr élén történt váltással együtt két új vezérigazgató-helyettese lett a cégnek... — Valóban, két meghatározó, a gazdálkodási és beszerzési területhez kapcsolódó irányítási feladatok ellátásával a tulajdonosok Natalia Basinszkaját, illetve Szergej Ivanovot bízták meg, akik a maguk szakterületén mindketten kiváló szakemberek. A Dunaferr az ISZD korporáció része, és így a pénzügyi, gazdálkodási, kontrolling feladatok is a részét képezik. A beszerzésnél hasonló a helyzet, hiszen az ISZD-hez kapcsolódó vállalkozások beszerzési feladatait egységesen, költséghatékonyan lehet és kell is kezelni. Egyúttal a Dunaferrnél megvalósuló beruházások, fejlesztések kiemelt feladatot rónak erre a területre is. Természetesen a két vezető munkája csak akkor lehet eredményes, ha azt egy jól felkészült csapat segíti, nemcsak a két említett szakterületen, hanem máshol is. — Ha már a fejlesztéseket, beruházásokat említette, hol tartunk ezzel a folyamattal? — A privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésének egyik markáns része a technológia fejlesztése, a kapacitásnövelő beruházások megvalósítása. Az igazgatóság korábbi döntése alapján december elején aláírtunk az I. számú kohó átépítéséről szóló fővállalkozói szerződést, amely beruházás 2006 októberében fog megva(Folytatás az 5. oldalon.) Az interjú eredetileg a Dunaújvárosi Hírlap december 23-ai számában jelent meg. Azzal a szándékkal közöljük hetilapunkban is, hogy a Dunaferr vállalatcsoport munkavállalói közvetlenül is megismerhessék az új vezérigazgatót és a társaságcsoport előtt álló feladatokat.