Dunaferr, 2007 (56. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-29 / 26. szám
. ^ Levél a miniszternek Levélben fordult Kóka János gazdasági és közlekedési miniszterhez Mucsi Zoltán, a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. Az érdekvédelmi vezető — csaknem négyezer vasműs szakszervezeti tag nevében — a minisztérium megszorító intézkedését sérelmezi, amellyel megszüntették a évente egyszer munkavállalói jogon járó 50%-os vasúti utazási kedvezményt. Levelében Mucsi Zoltán a döntés felülvizsgálatára kérte a minisztert. W_______________J Kétszázhetvenöten kapnak diplomát a DF-en Június 30-án, szombaton 10 órai kezdettel tartják a Dunaújvárosi Főiskola idei diplomaátadó ünnepségét a Dunaferr Sportcsarnokban. A Himnusz, majd dr. Kadocsa László általános és tudományos rektorhelyettes megnyitó szavai után az ünnepi műsorban ezúttal Koncz Gábor Kossuth-díjas, érdemes művész Petőfi Sándor: A nemzetgyűléshez c. versét szavalja el. Ezt követi a DF női karának műsora, majd az ünnepi köszöntő után a diplomák átadására kerül sor. A végzősöket a főiskola Euro- Pass magyar és angol nyelvű oklevél-melléklettel bocsátja szárnyra, valamint az ismert karrierszakértő, Pintér Zsolt: Hogyan csináljunk karriert? c. könyvével is felvértezi az álláskeresőket. Az ünnepség elismerések átadásával, és a selmeci hagyományok szellemében a szakok himnuszainak eléneklésével, végül pedig a Szózattal zárul. Egy üzletember Dunaújvárosból. (Folytatás a 2. oldalról.) — A privatizáció egy új korszakot nyitott a vasmű és a város életében is. Nem megkerülhető a kérdés, hiszen ezer szállal kötődik egymáshoz az önkormányzat és a vasmű: törekszel-e szorosabb kapcsolatra, mint korábbi vasműs a vállalatvezetéssel mostani új megbízatásodban? — Gyakorlatilag még nagyon friss a szerződésen az aláírás, és alig száradt meg rajta a pecsét, hiszen hivatalosan június 12-étől vagyok a cég vezére. Városlakóként és vezetőként is mindig arra törekedtem, hogy egyfajta konszenzuson alapuló együttműködés alakuljon ki. Nem tudom, hogy a Dunaferr jelenlegi vezetése igényli-e a tevékenységünket, egy biztos, hogy mi mindig készek vagyunk, hiszen az életben maradásunkhoz az árbevétel növelése elengedhetetlen feltétel, többek között a létesítmények, sportlétesítmények fenntartásában is. Éppen érkezésem előtt írtam alá, most kerül a közgyűlés elé a sportlétesítményeknek a DVG Zrt.-hez való kapcsolása. Tehát nyilvánvaló, hogy a sportlétesítmények fenntartása, karbantartása, a szakosztályokkal való kapcsolattartás ezentúl feladata lesz a DVG Zrt.-nek, ha a közgyűlés is úgy dönt. Erről még egyeztetések folynak. — Gyakorlatilag minden részét ismered ennek a területnek, hiszen korábban a Dunaferr SE elnöke is voltál. Egyik legmarkánsabb időszakát élte akkor az egyesület, és akkor kapta meg a város a Nemzet Sportvárosa címet is. Ma már nem te vagy az elnök, hogyan élted, éled meg ezt? — Köszönöm szépen jól, nem maradt bennem semmiféle tüske. Húsz éven keresztül voltam a Dunaferr SE sportelnöke, amit társadalmi megbízatásnak tekintettem. Két fő hivatásom volt ebben az időben: az Acélművek Kft. vezetése, illetve a sportegyesület. Sok szemrehányást kapok utólag barátaimtól, ismerőseimtől, hogy akkoriban nem voltam annyira megtalálható a városi közélet egyéb területein. Most jóval felszabadultabb, jóval több idővel rendelkező városlakóként több időt töltök régi-új ismerősök körében. Az akkori 24 órás szolgálat, elfoglaltság, mondhatnám ügyelet sok mindent nem tett lehetővé, akár a sporttal kezdtem a napot, akár az Acélművek Kft. dolgait vittem. Mai napi elfoglaltságaimra azt mondhatom, 12 óra a munka, a másik 12 órám szabad, tehát javult a helyzetem. Nagyon büszke vagyok, hogy Dunaújváros a sport fővárosa lett akkoriban, hiszen bajnokcsapatok egész sorát adta. Úgy érzem, ez egyúttal meg is ásta a sírunkat, mert az irigyek száma napról napra nőtt. Az egészben az az elkeserítő, hogy nemcsak az országban, hanem a városon belül is elkezdtek egymásra acsarkodni azok a szakosztályok, amelyek korábban sikeresen, egymás mellett működtek. Tulajdonképpen ez vezetett oda, ahol jelen pillanatban is tart a sport Dunaújvárosban. — A sportnál maradva: minden a pénzről szól — gondoljunk csak bele az általad is kedvelt labdarúgás hazai helyzetébe, a különböző, nemzetközileg is elismert magyar sportágak finanszírozási helyzetére, vagy a legutóbbi labdarúgó Eb-pályázat elvesztésére. Egy ilyen kisváros elbírt volna-e a későbbiekben ennyi sportágat, ennyi nagy csapatot? — Úgy érzem, hogy ezeket a kérdéseket azok fogalmazzák meg — és itt elnézést kérek tőled — , akik nem értenek hozzá, vagy akik ellenségeskedéseket akarnak szítani (az igaz, hogy jelen sorok írója nem ért annyira a sporthoz, mint interjúalanya, de az ellenségeskedés szítása távol áll tőle — a szerk.). A sport is a pénzről szól, de meggyőződésem, hogy ma sokkal több pénz folyik el úgynevezett sporttámogatásokra, mint annak idején szervezetten ..., és az eredmények nem ugyanazok. Ma sokkal több pénz kerül bele különböző csatornákból — akár az önkormányzat, akár a Dunaferr, akár más szponzorok jóvoltából — , csak most nem biztos, hogy ugyanazokra a célokra fordítódik, mint korábban. Ezeket természetesen számokkal is illusztrálni tudom! Minden létesítményt fel lehetne újítani, a pénz megvan rá, csak arra kellene fordítani, nem pedig másra. — Lojalitás, emberi kapcsolatok, barátság. Mit jelentenek ezek neked? — Sokat lehetne erről beszélni. Nagyon sok emberrel hozott össze az élet, vezetőkkel, hétköznapi emberekkel. Azt tudom mondani mint „friss nyugdíjas", hogy ezeket a kapcsolatokat átértékeltem, újragondoltam az egészet. Az embereknek a megítélése nem mindig az első hangulatból kell, hogy származzon. Úgy érzem ma már, hogy sokkal mélyebb emberi kapcsolatokkal bírok most, mint korábban, mint amikor a beosztásomnak szólt az elismerés. Kapcsolataim letisztultak, olyan vágányra kerültek, amelyek őszintébbek, szókimondóbbak, nyíltabbak. Ha valamivel valami baja van az embernek, akkor azt meg meri mondani, meg meri fogalmazni, és nem kendőzi el, korábban ez nem így volt. — Család, szabadidő: friss nyugdíjasként, „fiatal apukaként" mivel töltöd az idődet? — Egyrészt hiányérzetem van, hiszen két felnőtt lányomat elindítottam az életbe, de sajnos nem szántam rájuk elegendő időt. Ugyanakkor büszkén vállalom ezt az — általad említett — állapotot és érzést, hiszen most érkezett éppen haza a kisfiam az édesanyjával egy kéthetes nyaralásból és ez nagyon jóleső érzés. Mindenkinek kívánom, hogy ilyen jóleső érzéssel a háta mögött tegye a dolgát. Várkonyi Zsolt 6 DUNAFERR 2007. június 29. — 26. szám