Dunaferr, 2008 (57. évfolyam, 1-52. szám)

2008-10-31 / 43-44. szám

A VÁROSI FOTÓPÁLYÁZAT GYŐZTESE: KOVÁCSNÉ LÁTOS ÉVA A Pentele híd ihlette meg Keressük a város legszebb fotóit! — címmel jelent meg a Kistérségi Európai Uniós és Idegenforgalmi Kht. Tou­­rinform Dunaújváros és a Rosti Pál Fotóklub pályáza­ta, amelyhez csatlakozott a Dunaújvárosi Víz-, Csator­na-, Hőszolgáltató (DVCSH) Kft., a DunaNet Design Stú­dió valamint a Dunaújváros Online. A cél az volt, hogy a pályázók fotóművészeti alko­tásokon keresztül mutassák be a közép-dunántúli régió egyik legsajátosabb han­gulatú települését, Dunaúj­várost. Október 13-án hir­dették ki az eredményt a Városháza „C" szárnyában, ahol egyúttal kiállítás nyílt a nyertes pályaművekből. A győztesnek kijáró pálma­ágat, pontosabban fődíjat, egy wellness hétvégét Kovács­áé Lajos Éva, az ISD Duna­ferr Zrt. titkárnője nagyolvasztómű kapta meg. A következő beszélgetés ebből az alkalomból készült. — Miért indult el a pályázaton? — A Dunaújváros Online-on találtam rá a pá­lyázatra, amelyet az EU-s iroda hirdetett meg, s az­után csatlakozott hozzá a DVCSH. Ez utóbbi díjként fűtéshődíj-csökkentést ígért, a Tourinform pedig wellness hétvégét. A díjcsökkentés izgatott a leginkább, ezért küldtem be a fotómat. — Miért éppen A Pentele híd naplementében című fotóra esett a választása? — Ez a képem tetszett a legjobban. Az maradjon az én titkom, hogy miként ké­szült... Ezen túlmenően több tájképet is beküldtem. Mind a négy témában — tájkép, sport, portré, mindennapi életünk — kettő fotóval lehe­tett pályázni. — Milyen fotós múltja van? — Amikor a férjemmel megismerkedtünk, akkor kezdett érdekelni a fotó­zás. Ő ugyanis a Rosti Pál Fotóklub tagja volt. Ő ava­tott be a hagyományos fotó­zás, képszerkesztés, előhívás, nagyítás rejtelmeibe (a férj, Kovács József szintén vasműs, a technológiai igazgatóság újítási szakértője — a szerző). — Mikor kerül elő a gép, különleges helyzetekben vagy gyakrabban? — Kirándulásokon, főleg külföldön, de a ritka pillana­tokat igyekszem maradandó­vá tenni. Magukkal ragad­nak a gyönyörű szép tájak. — A legutolsó élményét ha megosztaná velünk? — Nyári utazás barátnőimmel, amikor Párizst a látogattuk meg négyesben. A programból Versailles sem maradhatott ki. Egy hétvé­ge alatt hatszáz képet ké­szítettem, majd idehaza di­gitalizáltam. A válogatást a többieknek átadtam, s egy baráti összejövetelen a férjek társaságában közösen meg­tekintettük őket. — A család mit szólt ahhoz, hogy pályázik? — Lányommal, Nórival beszéltük meg, ugyanis ő is megfertőződött a fényképe­zés szépségeivel, s biztatott, hogy induljunk a pályáza­ton. Nórit a wellness hét­vége izgatta. Ő külön kül­dött hat képet arról, amit Dunaújvárosról a legszebb­nek látott. Megjegyezném, hogy nagyon sok olyan fotó­val találkoztam a kiállításon, amely nem a városunkat mu­tatja be. — A férje fotóiból nem küldött? ► 10 DUNAFERR 2008. október 31. — 43-44. szám Dunaújvárosért Díjak október 23-án Az október 23-ai ünnepi közgyűlésen idén dr. Kele­men Gyula, a Dunaújváro­si Főiskola tanára, Kobzos Ferenc gimnáziumi tanár és Jakó Pál nyugalmazott pedagógus vehette át polgármestertől a Dunaújvá­­­rosért Díjat. Dr. Kelemen Gyük születése óta Dunapentelén, illetve Dunaúj­városban él. A Miskolci Egye­tem Dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolai Karának elvégzésével üzemmérnöki diplomát szerzett, 1968-tól a Dunai Vasműben helyezkedett el műszaki vezetőként. 1970- ben nagy fordulat következett életében, hiszen a termelői szférából elméleti, oktatási területre váltott: előbb a 316- os Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában helyezke­dett el, majd 1986-tól a Miskolci Műszaki Egyetem Dunaújvá­rosi Főiskola Karának Tanszé­kén főállású adjunktus lett. Az oktatás-nevelés, a pedagógusi lét örök szerelemnek bizonyult, hiszen a pályához, e hivatáshoz örök hűséget fogadott. 1974-ben a Nehézipari Műszaki Egyetemen műszaki tanári, 1983-ban az ELTE-n pedagógiai szakos előadói, a JATE kurzusán jogi szak­­okleveles mérnöki dip­lomát szerezett. Angol és német nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett, részt vett az ELTE PhD-képzésén is. Rendkívül gazdag életút­ja attól igazán teljes, ahogy példás családapaként ne­velte gyermekeit, mi több, a közéletből is aktívan, áldo­zatvállalásokkal vette ki a ré­szét. Közkinccsé tette édesap­ja pentelei kovácsműhelyét, mint működő Kovács Múzeumot, tudományos kutatásokat végzett Pentele oktatástörténetéről. A rend­szerváltás után négy évig volt az önkormányzat okta­tási bizottságának aktív külső szakértője. Kobzos Ferenc 1938-ban Tiszaeszláron született. 1962- ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett matematika-fizi­ka szakos tanári diplomát. 1962/63-ban a dunaújvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskolában tanított, majd 1963-tól 2006-ig a dunaúj­városi Széchenyi István Gimnáziumban dolgozott. Tanítványai a különböző fizi­ka tanulmányi versenyeken eredményesen szerepeltek. 1998-ban a Klebelsberg Kuno­­díjat, 2003-ban az Ericsson­­díjat volt tanítványai kez­deményezésére kapta meg. 2003-ban a Fizikatanári Ankét és Eszközkiállításon Mikola Sándor-díjjal tüntet­ték ki. 2000-ben Dunaferr­­díjat, 2006-ban Gimi-díjat kapott akkori tanítványai illetve kollégái ajánlására. Kobzos Ferenc hosszú fizi­katanári pályafutása során tanítványaival végzett fo­lyamatos, tanórákon kívü­li eredményes kísérletező munkájával rendkívül sokat tett az ifjúság természet­szeretetéért, tudományos gondolkodásáért. Jakó Pál kitelepített székely származású családban szü­letett. Pápán szerezte meg az állami elemi népiskolai tanítói képesítést, 1942-ben. Rövidesen református kán­tori oklevelet is szerzett. Pedagógusi pályáját a du­­napentelei állami elemi nép­iskolában kezdte. Sokoldalú műveltsége, képzettsége tet­te lehetővé, hogy magyart, kémiát, matematikát, fizikát tanítson. Az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán matematika-fizika szakos oklevelet szerzett. Oly sze­rencsében volt része, hogy ►

Next