Földvári Part-oldalak, 1998 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1998-03-26 / 1. szám
- Ha jól tudom, tetszik is szerepelni Kása Csaba: Nagy ezüst országút című könyvében? - így van, meg is mutatom neked. A könyvben a következőket olvasom: " Földváron sokáig keletje volt a Duna-víznek, a háború előtt sok háznál itták - olcsóbb volt, mint kutat fúratni. Itták, és mostak benne. Még a háború után is itták néhány évig, de 1950-től már senki." "Elvittem én innen napi huszonöt lajtot is, bájtonként négyszáz liter vizet. Akkor még húsz forintért vesztegettük kádanként. Később felment az ára nyolcvan forintra is. Amíg mosni terhetett vele. De még akkor is volt rendelésem, amikor már mosni sem mostak a Duna vizével. Jó volt permetlének. Itt Földváron szép kis szőlők voltak, a gazdák adtak rá, hogy meg ne szólják a borukat. Gondozták a szőlőt, permetezték. Ahhoz sok víz kell." Egyszer az 50-es években a Gumiipari - akkor még Ktsz.-ben elromlott a vízszivattyú motorja. Ott meg köztudottan sok víz kell a munkálatokhoz. Nem maradt más megoldás, mint valahonnan odafuvarozni a vizet. Nem akarta senki vállalni, hogy a Dunáról fuvarozzon. 32 napig 23 órákat dolgoztam, hogy az üzemet ellássam a kellő mennyiségű vízzel. Karcsi bácsi persze rengeteg történetet mesélt még nekem, melyek valóban megérnének egyegy elbeszélést. Nem csoda, hogy sok az élmény, hiszen ötven évig űzte mesterségét. Ahogy ismerem, csinálnám ma is, csak hát a fuvarozás nehéz fizikai munka, fatal erőt próbáló. -Alig várom, hogy visszaköltözhessem a Bölcske utcára! - mondja búcsúzóul. Aztán látogassam meg! Iszunk egy kis bort a présházamban. Szólhatnál a tévéseknek is - kicsit elérzékenyül, de a hamiskás mosoly mint mindig, most is ott bujkál a szemében. Sziegl Erika intézmény. A napokban Dunaföldvárért emlékplakettet kapott. Otthonában kerestem fel, hogy megkérdezzem, szerinte miért kapta ezt az elismerést. Egy kicsit zavarban vagyok ettől a kitüntetéstől, megvallom őszintén, hogy váratlanul ért. A napokban sokat gondolkoztam azon, hogy miért pont engem választottak. Nyughatatlan alkat vagyok, gyerekkorom óta erős késztetést érzek arra, hogy nyüzsögjek. Már kisgyermekként középpontba kerültem, gyakran vállaltam magamra az igazságtevő vagy békítő szerepét. Nem tudtam elviselni a konfliktusokat, mindenáron mindent meg akartam oldani. Érdekelt, mi történik a városban, és ha egy mód volt rá, a részese is akartam lenni. Alapvetően hiszek a közösségi életben, mindig tartoztam valahová, ma is tartozom. Színjátszótársulat működött Földváron, én primadonna voltam. Énekeltem, táncoltam, ugráltam, szerepeltem. Voltam Lucy a Leányvásárban, Örzse a Mézeskalácsban, Noémi az Aranyemberben (innen a lányom neve), és még ki tudja, mi. Az idősebbek még emlékeznek, micsoda színházi élet folyt itt hajdanán! A férjhezmenés után beilleszkedni egy kispolgári életbe nem volt könnyű, így a munkámban éltem ki magam. Olyan munkát választottam, amit máig hivatásomnak tekintek: óvónő lettem. A fél város átment a kezeim között. Az elsők között voltam, aki meghonosította az óvodai foglalkozásokat, az addigi gyermekmegőrző óvodával szemben. Meghonosítottam a tornaruhát, a fehér köpenyt, az óvodai fogmosást, a bábozást, foglalkozásokat. Ha kellett körzeti felügyelő voltam. Forradalmi eszméimet a régi vágású óvónők nehezen viselték el, mert így fel kellett állni a székeikből tornázni, ugrálni, foglalkozást szervezni. Az óvónőség a dajkaságtól a pedagógia irányába ment el. Évekig pendliztem az óvónők között állandó helyettesként, de voltam vezető óvónő is, ha éppen nem volt más. Ha szükség volt rá, felvállaltam a pozíciókat, de a hatalom soha nem volt fontos. Fontos volt viszont a közösség: már fiatalon bábszakkört alakítottam, és azóta is folyamatosan foglalkozom bábozással. A gyerekeimmel seregszemléken, fesztiválokon vettünk részt, és nagyon élvezzük, amit csinálunk. A Vöröskeresztben a 60-as évek óta dolgoztam, jelenleg a Máltai Szeretetszolgálatban vagyok szervező. Az emberekkel való foglalkozás nyitottabbá és toleránsabbá tett. Tapasztalataim, valamint a szilárd hit abban, hogy a társadalmi törvények fölött valami föntebb törvények mozgatják a lelket, fordított az ezoterika felé. Meggyőződésem, hogy az egyes embereknek a vele született mínuszokat ki kell egyenlítenie az élete során. Én erre törekszem. És bár látszólag a magam szórakoztatására teszem (ami persze részben igaz), azért törlesztek is vele. Remélem, a szüleim és a férjem ezt látják valahol. - Milyen érzés kitüntetettnek lenni? - Tény, hogy nyugdíjas lévén már kevesebb a kapcsolatom az emberekkel, és ezen belül a gyerekekkel. A bábozás még megvan, a Vöröskereszt megvan, de az élet már nem pörög úgy, ahogy rég. Az önbizalmam az utóbbi időben megfogyatkozott, pedig szükségem van rá. Tudom, talán szerénytelenségnek hat, de egy kicsit büszke vagyok. Talán mégiscsak csináltam valami értékeset vagy jót. És mostanában adódott egy újabb, kedvemre való feladat: unokám született, így elmondhatom, hogy még elég sok dolgom van a világon. Baksay Erika Vali néni nem lett híres. Alkotásai nem lógnak múzeumokban, híre nem járta be a világot, nevét nem jegyezték a lexikonok. De Vali néni mindig képben van. Akárhogy nézzük, valódi egyéniség, mondhatni: egyszemélyes S r Ж»»' Solt Kossuth L. u. 32. Tel.: 78/487 -920 Ny. : H-P 7-17 Sz 8-12 Viszonteladóknak további kedvezmény. Óriási akkumulátorvásárt rendezünk a DINAMIKA kis és nagykereskedésünkben! 44-AH 5.800 Ft 55-AH 6.800 Ft 77-AH 9.750 Ft 100-AH 10.500 Ft 154-AH 15.800 Ft 196-AH 22.000 FT 210-AH 22.500 Ft 190-AH 6V 13.500 Ft Áraink az ÁFÁT is tartalmazzák ! Az újságban megjelent képek Nagy Zoltán (TRI-ÁSZ Kft.) támogatásával készültek. Hirdessen a PART-OLDALAKban Egész oldal (1/1) 20.000,Fél oldal (1/2) 10.000,Negyed oldal (1/4) 5.000,Nyolcad oldal (1/8) 2.500,Apróhirdetés 1.000,Az árak az ÁFÁ-t nem tartalmazzák! . * : *4»• ' '"A*3. oldal