Dunaföldvári Part-oldalak, 2001 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1. szám

k elvégzése a lakosság segítsége nélkül nem sikerülhet, hiszen a házak előtti árkok, az esővíz elvezetők karbantartása elsősorban a tulajdonosok feladata. Egyéb fejlesztéseket pedig fedezet hiányában nem vállalhattunk fel. A szennyvízcsatorna-hálózat munkála­tainak megindítása mindenképpen nagy lépés lett volna. A 2001-es évnek még mindig nagyon komoly feladata lehet. Sajnos azonban a kör­nyezetvédelmi alap céltámogatásáról biz­tosat még mindig nem tudunk. Az tény, hogy már a harmadik miniszter van a környezetvédelem élén, de mindez nem lehet megfelelő mentség arra, hogy tavaly február óta nem sikerült meghozni egy a 4 település számára rendkívül fontos döntést. Ez már szerintem felelőtlenség. Hiszen itt az önkor­mányzatok, a kivitelezők fel vannak készülve, a belügyminisztériumi céltámo­gatás rendelkezésre áll. Mégsem tudjuk a beruházást elindítani, mert 740 millió forint­ra, amelynek fele Dunaföldvárt érinti, az önkormányzatok nem adósíthatják el magukat. És mindez már 1998 óta húzódik. Novemberben itt volt a Környezetvédelmi Fejlesztési Intézet főigazgatója, néhány dologra magyarázatot kért a pályázattal, ter­vekkel kapcsolatban. Ígérte, hogy még abban a hónapban a tárcaközi bizottságban nekünk kedvező döntést hoznak, hiszen a szakmai indokoltság mellett a politikai támogatottság is megvan. Közben azonban Ligetvári Ferencet leváltották, az új mi­niszter pedig, mielőtt a támogatást aláírná, részletesen meg akar ismerkedni a tervekkel. Decemberben ugyan megint volt egy tár­caközi bizottsági ülés, de a mi ügyünket­ nem tárgyalták, erről egyedileg dönt majd a miniszter úr. Az pedig, hogy Székely Zoltán lobbizott a kistérségünk szennyvízcsatorna­­hálózatának építésért, inkább ártott, mint­hogy jó irányba befolyásolta volna a döntést. Várható más kiemelt fontosságú beruházás a településen? Az elkerülő út megépítése lesz az. Most, hogy a hídon csak súlykorlátozással, félpá­lyán közlekedhetnek járművek, érezzük min­dannyian, hogy milyen iszonyú forgalmat is kellett korábban elviselnünk. Ha majd min­den korlátozás nélkül ismét átkelhetnek itt a teherautók, akkor a városközpontban a for­galom és mindaz, amivel jár, elviselhetetlen lesz. A településnek éppen ezért erre az útra égetően szüksége van. Tavaly már sikerült annyit elérnünk, hogy a tervek elkészül­jenek. Mára a telektulajdonosokkal a kisajátítással kapcsolatos egyeztetések is megkezdődtek. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy ha minderre a kormányzattól pénzt szánnak, akkor meg is akarják valósí­tani a terveket. A kormányzati képviselőkkel való tár­gyalásokkor mindig azt próbáltam erősíteni, hogy ezt az elkerülő utat takarékos, költ­ségkímélő módon, 1,2 milliárd forintért meg lehetne építeni. Hiszen a terület az államé, kevés kisajátításra van szükség, és egy már meglévő töltésen kezdődhetne meg a munka. Azt gondolom, hogy ezekben a pénzszűke időkben nem lenne szerencsés, ha a helyi kereskedők és vendéglátósok tényleg elkez­denének aláírásokat gyűjteni annak érdekében, hogy ne épüljön meg az elkerülő út. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy belső egyet nem értés miatt ez a beruházás elmaradjon. Ráadásul egy megfelelő forgalomszervezéssel, táblák segítségével be lehetne vezetni a városba a személyautókat, turistákat. Mindenképpen azt kell azonban szem előtt tartani, hogy a többség érdeke azt kívánja, hogy a korábban megtapasztalt teherforgalom elkerülje a várost. Mennyiben érintette az önkormányzatot a kormányzat azon döntése, hogy a minimál­bért 40 ezer forintra emeli? Nagyon jelentősen. Nem csak a vál­lalkozók számára jelent ez terhet, hanem az önkormányzatoknak is. Amennyiben nem kapunk kiegészítést állami támogatásból, akkor rákényszerülünk arra, hogy vagy rész­­munkaidőben foglalkoztassunk dolgozókat, vagy létszámot építsünk le. Ugyanis a hivatalnál foglalkoztatott közalkalmazotti létszám esetében ez 24 százalékos béremelést jelent. A testület a költségvetési koncepciójában 15 százalékos bérfejlesztést tervezett. A kormányzati költségvetésből 2001-re 8,75 százalékos bérfejlesztésre kapunk forrást, úgy, hogy 2 százalékos lét­számleépítést kellene végrehajtanunk. Ebből is látható, hogy már a költségvetésben ter­vezett bérfejlesztésnek sincs meg a fedezete. Az előzetes tájékoztatás szerint pedig szeptemberben a pedagógusok újabb bérfej­lesztésére is sor kerül majd. Az önkor­mányzatnak tehát céltartalékot kell képeznie, hogy az ehhez szükséges forrást biztosítani tudja valamilyen módon, hiszen nem tudjuk, hogy magunknak kell kigazdálkodnunk a szükséges a fedezetet, vagy központilag kapjuk majd meg. Az önkormányzatokra nehezedő terheket tehát idén is növelték. Pedig azt reméltem, hogy a kormányzat részéről egy kicsit könnyítenek a helyzetünkön. Nagyon jó dolognak tartom, hogy kiemelten kezelik például az oktatás ágazatát. De ez akkor lenne számunkra is elfogadható, ha az emelések külső forrásból vagy egyéb többletbevételből kerülnének az oktatásba. Ehelyett azonban az önkor­mányzati támogatást csoportosítják át, aminek következtében egyik területen ugyan megnövelik a fejkvótát, a másikon azonban lecsökkentik. Ez azt eredményezi, hogy most már sehonnan nem tudunk lecsipegetni, átcsoportosítani. Ugyanakkor az intézmények étvágya, tel­jesen érthetően, nő. Szeretnének jobbat, színvonalasabbat nyújtani. De ha nekünk nagyon korlátozottak a bevételeink, akkor nem tudjunk miből emelni a szintet. Úgy gondolom, az semmi esetre sem lehet megoldás, hogy egyik-másik intézmény úgy gazdálkodik, hogy év végén kiderül, hiánya van. Ha minden intézmény ezt a gyakorlatot követi, akkor előbb-utóbb eljutunk oda, hogy arra a hitelfelvételre, amit eddig na­gyon szigorú és következetes odafigyeléssel sikerült elkerülnünk, sor kerül majd. Ezzel azonban belekerülhetünk egy olyan ördögi csapdába, amiből képtelenség kikeveredni. Hiszen a következő évben ahhoz, hogy működni tudjunk legalább az előző évi nagyságú hitelt fel kell venni, s akkor még mindig nincs fedezet a már felvett kölcsön törlesztésére. Nagyon nem szeretném azt megélni, hogy Dunaföldvár önkormányzata eladósodjon, illetve csődhelyzetbe kerüljön. Ezért hangsúlyozom mindig, most a költ­ségvetés készítésének idején pedig kiemelten, az egyes intézményvezetők gazdálkodási felelősségének súlyát. Mikor ismerheti meg a lakosság a tavalyi év mérlegét illetve az idei esztendővel kapcso­latos koncepciót? A lakossági fórum február 15-én lesz. Azt gondolom, hogy az idei évben is elég nagy lesz az érdeklődés, bár abban bízom, hogy nem lesz annyira viharos, mint azt némely esetben tapasztaltuk. Nem az a probléma, hogy bírálatot kapunk, hiszen akkor tudunk dolgokon változtatni, ha megmondják, mivel nem értenek egyet. Csak azt ne rosszindulat­tal, hanem építő szándékkal tegyék, hiszen nekünk is segítség, ha tudjuk, mit szeretnének az általunk képviselt lakosok. Balogh Emese

Next