Dunakanyar, 1985 (21. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
kiemelkedő személyiségét foglalta magába. A főváros VIII. kerületéhez tartozó Rökk Szilárd utcai Rabbiképző Intézetben 1944-ben felállított „toloncházban” az április 25-re behívottak között volt dr. Ágai Béla, az Újság főszerkesztője, Mohácsi Jenő műfordító, a magyar Pen Klub alelnöke, Madách: Az ember tragédiája című művének német fordítója, Farkas István ismert festőművész, az Új Idők irodalmi és művészeti hetilap főszerkesztője, Grätzer József, a magyar rejtvénykirály, egyidőben Karinthy Frigyes titkára, György Endre, a Vörös Újság egykori munkatársa, az Újság fővárosi rovatvezetője, az első városvédő újságíró, Szomory Emil, Szomory Dezső testvére, az Újság színházi rovatvezetője, Tábori Kornél, a modern riport egyik magyarországi művelője, aki közzétette Kossuth Lajos Bécsben őrzött, tiltott leveleit. A csoport legidősebb tagja a 76 éves Márkus Miksa, a Pesti Hírlap szerkesztője volt, aki korábban negyedszázadon át töltötte be a Magyar Újságírók Egyesülete elnöki tisztét. Később került a horthyligetiek közé Révész Béla újságíró és író. Révész irodalmi rovatvezetőként nyitotta meg a Népszava hasábjait Ady Endre forradalmi versei előtt, Adyról több munkát publikált, a Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagjaként dolgozott. Az 54 baloldali újságíró halálmenetének Rökk Szilárd utcai stációján Ubrizsy Pál rendőr segédfogalmazó volt a parancsnok. Ubrizsy már a kezdeteknél kijelentette: „Megszűnik a sok irka-firka ... Téved, aki azt hiszi, hogy élve megússza.” Ilyen és hasonló „útravaló” után indultak a foglyok egyes csoportjai a bizonytalan bizonyságba: a deportáló vagonok, a koncentrációs táborok, a krematóriumok felé.. Az újságírók ötvennégyes csoportjából nyolc főt különböző internálótáborokba irányítottak, a többit Csepelre. Elsőként nem a találgatásokban hitelt kapott ún. Mauthner telepre kerültek, hanem a Tsuk-féle szőrmegyár területén létesített őrizetes táborban álltak meg a rabszállító autók. A Tsuk-telep az internáltság második előszobájának bizonyult. Ekkor már mintegy száz fogoly, férfiak és nők vegyesen dolgoztak a szőrmegyár egyik üzemében. Az újoncoknak számító újságírókat helyben, majd nagyrészt a Neményi papírgyárban robotoltatták május elejéig. Ubrizsy egyik szemléje alkalmából a Tsuk-telepen kiválasztott tizenhat idős és beteg hírlapírót, akik különböző gyűjtőtáborok megpróbáltatásai után Auschwitzba kerültek. 1944. május 10-én a visszamaradt harminc újságírót teherautóra rakták és elindították az akkor már hírhedtnek számító Horthy-liget irányába. A Horthy-ligeti „szállítmány” egyik tagja, Fóthy János egy felszabadulás utáni munkájában a már légitámadások sújtotta Csepelre így emlékezett: „Aztán elmaradt a város, és a gyárak, a bolgár kertészetek, a lángvörösen alkonyodó ég alatt egyszerre mind több és több rombadőlt épület tűnt fel előttünk, kiégetten, üszkösen, feketén, kísértetiesen. Elhaladtunk a repülőtér mellett, amelynek zöld füvén döglött német repülőgépek hevertek, mint óriásmadarak tetemei, az óriási hangárok kiégett ablakszemekkel meredtek a magasba, a teherkocsik bekanyarodtak egy mellékútra és előttünk állt... a Dunai Repülőgépgyár igazgatósági épülete. Aztán — vasúti sínek mentén — begördültek az autók valami udvarforma kopár térségre, amelyet földszintes vályogviskók romjai szegélyeztek három oldalról, a negyedik a HÉV vasúti töltése volt, pár lépésnyire a csinos, csodálatos épségben maradt állomásépülettel... SZIGETSZENTMIKLÓS-GYÁRTELEP ez volt az állomásépület táblájára festve. Ma sem egészen világos előttem, miért, de mégis ez volt Horthy-liget.” Vajda Zoltán József A lapátos hadsereg című könyvében ugyancsak hasonló képet adott a Dunai Repülőgépgyár területéről, mint a német— magyar „munkaközösség” legnagyobb hazai telepéről. Horthy-liget „napvilágnál olyan volt, mint egy fantasztikusfilm-díszlet, amely a holdbéli krátereket akarja ábrázolni. Bombatölcsér bombatölcsér után, mind-mind egy-egy kiégett vulkán!” Ilyen körülmények közé érkeztek a kitaszítottak, akikben a helyi feltételek, az „őslakó” fogolytársak leromlott állapota Francia-Guayana szigetcsoportját, a franciák deportálóhely- Egy találatot kapott műhely Lelőtt repülőgép