Dunántúl, 1912. október (2. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-01 / 222. szám

Október 1. Kedd. DUNÁNTÚL (Bírósági kinevezés.) A király Jor­­g­i­t­s Béla bonyhádi járásbírósági jegyzőt a devecseri járásbírósághoz albíróvá ne­vezte ki. (Magyar nemesség adományozás.) A király Lovas Sándor miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel felruházott földmivelés­­ügyi minisztériumi osztálytanácsosnak, vala­mint törvényes utódainak, a közszolgálat te­rén szerzett érdemei elismeréséül, a magyar nemességet „Igazfalvai“ előnévvel díjmente­sen adományozta. (Plébánosi eskü.) D­i­ó­s­s­y József, az újonnan kinevezett v­a­j­s­z­l­ó­i plébános ma délelőtt tette le Walter Antal püspöki helytartó kezeibe a plébánosi esküt. Az Egyházi Közlöny dr. Wurster Jó­zsefről.) Az Egyházi Közlöny legújabb szá­ma hozza dr. Wurster József pécsi pre­­látus kanonok sikerült arcképét s a kiváló tudós és nagy áldozatokra kész főpap pél­dát mutató, munkára serkentő ideális életé­ből közöl szemelvényeket, amelyeket az alábbiakban adunk vissza: A közelmúlt napokban a pécsi Vene­­rabile Capitulum egy értékes s kitűnő tag­ja, dr. Wurste­r József prelátus, apát­kanonok, vált meg a papnevelő intézettől, hol eddig kis megszakítással neg­yven évig működött. Ma alig van az egyházmegyében pap, kire tanítói és nevelői hatása ki nem terjedt volna, mert az egyházmegye papsá­gának túlnyomó része (eheu, fugaces labun­­tur anni!) e negyven év alatt tanítványa, illetve növendéke volt. Huszonkét évig ta­nította a hittani főiskolán az egyházjogot és történetet, huzamos időn át tanulmányi fel­ügyelő volt és 12 évig állott a papnevelő­intézet élén, mint rektor; a rokonszenv, tisztelet, elismerés érzetétől környezve, melyre szerencsés összetételű egyénisége gazdagon rászolgált. Mert lelkülete csendes, szenvedélytől ment, sőt szinte gyermeteg. A papnevelő-intézet elöljárói ebédlője alatta valóságos köztársaság volt, d­e joghatósá­gát, felsőbbségét velük szemben nem érez­tette. A népes asztaltársaság minden tag­jának névünnepére tartogatott valami ked­ves mondanivalót; egy-egy felszólalása va­lóságos kis szónoklati bijou volt. A papne­velő épülete az ő buzgó építkezési kedvé­nek és tehetségének számos és praktikus bi­zonyítékával szolgálhat. Bevezette a vil­lanyt, kényelmes és szép tanulóasztalokat állíttatott be, két házat vett­­a szeminárium részére, hasznavehetetlen fekvőség helyébe pompás szőlőkertet vett, hol a fiúk a kerté­szetet és gyümölcstermelést figyelhetik és amely kitűnő üdülőhely. Az intézet mecsek­­háti apró fekvőségeit parcellázta, ezzel a kisgazdák is jól jártak, az intézet is. A gyer­mekszeminárium épületét gyökeresen tata­­roztatta és a növendékeknek a főépületből ez intézetbe való átköltözése után üresen maradt helyen szép tanári lakásokat készít­tetett. A kápolnát bővíttette, restauráltatta, szép kertészutat készíttetett. Az uradalom­ban való átalakítási és épittetési eseteknek egész sorozata volna. Mindenütt szervező, alakitó kezének nyoma maradt. A papnevelő­intézet történetírója működésének akár kü­lön fejezetet szentelhet. Mint kanonoknak legnagyobb alapítása a Mária leánynevelő internátus, mely a pécsi klérus-vagyonnak és nevelői működésnek egyik apológia-feje­­zete. Néhány évvel ezelőtt két pesti úr né­zelődött egy pécsi tanár kalauzolása mellett a pécsi káptalan során és csöndesen szeku­­larizációs közhelyeket mormoltak. A pécsi tanár közben figyelmesekké tette őket Wurster kanonok ez alapítására. A két urat alig lehetett tartóztatni, hogy azonnal ne tisztelegjenek és hódoljanak az alapító­nál. Ez intézetben oly olcsó volt az ellátás díja a meginduláskor, hogy egy világlátott jezsuita úgy nyilatkozott, hogy egyetlenegy olcsóbb leányinternátust látott csak életében, de abban vacsorára csak levest és szentjá­noskenyeret kaptak; a pécsi Mária-intézet­­ben pedig pecsenye is akad és pedig­ elég gyakran; a káptalani természetbeni járulé­kok bizony sokszor veszik útjukat a Mária­­intézet felé. Az intézetnek nemcsak alapítója és gyámolítója, hanem házi lelkésze is, nem műkelvelésből, hanem áldozatosan és fárad­hatatlanul. A növendékek csaknem mindnyá­jan a Notre Dame nőzárda által vezetett pol­gári iskola tanulói (néhány felső kereskedelmi és elemi iskolai tanuló is van köztük). Néhány tanítónő vezetése alatt úri leányok számára női munkatanfolyamot (varrás, hímzés etc.) is nyitott. Az idén háztartási tanfolyam is nyílott az intézetben. Alkotásai azonban még nem értek véget. A pécsi kultúrállapotok fej­lődésének történetírója még sok feljegyezni való dolgot fog találni az ő működéséről. Életrajzi adatai a következők: Született 1846. febr. 13. Pécsett, jómódú polgári családból. Középiskoláit Pécsett végezte, a hittudomá­nyi tanfolyamot pedig Bécsben, mint az ottani Pázmány-papnevelő növendéke. Pappá 1870- ben szentelte Girk György püspök. Kápláni minőségben Mosgón, Pakson és Berkesden működött; 1872-ben papnöveldei tanulmányi felügyelő és az egyházjog és történelem he­lyettes, 1874 óta pedig rendes tanára lett. Az 1880. évtől szentszéki tanácsos és szegények ügyvédje, 1883 óta zsinati vizsgáló, 1885 óta a püspöki könyvtár őre, 1891-ben székesegy­házi tb. kanonok és szentszéki ügyész. Az 1898. év elején megvált tanszékétől (utódja Hanuy dr. lett) és az egyházmegyei iroda ve­zetését vette át; azután székesegyházi kano­nok lett 1899 tavaszán (i. e. Zsinkó kanonok örökébe lépett) és 1900 őszén a papnevelő­intézet igazgatását vette át 1912-ig, egyúttal a hittani intézet prodirectora lett, amely tiszt­ségben jelenleg is megmaradt. Az 1904. évben a pécsi püspöki jogakadémiánál (dr. Szeredy utódjaként) püspöki biztos. 1912. május hó­napban az Országos Kath. Szövetség római zarándoklata alkalmából a gondos és elismerő megyéspüspök neki a Szentatya ajándéka gyanánt a prelátusi méltóságot hozta meg. Mindezek csak kikapott szemelvények Wurs­ter József dr. gazdag életéből. Nehéz és nagy munka volna hűen leírni ezt a produktiv életet s kötetszmára való anyagot kellene fel­dolgozni, ha Wurster József dr. nemes alak­ját a maga nagyságában akarnók visszaadni. (Frey János dr. beszámolója.) A pécs­­váradi választókerület egyik legnagyobb községében, Véménden vasárnap tartotta beszámolóját Frey János néppárti képvi­selő. A gyűlést, amelyen az egész kerület papsága, tanítósága és polgársága részt vett, a templom előtti téren tartották meg. A meg­nyitó beszédet R­e­i­s­z Antal plébános mon­dotta, utána Huszár Károly (sárvári) or­szággyűlési képviselő beszélt a véderő és a választói jog reformjáról, a parlamentben történt törvénytiprásokról. Kritika tárgyává tette, hogy a rendőrségi kitüntetések révén a király személyét is belevonják a napi poli­tikába. Beszéde második részében a nép­párt gazdasági és keresztény programmját ismertette. Frey János oszággyűlési kép­viselő mondotta­­ el ezután beszámolóját, amelyben a parlamenti helyzetről szólott és a néppárt állásfoglalását okolta meg. A kö­zönség mind a két beszédet nagy tetszéssel fogadta és végül bizalmatlanságot szavazott a kormánynak és a munkapártnak és tilta­kozott a házelnök eljárása ellen. (Kinevezés.) A pécsi kir. törvényszék elnöke Molnár Ignác pécsi kir. törvény­­széki napibéres hivatalszolgát a dárdai kir. járásbírósághoz hivatalszolgává nevezte ki. (Főispáni installáció Szekszádon.) Tol­navármegye törvényhatósági bizottsága ma iktatta be hivatalába S­i­m­o­n­­­s­i­c­s Elemér főispánt. A rendkívüli közgyűlést Forster Zoltán főjegyző, helyettes alispán nyitotta meg. A kir. kinevezési okmány felolvasása után az új főispán letette a hivatali esküt. Ezután a bizottsági tagok a róm. kath. tem­plomba mentek, ahol dr. F­e­n­­t Ferenc apát­plébános fényes segédlettel ünnepi nagy­misét celebrált. A templomból a bizottsági tagok visszamentek a vármegye közgyűlési termébe, ahol Simontsics főispán szék­foglalót mondott, majd a vármegye közön­sége nevében dr. Kiss Ernő vármegyei tiszti ügyész üdvözölte. Közgyűlés után tisztelgések voltak. Az egyesült ellenzékhez tartozó megyebizottsági tagok passzív re­zisztenciát tanúsítottak és sem az ünnepies beiktatáson, sem a tisztelgésen nem vettek részt. Délben a pazarul feldíszített selyem­gyárban banker volt, este pedig a főispán tiszteletére táncmulatságot rendeztek. A fő­ispáni installáción Pécsről, V­i­sy László dr. főispán és titkára, P­i­a­t­s­e­k Emil dr. R­e­é­h György városi tanácsos és H­o­r­v­á­th István mérnök vettek részt. (Ellenzéki népgyülés Sásdon.) A bara­­nya megyei egyesült ellenzék vasárnap szer­vezkedő népgyülést tartott Sásdon, a munka­párti K­e­n­e­d­i Géza választókerületében. A népgyülés a nagyvendéglő udvarán folyt le, ahova a kerületből körülbelül 2000 ember sereglett össze, akik nagy figyelemmel és lelkesedéssel hallgatták az elhangzott beszé­deket. A népgyűlés elnöke K­e­r­e­s­e György dr. sásdi ügyvéd volt, akit a jelenlegi alkot­mányellenes helyzet ismét a harc terére szó­lított. Beszédeket tartottak: gróf B­e­­nyovszky Móric országgyűlési képvi­selő, dr. T­o­l­dy Béla, Beck Lajos dr. mo­hácsi ügyvéd, V­é­g­h Lajos nyugalmazott posta és távirdafelügyelő és Rátkay Ist­ván a Mohácsi Hírl­ap szerkesztője. A nép­gyűlés után egy küldöttség arra kérte a szó­nokokat, hogy Mágocson is tartsanak szer­vezkedő népgyűlést. A szónokok ezt meg­ígérték s igy a közeli hetekben Mágocson és Szászváron is lesznek népgyülések. (Halálozás.) Súlyos csapás érte H­e­­v­e­r­d­­­e Géza jónevü pécsi könyvkeres­kedőt és nejét, született Demján Ilonát. Leánykájuk Ilonka, szeptember 30-án, haj­nali 2 órakor, 6 éves korában meghalt. Te­metése október 1-én délután 3 órakor lesz a központi temető ravatalos házából. (A pécsi szállók idegenforgalma.) A rendőri bejelentőhivatal közlése szerint a pécsi szállodákban augusztus hóban 450 ide­gen szállott meg. (Új telefon­állomás.) A pécsi posta­­igazgatóság közli, hogy a kereskedelemügyi miniszternek április 12-én kelt rendelete alapján létesített és a kaposvári környék­beli hálózatba kapcsolt kadar­k­úti új táv­beszélő központ a belföldi helyközi forga­lomba bevonva szeptember 25-én megnyílt (Dalárda értekezlet.) A Keresztény Szociális Egyesület szépen fejlődő dalárdája szombaton este nagy érdeklődéssel kísért ér­tekezletet tartott, melynek tárgya az alap­szabálytervezet tárgyalása és a tisztikar megválasztása volt. Liebhardt Jenő lel­kes beszéd kíséretében ismertette a dalárda alapszabályait, melyeket az értekezlet némi módosítással helyeslőleg elfogadott. Komó­­c­s­y István a dal lelket nemesítő célját is­mertető lelkes beszéde után a tisztikar meg­választása következett. Egyhangúlag elnökké Liebhardt Jenőt, pénztárossá C­z­i­c­k Pált, ellenőrökké R­e­i­s­z Józsefet és H­i­p­p Jánost, jegyzővé Krámer Józsefet, kata­­rendezővé Pozsegovics Károlyt válasz­tották. Stefán Arthur, a dalárda fáradha­tatlan művész karmestere frenetikus tapsok­kal kísért beszéde után az értekezlet véget ért. Itt említjük meg, hogy a szép jövő elé néző dalárda első fellépése október 17-én, a csütörtöki estélyek jubileumi ünnepén lesz. (Életunt pécsi boltiszolga.) A pécsi köz­kórházba tegnap éjjel egy eszméletlen álla­potban levő fiatalembert szállítottak be, akién az orvosi vizsgálat mérgezést állapított meg. A fiatal­ember ma reggelre jobban érezte ma­gát, úgy, hogy a rendőrség kihallgathatta. A kihallgatás során a rendőrség megállapította, hogy a fiatalember K­rámmer Ádám 17 éves boltiszolga, Petrezselyem­ utca 46. sz. alatt levő lakos. K­r­ä­m­m­e­r Ádámot — sa­ját vallomása szerint — családtagjai folyton üldözték, úgy, hogy végre is megunta az éle­tet s öngyilkosságra határozta el magát. Va­­sárnap délután lement a Dohánygyár mellé, ott beléndeket szedett s azt megette. Az arra járó­kelők vették észre és szállították laká­sára. Az orvosok véleménye szerint Krümmer állapota nem életveszélyes. 3. oldal.

Next