Dunántúl, 1913. március (3. évfolyam, 50-73. szám)
1913-03-13 / 60. szám
4. oldal. LEGÚJABB. A háború. Tudósi fánk express és telefonjelentése. (Konstantinápoly, március 42.) Tegnapelőtt és tegnap Gallipoli-félszigeten mind a két szárnyon elérik harc volt. Bulak mellett a megerősített bolgár előcsapatok megtámadták a török hadállásokat, de a törökök visszavetették őket. Komoly harcok voltak tegnap Csataldzsa előtt. A Medzsidje török cirkálóhajó tegnap a Dardanellák előtt felderítőszolgálatot tett és megállapította, hogy Tenedosz előtt nincsenek ellenséges hajók. Egy bolgár léghajós tegnap Gallipoli fölött ledobott egy bombát, amely egy házat elpusztított. Görögország fölajánlotta a bolgároknak, hogy Tráciában övenezer katonával támogatja, ha Bulgária végképpen lemond Szatonikiról. (Páris, március 12.) A Banque of Turkey által kibocsájtott kincstári jegyeket, amelyek holnapután, 13-án volnának fizetendők, nem fogják beváltani, mert a francia kincstári jegytulajdonosok tiltakoznak ellene és kilenc százalék késedelmi kamatot követelnek. (Fiume, március 12.) Kattaróból tegnapelőtt az Ungaro-Kroata egyik gőzösén a szerb hadsereg egy ezredese és két őrnagya érkezett meg és innen Belgrádba utaztak. A tisztek elmondták, hogy részt vettek Janizia ostrománál. A város elfoglalása után kormányuk visszarendelte őket. (Konstantinápoly, március 12.) A Tanin nagyon aggasztó híreket közöl Szíriából. Sok külföldi ügynök izgatja föl a lakosságot és sok helyen már sikerült is nekik forradalmi mozgalmat előidézni. A helyzet ugyanolyan, amilyen annak idején Albániában volt. (Konstantinápoly, március 12.) A rendőrség letartóztatta Fáik béget, Abdul Mamid volt szultánnak kamarását s ennek kocsiját. Fáik béget felesége jelentette föl, azzal vádolva őt, hogy százezer font értékű ékszert s egyéb értéktárgyakat ellopott. (Páris, március 12.) A nagyhatalmak már ismerik annak a válasznak szövegét, amelyet a balkáni szövetségesek legközelebb átnyújtanak a hatalmak képviselőinek. Ez a válasz olyan, hogy ennek alapján a béke kizártnak tekinthető. A balkáni szövetség ragaszkodik ahhoz, hogy mielőtt érdemleges béketárgyalások kezdődnének, Törökország ürítse ki Drinápolyt és Skutarit, továbbá adja át az aegei szigeteket Görögországnak és végül kötelezze magát hadikárpótlás fizetésére. Bizonyos, hogy a porta ezeket a feltételeket nem fogadhatja el. (Szófia, március 12.) Diplomáciai körökben azt hiszik, hogy a szövetségesek végül be fogják látni, hogy most felállított követeléseik teljesíthetetlenek és ezért később engedni fognak feltételeikből. (Konstantinápoly, március 12.) Tegnapelőtt óta a két szárnyon, Bulairnál és Csataldiánál dörögnek az ágyuk. Az ütközet nagyon heves. Bulair környékén a megerősített bolgár előcsapatok támadtak, de visszaverték őket. Ugyanakkor a sárosi öbölnél is elkeseredett csata volt, amely szintén a bolgárok visszavonulásával végződött. (Konstantinápoly, március 12.) Sukri pasa jelenti sziklatáviratban. A hóolvadás megkezdődött, árvíz támadt, a város nagy része víz alatt áll, sőt az erődök és asáncok is tele vannak vízzel. Ilyen körülmények között nem marad más hátra, mint halálmegvetéssel kirohanni a várból, történjék bármi, mert az eleség és muníció is fogytán van már, várni lehetet volna, először azért, mert a leszerelés nem lesz teljes, másodsorban pedig, mert a déli határoknál levő csapatoknál egyáltalában nem lesz leszerelés. Ott marad minden a régiben. Az északi határon történő leszerelés mértéke sem olyan nagy, mint az első percben gondolni lehetett volna. A megállapodás végleg úgy történt meg, hogy Ausztria-Magyarország a déli határon egyáltalában nem fog leszerelni, az északi határon pedig csapatainak egy részét bocsájtja haza, mégpedig ugyanannyit, hogy az arányban maradjon a galíciai határon levő orosz csapatok létszámával. A most kiadott hivatalos jelentésekből tudjuk meg azt, hogy a galíciai határon az osztrák-magyar csapatok békelétszáma ezentúl állandóan a felemelt békelétszám lesz. Míg ugyanis a rendes békelétszám 96, addig ez a felemelt békelétszám 150 ember lesz, amely megfelel a normális orosz békelétszámnak, amely századonként 165 emberből áll. Csapatainkból előreláthatólag mintegy 32.000 tartalékost bocsátanak haza, orosz részről pedig360.000 embert, ebből 160.000 katonát a galíciai határról. (Bécs, március 12.) A Fremdenblatt a bécsi és pétervári hivatalos kommünikéről vezéreikében megemlékezve, a következőket írja: Mindenekelőtt szeretettel gondolunk a két uralkodóra, akiknek nemeslelkű gondolkozásából a katonák elbocsátásáról szóló rendelkezés fakadt. A határon tett intézkedések visszavonásának azonban természetesen nemcsak dinasztikus, hanem politikai jelentése is van. A lap emlékeztet február 13-án közölt fejtegetéseire, amelyben hangsúlyozta, hogy keleti politikánk programmja a Balkán háború eredményei által közel jutottak a megvalósuláshoz és hogy az az elv, hogy a Balkánt független balkán népek bírják, az egész vonalon és a félsziget összes népeire nézve közeledik a megvalósuláshoz. Ezekhez a fejtegetésekhez ma hozzáfűzi a lap, hogy a monarkia programmjához való hű és következetes ragaszkodása által az utóbbi hónapokban történelmi fontosságú döntő bizonyítékot szolgáltatott ama politikájának őszinteségéről, hogy nem törekszik hódításokra. A határon való egyidejű leszerelést jó jelnek vehetjük arra, hogy ez a politika most már Pétervárott is kivívta magának az őt megillető elismerést és hogy az orosz politikában is olyan meggyőződés jutott kifejezésre, amely örvendetes módon a Balkán háború eredményeiben lehetőséget lát arra, hogy végleg kikapcsolja a Bécs és Pétervár közötti egyenetlenségnek egykori forrását. A válság, amely hónapok óta lenyűgözve tart minket, még nincs megoldva, de reméljük, hogy a mai napon határkőhöz jutottunk a kibontakozás útján. A Reichspost emlékeztet arra, hogy a nagy nemzetközi politikát többé már Oroszországban sem az uralkodó kormányozza. Az Ausztriával és Magyarországgal való megegyezést egész az utolsó napokig hevesen ellenezték. A megegyezés lényege és története bizonyítja, hogy ezzel még nincs minden elérve. A két tárgyaló fél csupán eddigi feszült és csaknem fenyegető magatartását változtatta meg, de az összes ellentéteket még nem tárgyalták le és látni lehet, hogy még mindig nem lesz könnyű az ellentét érdemleges tárgyát eliminálni. Mindenesetre a megegyezés lépés a béke, a teljes megegyezés elé. Ezt akkor fogjuk elérni, hogy végre Oroszországban is tudatára ébrednek annak, hogy Ausztriát és Magyarországot nem lehet térdeire kényszeríteni, nem lehet neki diktálni és tekintélyét és erejét sértő áldozatot követelni tőle. Csak olyan megoldást lehet elfogadni, amely egyik féltől sem követel áldozatot nemzetközi helyzete rovására. Az Oroszországgal való állandó békés együttműködéstől még mindig nagyon messze vagyunk. (Berlin, március 12.) A Vossische Zeitung a következőket írja: Egész Európa nagy megnyugvással fog a leszerelésről értesülni, mert a háború veszedelme hónapok óta lidércként nehezedett az egész világra. Félelmetes dolog volt, hogy az orosz-osztrák határon hónapok óta szász meg százezer katona teljes hadikészenlétben állott egymással szemközt és hogy minden igyekezet, hogy Bécs és Pétervár között a félreértést eloszlassák, hiábavalónak bizonyult. A béke reménye nagyon mélyre sülyedt s a kilátás még rosszabb lett, amikor a Romanov-jubileum is elmúlt anélkül, hogy a világrész reményei teljesedésbe mentek volna. Most egyszerre megérkezett az oly hőn óhajtott fordulat. Nem akarjuk ebben a pillanatban kutatni, hogy kié az érdem, most csak örülni akarunk, hogy a nemzetközi válság békés megoldásának útján egy hatalmas lépéssel előbbre jutottunk. A Morgenpost a leszerelést örömmel üdvözli mint a mostani súlyos időkben egy verőfényes napsugarat, amely az orosz-osztrák-magyarfeszültségnek végleges megoldását ragyogja be. Most újra bízhatunk abban, hogy a balkáni zavarok Európa békéjét nem fogják többé megzavarni. A leszerelés. (Bécs, március 12.) Ma végre megjelentek a régen várt kommünikék a demobilizációról. Az eredmény korántsem az, amit DUNÁNTÚL Március 13. Csötörtstk. Mi történik a holnapi ülésen. (Budapest, március 12.) A szövetkezett ellenzék ma délután értekezletet tartott a Justh-párt helyiségében. Justh Gyula hosszasabban foglalkozott a Désy - Lukács-üggyel, majd felhívta a képviselőket, hogy holnap már reggel fél 9 órakor gyülekezzenek össze, hogy megállapíthassák a teendőket. Hire jár, hogy az ellenzék, holnap nemcsak szóval fog tiltakozni, hanem a tettlegességtől sem fog visszariadni s különösen Lukács ellen fog éles harcot indítani. És azért mert esetleg tettlegességre is sor kerül, a betegeskedő Kossuthot, Justh Gyulát és Andrássyt távol akarják tartani. A képviselőház holnapra meg lesz tömve csendőrökkel, rendőrökkel minden eshetőségre készen. Szó volt arról, hogy az ellenzéki képviselőket a munkásság elkíséri a parlamentig, azt azonban a rendőrség nem engedte meg. Annyi bizonyos, hogy holnap szenzációs dolgok fognak történni. Benyovszky Sándor gróf meghalt. (Budapest, március 12.) Benyovszky Sándor gróf, országgyűlési képviselő, a Kossuth-párt alelnöke ma délután Budapesten meghalt, öngyilkos fővárosi ügyvéd. (Budapest, március 12.) Dr. Szilárd Ferenc fővárosi ügyvéd Ferenc körut 48. számú lakásán ma délben mellbelőtte magát. Az 1. számú sebészeti klinikára szállították. Véres kardpárbaj. (Dés, március 12.) Dr. báró Horváth Emil ügyvéd és Horváth Árpád főispáni titkár között, politikai okokból kardpárbaj volt, amelyen Horváth Emil dr. súlyos sérülést szenvedett a fején. Elítélt jogszigorló. (Budapest, március 12.) A törvényszék csalás miatt 6 havi börtönre ítélte el Hoffmann Aladár jogszigorlót, mert katonaorvosnak adta ki magát és becsapott egy egyenruhaszabót. Gyilkos pincér. (Budapest, március 12.) Az éjszaka az ó-utcai Kis-Palermo kávéházban Elbert Róbert 31 éves pincér agyonlőtte Zweig Adolfot, a kávéház üzletvezetőjét. A keszthelyi sporttelep pusztulása. (Keszthely, március 12.) A múlt nyáron leégett Hullám-szálloda még teljesen föl sem épült romjaiból, máris újabb tűzvész pusztított a keszthelyi fürdőtelepen. Tegnap reggel kigyuladt a Balatonparton épült Csonnakázó és korcsolyázó egyesület raktára, műhelye és szertára és a magasan felcsapó lángoktól csakhamar tüzet fogott a csónakegylet pavillonja is. A nagyobbrészt fából készült épületek rövid fél óra alatt teljesen porrá égtek és jóllehet alig néhány méternyire voltak a Balatontól, mentésről szó sem