Dunántúl, 1914. március (4. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

4. oldal. Amint beléptem, önkéntelenül elhallgattam, bár magunk voltunk. Elhallgattatott ott az ajtóval szemben levő falon helytfogó nagy betűs felírás: Silentium — csend. De még jobban meglepődtem, mikor olvastam az ajtó fölött a másik jelszót: O b e d i e n t i a — engedelmesség. Bejönni, imádkozni, enni, csendben hallgatni az étkezés közben tartandó szent beszédet és ismét visszamenni a cellába — ez van előírva a refektóriumot illető regulák­ban. Még a táplálék magához vétele alkal­mából se feledkezzenek meg a kötelességről, azért áll ott a két jelszó: Silentium és Obe­­dientia — csend és engedelmesség. 15 személyre volt terítve. De jó mesz­­szire egymástól, nehogy suttogva beszélget­hessenek mégis egymással. Az asztalok a falhoz közel álltak, mindkét oldalon van te­ríték. A fölszerelés egyszerű. Fönt ül maga és külön a prior. A terem egyik sarkában a szószék áll, rajta az imakönyv. A terem egyetlen dísze: a nagy feszület a falon, a prior ülése fölött. Viszamentünk ismét oda, ahonnét kiin­dultunk: a boltba. Magam is követtem az ott levő utazó társaim példáját. Megkóstoltam a kitűnő chartreuset s vettem ebből is, meg a finom illatszerből is. Már maga a palack kiállítása is oly ízléses, hogy az ember nem kerülheti el a vásárlást. S hozzá még mond­hatom nem is drágák az egyes cikkek. A li­kőr megízleléséért s a kalauzolásért egy több több nyelven tele­írt táblácska hívja föl a figyelmet arra, a­ki esetleg elfelejtené azt tenni, a hogy bármily jutalmat adunk, szívesen lesz fogadva. De ki lenne az, aki már ide jön, hogy — mondhatom — szíves kalauzolás és egy két kupica chartreuse megivása után, megfeledkeznék a jutalom adásról. Azt hiszem senki. A figyelmeztetés tán csak arra szól, hogy amit adunk az kö­szönettel lesz fogadva. Bucsúzás. Meleg kézszorításal búcsúztam el men­toromtól, a kalauzoló frátertől, aki szíves bú­csúszavában arra is kért, hogy szép orszá­gomból, édes othonomból gondoljak ő reá­juk is, hisz volt köztük már magyar ember is, magyarul is imádták már az Istent a szent helyről. Mély megilletődéssel léptem át a kolos­tor ajtaját, ahol ismerősökre találtam: a pic­­colokra, kik ugy látszik meg voltak elégedve a fölvezetésért kapott jutalommal s ajánlkoztak a levezetésre is. Ének szó — közte a Jambo kíséretében hagytam el a zárda alsó kapuját is. Egy-két soldó ellenében meleg üdvözlést kaptam a szép arcú, festői modellre való gyermekseregtől. Míg a gőz közkocsi megjött, szóba eresz­kedtem egy öreg asszonnyal, kinek a köz­­kocsi állomáson a sínigazitás volt a dolga. Igaz, hogy kevés volt a munkája, de elvhez mérten kevés volt a fizetése, vagy 50 fillér egész napra. Hogy jövedelme nagyobb le­gyen, kalaphoz szalmát font. — Volt ideje hozzá. Elég gyorsan járt a keze, de biz ezzel is csak 50 fillért tudott naponta megkeresni. Keservesen panaszkodott, hogy alig tud megélni. Hogy aztán székkel és vízzel megkí­nált viszonzásul egy lírát nyomtam a ke­zébe. Megérte a lírát annak látása, hogy mi­ként szorongatja a pénzdarabot, miként nézi többször, miként teszi zsebre, ismét kivéve újra mint nézi, hogy vájjon igazán egy líra-e A pécsi iparostanoncok valláserkölcsös nevelése. Pécs. február 28. Iparostanonc-iskoláink közel 30 éves múltra tekinthetnek vissza. Nagy szó volt akkoriban az iparos­­tanoncokat, illetve mesterinasokat beisko­lázni, rendszeres tanításra fogni. Az 1884-ben hozott törvény szabta meg azon utat, melyen ezen iskolának halad­nia kell, hogy a kitűzött cél eléressék. Az eddigi vasárnapi iskolában tanított inasgyerekeknek hétköznapokon való taní­tását a munkaadó mesterek vegyes érzel­mekkel fogadták. Mennyi ellenkezés, mek­kora ellenszenv volt akkoriban tapasztalható, arról a még köztünk élő veterántanítók so­kat beszélhetnének. Az iparosgazdák azon­ban lassan-lassan belátták az iparostanonc­­iskolai intézmény üdvös voltát. Belátták, hogy egy alaposabban képzett, a kornak megfelelő műveltséggel bíró iparososztály úgy anyagi, mint szellemi tekintetben inkább képes érdekeit biztosítani s helyét a társa­dalomban méltóbban betölteni. Az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy ma már kevés olyan munkaadó mester van, aki aka­dékoskodik s aki ezt még máig is teszi, azt korlátoltsága miatt nem lehetett és nem is le­het jobb meggyőződésre hozni. A többség tőle telhetőleg közreműködik abban, hogy az iskola munkája a szükségnek megfelelőleg biztosíttassék. A tanonc-iskolának célja volt a tanu­lók szellemi kiképzése. Az iskolánál alkalma­zott tanerők mindig azon voltak, hogy ne­­csak a tanulók ismereteit gyarapítsák, ha­nem a nevelés minden eszközével oda ipar­kodjanak, miszerint a nemes és legjobb er­kölcsök magvai szívükben elhintessenek. És mert a tanítandó alany érdességét mihamar felismerték, mindenütt felhangzott ama óhaj, hogy a tanoncok erkölcsének nemesítése céljából kívánatos a hit- és erkölcstannak rendszeres tanítása. Pécs város községi iparostanonc-isko­lájának vezetősége, az iparostanonc-iskolai bizottság hivatása magaslatán állva, a leg­nagyobb készséggel tett meg mindent, ami az iskola szellemi nívójának emelése érdeké­ben kívánatos volt. Örömmel belement abba, hogy az inas­tanulók a rendes tanítási órák alatt részesít­­tessenek hitoktatásban, dacára annak, hogy az ipartörvény s az ipariskolák szervezésé­ben kiadott „Szervezet“ világosan rendel­kezik, hogy a tanonc heti 7 órában vonható el a műhelyi munkától és ezalatt a rendes reáltárgyak és a rajz tanítandó, megengedi azonban, hogy a hittan tanításra vasárnapon­­kint még egy óra fordítható. Városunkban majd kezdettől fogva tanították az inasoknál a hittant és pedig ha lehetett hetenkint, ha nem volt elégséges erő hozzá, 2 hetenkint kaptak a rendes óraterv keretében oktatást. 1913. évi december hó 1-től kezdődőleg megszűnt a hétköznapi hitoktatás és ehelyett vasárnaponkint 11-től 12-ig kellene abban részesülniök. Az egyházhatóság által kirendelt hit­oktatók egész decemberig odaadással igyekeztek kötelmeiket teljesíteni. Munkáju­­kat megkönnyítette az, hogy a tanítótestület tagjai készséggel segédkeztek a kívánt rend fentartásában. Ritka eset volt az, hogy erő­seb rendszabályokhoz kellett nyúlni. A hit­tan­­órákról nem is maradt távol tanonc, mert az igazolatlan mulasztás a rendőrha­tóságnak bejelentetett. A múltban úgy mint jelenben is elő­adás előtt és végeztével az Úr imádságát mondják el tanoncaink. A húsvéti szent gyó­nást és áldozásukat is testületileg végezték el, mely dolgok felsorolása után nyugodt lé­lekkel mondhatjuk a pécsi iparostanonc­­iskola tőle telhetőleg hozzájárult a hitélet kívánt felélénkítéséhez. A tantestületet nem is lehetett azzal vádolni, hogy nem tett eleget ebbeni köte­lességének, mert az ő törekvése is az volt, miszerint az ifjúság a jóban megerősíttes­­sék. Erős hitem az, ha azt akarjuk, hogy igazán sikeres legyen a hitoktatás, akkor a régi állapotot kell visszaállítani azzal, hogy a hittan továbbra is a tantárgyak keretében taníttassék ha csak heti 12 órában is és va­sárnap 112 órai misét hallgassanak a növen­dékek. Nem riadnék vissza attól, sőt szüksé­gesnek tartanám, hogy a fiuk kezébe egy összefoglaló hittan-, ima- és énekkönyv adassék közre és ezt úgy juttassák nekik díjtalanul, így eredményesebb is lesz a hitoktatás, mint ahogy most van. Nagytömegű tanulót egy tanteremben exhortációra összezsúfolni, nemcsak lehetetlenség, de még közveszélyes is. Tessék elgondolni 120—140 m2 alapterü­lettel biró terembe közel 300 fiút, akik 13—17 év között váltakoznak összezsúfolva hitok­tatásban részesíteni. Itt a legjobb ellenőrzés mellett is kárba vész a hitoktató jóakarata. De tekintetbe véve, hogy a tanulók nagy százaléka egyáltalán nem részesül hitokta­tásban, mert megugrik az elől, így nyilván­való, hogy most kevesebb eredménnyel ke­csegtethetjük magunkat. A belvárosi fiú­iskolába járó tanoncok a zeneteremben részesülnek hitoktatásban, itt a tanulók nagy százaléka hallgat misét; a szigeti külvárosi fiúk közül jóformán senki sem jár hittanra, míg az Ágoston-téri iskolába járók közül csak 30% megy el a Lyceum-templomba misére. Ha a tavaszi templom­bajárás ideje be­köszönt, az iparostanonc-iskolai rajzórákat sem lehet 8-kor kezdeni, hisz az ott alkal­mazott tanerők a kis­iskolásokkal kötelesek misére menni. A mise pedig a legjobb eset­ben csak 8 órakor kezdődhetik náluk. A harmadik esetre, hogy a hitoktatás valamely hétköznapon 4—5-ig tartassák, nem számíthatni, mert a mesterek ez ellett foglalnak majd állást. Azt kívánni pedig, DUNÁNTÚL Vasárnap, március 1. az, hisz egy lila neki egy napi keresménye. S könnyes szemmel köszönte meg a jutalmat, utánam futva, mert már én akkor a kocsi­ban voltam. A gőz-tramway pedig sietve haladt ut­ján Firenze felé a Porta Romana végállomá­sig, útjába ejtve ismét a virágos kerteket, a szép villákat. Én pedig a kocsi egyik sarká­ban az elragadó vidéken gyönyörködve mindig magam előtt láttam s egy szellem mindég a fülembe súgta a Karthausiak ősi monostorának jelszavait: Silentium - Obedien­tia - Memen­to Mori! Dr. Rónaky Kálmán: Kölcsön frakk és smoking öltönyök PÁLL ÖDÖN Szigorúan szabott árak! Pécs, Királyi u. 35. sz. TELEFON 889. férfi, fits, gyermek és b­ársykaruha áruház. Szolid olcsó árak! .

Next