Dunántúl, 1914. március (4. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

4. oldal. Amint beléptem, önkéntelenül elhallgattam, bár magunk voltunk. Elhallgattatott ott az ajtóval szemben levő falon helytfogó nagy betűs felírás: Silentium — csend. De még jobban meglepődtem, mikor olvastam az ajtó fölött a másik jelszót: O b e d i e n t i a — engedelmesség. Bejönni, imádkozni, enni, csendben hallgatni az étkezés közben tartandó szent beszédet és ismét visszamenni a cellába — ez van előírva a refektóriumot illető regulákban. Még a táplálék magához vétele alkalmából se feledkezzenek meg a kötelességről, azért áll ott a két jelszó: Silentium és Obedientia — csend és engedelmesség. 15 személyre volt terítve. De jó meszszire egymástól, nehogy suttogva beszélgethessenek mégis egymással. Az asztalok a falhoz közel álltak, mindkét oldalon van teríték. A fölszerelés egyszerű. Fönt ül maga és külön a prior. A terem egyik sarkában a szószék áll, rajta az imakönyv. A terem egyetlen dísze: a nagy feszület a falon, a prior ülése fölött. Viszamentünk ismét oda, ahonnét kiindultunk: a boltba. Magam is követtem az ott levő utazó társaim példáját. Megkóstoltam a kitűnő chartreuset s vettem ebből is, meg a finom illatszerből is. Már maga a palack kiállítása is oly ízléses, hogy az ember nem kerülheti el a vásárlást. S hozzá még mondhatom nem is drágák az egyes cikkek. A likőr megízleléséért s a kalauzolásért egy több több nyelven teleírt táblácska hívja föl a figyelmet arra, aki esetleg elfelejtené azt tenni, a hogy bármily jutalmat adunk, szívesen lesz fogadva. De ki lenne az, aki már ide jön, hogy — mondhatom — szíves kalauzolás és egy két kupica chartreuse megivása után, megfeledkeznék a jutalom adásról. Azt hiszem senki. A figyelmeztetés tán csak arra szól, hogy amit adunk az köszönettel lesz fogadva. Bucsúzás. Meleg kézszorításal búcsúztam el mentoromtól, a kalauzoló frátertől, aki szíves búcsúszavában arra is kért, hogy szép országomból, édes othonomból gondoljak ő reájuk is, hisz volt köztük már magyar ember is, magyarul is imádták már az Istent a szent helyről. Mély megilletődéssel léptem át a kolostor ajtaját, ahol ismerősökre találtam: a piccolokra, kik ugy látszik meg voltak elégedve a fölvezetésért kapott jutalommal s ajánlkoztak a levezetésre is. Ének szó — közte a Jambo kíséretében hagytam el a zárda alsó kapuját is. Egy-két soldó ellenében meleg üdvözlést kaptam a szép arcú, festői modellre való gyermekseregtől. Míg a gőz közkocsi megjött, szóba ereszkedtem egy öreg asszonnyal, kinek a közkocsi állomáson a sínigazitás volt a dolga. Igaz, hogy kevés volt a munkája, de elvhez mérten kevés volt a fizetése, vagy 50 fillér egész napra. Hogy jövedelme nagyobb legyen, kalaphoz szalmát font. — Volt ideje hozzá. Elég gyorsan járt a keze, de biz ezzel is csak 50 fillért tudott naponta megkeresni. Keservesen panaszkodott, hogy alig tud megélni. Hogy aztán székkel és vízzel megkínált viszonzásul egy lírát nyomtam a kezébe. Megérte a lírát annak látása, hogy miként szorongatja a pénzdarabot, miként nézi többször, miként teszi zsebre, ismét kivéve újra mint nézi, hogy vájjon igazán egy líra-e A pécsi iparostanoncok valláserkölcsös nevelése. Pécs. február 28. Iparostanonc-iskoláink közel 30 éves múltra tekinthetnek vissza. Nagy szó volt akkoriban az iparostanoncokat, illetve mesterinasokat beiskolázni, rendszeres tanításra fogni. Az 1884-ben hozott törvény szabta meg azon utat, melyen ezen iskolának haladnia kell, hogy a kitűzött cél eléressék. Az eddigi vasárnapi iskolában tanított inasgyerekeknek hétköznapokon való tanítását a munkaadó mesterek vegyes érzelmekkel fogadták. Mennyi ellenkezés, mekkora ellenszenv volt akkoriban tapasztalható, arról a még köztünk élő veterántanítók sokat beszélhetnének. Az iparosgazdák azonban lassan-lassan belátták az iparostanonciskolai intézmény üdvös voltát. Belátták, hogy egy alaposabban képzett, a kornak megfelelő műveltséggel bíró iparososztály úgy anyagi, mint szellemi tekintetben inkább képes érdekeit biztosítani s helyét a társadalomban méltóbban betölteni. Az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy ma már kevés olyan munkaadó mester van, aki akadékoskodik s aki ezt még máig is teszi, azt korlátoltsága miatt nem lehetett és nem is lehet jobb meggyőződésre hozni. A többség tőle telhetőleg közreműködik abban, hogy az iskola munkája a szükségnek megfelelőleg biztosíttassék. A tanonc-iskolának célja volt a tanulók szellemi kiképzése. Az iskolánál alkalmazott tanerők mindig azon voltak, hogy necsak a tanulók ismereteit gyarapítsák, hanem a nevelés minden eszközével oda iparkodjanak, miszerint a nemes és legjobb erkölcsök magvai szívükben elhintessenek. És mert a tanítandó alany érdességét mihamar felismerték, mindenütt felhangzott ama óhaj, hogy a tanoncok erkölcsének nemesítése céljából kívánatos a hit- és erkölcstannak rendszeres tanítása. Pécs város községi iparostanonc-iskolájának vezetősége, az iparostanonc-iskolai bizottság hivatása magaslatán állva, a legnagyobb készséggel tett meg mindent, ami az iskola szellemi nívójának emelése érdekében kívánatos volt. Örömmel belement abba, hogy az inastanulók a rendes tanítási órák alatt részesíttessenek hitoktatásban, dacára annak, hogy az ipartörvény s az ipariskolák szervezésében kiadott „Szervezet“ világosan rendelkezik, hogy a tanonc heti 7 órában vonható el a műhelyi munkától és ezalatt a rendes reáltárgyak és a rajz tanítandó, megengedi azonban, hogy a hittan tanításra vasárnaponkint még egy óra fordítható. Városunkban majd kezdettől fogva tanították az inasoknál a hittant és pedig ha lehetett hetenkint, ha nem volt elégséges erő hozzá, 2 hetenkint kaptak a rendes óraterv keretében oktatást. 1913. évi december hó 1-től kezdődőleg megszűnt a hétköznapi hitoktatás és ehelyett vasárnaponkint 11-től 12-ig kellene abban részesülniök. Az egyházhatóság által kirendelt hitoktatók egész decemberig odaadással igyekeztek kötelmeiket teljesíteni. Munkájukat megkönnyítette az, hogy a tanítótestület tagjai készséggel segédkeztek a kívánt rend fentartásában. Ritka eset volt az, hogy erőseb rendszabályokhoz kellett nyúlni. A hittanórákról nem is maradt távol tanonc, mert az igazolatlan mulasztás a rendőrhatóságnak bejelentetett. A múltban úgy mint jelenben is előadás előtt és végeztével az Úr imádságát mondják el tanoncaink. A húsvéti szent gyónást és áldozásukat is testületileg végezték el, mely dolgok felsorolása után nyugodt lélekkel mondhatjuk a pécsi iparostanonciskola tőle telhetőleg hozzájárult a hitélet kívánt felélénkítéséhez. A tantestületet nem is lehetett azzal vádolni, hogy nem tett eleget ebbeni kötelességének, mert az ő törekvése is az volt, miszerint az ifjúság a jóban megerősíttessék. Erős hitem az, ha azt akarjuk, hogy igazán sikeres legyen a hitoktatás, akkor a régi állapotot kell visszaállítani azzal, hogy a hittan továbbra is a tantárgyak keretében taníttassék ha csak heti 12 órában is és vasárnap 112 órai misét hallgassanak a növendékek. Nem riadnék vissza attól, sőt szükségesnek tartanám, hogy a fiuk kezébe egy összefoglaló hittan-, ima- és énekkönyv adassék közre és ezt úgy juttassák nekik díjtalanul, így eredményesebb is lesz a hitoktatás, mint ahogy most van. Nagytömegű tanulót egy tanteremben exhortációra összezsúfolni, nemcsak lehetetlenség, de még közveszélyes is. Tessék elgondolni 120—140 m2 alapterülettel biró terembe közel 300 fiút, akik 13—17 év között váltakoznak összezsúfolva hitoktatásban részesíteni. Itt a legjobb ellenőrzés mellett is kárba vész a hitoktató jóakarata. De tekintetbe véve, hogy a tanulók nagy százaléka egyáltalán nem részesül hitoktatásban, mert megugrik az elől, így nyilvánvaló, hogy most kevesebb eredménnyel kecsegtethetjük magunkat. A belvárosi fiúiskolába járó tanoncok a zeneteremben részesülnek hitoktatásban, itt a tanulók nagy százaléka hallgat misét; a szigeti külvárosi fiúk közül jóformán senki sem jár hittanra, míg az Ágoston-téri iskolába járók közül csak 30% megy el a Lyceum-templomba misére. Ha a tavaszi templombajárás ideje beköszönt, az iparostanonc-iskolai rajzórákat sem lehet 8-kor kezdeni, hisz az ott alkalmazott tanerők a kisiskolásokkal kötelesek misére menni. A mise pedig a legjobb esetben csak 8 órakor kezdődhetik náluk. A harmadik esetre, hogy a hitoktatás valamely hétköznapon 4—5-ig tartassák, nem számíthatni, mert a mesterek ez ellett foglalnak majd állást. Azt kívánni pedig, DUNÁNTÚL Vasárnap, március 1. az, hisz egy lila neki egy napi keresménye. S könnyes szemmel köszönte meg a jutalmat, utánam futva, mert már én akkor a kocsiban voltam. A gőz-tramway pedig sietve haladt utján Firenze felé a Porta Romana végállomásig, útjába ejtve ismét a virágos kerteket, a szép villákat. Én pedig a kocsi egyik sarkában az elragadó vidéken gyönyörködve mindig magam előtt láttam s egy szellem mindég a fülembe súgta a Karthausiak ősi monostorának jelszavait: Silentium - Obedientia - Memento Mori! Dr. Rónaky Kálmán: Kölcsön frakk és smoking öltönyök PÁLL ÖDÖN Szigorúan szabott árak! Pécs, Királyi u. 35. sz. TELEFON 889. férfi, fits, gyermek és bársykaruha áruház. Szolid olcsó árak! .