Dunántúl, 1915. március (5. évfolyam, 49-73. szám)
1915-03-21 / 66. szám
2. októl. Ossoviec ostroma Berlint, március 20. Míg a grodno—novogeorgievsia vasút felé előrenyomuló németek Prasznysz táján vívják leghevesebb harcaikat, azalatt a német sereg egy része ostrom alá vette Ossoviec várát. Ez az ostrom annyiban nagy jelentőségű, mert a két szomszédos vár, Grodno és Lomza ötven-hatvan kilométer távolságra van e ponttól és ha Ossoviec elesik, akkor a németek akadály nélkül tovább vonulhatnak kelet felé. A németek sikerei e ponton annyira nyilvánvalóak, hogy még a pétervári jelentések is megemlékeznek róluk. Míg a március 16-án kiadott hivatalos orosz jelentés csak anynyit mond, hogy ,,az ostromló sereg néhány nagy ütege elhallgatott“, addig egy félhivatalos pétervári távirat, melyet a semleges országok sajtóinak küldtek, ugyane napról a következőket jelenti: — Ossoviecnél az ellenség, miután eddig jelentékeny távolságból lőtte az erődöket, néhány üteget most már az erődök közelében állított fel. A 13. és 14-ike közötti éjszaka óta a tüzérségi harc az ostromló sereg és az erődök között állandó. Ezzel egyidejűleg kisebb német csapatok, melyek legfeljebb két-két századból állanak, meg-megújuló kísérleteket tettek arra, hogy a teljesen befagyott Bohr folyón átkeljenek. A német harcvonalnak az erődöktől való távolsága két-három kilométerre becsülhető. Harc a Dardanellákért Konstantinápoly, március 20. A török politikusok szerint Anglia Törökországgal külön békét szeretne köztü, mert nem akarja a Dardanellákat az oroszoknak átengedni. A Turan hangsúlyozza, hogy a Dardanellák szorosába való jutáshoz a középtengeri flotta feláldozása szükségeltetnék. A Gibraltárba 4 cirkálóból álló új hajóraj érkezett, amelyek a Dardanellákhoz mennek. Autonómia Lengyelországnak Pétervár, március 20. A pétervári hivatalos lapban megjelent cári akáz proklamálja a Lengyelországnak adott autonómiát. Zendülés Marokkóban London, március 20. A Daily Mail írja Tangerből vett értesülés alapján. Raisuli fölkelő vezér szultánná kiáltatta ki magát és Franciaország ellen lázítja híveit. DUNÁNTÚL Vasárnap. Március 21. A japán-kínai konfliktus Tokió, március 20. A japán külügyminiszter bejelentette, hogy a japán-kínai tárgyalások kedvező megoldása remélhető. Orosz vasút építése Pétervár, március 20. Az orosz kormány 5000 kilométeres vasutat épít, mely az Ural vidéket a Jegestengerrel összeköti. Anglia Görögorság semlegessége ellen Szaloniki, március 20. Az angolok kényszeríteni akarják Görögországot, hogy francia-angol csapatoknak Szerbiába való átszállítását engedje meg. LEGÚJABB. Győzelem a Pruth mentén Czernovitz, március 20. Múlt éjjel az oroszok megkísérelték a PRUTH nyugati partját elfoglalni. Csapataink közelükbe engedték az oroszokat s azután fegyver és ágyutüzeléssel egész sorokat elsöpörtek. Az oroszok 2 órás harc után súlyos veszteséggel menekültek. Amerika Anglia ellen Washington, március 20. Wilson elnök legközelebb erélyes tiltakozást tesz közzé Anglia tengeri politikája ellen. Orosz vereség a Kaukázusban Konstantinápoly, március 20. A MiHi-ügynökség jelenti: Az oroszok tegnap megtámadták a Morgue Borcska melletti török hadállásokat. A törökök visszaverték. Kitüntetett pécsi huszártisztek Budapest, március 20. A király megparancsolta, hogy bonyhádi Perczel Tamás pécsi 8. honvédhuszárezredbeli főhadnagynak és Müller József pécsi 8. honvédhuszárezredbeli tartalékos főhadnagynak a legfelső dicsérő elismerés kifejezése tudtul adassék az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásukért. Polgári perrendtartás. Pécs, március 20. Ilyen cím alatt bocsátja közre törvényszékünk egyik kiváltó tehetségű bírája Antalfi Mihály dk... az új polgári perjog feldolgozását célzó munkájának első kötetét. Amikor Plósz Sándor budapesti egyetemi tanár hosszú,, évtizedeken keresztül folytatott nagy munkáját, a polgári perrendtartás tervezetét ismételt átdolgozás, módosítás után a magyar, jogász világ aggressív fellépése folytán, a képviselőház végre újólag tárgyalás alá vette, s igy sikerült ennek a modern perjogok között is első helyen álló tervezetnek az 1911. L.-cikkben tető alá jutnia, az azt magyarázni akaró kommentárok szinte ömlöttek a jogász fejére. Az ember végül azt sem tudta már megállapítani, melyik törtetett először, s melyik munka szerzőjéé az érdem, hogy az új törvényszöveg és indokolás párhuzamos kiadására először költött. Mert azt igazán nem tudltuk komoly munkának venni, amelyik a törvényszöveg és indokolás párhuzamos kiadásának a fáradalmaira vállalkozott és amely kiindul abból az elvből, hogy az új polgári perrend az osztrák és német perjogok egyes, a gyakorlatban jól bevált paragrafusaiban lefektetett elveket több-kevesebb módosítással átvesz, tehát ki lehet venni és közölni az ezen reánk nézve teljesen idegen normákatkommentáló terjedelmes könyvekből az azokra vonatkozólag közölt határozatok megjelölését anélkül, hogy az ilyen munka szerzőjének talán magának is módjában állott volna azokat elolvasnia, s ellenőrizni, hogy vájjon ezzel nem húz-e egy fejre olyan kalapot, amely azt nem védeni, de teljesen eltakarni fogja, amely csak arra tesz jó, hogy eltakarja a kalap viselőjét, de nem lesz jó a kalap viselőjének karakterizáltó vonásait kiemelni. Igazságtalanok volnánk, ha ezen véleményünk alól a megboltífogult Jancsó kolozsvári egyetemi tanár és Kovács Marcell budapesti kir. ítélőtáblás bitó kommentáraival szemben legalább részleges kivételt nem tennénk. Bizonyos félelemmel vettük kezünkbe Antalfi munkáját. Félelmünk aggodalommá változott, mikor előszavát olvastuk, melyben ő is ezen gyakorlati szempontokat szem előtt tartó kommentárokhoz kíván sorakozni. Istenem, hát újból egy törtető akaratokkal találkozunk? De a tartalommutatón és előszón tovább forgatva eltűnik minden félelem, mert mindjárt a munka bevezetőjében előttünk áll a szerző nem úgy, mint aki azt hiszi, hogy egy bíró vagy egy ügyvéd, aki tudni akarja a perjogot, s épp ezért némileg érdeklődik is aziránt, hogy a törvényszerkesztőt minő gondolatok vezették a kódexben foglalt normák felállítására, nem tudja megszerezni az Indokolást ereidért kiadásában, ismétlem, nem úgy áll előttünk, mint aki ilyen véleményt még csak közel is engedne magához, de előttünk áll mint egy kiválóan képzett gyakorlati ember, aki emellett tisztában van azzal, hogy az általa kommentálni szándékolt kodifikált jog minden egyes szabálya igen magas abstrakciók eredménye, hogy az egyes jogszabályok akarata ezen abstrakciók ismerete nélkül soha meg nem állapítható; aki tudja nagyon jól, hogy ezek ismerete nélkül senki jó bító, senki jó ügyvéd nem lehet; aki tudja, hogy igazi jogász a hivatalos, vagy irodai asztalon fekvő kopott kis törvénykönyv kizárólagos ismerete mellett nem képzelhető; aki végül tisztában van azzal, hogy az elméleti és gyakorlati jogász között nincs az az eddig sok előszeretettel hangsúlyozott ellentét, hanem a kettő kiegészíti egymást, a kettő egymás nélkül nem élhet! Ezért nem elégszik meg azzal, hogy felközli a törvényszöveget, minden egyes paragrafus után a